Regi parasztházak: családdal történetük, jellemzőik és társadalmi kontextusuk
A régi fekete-fehér fotók eleve nosztalgikus érzéseket keltenek, ráadásul gyakran azt látjuk rajtuk, hogy a települések sokkal szebbek, rendezettebbek voltak, mint ma. Tényleg így van ez? Ha igen, miért? Az építészet alapvetően műszaki tudomány, de az építészetszociológia azt vizsgálja, hogy hogyan gondolkodunk mi, laikusok a házakról, illetve hogyan gondolkodnak az építészek a házakról, de nem azok formájáról, hanem azok használati módjáról. Olyan kérdéseket fogalmaz meg az építészetszociológia, hogy vajon az emberek miért építenek házakat, milyen házakat építenek, mi az építészeknek a társadalmi státuszuk. Pár hónapja Füzék Balázs szlovákiai magyar építésszel beszélgettünk, és tőle is kérdeztük, hogy fedi-e a valóságot az a benyomásunk, miszerint régen sokkal rendezettebbek vagy egységesebbek voltak a településképek, ma viszont - akár Szlovákiában, akár Magyarországon - sokkal kaotikusabbnak tűnnek.
A régi faluképekkel összevetve valóban nagyon kaotikusak a mai településképeink. Ennek oka, hogy régen alapvetően a hely, a helyhez való alkalmazkodás dominált az emberek gondolkodásában. Ahogy Hermann Bausinger német társadalomtudós fogalmazott, a régi települések szűk horizontban mozogtak. Az emberek mintakövetése a szomszédot jelentette, vagy ha fölfelé tekintettek, akkor a jegyzőt vagy a plébánost, esetleg egy közeli város házait. Mindenki világosan tudta, hogy milyen házat szeretne magának építeni, és egyáltalán milyet hagynak neki építeni. Ahogy Ekler Dezső építész fogalmaz, a települést létrehozó tudás általános volt. Nem is szabadott nagyon kitűnni: egy zsellér nem építhetett magának nagy, tornácos házat, mert megszólták érte. Még a kockaházak elterjedésekor, a ’60-as években is azt látjuk, hogy ez így működött. A kockaházak építésénél is nagyon erős volt a szomszédok közös munkája, egymásra figyelése, egymás kontrollálása. Ez a ’80-as évektől bomlik fel abban az értelemben, hogy az emberek elkezdenek hangsúlyozottan külső mintákat követni. A ’90-es években jelennek meg a nyugati standardok, és akkor már kész házakként hoznak be az emberek mindenféle formákat. A ’90-es években megjelenő tömegturizmus hatása jól kimutathatóan megjelenik a családi házas építkezéseken is: mediterrán, alpesi, skandináv, angol, újabban „neo-bauhaus” stílusban építkeznek. Mindenki azt valósítja meg a saját telkén, ami tetszik neki. Így van, sokkal több a minta, de ettől függetlenül továbbra is vannak építészeti divatok. Ha bárhol kinézünk az utcára, azért a mai napig látszik, hogy körülbelül mely évtizedben épültek a családi házak.
A parasztházak történeti jellemzői és alapelvei
A szlovákiai magyar falvakban is még mindig állnak olyan parasztházak, amelyek homlokzatokon mintha a 19. század végének, 20. század elejének városi historikus építészetét próbálnák követni. Valóban nem szerencsés a régi falut kizárólag a maga zártságában értelmezni. A régi falu is nagyon-nagyon sok külső hatást olvasztott magába: voltak kész típustervek, amelyek mintaként szolgáltak, és a munkálatok nagy részét az emberek helyben végezték. A céhen kívüli „kontárok” tekinthetők a falvak egykori építőművészeinek, hiszen ha ügyesek voltak, sokan dolgoztatták őket, így is visszaköszönnek ugyanazok a fogások. Ez a jelenség még a kockaházakon is kimutatható.
Az anyaghasználatban idővel egyre több lett a gyári termék. A kockaház, amit Kádár-kockának is neveznek, tipikus magyar jelenségnek tűnik, viszont Szlovákiában is találhatóak ehhez hasonló házak. Erdélyben vannak SPECIFIKUMAI, ott sokkal gyakoribbak az emeletes kockaházak, mint nálunk.
A falazat és a tetőzet tekintetében elmondható, hogy a régi falvakban minden építőanyag a helyi környezetből származott: a földből, kövekből, fából, tamígy a ház mintegy kinőtt a tájból. A falak vályogtéglából vagy sárból, helyenként tégla és kő kiegészítéssel készültek. A tetők anyaga is a helyi körülményektől függött, náddal vagy zsúppal fedték, később pedig egyre gyakrabban jelentek meg a gyári anyagok.
A parasztházak belső elrendezése sokszor hármas tagolású és soros jellegű volt: szoba, konyha, kamra, gyakran tornác vagy gang következett, majd gazdasági épületek. A szoba adta a vendégek fogadásának és a család központi életterének helyét, a konyha pedig a főzés és a közösségi étkezés központja volt. A pitvar az udvar és a belső tér közötti átmeneti térként szolgált, itt találhatók voltak a legszebb bútorok és a családi ereklyék.
A parasztházakhoz gyakran tartozott istálló, pajta, kocsiszín és pince, melyek a gazdasági tevékenységekhez kapcsolódtak. Tornác vagy gang szerepe kiemelkedő: védelmet nyújtott az időjárás ellen, és praktikusan helyet biztosított a kukoricafosztáshoz vagy ruhaszárításhoz. A padlás szalonnás részként szolgált, náddal védett szigeteléssel a nyári hőség ellen.
Közösségi és kulturális elemek
A parasztházak szimbolikus jelentőséggel bírtak: a ház a közösség identitását, a család egységét és jövőjét szimbolizálta, középpontjában a családi tűzhely. A bejárati ajtó a szájhoz hasonlítható, az ablakok a szemek, a tető az eső kenyerét vagy a védelmet jelképezte. A nyelvi hagyományban abundáns képi kifejezések maradtak meg: homlokzat, ablakszem, koszorú, vakablak, szemöldökfa, fülke, kontyos ház vagy süveges ház. A belső terek rendje és az idők során felmerülő polgári ízlés közvetett hatást gyakorolt a berendezésekre is: a kezdeti fonadék és bútorok helyét fokozatosan vették át a modernebb darabok, miközben a népi hagyomány elemei megjelentek a dekorációban.
Nagy általánosságban elmondható, hogy a parasztházak szerkezete és elrendezése összhangban állt a vidéki életmóddal, a gazdálkodási szokásokkal és a család szerkezetével. A szoba, a konyha és a kamra központi szerepe mellett megjelennek a gazdasági helyiségek: istálló, pajta, kocsiszín, pince és tornác. A belső térben a praktikum és a funkcionalitás volt az elsődleges szempont, a díszítés inkább csak másodlagos volt a mindennapokban.
A modern felújítások és a helyi értékek megőrzése
A 20. század második felétől megfigyelhető volt a nyugati minták beáramlása: alpesi háztípus, emeletes házak, erkélyek. Ugyanakkor a felújításokra jellemző, hogy gyakran hőszigetelést adnak a házra, és a nyílászárókat cserélik műanyagra, így megváltozik az épület jellege. Sok esetben a régi jelleg megőrzése helyett a korszerűsítés dominál. A felújított parasztházak közül azok válnak igazán szépnek, amelyeket korhűen újítottak fel. A felújítások során az építészek és a szociológusok egyaránt vizsgálják, hogyan lehet megőrizni a hagyományokat és a környezethez illeszkedő modern megoldásokat együtt.
A vidéki tér emlékezete című könyvemben négyszeres részletességgel vizsgáltam ezt a kérdést: four települést mértem fel, adott esetben kérdőíves felméréssel is mérve az emberek szemléletét arról, mi számít szépnek és mit tartanak korszerűnek. Azt mutatja, hogy amit korszerűnek látnak az emberek, azt szintén szépnek tartják. Ugyanakkor a falvakban a felújított parasztházak fogadtatása is változó: a modernizáció ellenére sok helyen még mindig a hagyományos értékek és a lokális identitás által meghatározott esztétika érdekli a lakókat.
Felújítási példák: Torockón helyi mesterembereket visszatudtak vonni a régi anyagok alkalmazására; Langó Mártonék apátfalvi házának berendezése például bemutatja, hogyan lehet a hagyományos elemeket modern környezetben is megőrizni. A belső tér modern megoldásai mellett megőrzésre kerültek a korhű részletek, például a régi nyílászárók egy részének felújítása, vagy a bevilágítóablak beépítése a nappaliba. A házaspár célja az értékmentés és a praktikusság összehangolása volt: a régi építészeti örökség megőrzése mellett a mai család igényeinek megfelelő kényelem kialakítása is fontos.
A társadalmi-lélektani konklúzió szerint a lakók ma is abban a kivitelezőben bíznak, akit ismerőseik ajánlottak, és az építészeti tervekhez szükséges szakemberek megtalálása továbbra is kihívást jelent. A falvakban a vályogházak megújítása is megfigyelhető: hőszigetelés, átalakítás és modern anyagok beépítése jellemző, miközben a történeti értékek megőrzése is cél.”
Gyakorlati javaslatok a hagyományok megőrzéséhez
- Válassz olyan berendezési elemeket, amelyek a táj jellegzetességeit és a parasztház hagyományait tükrözik: fa bútorok, tájegységekhez kötődő festett vagy faragott bútorok.
- Keresd a természetes alapanyagokat: fa, gyapjú textilek, nemeztermékek és kézimunkák, amelyek a magyar vidék hagyományait idézik.
- Figyelj a világításra: legyen általános és helyi világítás, a konyhai és a munkahelyi felületek legyenek jól megvilágítottak.
- Kerüld a túlzsúfoltságot, a műanyag vagy giccses elemeket; keress rusztikus vagy természetes megoldásokat a belső terekben.
- Fontos a környezettudatosság és az építészeti örökség megóvása: ha lehet, törekedj a korhű felújításokra és a hagyományos technikák alkalmazására.
- A ház elrendezése: az utcára néző első helyiség legyen a szoba, következzen a konyha, majd a hátsó szoba és kamra, végül az istálló, présház és pince. A tömbök együtt legyenek funkcionálisan egymással összekapcsolva.
- A parasztházak külső megjelenésének megőrzése: a tornác, a falazat és a tető megőrzése, a helyi anyaghasználat tisztelete.
- A belső tér berendezése: a tűzhely legyen középpontban, a pitvar legyen reprezentatív, a kamra legyen praktikus és hűvös, az istálló és a gazdasági épületek funkcionálisak legyenek.
Az 1930-1950-es évekből származó részletek például Mackó- vagy makói kerítéstípusok, a különleges karos padok és a díszes timpanonok az apátfalvi példákban megőrződnek. Ezek a részletek a hagyományos magyar parasztházak gazdagságát és kézművességét hangsúlyozzák, és a mai felújításokban is értéket képviselnek.
A Pécsi Magas Ház Építése
Összegzés és gyakorlati útmutató a mai építéshez
A magyar parasztházak építészetében és helyiségeinek elrendezésében megragadható a vidéki életmód és a hagyományok kapcsolata. Ezek az épületek nem csupán lakóhelyek voltak; középpontban a család és a mindennapi tevékenységek során az együttélés szabályai. A modernizáció és a nyugati hatások ellenére is él a vágy, hogy egyszerre legyen jelen a helyi identitás és a funkcionális kényelem. A történeti megközelítés segít megérteni, miért néz ki egy-egy falukép ma másként, és hogyan lehet a hagyományokat megőrizni anélkül, hogy a mai élettér kényelmét feláldoznánk.
tags: #regi #paraszthaz #amiben #van #csalad