Reneszansz kváderkoves homlokzat: kert–ház egysége és díszítőépítészet a reneszánsz stílusában
A városi polgárok a földi életre már másképp tekintettek, mint a középkori ember. A tehetősebbeknek városi palotájuk, házuk mellett vidéki villájuk, birtokuk is volt, s ebben is hasonlítani igyekeztek az ókori Róma lakóira. A kertelemek többsége az ókorban is megtalálható volt, azonban a reneszánsz kertszervezés néhány alapvető dologban mégis más. Kert és ház például sokkal szorosabb egységet alkot. Előbbi mintegy bevezeti az embert a házba, így a kettőt mindenképpen egységben, lehetőleg együtt kellett megtervezni.
A későbbiekben nagy jelentőséggel bírt az is, hogy lehetőleg egy ember tervezze a kertet és a villát. A közös főtengelyre épített kert és épület között látványos kötelékek is voltak: gyakran ismétlődtek meg a homlokzat formai elemei a kertben, vízszintes síkra vetítve. A kert, akár a homlokzat, egy felület: az utak ennek művészi tagolásai és díszei, nem funkcionális szerepük a legfontosabb. Az utak számtalanszor járhatatlanul szűkké váltak, mutatva ezzel elsődleges esztétikai szerepüket. A kert és a ház közös tengelyének kulcsszerepére a kert formája és az ültetett növények egyaránt rájátszottak. A tengely vezeti a tekintetet, ami rendszerint egy szobron, egy kiemelt virágon, esetleg egy szökőkúton nyugszik meg.
A kertet falakkal vették körül, határolták le. A tengelyek legvégén így falfülke, esetleg rácsozott kitekintő ablak helyezkedik el, néha kis szoborral, általában vízzel, csobogóval. A szobrokat egyébként is nagyon szerették, már a reneszánszban kialakulnak olyan kertek, melyek tulajdonképpen szoborparkok. Zöld növények: nem csak a szemnek. A főtengelytől távolabb eső területek kevésbé hangsúlyosak, oda kerülnek a „haszonnövények”: gyümölcsösök, zöldséges kertek, szőlőlugasok. A korai reneszánszban több a gyümölcsös, zöldséges, jól láthatók, a díszkert pedig még picike. Később, különösen a tehetős kerttulajdonosok kertjeiben megfordul ez az arány: a díszkert egyre nagyobbá válik, az egyre kisebb gyümölcsöst pedig próbálják elrejteni. Ugyanaz a kérdés vetődik fel, mint egy mai kert tervezésekor: eldugjuk-e, avagy hangsúlyozzuk, kiemeljük a zöldségeket?
Kedvelt növény a ciprus, borostyán, babér, citromfa, tiszafa. Főként olyan növényeket választottak, melyek eleve geometrikus formájúak voltak, vagy jól tűrték a nyírást, alakítást, hogy belepasszoljanak a szabályos idomokba. A szabályosra nyírt gyepfelület, a jól alakítható buxussövények voltak a leggyakoribbak. Teraszok, lépcsők. A tereprendezésben nagy előrelépés történt a reneszánsz idején. A középkorban igyekeztek elegyengetni a kert felszínét, amennyiben lehetséges volt, akár teljesen vízszintesre, vagy enyhén lejtősre alakítani a területet. A teraszos kialakítást kizárólag a növénytermesztésben, a haszonkertekben alkalmazták. A reneszánsz kezdetén az enyhe emelkedésű felszínt részesítették előnyben, ahol a magasabban fekvő, jó kilátást nyújtó villához alig észrevehetően emelkedő úton lehetett eljutni. Később azonban észrevették és kihasználták a teraszos kertkialakítás nyújtotta lehetséges esztétikai előnyöket. Ugyan az antik kertekben is alkalmaztak már teraszokat, de ezek az épületekkel nem tudtak szoros egységet képezni, ami a reneszánszban megoldottá vált. Látványos különbség, hogy az ókori kertekkel ellentétben a reneszánsz kertművészetben a teraszokat összekötő lépcsőket nem próbálták elrejteni, épp ellenkezőleg: díszítésként használták fel őket. A lépcsők hangsúlyosak, hatásos díszítő elemekké váltak, a támfalakban, lépcsőkben meg lehet ismételni a villaépület homlokzati díszítő elemeit: oszlopokat, pilléreket, fülkéket, szobrokat.
A teraszos kerttípust először az ismert reneszánsz építész - Bramante - alkalmazta a Belvedere kastély kertjében, melynek impozáns jellegét ma már sajnos csak elképzelni tudjuk a leírások alapján, mert a későbbi átépítések során sokat változott. A Róma közelében elhelyezkedő Tivoliban található a Villa d’Este épület kertje, az első olyan igazán lenyűgöző kert, ami a reneszánsz kertek sajátosságait mutatja ma is, bár már nem teljesen olyan, mint megépítése idején. A Villa d’Este 1550-ben készült, Ippolito d’Este bíborosnak. Az épület viszonylag egyszerű építészeti formái mellett a gyönyörű kert még jobban érvényesül. A hegytetőt és a sík területet óriási támfalakkal övezett teraszok kötik össze, a fő tengelyt adó legnagyobb út és a kisebb utak négyzet alaprajzú felületekre osztják a kertet. A kert monumentalitását mutatja, hogy saját kútmestere volt Tommaso da Siena személyében, akinek nevéhez több reneszánsz kert vízi létesítményeinek megalkotása fűződik. Rengeteg szökőkút, vízfüggönyös barlangok, vízesések, vízoszlopok és egy víziorgona gazdagítja az elképesztő kertet, amit Pirro Ligorio nevű építész tervezett az épülettel együtt.

A „lovagias” franciák növénnyel is hímeznek. Az Itáliából kiinduló reneszánsz nem marad elszigetelt jelenség, idővel kiterjedt egész Európára: az egyes országokban helyi sajátosságokat felmutatva jelentkezik az építészetben és a kertépítészetben egyaránt. Franciaországban például nem alakult ki a villaépítészet. Az akkori politikai viszonyok miatt a középkori vár típusa maradt fent, habár a dekoratív elemeket átvették Itáliából. Meglepő módon a lovagi kort, a lovagi eszményeket konzerválták a kultúra minden területén, aminek érdekes következményei voltak. A várakat például továbbra is várárok vette körül, így igen sajátos kert alakult ki: a nagyobb kertek a várfalon kívül voltak, melyeket kapun és hídon keresztül lehetett megközelíteni. A kezdetben talán korlátnak tűnő adottságot később a kertek részeként használják fel, s a várárokból óriási díszítő vízfelületeket hoznak létre. Aztán a vár tartozékai, mint a bástyák, várfalak, saroktornyok már csak díszítő elemek maradnak, a vizesárok is csak esztétikai szerepet tölt be, de ezekkel az elemekkel kialakul a sajátos jegyeket hordozó francia reneszánsz. Ami még lényeges: az itáliai léptéket túlnövik, minden nagyobb, mint Itáliában, főként a kert teraszainak, felületeinek nagysága. Franciaországban teljesedik ki az egyes kertrészek - parterre-k - kialakításának hímzéses jellege. A beültetett növényekkel gyakorlatilag hímeznek: íveket, bástyákat, oszlopokat, ablakokat nyírnak az élő növényanyagból, amit főként buxussal lehet megtenni.
A szép, zöld, angol gyep. Angliába későn érkezik a reneszánsz. Itt is sokáig uralkodnak a középkori formák: várárkok, bástyák, tornyok. A szigetországra jellemző reneszánsz sajátossága mi lehetne más, mint a kertekben megjelenő teniszpályák?! Ekkor jön át Franciaországból a játék divatja, és angol sajátosságként a kertekben egyre gyakrabban jelenik meg a teniszezésre elkülönített gyepes tér, sövénnyel lehatárolva. Jellemző még, hogy az angol hajósok egyre gyakrabban hordanak haza idegen földrészekről idegen növényeket, ami fellendítette a tengeri hajózást. A kertkultusz meglétét jelzi, hogy Francis Bacon filozófus is sokat ír a kertkialakításról. Írásai egyikében a növényzetből legtöbbre becsüli a szép, rövidre nyírt gyepet, ezzel is hozzájárulva Anglia mindig zöld, rövidre nyírt, ápolt, tökéletes gyep imázsához.
Varázslatos magyar kert. A budavári királyi palota déli oldalán, az úgynevezett Olaszbástya, vagy Rondella szomszédságában megmaradt egy pici, bűbájos kert, mely ma is őrzi az egykori reneszánsz kertszerkezetet, és annak varázslatos hangulatát. Az apró, falakkal körülvett, védett hely, kicsi kúttal, különleges növényekkel egyenesen az építtető, Corvin Mátyás korába repít vissza, akinek a reneszánsz kertépítészet magyarországi elterjedésében is jelentős szerepe volt. Mátyás humanista, művészetekre fogékony gondolkodásának és itáliai kapcsolatainak köszönhetően az országban korán, és erőteljesen virágzott a reneszánsz kultúra. Saját, Itáliából jött udvari főépítésze, Chimenti Camicia tervezte többek között az akkori budai királyi palota továbbépítését, és a visegrádi várat is. A budavári épületegyüttes nyugati és déli oldalán Chimenti Camicia által tervezett impozáns kertek terültek el, az udvar egyik traktusa alatt ciszternát létesítettek, ami táplálta a kutakat, vízi létesítményeket. A ciszterna fölött, mint egy zöldtetőként helyezkedett el Magyarország egyik függőkertje a kevés közül. Valószínűleg ehhez, az úgynevezett titkos kerthez - giardino segretóhoz - kapcsolódhatott a délnyugati szárnyban elhelyezkedő királyi magánlakosztály.
Mátyás művészetpártoló gondolkodása halála után is követendő példaként, útként maradt fenn, hatással volt II. Az építészet régóta alkalmazza a homlokzati díszítéseket, melyek karakteressé teszik az épületet. Lakóingatlanok és közintézmények, egyházi építmények külső falára is készítettek stukkókat, melyekkel a sarkokat, az eresz alatti fal felső részét, az ablakokat, a homlokzatokat egyaránt díszíthették. Míg hajdanán ezeket az épületdíszítő elemeket jobbára a helyszínen mintázták meg, mára az előre gyártott díszek egyszerűbb munkát ígérnek. A homlokzatfelújítási, homlokzati hőszigetelési munkákat gyakran egészíti ki az épületdíszítés, így egy folyamatban szépülhet meg ingatlanunk külseje.
Számos típusú homlokzati díszítőelem közül válogathatunk, amely kialakításától függően használható fel a kültéri falak díszítésre. A homlokzatlecek kaphatóak natúr vagy kérgesített kivitelben is. A homlokzatdíszítő profilok a legáltalánosabban felhasznált díszítőelemek, melynek több alkalmazási területe van. A párkány díszlécek alkalmasak a külső fal és a tető találkozásánál lévő eresz, valamint az ablak alatt terület díszítésére. Az osztópárkányok és lábazati párkányok a homlokzat vízszintes tagolásában, illetve a falfesték színek elválasztása során jutnak szerephez. A homlokzatdíszek speciális fajtái az íves és boltíves felületekre készített profilok. A boltívre készített díszlécek segítségével végre lehetőség nyílik a boltozatos ablakok, kivett boltíves ajtókeretek hangulatosabbá tételére. Ablakok, ajtók díszítéséhez párkánylécek és oldalfali osztólécek kombinációját használjuk leggyakrabban. A visszafogott díszítéseket kedvelők egyfajta díszléc profil körbefuttatásával is látható eredményt érnek el, azonban a nagyméretű könyöklők és féloszlopok ragasztásával igazán lenyűgöző látvány tárul a járókelők szeme elé.
Az oszlopok az építészet szerves részét képzik, azonban a polisztirolból, hungarocellből, nikecellből készült tömör oszlopok mára pusztán dekorációs funkciót látnak el. Az oszlopok az antik időszakban keltek életre, és az évek során a klasszikus, a romantikus és a reneszánsz építészet is újra elővette. A különböző méretű és kivitelezésű oszlopburkolatok és csőhéjak a már meglévő oszlopok burkolásakor - átépítésekor lehetnek hasznosak. Az épületek sarkait, az oldalfalak találkozását a kisebb és nagyobb méretű kváder lapok függőleges elhelyezésével tesznek látványossá. A sarokdíszítésre szánt díszkockák méretét a ház arányaihoz illően szokták meghatározni. A homlokzat síkjából kiemelkedő négyszögletes kváderköveket rakhatjuk szorosan egymás mellé - felé, vagy közöttük kisebb hézagokat hagyva. A külső díszítési feladatokhoz a díszléceken kívül számos apróbb méretű stukkó alkalmazásra kerülhet. Az ékkő -más néven konzol, középkonzol, középdísz, zárókő- az ablakok keretezésénél használt dísz. A bevágós ékköveket a felső díszcsíkba bevágva kell illeszteni, míg a keretező léc mintájával megegyező ékköveket a díszlécre kell ráragasztani.
Az elmúlt időben többször is lehetett hallani "veszélyes" stukkókról, amelyek eltántoríthatják a tradicionális díszítéseket kedvelőket az épületdíszítő elemektől. Noha a súlyos kő- és gipszdíszítések évekig szépen mutatnak a homlokzaton, az időjárási viszontagságok, az idő vasfoga által okozott kopás, a rögzítőanyag elöregedése, valamint a karbantartás hiánya miatt ezek az épületdíszek balesetveszélyessé válhatnak, s így komoly balesetet okozhatnak, ha valakire rázuhannak. A műanyag stukkók (polisztirol - nikecell - hungarocell diszlecek) ezen a területen előnyben vannak a természetes kőből készített díszítőelemekkel szemben. Jóval könnyebb súlyúak, ezáltal felragasztásuk is egyszerűbb, valamint baj esetén sem okoznak a műkő-, kő-, gipsz stukkókhoz hasonló súlyos sérülést.

Ideiglenes szerkezet, amely egy alkalomra készül, könnyű szerkezetek, anyagok felhasználásával (pl. Manzárdtető). Két, különböző hajlású síkkal épített tetőforma. A törésvonal alatti része meredekebb a felsőnél. François Mansard XVII. óolasz bástya. A bástyás rendszer kezdetben alkalmazott ötszögű alaprajzú formája. Részei: a két külső oldal a bástya homlokai, a két fal melletti a bástya szárnyai. Piano nobileFőemelet, ahol az épület reprezentatív termei helyezkednek el. PortikuszOszlopokból képzett előcsarnok. Kívül nyitott, hátoldalával épülethez támaszkodik. A római Il Gesù jezsuita főtemplom redukált közép-európai változata: megmarad a teremszerű domináns hajó és a vele azonos szélességű, egyenes záródású szentély, valamint a hajót szegélyező kápolnasor. Testvérület (confraternitás)Vallásos társulatok a katolikus egyházban. Toszkán oszlopA római dór oszloprend egyszerűsített formája. A velencei cinquecento palotaépítészetből átvett motívum. VolutaCsigavonalú építészeti elem vagy díszítmény. Házépítés vagy felújítás során az épület díszítése mindig kiemeleten fontos szerepet kap. Ízlésünktől és házunk karakterének jellegétől függően számos díszítési lehetőség közül választhatunk. Sokszor már egy kisebb beruházás is nagy változást eredményezhet.
Homlokzat festése: a szigetelés vagy vakolás elkészülte után a ház homlokzatát mindenképpen festeni kell. A festés során választhatunk természetes, visszafogott színeket, de akár élénkebb, feltűnőbb dekorációt is. A klasszikus homlokzatdíszítés során általában egy színt használnak a homlokzaton- esetleg a díszítőelemeket festik eltérő színnel. A modern dizájn már jóval szabadabb, több teret engedve a harsány ötleteknek. Fa vagy WPC homlokzatburkolat: az utóbbi években reneszánszát éli a fából készült homlokzatburkolat. Egy modern, környezetkímélő és extra tartós alternatíva a fa és műanyag ötvözéséből született WPC lemez. Polisztirol stukkó: hagyományos díszítőelemek modern alapanyagból. A polisztirol stukkó ütésálló kéregbevonatának köszönhetően kedvelt dekorációs elem a homlokzatdíszítés során. Napjainkban polisztirolból számos, különböző méretű és formájú stukkó kapható homlokzatdíszítéshez. A könnyű súlyú és egyszerűen beépíthető polisztirol stukkók egyik legkedveltebb formája a kváderkő. De mit jelent a kváderkő vagy kváderes homlokzat? A dísztégla, másnéven kváderkő, egy szabályos, szögletes formájú stukkó, mely az épület sarkainál kerül beépítésre. Régen valóban termésköveket faragtak szabályos formára és rögzítették az épület sarkaira. A kváderek gyártása körülményes, beépítése pedig nehézkes volt. A modern technológiának köszönhetően a dísztégla ma már polisztirolból készül így súlya könnyű, beépítése kimondottan egyszerű. A kváderkő védi és egyben díszíti háza homlokzatát. Mivel hazai üzemben, polisztirolból készül, ára rendkívül kedvező. A dísztégla továbbá egy praktikus és egyszerű kivitelezést lehetővé tevő homlokzati díszítőelem, mely akár szakember nélkül is beépíthető. Amennyiben Ön végzi a beépítést a fenti videó alapján, további költségeket spórolhat meg.
A konyha projekt | 2/1 #59 ◆ Ták-Ól-Lak
Alapanyagát tekintve mindegyik dísztégla polisztirolból készül. Különbség az egyes verziók között a stílusban van. Kínálatunkban talál mind modern, mind klasszikus stílusú házhoz illő kváderköveket. Mindegyik típusú dísztéglát két méretben gyártjuk: téglalap alakú DT-1 (340x240mm) és négyzet alakú DT-2 (240x240mm). Az alábbi díszéglák üzemünkben kéregbevonatot kapnak, így ellenállóak a mechanikai sérülésekkel szemben és biztonsággal alkalmazhatóak kültérben. A dísztégla megfelelő változatának használatával lehetősége van klasszikus és modern homlokzat kialakítására is - ízléséhez és háza karakteréhez illően. Webáruházunkban jelenleg 10 különböző dísztégla rendelhető online, kényelmesen, gyors kiszállítással.
tags: #reneszansz #kvaderkoves #homlokzat
Népszerű bejegyzések:
- Fő szempontok a tetőterek elektromos telepítéséhez
- Földhivatali eljárások alapismeretek
- Ozora helyrajzi szám — teljes körű útmutató a törzslapokról és fenntartott területekről
- Megújuló lakáshasználat és méltányos lakásigény a helyi önkormányzati támogatásokban
- Földbirtokok nyomában Nagylengyelen: a 8983-as helyrajzi szám környéke
