Rákosszentmihály szovjet tömegsír lakótelep: emlékek, történelem és politikai vonatkozások Budapesten
1945 után Magyarországon a politika vizuális eszközökkel is megpróbált a közterekre a kultúra része, irányítója lenni.
Az első emlékművek döbbenetes gyorsasággal épültek fel, szinte a fegyvernyugvás után néhány hónappal.
A korabeli sajtó tudatosan hívta fel a figyelmet minderre.
Hangsúlyoznunk kell továbbá, hogy ezek az emlékművek a szinte földig rombolt fővárosban kerültek ki a közterekre- elvonva így a hasznosabb céloktól a pénzt- melynek oka nem más, mint a szobrok politikai-ideológiai jelentősége.
1945-től 1948-ig tíz jelentősebb szovjet emlékmű épült fel Budapesten, amelyeket egy kivételével 1956-ban a feldúlt tömeg megsemmisített.
Sokan nem is tudják, hogy a megszokott útvonalakon, amerre nap mint nap közlekednek, egykor síremlékek tornyosultak.
Az 1945. január 20-ai fegyverszüneti egyezmény 16. pontja értelmében Magyarországon tilos volt irodalmi termékek kiadása és terjesztése, színi előadások, mozgóképek bemutatása, valamint emlékművek felállítása is, amennyiben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) - melyet a második világháború után a győztes hatalmak a fegyverszünet betartása és a kormányok működésének ellenőrzése céljából hoztak létre- nem egyezett bele.
Az emlékművek esetében jól látható, hogy a SZEB egyenesen megkövetelte azok építését.
Már a fegyverszünet aláírásának napján a nyíregyházi katonai parancsnokság megbízottai felkeresték a Magyar Képzőművészeti Főiskolát azzal a kéréssel, hogy bocsásson egy szobrászműtermet a rendelkezésükre.
Miután az orosz parancsnokság elvállalta az ügyvezetést és a fűtést, az alkotók részére az Andrássy úti főépület, Bory Jenő földszinti műterem állt rendelkezésre.
Két nappal később, január 22-én pedig már polgármesteri határozat született arról, hogy az elesett orosz katonáknak emlékművet kell állítani a Szabadság téren.
Ezen kívül ekkor még két emlékmű épült fel a Gellért- és a Vigadó téren.
Mindhármat rohamtempóban 1945.
A Szabadság téren található Szovjet Hősi Emlékmű Antal Károly műve.
A három alkotás közül ez az egyetlen, amely még ma is látható.
A szobor építési munkálatairól elsőként a Népszava 1945. „márványban és gránitban hirdeti azt az erőt és szilárdságot, amellyel az orosz katona márványnál és gránitnál keményebben védte meg a szabad népek elnyomóival szemben az emberiség ügyét.”
A Szabadságtéri szovjet emlékmű avatása 1945.
A háttérben a Dél irredenta szobor.
Ahhoz, hogy az emlékmű felépülhessen elsőként el kellett távolítani a Szabadság téren található korábbi irredentának minősült szobrokat.
Ilyen volt a Trianoni békeszerződésben elvesztett országrészeket jelképező félkörívben elhelyezkedő négy szobor, valamint a Füredi Richárd és Kismarty-Lechner Jenő alkotta Ereklyés országzászló.
Az országzászló eltávolítására nemcsak ideológiája miatt volt szükség, hanem anyagát vélhetően beleépítették az új szovjet emlékműbe.
Az elvesztett országrészeket jelképező szobrok még jelen voltak az avatásnál, csak később távolították el őket.
A Szovjet Hősi Emlékmű körülbelül 15 méter magas két 300×150 cm-es bronz domborművel, melyek közül a déli 8 szovjet katonát ábrázol, akik egy harckocsi mellett állnak és zászlót tartanak.
A hátterében a Klotild paloták és az Erzsébet híd látható.
Az északi dombormű négy szovjet hőst ábrázol, köztük egy sebesült és egy ápoló, hátterében jól kivehető a Parlament épülete.
Elején és hátulján a Szovjetunió sarlót és kalapácsot ábrázoló címere, tetején ötágú csillag található.
20 méter hosszú talapzatán a hősi halottak nevei láthatóak 10 darab táblán.
A Gellért téri obeliszk szintén Antall Károly műve.
Helyének kijelölését és a kivitelezési munkálatokat is a szovjetek végezték, de minden költséget a fővárosnak kellett állnia.
Mintegy öt méteres kőtalapzatán egy tíz méteres csonkagúla volt látható (nagyon hasonló a Szabadság térihez).
Nem ez volt a helyzet a Vigadó téren.
Az ottani Szovjet repülősök emlékművének felállításához először is el kellett távolítani Senyei Károly „Avízcsurgató gyermek” című, már 1896 óta ott álló művét.
A szobrot 1956-ban megrongálták, tetejéről leverték a repülőgépet.
Mint azt már fentebb említettem ezt a három emlékművet 1945. május elsején avatták fel, hatalmas ünnepségek keretei között, amelyről a korabeli sajtóban találhatunk híreket.
A Szabadság téren Malinovszkij marsall mondott ünnepi beszédet, valamint az ünneplők közt jelen volt még Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök, Tildy Zoltán, Gyöngyösi János külügyminiszter, és Balogh István miniszterelnökségi államtitkár.
„Fehér lépcsők vezetnek a fehér kőkorláttal körülvett emelvényre és hatalmas, fehér obeliszk szökken az égre...”
Nagyon hasonló volt a Vigadó téri emlékmű leleplezése is a Szabad Nép szerint.
A Gellért téri emlékmű avatásánál „úgyszólván Buda egész lakossága felvonult”.
A 2. világháború utáni években új emlékművek kerültek fel a kerületben, többek között a XII. kerületben is.
A XIII. kerület Béke téren 1946. április 4-én 35 katonát helyeztek közös díszsírba, később pedig emlékművet emeltek a sírhely felé.
A többi emlékmű közül 1947-ben készült el az újpesti István téri emlékmű, melyet Kocsis András alkotott, és 1956-ban felrobbantották.
A szobor talapzatán ötágú csillag volt, és a domborművei a háború kezdetétől Berlin eleséséig mutatták be a történetet.
Az újpesti emlékmű felavatása 1947-ben volt, és a közönség soraiban sok ismert közszereplő vett részt.
A Szabadság-szobor leleplezése a Gellérthegyen 1947-ben rendkívüli esemény volt, ahol a kormány, a diplomáciai testületek és a tömeg vonult fel.
A hetvenes évektől kezdve a szobrok állításával kapcsolatos gyorsaság természetesen megváltozott, és 1956-ot követően a politikai üzenetek hangsúlya is módosult.
Az 1956-os forradalom után a közterületeken megemlékezéseket tartottak a 16. kerületben számos helyen, de új jellegű emlékművek és tiszteletadások alakultak ki.
Az 1989-es rendszerváltás után pedig fokozatosan megkezdődött a régi szobrok és domborművek sorsa: egy részüket eltávolították, mások megőrzéséről és új emlékhelyek létrehozásáról döntöttek.
A 16. kerületben napjainkban is láthatók az 1940-es-50-es évek emlékei, például a szovjet és a magyar hősök nevét őrző tábla- és terület-emlékek, valamint a közterek átalakulása is tanúsítja a korszak változásait.
Feketébe öltöztetnék a budapesti szovjet emlékművet egy népszavazással
Az 1947-1948 közötti időszakban több emlékművet avattak, például a Gellért-hegyi Szabadság-szobrot és a XII. kerületi emlékeket, amelyek közül sok a későbbi évtizedekben sorsukat megváltoztatta.
Az emlékművek gyors felállítása ugyan politikai üzenetet közvetített, de egyedi körülmények között, a háború utáni káosz és árva katonák hiánya miatt is szükségszerű volt.
Az 1945-1948 közötti időszakot összegző adatokban megfigyelhető, hogy a fővárosi közterekre telepített szovjet emlékművek ötletét és megvalósítását a gyors mozdulatlanság és a politikai jelentés határozta meg, amelyet a sajtó és a közgyűlés is hangsúlyozott.
tags: #rakosszentmihaly #szovjet #tomegsir #lakotelep