Regi zsido haz berendezesei
A középkorban ezen a területen állt a Szent Margit-kápolna, melynek első ismert említése 1267-bôl származik. A templom körüli temetőkert a régészeti leletek alapján az Árpád-kortól a török hódítás koráig folyamatosan használatban lehetett. A jelenlegi épületen belül feltárt hosszanti falmaradványok valószínűleg a 15-16. századból valók. A maradványok egy nyújtott térarányú, szentély nélküli, végfalain támpillérekkel megerősített épületet rajzolnak ki. A református egyházközség a 18. század folyamán a régi falakat elbonttatta, hogy helyére a ma is álló épületet emeljék. A fiókos dongaboltozattal fedett, kora barokk templom a korábbinál szélesebb, de azonos hosszúságú lett. Az épület nyugati és keleti végén valószínűleg karzatot alakítottak ki. Egy későbbi átépítés során (elképzelhető, hogy már a zsinagóga korszakában) az épület nyugati harmadát válaszfalakkal különítették el, mely felett szintén karzat állhatott. 1826-ban az egyházközség új templom építését kérvényezte, mivel a régiben már nem fért el. A jelenlegi református templom, kevesebb, mint 300 méterre a régitől, 1830-ra készült el. Ezt követően az egykori istenháza huszonöt évig kihasználatlanul állt, míg 1855-ben a füredi izraelita hitközség meg nem vásárolta. Az épület keleti végében egy lépcsős felépítményű, díszes tórafülkét építettek.
Az Orczy-ház és a zsidó betelepülés Pest külterületein
A régi pesti városfal külső oldalán haladó, egykori váci országút mentén arisztokrata családok bérházak sorát kezdték el építeni. A mai Király utca sarkán 1730-ban, a környéken elsőként, egyszerű fogadó épült „zum englischen König” cégérrel. Innen ered egyébként az utca máig is létező neve. A fogadót 1756-ban elbontották, majd helyére és a szomszédos telekre épült fel egy hatalmas barokk épület, annak a báró Orczy Józsefnek a megrendelésére, aki 1792-től 1798-ig Zemplén vármegye főispáni tisztét töltötte be. 1774-ben feleségül vette Berényi Borbálát, akinek felmenői között Nyáry ősök is voltak. Így a házasságkötéskor a Nyáry vagyon egyesült az Orczyak és Hallerek vagyonával is, ezért ez a házasság újabb anyagi gyarapodást hozott az Orczy családnak. A Király utca sarkán a családi vagyonból megvásárolt pesti telken felépülő hatalmas méretű ház befejezését Orczy József már nem érte meg. Azt már özvegye fejezte be, és tőle nyerte az épület az Orczy-ház nevet. Ez éppen az az időszak volt, amikor II. József 1783-ban kiadott türelmi rendeletét követően megindulhatott a zsidók betelepülése Pest egyes külterületeire. Mivel Orczy József halálakor hatalmas adósságokat hagyott mag után hátra, özvegye, a bárónő egy akkoriban még mindig elég merésznek tűnő elhatározással zsidóknak adta bérbe a házat.
A zsidó élet pezsgése az Orczy-házban
Első bérlői olyan főként óbudai lakosú, eredetű zsidók lettek, akik az akkori pesti szabályozások miatt ingatlant itt egyébként nem vásárolhattak, de a pesti vásárokon igyekeztek túladni portékáikon. Ez volt egyébként az akkori, városfalon kívüli Pest legnagyobb háztömbje. Az épület-komplexum nagyságáról fogalmat alkothatunk abból, hogy persze XIX. századi bővítésével, a fénykorában 142 lakás, 37 raktárhelyiség, több ezer akó bor befogadására alkalmas pince, mészárszék, kétFürdő, két zsidó templom volt. Volt itt orvos, szatócs, rabbi, baromfimetsző, zsibárus, kocsis és patikus. Zsidó iskolát az 1814. évi királyi rendeletre létesítettek az Orczy-házban. Az iskola a Normal-Schule mintájára működött, de a héber nyelvi oktatással kiegészítve. Egy tanár és két segédtanár 200 főt tanított itt. Ugyanebben az épületben volt egy másik iskola is, amelyben 160 fő tanult. Az Orczy-ház tehát a zsidó közösség központi helyévé vált, ahol a vallási, oktatási és kereskedelmi tevékenységek összekapcsolódtak.
A zsidó kultúra és a vallási élet központjai
Az épület-komplexumot és környékét lüktető, lármás, pezsgő élet jellemezte. Az udvaron sorjázó üzletek és raktárak mellett itt működött - szinte önálló műintézményként - az Orczy kávéház, ami az 1795-ös megnyitásától kezdve az igazi „zsidó vircsaft” színtere volt. Hajópadlós termeiben vágni lehetett a füstöt, fokhagymaszag keveredett a nyersbőr minták bűzével, mivel 1856-ig rendszeresen nyersbőr vásárokat is tartottak az épületben. De egymást túlordítva egyezkedtek az itt rendszeresen a gabonakereskedők is.
Így ír Orczy-házról Ágay Adolf Ádolf (Porzó) az Utazás Pestről-Budapestre című korabeli könyvében: „Régi, igazában ódon, ősi épülete Pestnek nincs... A ház leginkább arról volt nevezetes, hogy óránként egy aranyat hajt...”. E szavak korabeli hangulatot adnak a környék zsidó-történetéhez. A 19. század második felének kutatásai során a zsidó műemlékek felmérése és védelme kezdett tudatosodni, és végül elindult egy szervezett megőrzési folyamat.
Modern kor és múzeumi megújulások
A zsidó vallási épületek sorsa a 20. században meghatározó volt: a háború utáni évtizedekben sok zsinagóga és közösségi épület elpusztult vagy más funkciót kapott. A hazai zsidó kultúra történetéről 1940-es évek után indult meg a rekonstrukció és a tudományos megközelítés: a zsinagógák és kapcsolódó épületek felmérése, védelme. Az 1980-1990-es évektől kezdve újra felértékelődött a zsidó örökség művészettörténeti és történeti jelentősége. A Judaisztikai Kutatócsoport megalakulása (1988) és kutatási programja hozta el a rendszerezett tudományos megközelítést, melynek részeként számos épület és infra részlete került a figyelem középpontjába. A zsidó közösségek emlékeinek megőrzése érdekében napjainkban több helyen intézményesített múzeumi funkciók és kulturális helyszínek jöttek létre: könyvtárak, galériák, múzeumi kiállítások és kulturális központok épültek a régi zsinagógákban és zöldterületekben.
Örökség és megőrzés
A zsidó kultúra és az imaházakból átépített vagy új funkciót kapó épületek megőrzése ma is fontos feladat. A múzeumi vagy közösségi funkcióba átadott épületek például Baján, Szentesen, Pakson vagy Szolnokon új életet nyernek. Az eredeti funkció megőrzése érdekében gyakran új funkciót találnak: könyvtárként, galériaként, koncertteremként vagy múzeumként szolgálnak. A fentiek jól mutatják, hogy a zsidó örökség összhangban maradhat a modern városi környezettel, és hozzájárulhat a kulturális sokszínűség gazdagításához.
Az új megközelítések hangsúlyozzák, hogy a zsinagógák közösségi terek voltak: imádság, tanulás és közösségi döntéshozatal helyszínei. A beszéd és a részletek alapján a közösségi élet központi szerepét tükrözik a régi épületek, amelyeket kortárs funkciókkal ötvözve megőrizhetünk.
Rövid gazdagítás és néhány érdekesség
Az Orczy-ház és a környékének története sok szálon kötődik a zsidó közösség gazdasági és kulturális életéhez. A témában található irodalmi és történeti források kiemelik, hogy a zsidó közösség megőrzése és megértése ma is fontos, hiszen ezek az épületek és történetek hozzájárulnak a város kulturális identitásához. A korabeli társadalmi viszonyok, az emancipációs időszak és a poszttragikus korszak együttes vizsgálata segíti megérteni, hogyan formálódott a város képzelete és mit jelentett a zsidó közösség a Pest-szövetségben.
| Település | Jellegzetes zsidó épület vagy közösségi hely | Jellemző funkciók |
|---|---|---|
| Pest - Orczy-ház környéke | Orczy-ház, zsidó közösségi negyed | kávéház, üzletek, rabbinátus, iskola, templomok |
| Tokaj-Hegyalja | zsinagógák és temetők | kereskedelem, bortermelés, közösségi élet |
tags: #regi #zsido #haz #berendezesei