Purgel Zoltán, Tata alpolgármestere és a lakosság véleménye
Személyes hangú levelet írt egy tatai városlakó Purgel Zoltán alpolgármesternek a helyi, avalonos szállodaépítés körül kialakult események kapcsán. A levél írója megkeresett minket, mint számára független és bevállalós portált, hogy Purgel Zoltánnak címzett nyílt levelét adjuk közre.
A tataiak életét felbolygató Avalon komplexum kapcsán, régóta zajlik a közéleti iszapbirkózás. A tatai szállodaépítés, aláírásgyűjtés, ív megsemmisítés ügyében kereslek, bár utóbbi, bármiféle polgármesteri kezdeményezés nélkül is úgy tűnik, megoldódik.
Felvetődhet benned a kérdés: miért te? Miért neked címzem a levelet, egy alpolgármesternek, amikor Michl József polgármester úr és Rigó Balázs alpolgármester úr válaszol ezekre a kérdésekre? Hamarosan választ kapsz erre.
Nem kívánom mélyíteni az árkot a STOP Avalon! és a helyi képviselői testület között. Éppen ezért megkíméllek attól, hogy véleményezd az aláírásgyűjtés körül kialakult polémiát, hiszen polgármester úr már megtette ezt. Kérlek, hagyjuk, hogy kit milyen politikai párt támogat, hiszen ez sem visz előrébb. Sajnos ilyen ez a törzsi gondolkodás: téged kielégít a saját véleménybuborékod, a Stop! Avalon híveit pedig egy másik. A végtelenben ezek a párhuzamos vonalak sosem találkoznak. Keressünk közös pontokat.
Abban ugye egyetérthetünk, hogy képviselőként arra esküdtél fel, hogy képviseld a tatai lakókat. Tudom, ismerlek, most bólogatsz. Mi mehetett félre? Mitől alakult ki ez a „félreértés”? Bocsáss meg, de érdekel a véleményed a demokráciáról. Mit jelent ez? Keressünk neki egy XXI. századi értelmezést. Van-e manapság ennek bármi köze a népuralomhoz?
Ugye azzal is egyetértesz, hogy - korábbi szavai ellenére - polgármester úr és a tatai képviselő-testület nem támogatja sem az aláírásgyűjtést, sem a népszavazást. Itt már biztosan rázod a fejed: sorolod az ellenzéki befolyást, a Stop! Avalon elhibázott lépéseit, paragrafusokra hivatkozol. Mindennek oka van, ugye. Éppen ezért szerepjátékra hívlak: kivételesen ne alpolgármesterként, hanem Purgel Zoltánként válaszolj a következő kérdésekre! Kizárólag magadban tedd, családod jövője, egzisztenciád a tét, ha meghallanák, ugye. Ismerem a vállalt pozícióval járó szolidaritást, behízelgő modort, panelmondatokat, azok most nem visznek minket előrébb.
Itt joggal háborodhatsz fel: szent meggyődésből döntesz és keresztényi, polgári, konzervatív zsinórmérték szerint élsz, a magánember és politikus nem válik ketté. Ha egy évszázaddal ezelőtt beszélünk, lenne közös nevező. Viszont ahogy az ideák fogynak a légkörből, úgy a posztmodern szellem által ezek az ideológiák, mint keresztény, polgári, konzervatív egyre szabadabban értelmezhetőek. Az ideológia mára a politikai haszonszerzés igáslova: a pillanat határoz meg mindent, nem egyszerű elfajzásról, hanem az értékek elinflálódásáról beszélünk. Ebben a folyamatban a kommunikáció meghatározóvá vált: mindenhez hozzárendelhető minden, semmiből nem következik semmi, csak a megfelelő jogi/társadalmi/gazdasági/történelmi kontextust kell megtalálni.
Biztos unod már a körítést: hol a közös pont? Mit akarok tőled? A kétségedet kérem. Azt a Purgel Zoltánt, aki egy lakossági fórumon megsemmisült Tata lakossága előtt. Az esendő embert, a bizonytalant, aki néhány pillanat erejéig leveti álcáját, aki politikatörténeti eseményként, alpolgármesterként azt találja mondani egy népszavazási kérdésre: „Én ehhez nem vagyok senki.” Őt kérem most, hogy legyen végre gyenge, bizonytalan, lelkiismeretes.
...demokrácia. Azok a tatai polgárok, akik nem akarnak politizálni, nem érdekli őket sem a Momentum, sem a Jobbik, sem Popovics, sem Michl, csak van egy vágyuk és egy törvény adta joguk, azok kitől várjanak segítséget, ha azt egy választott képviselőtől nem kapják meg? Kihez fordulhatnának? Akarunk vitázni arról, hogy ez egy hangos kisebbség, vagy esetleg többség? Számít ez, Zoltán? Miért nem mérjük meg?! Téged érdekel, hogy mit gondolnak a tatai lakosok? Aláírtad az ívet? Bocsánat! Ne haragudj! Ne válaszolj! Magadban sem. Demokrácia. Játsszunk egyet: ha egy gyermek odalép hozzád, hogyan magyarázod el neki ezt a kifejezést? Egyszerűen, érthetően.
Ha egyszer majd azt meséli: apa, az iskolában igazságtalanság ért, de a tanár azt mondta, fogjam be a szám, ő az idősebb, neki van igaza. Mit mondasz neki? Lehet így is: „kislányom, kisfiam, ő az idősebb, ő a tanár, te csak diák vagy, tudnod kell, mikor fogd be a szádat. Az embert érik igazságtalanságok, az élet kegyetlen, le kell nyelni a keserű pirulát. Egyszer te is lehetsz felnőtt, és akkor egy gyermekkel, beosztottal szemben lehet igazad.” Ismerlek, Zoltán! Te ilyet sosem mondanál a gyerekednek, ugye? Ismerlek?
És mit mondasz Tatának? Tata tud rólad. De nem a te hibád. Nem láthattad előre, hogy mefisztói alkut kötsz. Remélem, tudod, hogy miért te kellettél nekik. Ám ez most nem fontos, beszéljünk másról, mert féltelek. A lakossági fórummal felcímkézted magad, ilyen mély zuhanás még nem volt a városban, nem lehetett könnyű. A feldolgozás és felejtés hosszú folyamat, útjában áll a félelem és a kádárista reflex, az öncenzúra. Félnek tőled, félnek a hatalom bosszújától, tudod, hogy megy ez. Elmész a boltba, a piacra, a benzinkútra, gyerekért az óvodába, rád néznek, és azt gondolják.
Ezt követően nyugaton, skandináv országokban a képviselő feláll, leköszön. Maradtál, mert még sok dolgot tehetsz a közért, néhány álmatlan éjszaka az ár, oszt’ jó napot. Tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű. Féltelek, mert nem csak a pincérből, focistából, közös képviselőből hirtelen felkapaszkodottat látnak benned, hanem gyengének tartanak, mert amikor hibáztál is, hiányzott belőled a nagykutyák rátartisága, pökhendisége és cinizmusa. Azt kérik rajtad számon, amiért egy vagy közülünk. Tataiak közül.
Igen, mind így jártunk volna. És mi is igent mondtunk volna a szolgálati autóra, nagyobb házra, biztos egzisztenciára. De mégis te kaptál esélyt, te buktál nagyot, és téged tartanak erkölcsileg korruptnak. Igazságtalanok veled, mert ez túl nagy ár azért, ami egész életedben hajtott, hogy kitűnj, hogy bizonyíts. Hatalmat kaptál, posztot kaptál, és esélyt kaptál, hogy felemelkedj.
De tudod mit gondolnak a tataiak? Nincs szabad akaratod, mindig és mindenben úgy gondolkodsz, mint a polgármester. Tata jövőjét érintő kérdésekben, amikor megméretik az erkölcshöz, demokráciához, emberségességhez fűződő viszonyod, te nem énekelsz ki a kánonból, ugyanazt harsogod, mint felettesed. Ha nem volnál esendő, a magyar politika már megedzette volna a lelked, nem féltenélek. De tudom, hogy vívódó típus vagy. Tudom, hogy önmarcangoló, és néha Purgel Zoltán leválik az alpolgármesteri posztról.
Zoltán, én félek, hogy maradnak a trollok, marad a cinizmus, az erősebb kutya fog közösülni, a jogászkodás felülírja a józan gondolkodást, és téged, amíg tatai lakos maradsz, nem fognak elfelejteni. Merre tovább?
Meglephetlek? Én szeretném azt a szállodát, gyarlóság, de szeretnék ott munkát vállalni. De lelkem sohasem nyugodna, ha ezt erőből keresztülvernétek, mert egy mondást mélységesen magaménak érzek: „Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.” Ez a demokrácia alapja, ez a jogállamiság nulladik kilométer köve. Szavazni akarok azon a népszavazáson.
Tudom, hogy nem tartasz jóakaródnak, fájdalmas dolgokról írtam. De a történtek ellenére is megérdemled az őszinteséget. Tudom, hogy az alkut már megkötötted, és úgy érzed, nincs visszaút. Ha fordítani akarsz sorsod kerekén, és egy város megbecsülését ki akarod vívni: lemondasz alpolgármesteri tisztségedről. Mert ebben a kérdésben - korábbi gondolatodra utalva - te nem senki, hanem mindenki vagy.
Ingyen jutunk el hozzád, de nem ingyen készülünk, kérünk, támogasd portálunkat!
tags: #purgel #zoltan #tata #kozos #kepviselo