PTE Művészeti Kar: mit érdemes tudni a garázsban rejlő művészeti intézményekről és a Zsolnay Negyedben zajló átalakításokról
A Művészeti Kar legfiatalabb intézete a Design és Médiaművészeti Intézet (korábbi nevén: Média- és Alkalmazott Művészeti Intézet). Megalakulása törvényszerű volt, nemcsak a kar továbbfejlődése miatt, de a pécsi művészeti hagyományok újjáteremtése érdekében is. A Zsolnay kerámia, a porcelán, a pirogránit, az eozin olyan fontos szerepet játszik ma is a város életében, melyet megőrizni szükséges a felsőoktatás szintjén is. Ez vezérelte Prof. Nagy Mártát, mikor a kerámia szak megalapítását szorgalmazta. A kar a felújított Zsolnay Kulturális Negyedbe, a gyár régi helységeibe került, ahol a hallgatók magas színvonalon művelhetik szakmájukat kiváló körülmények között, inspiráló közegben. Az alkalmazott művészetek palettáját a tervezőgrafika szak tette teljesebbé.
Megalakítása és nagyon sikeres működése olyan új színt hozott a kar életébe, mely a mindennapi élet közelébe juttatja a vizuális művészetet, közvetlen kapcsolatot kialakítva a piac szereplőivel. Az intézet harmadik szakja igazi különlegesség és ritkaság. Az elektronikus zenei BA képzés csak részben kapcsolódik a vizuális területekhez, de tágabb értelemben a mai nművészeti tendenciák elengedhetetlen, önálló műfaja. 2010 szeptemberében indult a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán a kerámiatervezés alap-, majd 2011-ben a kerámiatervezés mesterszak. Az alapszak 2017-től tárgyalkotás BA-ként él tovább, ennek keretein belül a kerámia terület fémműves, üvegtervező, valamint textil- és divat specializációkkal bővült. 2023 őszétől a kerámiatervezés mesterszak is hasonló átalakuláson megy át. A Formatervezés Tanszék műteremközpontú oktatást valósít meg. Ennek legfontosabb helyszíne 2011 óta a Zsolnay Kulturális Negyedben, és részben a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt., valamint az ÁJK épületében elhelyezkedő műterem- és műhelyegyüttes, mely több mint 1000 négyzetmétert tesz ki.
Az ezekben az épületekben kialakított korszerű környezetben megtalálható a hallgatóknak otthont adó műtermek és speciális műhelyek sora: massza-előkészítő, gipszműhely, öntőműhely, betonműhely, kemencetér, labor, fémműhely, üvegműhely, varroda, szövőműhely. Amikor az elektronikus zenei médiaművészet képzés néhány éves történetét összegezzük, nem tekinthetünk el annak több mint másfél évtizedes előzményeitől sem: az áldozatos, kitartó, olykor technikai és adminisztratív nélkülözésben, máskor a „szaktalanság”, hontalanság érzésével együtt természetesen születő megtűrtség állapotában végzett munka nélkül aligha lett volna képes megszületni ez a képzés. Ezek az alapok igen erős érzelmi kötődést, egy életerős műhely ígéretét hordozták, így a munkafolyamatban résztvevők - Vidovszky László, Szigetvári Andrea és Kerestes Szabolcs - munkája érthetően máig érezhető. A képzésre azokat várjuk, akik az elektronikus zene iránt érdekelőnek és alkotnak is az elektronikus művészet területén.
A képzés három éve során zömében zenei és technológiai, valamint a társművészetek területén nyernek gyakorlatot. A Hangművészet mesterképzés egy lehetséges folytatása az Elektronikus zenei médiaművészet BA képzésnek, ugyanakkor nyitott azok számára is, akik a hangot alkotói folyamatuk számára elsődleges médiumként vagy anyagaként tekintenek, legyen az bár konceptuális, multimédia-művészeti vagy tudományos szemszögből. Jelenleg meghirdetés előtt/alatt áll, a kapcsolódó dokumentáció ezzel párhuzamosan kerül közzétételre.
A tervezőgrafika szakirány öt éves, osztatlan MA képzése 2012 szeptemberében indult a PTE Művészeti Karán. A képzés célja olyan kiválóan felkészült tervezőgrafikus szakemberek képzése, akik klasszikus és korszerű alapokra épített szellemi és technikai készségekkel, mesterségbeli és esztétikai ismeretekkel rendelkeznek. A képzés során a hallgatók a 2D és 3D grafikai tervezés, az analóg és digitális képalkotás ismeretei mellett megismerkednek filmes és animációs technológiákkal is. Mindezek mellett a tervezőgrafika szakirány tematikája, oktatási koncepciója hidat kíván képezni az autonóm és az alkalmazott művészet között, kapcsolatokat építeni a képzőművészeti és a tervezőművészeti mesterképzés világában.
A hallgatók a tervezőgrafikai szaktárgyak (klasszikus technikák, illusztráció, plakáttervezés, vizuális kommunikáció-tervezés, betűismeret, betűtervezés, tipográfia, kiadványtervezés, logó- és arculattervezés, csomagolástervezés, prezentációs technikák, 3D tervezés, webdesign, videó és animációs technikák, analóg és digitális fotográfia, sokszorosító grafikai technikák) mellett természetesen elméleti és gyakorlati alapozó tárgyakat is tanulnak. (Művészettörténet, kortárs művészet, népművészet, filozófiatörténet, esztétika, designtörénet, tervezőgrafika- történet, kortárs tervezőgrafikai tendenciák, építészet és társművészetek, tanulmány- és kreatív rajz, festészet, formatan, művészeti anatómia, ábrázoló geometria.) Valamint lehetőségük van a zenei informatika világában is elmélyülni.
Ipari kerámiákat gyártó műhelyekből a Pécsi Egyetem Művészeti Karának otthonává vált a Zsolnay Negyed déli részén, az új átkötő híd mellett álló, míves nyerstégla-architektúrájú épület. Az 1870-es években Zsolnay Vilmos megvásárolta a Basa-Malom és Pálya utca kereszteződésében fekvő Ereth-féle telkek egy részét. A vásárlás melletti egyik döntő érv volt, hogy innen kapták a vizet, amelyet a Pálya utca alatt lefektetett csövön keresztül vezettek a felső gyárba, ugyanakkor a gyár elhasznált ipari vizeit is erre vezethették a Basamalom utca árkaiba, ahonnan az a Fekete-patakba ömlött. Másrészt a telek keleti oldalán - a mai alagút mellett - agyagkitermelésre alkalmas dombok voltak, amelyekből a termeléshez tudtak alapanyagot biztosítani.
A Pálya utca frontján két egymástól különálló épület állt, amelyeket 1879-ben átalakítottak és alapanyag raktározásra használtak. Miután Pécs szennyvízelvezetésének rekonstrukciójához sómázas alagcsövekre volt szükség, az új üzemrészt erre a területre képzelték. Ennek megvalósítása 1883-ban vette kezdetét. A két raktárházat lebontották, és a Pálya utcai fronton felépítették azt a keleti-nyugati tájolású üzemcsarnokot, amely ma is építésének idejét tükröző formájában áll.
Az épület a Pálya utcától befordul a Basamalom utcába. Ezen a részen alagsorral rendelkezik, amelyben a csövek anyag-előkészítő munkái folytak. A Pálya utcai rész földszintjén 4 egymás mellé épített, visszacsapó lángú kemencét állítottak munkába, ezekben történt a különféle méretű csövek, saválló edények égetése. A kemencék füstelvezetése az épülethez kívülről csatlakozó gyűjtőkéményben történt. Az emeleten a formázók dolgoztak. Az áru szállítását az épületen belül ellensúllyal működő lifttel oldották meg.
Az épület alagsori és emeleti födémszerkezetét poroszsüveges technológiával, a padlástérit fafödémmel építették. A padlástér tetőszerkezetét könnyező házigomba támadta meg, a Zsolnay Vilmos utcai szárny erősen szennyezett lett. Az 1960-as években - miután a bejárat melletti portásházat lebontották - a földszinten leválasztottak egy részt az új portásfülkének. Az E32 épületben - mint a teljes déli területen eredetileg - a Zsolnay gyár ipari kerámia termeléséhez kapcsolódó tevékenységek folytak.
A gyár az idők során mindig több lábon állt. Az ipari kerámiák, így a szigetelők, alagövek, csatornacsövek gyártása még a háború utáni időszakban is jelentős bevételt biztosított a gyárnak. Az épületek általában kéttraktusúak voltak. A világos utcai traktusokban a dolgozók terei sorakoztak, ahol a mintázók, formázók tevékenykedtek, a belső, zártabb traktusokat pedig raktárterületek, kemencék foglalták el.
A ház szerkezeti állapota a karbantartás hiánya következtében teljesen leromlott. Szerkezetei több helyen az alámosások miatt megsüllyedtek. A felső ázások, a fűtetlenség miatt a fedélszék életveszélyessé vált. Az eredeti architektúrából a homlokzatok, valamint a belső, középső pillérsor, illetve a földszintek feletti poroszsüveg födémek tudtak megmaradni.
A tervezési programot az egyetemmel folyamatosan egyeztetve alakítottuk ki. A PTE Művészeti karának vizuális és mediális művészeti intézete került ide. Az eredeti elképzelések szerint a szobrászat tanszék egyes részei is itt kaptak volna helyet, de ezt az egyetemmel közösen felülbíráltuk. A finomabb, kevésbé ipari karakterű művészeti ágakat helyeztük ebbe az épületbe, míg a szobrászat műhelyeit, műtermeit az arra inkább alkalmas, csarnokszerű 34-74-es épületbe vittük át.
Jellemzői: elsősorban kistermes oktatási rend, gyakorlati szobákkal, számítógépes munkaállomásokkal, komoly technikai háttérrel. Jellemzői: elsősorban műtermi oktatás, nagy helyigénnyel, lehetőleg nagy belmagasságokkal, világos terekkel. Jellemzői: elsősorban műtermi oktatás, kis helyigénnyel, tárolóhelyekkel, egyes részeken követelmény az elsötétíthetőség. Jellemzői: egyetemi oktatótermek, 25 és 50 fős befogadóképességgel, átlagos tantermi igényekkel.
A városrendezési sajátosságok miatt az Universitas utca - a kulturális tengely - átvezetését az épületen keresztül megoldottuk. A jelenleg védett épület tetőterét nem, a védelemre javasolt szárny tetőterét azonban beépítettük. A beavatkozások során az alapvető hozzáállás nem egy tökéletesen korhű helyreállítás volt, hanem egy szabadabb, de részleteiben finom, az eredeti épület karakterét leginkább megtartó és helyreállító tervezési metodika.
- A régi „U" alakú épület megszabadítása a kellemetlen toldalékoktól és a szigorú rizalitos homlokzati rend helyreállítása.
- A mélyföldszint szintjének kiszabadítása és az új funkciók megtervezése.
- A földszinti nagy belmagasságú területek műtermi, rajz- és anatómia termek, fotós stúdió elhelyezése.
- Az emeleten a dékáni hivatal irodái, elméleti oktatótermek, és a tetőteret követő festőműtermek kialakítása.
A ház utcai traktusa mintegy 15 m hosszban összedőlt egy korai reggel, de a helyszínen újraépítették az eredeti anyagokból, ahogyan az építés korában készült. A kőművesek megtanultak újra poroszsüveget rakni, 70 cm-es falban rendes téglakötést készíteni. A bontott, átválogatott eredeti cserepeket a tetőfedő visszaépítette a Zsolnay úti szárny tetején. Miseta Attila, a PTE rektora hangsúlyozta, hogy a szakmai fejlődés nem állhat meg, és a mostani együttműködés ezt lehetővé teszi a Művészeti Kar hallgatói számára.
Az egyetemi kar egyszerre oktatási, kutatási és művészeti otthon, amely integrált művészeti képzést biztosít; ennek egyik alátámasztása a közös együttműködés, melynek révén minőségi posztgraduális képzést lehet indítani a Zeneművészeti Intézetben. A PTE Művészeti Kar hallgatóinak sikeréhez hozzájáruló visszajelzéseket és beszédtechnika területét is érintő új képzésekről, kiállításokról és konferenciákról szóló friss hírek jelennek meg rendszeresen.
tags: #pte #muveszeti #kar #melygarazs