Bártfa lakóépületeinek reneszánsz környezete
Szlovákia egyik legszebb történelmi városa a Világörökség védelme alatt álló ódon Bártfa (Bardejov).
A lengyel ciszterciták letelepedésével indul a XIII. században a város története, majd a tatárjárás után betelepítéssel németek érkeznek - szorgalmuknak és hűségüknek jutalmául Bártfa szabad királyi várossá válik (1376).
Szlovákia leggótikusabb városa, híres volt középkori misztériumjátékairól, melynek hagyománya napjainkban is tradícióként él.
Ékessége a tér közepén a XVI. században (1505-1508) emelt épülete, a híres városháza, melyet Szlovákia első reneszánsz épületeként tartanak számon.
Az épület kialakításának jellemzője, hogy a késő gótika formái szerves egységben jelennek meg a reneszánsz építészet formakincsével.
Alexius mester vezetésével indult építése gótikus stílusban, legszembetűnőbb jellegzetessége faragott kőcsipkékkel díszített reneszánsz lépcsőfeljárója, meredek díszes tetőszerkezete.
Az épület szobordíszei és a tanácstermi ajtó egy bizonyos János mester keze munkáját dicséri.
Az épület egyik homlokzatán egy XVI. századi óra található, alatta a magyar címerrel, tetején Roland lovag szobra áll.
Az épület belső kiképzése is nagyon szép, a Sárosi Múzeum gazdag történelmi, egyházművészeti kiállítását nézhetjük meg a boltíves termekben.
A 27-es szám alatt találjuk a Sárosi Múzeum nagyszabású ikongyűjteményét, a XVI-XIX.
A Sárosi Múzeum természettudományi kiállítása a főtér déli sarkán lévő, sgrafitto díszítésű, reneszánsz kapujú, egykori Rhody-házban van(Rhodyho ulica 4).
A lejtős, négyszög alakú, macskaköves főteret egyemeletes késő gótikus és reneszánsz, barokk díszítésű házak keretezik.
A legutolsó restaurálás során egységes régies tetőzetet kaptak, melyet a templomtoronyból tudunk kiválóan megfigyelni.
A reneszánsz művészet, a reneszánsz építészet megszületése hosszú, lassú szellemi fejlődés eredménye, amely a humanizmuson alapult.
A magyar reneszánsz Európában elsõként vette át Itáliából - a Velencei Köztársasághoz tartozó Dalmáciával párhuzamosan - a reneszánsz mûvészetet.
A Hunyadi-családhoz tartozó, az esztergomi palotában kialakított studiolójáról Európa-szerte emlegetett Vitéz lehetett az, aki megismertette a humanista műveltséget a fiatal Mátyással.
Bár az 1458-ban trónra került Mátyás 1471-72-ben határozottan fellép Vitéz és köre ellen, 1476-os Aragóniai Beatrix-szel kötött házassága megnyitja a budai királyi udvar kapuit az itáliai művészek előtt.
Nagyszabású építkezéseihez Mátyás neves művészeket hívott Budára, és nem idegenkedett a külföldi megrendelésektől; foglalkoztatta Andrea del Verrocchio műhelyét, portréját pedig Andrea Mantegna festette meg.
A reneszánsz építészet Mátyás uralkodásának végéig nem igazán jut túl a királyi udvar határain, jellemző, hogy önálló egyházi épület 1541-ig nem készült reneszánsz stílusban.
Utóda, I. Ulászló pedig korántsem szánt ilyen komoly szerepet a művészetpártolásnak udvarában.
Ennek ellenére az 1490-es évektől Magyarországon és a környező országokban is megjelennek a reneszánsz formajegyei, eleinte elsősorban a főurak és a főpapok körében - bár egyházi épületre egészen a 16. század első évtizedéig kell várni.
Esztergomban az özvegy Beatrix királyné kezdett reprezentatív építkezésekbe.
A nyéki királyi villa mellett Itália hatását mutatja Szatmári György pécsi püspök tettyei palotája, és követte a stílust a Buzali Mózes királyi ajtónállómester által átalakíttatott simontornyai várkastély is.
Fontos műpártolónak számított a Báthori-család.
Beatrix távozását követően Bakócz Tamás esztergomi érsek vette birtokba az esztergomi palotát.
1506-1509 között felépült sírkápolnája a centrális „all’antica” építészet első Itálián kívüli példája.
Míg a Bakócz-kápolna az itáliai reneszánsz elsőrangú példája, a kor másik, nagyjából épségben megmaradt hasonló emlékén, a gyulafehérvári Lázói-kápolnán az úttörő stílus jegyei a helyi késő gótikus hagyományokkal keverednek.
Ez a keveredés igen jellemzővé válik a Felvidék és Erdély építészetében; nyomait mutatja például a bártfai városháza (1505-1509), Horvát János szepesi prépost lőcsei háza (1530), vagy a kisszebeni plébániatemplom déli kapuja is.
A korban erősödő török fenyegetés hatására mind nagyobb szerephez jut a hadi építészet.
Ez eleinte ugyancsak az itáliai, majd a német befolyás erősödéséhez vezet.
A mai Ausztria, Szlovákia, Ukrajna és a Romániához tartozó Erdély és Partium területén számos emlék maradt fenn a korból, amelyek több-kevesebb szállal a magyar történelemhez köthetőek.
A magyarországi reneszánsz művészet történetében az 1526-os mohácsi csata történelmi fordulópont.
A hagyományos periodizáció ezért a magyarországi reneszánsz építészet első szakaszát Hunyadi Mátyás és a Jagelló uralkodók idejére teszi.
Erre az időszakra jellemző, hogy a késő gótika és az itáliai reneszánsz formavilága párhuzamosan, olykor együttesen jelennek meg az építészetben - ez az ún. vegyes stílus.
A második szakaszt az ezt követő, nagyjából a 17. század végéig tartó időszakra tehetjük.
Gócpontjait az Erdélyi Fejedelemség területén a meghatározó városok (Gyulafehérvár, Kolozsvár, Nagyvárad), valamint a nemesi családi birtokok jelentik, míg a királyi Magyarországon a felvidéki polgár- és kereskedővárosok (Kassa, Lőcse, Selmecbánya, Eperjes stb.), illetve a nyugat-magyarországi nemesi családok.
Mátyás és Beatrix komoly építkezésekbe kezdtek, többek között Budán, Vajdahunyadon, Diósgyőrött, Tatán, Komáromban és Székesfehérváron.
Villákat építtettek a budai Várkertben (Aula marmorea), Nyéken, Pesten, Pozsonyban és mindenekelőtt Visegrádon.
Új szentély készült a székesfehérvári királyi bazilikához.
Mátyás Pozsonyban egyetemet építtetett, és hozzákezdett a budaihoz is.
A Délvidéken végvárakat emelt és bővített.
Ambícióit érzékelteti, hogy Buda és Pest között hidat is tervezett a Dunán, márványból.
Építkezéseire ugyanakkor nem egyértelműen jellemző a reneszánsz.
Vajdahunyadon vagy Diósgyőrben a késő gótika a főszereplő, bár a vajdahunyadi vár kétszintes, orsós korlátos loggiája az első ilyen jellegű emlék Erdélyben, a Diósgyőrött talált Madonna-szobortöredék pedig reneszánsz szobrászatunk becses emléke.
A Mátyáshoz kötődő épületekből igen kevés maradt ránk olyan állapotban, hogy érzékeltetni tudná a korabeli állapotokat, sok esetben pedig nehéz eldönteni, hogy az építkezések mennyiben fűződnek Mátyáshoz vagy utódaihoz.
Luxemburgi Zsigmond építkezéseinek köszönhetően Mátyás uralkodásának idejére a budai királyi várpalota háromudvaros alapstruktúrája már kialakult.
A palotaegyüttes és a Vár lakóházai közötti téren Mátyás az itt kivégeztetett Hunyadi László emlékére bronz Héraklész-szobrot állíttatott.
Az előudvarban, a Várba vezető híd két oldalán egy-egy ruhátlan férfi bronzszobra állt.
A kettős kaputornyon átjutva érkeztünk a Várpiacra; itt állt Zsigmond Friss-palotája, valamint Mátyás újonnan emelt palotaszárnya.
Ehhez széles külső lépcső vezetett, amelyet bronz kandeláberek díszítettek.
A márványkeretes főbejárat bronz ajtószárnyakat tartott, Héraklész 12 próbatételének ábrázolásával.
Érc, márvány és könyv nem hagy enyészni soha.
Az udvarból az úgynevezett középső kapun keresztül lehetett a trapéz alakú következő udvarba jutni, amelyben a régi épülethomlokzatokat Mátyás egységes, reneszánsz árkádsorral alakíttatta át.
Ezekben a háromszintes szárnyakban helyezkedtek el az új királyi lakosztályok, a trónterem, valamint a Duna felőli új szárnyban a Corvina-könyvtár.
A könyvtár két terme közül az egyik mennyezetére az égitestek pályáját festették két asztrológussal, a konstelláció Mátyás születésének időpontját mutatta.
A termek többségét faragott, kazettás síkmennyezetek fedték, a padlókat pedig helyben előállított, mázas majolikaburkolattal látták el.
Az ablak- és ajtókeretek itáliai mintára, reneszánsz modorban, márványból készültek, a „fenestra ytalicus” néven ismert két- és háromosztású ablakok innen terjednek el később az országban.
Az udvar közepén márványmedencés kút állt, Pallasz Athéné szobrával.
A palota legbelső, szűk udvara a legrégebbi épületmagban nyílt; Mátyás itt nem módosított sokat a meglévő állapoton.
Chimenti Camicia firenzei építészről írva Giorgio Vasari 1550-ben megemlíti: „firenzei származású volt, és a magyar király szolgálatában állt, akinek palotákat, kerteket, kutakat, templomokat, erődöket és több más fontos építményt épített, ornamentumokkal, faragásokkal, megmunkált mennyezeteket és más hasonló dolgot, amelyeket Baccio Cellini dolgozott ki nagy gondossággal.”
Ez alapján feltételezhető, hogy Camicia volt a Mátyás-kori építkezések első vezető építésze és a loggiás udvar koncepciójának kialakítója.
A budai királyi kőfaragóműhelybe érkező mesterek közül név szerint ismerjük a firenzei Benedetto da Maianót és Tommaso Fiambertit, a ferrarai Gian Cristoforo Romanót (Mátyás és Beatrix páros portréjának alkotója), illetve a Rómából érkezett Giovanni Dalmatát (más néven Johannes Duknovich de Tragurio).
Mátyás 1476-tól körülbelül egy évtizeden át foglalkozott a visegrádi palota átépítésével, amelyet - kiemelt jelentőségű nyári rezidencia lévén - a budai udvarbíróság felügyelt.
A korábbi épületet teljesen felújították, kicserélték az ablakokat, ajtókat, a födémeket és a tetőket, új szárny azonban csak az utcavonalon készült.
A beépített új részletek egy része késő gótikus jegyeket mutat, jelentős hányaduk azonban itáliai mesterek munkájaként „all'antica” reneszánsz stílusban készült.
Az újonnan készült épületrészek között a legjelentősebb a királyi lakóépület belső udvarának újjáépítésével kialakított kétszintes keringő, alul késő gótikus, felül reneszánsz árkádokkal és bábos korláttal.
A palotakápolna hajójának téglaburkolatát megtartották, a szentélybe azonban majolikapadló készült, emellett új fakarzat is épült.
Feltételezhetően a szentségházhoz tartoztak a fellelt fehér márvány töredékek, amelyeket valószínűleg Andrea del Verrocchio firenzei műhelyéből szállítottak Visegrádra.
Szintén Giovanni Dalmata készíthette az alsó udvarban felállított Múzsák kútját, amelynek csak kisméretű töredékei maradtak ránk.
A Zsigmond-kori előzményekkel rendelkező budanyéki épületegyüttes két részből: a kétszintes, loggiás királyi lakóépületből, illetve a nagyméretű, földszintes fogadócsarnokból állt.
A töredékek alapján ezek „all antica” stílusban épültek, Balogh Jolán szerint az 1480-as években, Chimenti Camicia munkájaként, aki kifejezetten Alberti elképzeléseit követte volna.
Mivel a területről a Jagelló-uralkodók címerét viselő faragványok is előkerültek, nehéz megállapítani, hogy Mátyás utódai befejezték, vagy bővítették a kész épületeket - ezért építésük dátumaként viszonylag tág időtartamot.
Valószínűnek tűnik, hogy a budai Aula marmorea hatását tükröző nyéki nyaralópalota mintájára épülhetett a prágai Vár Belvedere-palotája 1538 után - annál is inkább, mivel az építtető I. Ferdinánd budai tartózkodása során láthatta a nyéki villát.
A palotában a Budára 1526-ban bevonuló Nagy Szulejmán is eltöltött két napot.
Az építészeti emlékek pusztulása miatt a korról lehetetlen teljes képet alkotni.
A fellelt töredékek alapján folytak reneszánsz stílusú építkezések Kinizsi Pál nagyvázsonyi várában, Ráskai Balázs budai udvarbíró csővári erődjében, illetve a solymári várban is, amely előbb szintén Ráskai, majd II. Simontornya, vár - Gergelylaki Buzlai Mózes, Mátyás diplomatája a Tolna vármegyei Simontornyán valószínűleg a budanyéki palota mestereivel építtette át a középkori várat reneszánsz stílusban, a 16. század első évtizedében.
Az újonnan emelt déli szárny mellett a meglévő keletit is újraformálták, gótikus ablak- és ajtókereteit reneszánsz faragványokra cserélve; az északi szárnyban kapott helyet a palotakápolna és a lovagterem.
Az udvari homlokzaton kialakított, háromszintes loggiát töredékekből a nagyrészt elpusztult vár 20.
Siklós, vár - a gótikus eredetű várat Perényi Imre nádor 1515-1519 között építtette újjá.
Fennmaradt faragványai Nyék és Simontornya körébe utalják, azaz vélhetően a budai és esztergomi műhelyek dolgoztak itt is.
Nyírbátor, Báthori-építkezések - a Báthori-család tagjai 1526 előtt palotakomplexumot és két reneszánsz részletekkel díszített, alapvetően késő gótikus csarnoktemplomot is építtettek birtokközpontjukban.
A Szent Györgynek szentelt (ma református) templom déli kettős kapuja, papi ülőfülkéje s tabernákuluma all’antica stílusban készült.
Budáról kerülhettek ide a magyarországi reneszánsz szobrászat legépebben fennmaradt emlékével, az ún. Báthori-madonnával együtt.
A kor egyik művészeti központja Esztergom, ahol Ippolito d’Este és utóda, Bakócz Tamás is komoly építkezésekbe fog.
Váradi Péter kalocsa-bácsi érsek (1480-1501) a török fenyegetés miatt elsősorban hadi építkezései okán maradt fenn az utókor emlékezetében.
Báthori Miklós váci püspök komoly építkezéseket folytatott, a töredékek alapján elsőrangú műhellyel dolgozott már 1490 előtt.
A váci székesegyházban és a püspöki palota mellett nógrádi várában is építkezett.
Bakócz Tamás 1497-től lett Esztergom érseke, és csakhamar komoly építkezésekbe kezdett.
Beatrix elköltözését követően.
1500 után folytatta az ...
A reneszánsz egy mesterséges stílus - sokkal inkább, mint más, fejlõdött, nõtt korszakstílusok.
Ernst H. Gombrich mûvészettörténész alapvetõ, lényeglátó megállapítása szerint „a reneszánsz a humanisták mûve".
A folyamat egyik homályba veszõ elindítója egy negatív politikai esemény volt: IV. Fülöp francia király és VIII. Bonifác pápa konfliktusában az egyház húzta a rövidebbet, s utódjának át kellett helyeznie székhelyét az antik világ maradványait õrzõ (s így a vele folytonosságot alkotó) Róma városából a dél-franciaországi Avignonba.
1309-ben kezdetét vette a pápaság avignoni számûzetése, amely 1377-ig tartott.
A pápai udvar továbbra is szellemi központ maradt, olyan szellemi nagyságokkal, mint például Francesco Petrarca (1304-1374), akit a pápaság Róma iránti politikai nosztalgiája az Urbs egykori kultúrája, az egykori antik világ megismerésére ösztönzött.
Petrarca leginkább Cicero mûveit kedvelte: bennük találta meg sok szempontból barbárnak tartott korával szemben a klasszikus mûveltségeszményt: a humanitast.
Petrarca életében elõször 1337-ben jutott el Rómába, és szembesült az antik világ egykori nagyságával.
Egy évvel késõbb, ennek az élménynek a hatására született Afrika címû költeményében már felveti az antik világ újjáéledésének lehetõségét is, amelynek eljövelét az unokák idejére tartja reálisnak.
Giovanni Boccaccio (1313-1375) írta Giottóról: „napfényre hozta ama mûvészetet, mely hosszú századokon át... lappangott", késõbb Mátyással kapcsolatban ugyanezt a toposzt használja történetírója, Bonfini: priscam architecturam in lucem revocasti, azaz „a régi építészetet napfényre hoztad".
Dante, Petrarca és Boccaccio vetése a következõ évszázadban ért be Firenzében, a XV. századi Itália gazdasági-pénzügyi központjában.
Az öntudatos polgárság ideológiáját a humanizmusban, az újjáélesztendõ antikvitásban találta meg, különösen a XIV-XV. század fordulóján, amikor Giangaleazzo Visconti milánói tyrannus a város létét veszélyeztette.
Ekkor az egykori Itália nagyságának emléke, újjászületésének vágya adott tápot a firenzei virtusnak.
A firenzei polgárok az ókori Róma örököseinek tartották magukat.
Ugyancsak 1397-1401 között tanított Firenzében óriási hatással a bizánci Manuel Chrysoloras (1350-1415), s általa feltárult a humanisták elõtt a görög klasszikus filozófia ismeretlen világa.
A kora reneszánsz a világegyetemet egy szigorúan egzakt, a matematikai tudományok által leírható formában képzelte el.
Nem véletlen, hogy ekkor született meg az egy enyészpontos perspektíva, amely lineáris hálót „terített" a világra.
A reneszánsz építészet a gótikus épületszerkezetekbõl és építéstechnikával nõtt ki.
Elsõ mestere, Filippo Brunelleschi (1377-1446) mûködésében éppen ezt az átmenetet figyelhetjük meg.
Számára a legfontosabb fogódzók - a humanisták útmutatása nyomán - az ókori épületek voltak, azok formáit próbálta alkalmazni, szerkezeti lényegüket ellesni.
Kortársaival együtt a romanika nevezetes firenzei emlékeit - így a Battisterót, a San Miniato al Monte-templomot - is antikoknak vélték, így épületein a klasszikus épületelemeket - oszlopfõkön, párkányokon - békés egymás mellett élésben láthatjuk a fenti protoreneszánsz emlékekrõl másolt formákkal.
Elsõ mûve a firenzei Dómkupola (1420-1436) volt, ahol a tradicionális szerkezetet - a bordákkal megerõsített kolostorboltozatot - az ókori emlékek tanulmányozásából leszûrt tapasztalatokkal, a gyûrûfeszültségekkel operáló kettõs bolthéj elve alapján szerkesztette meg, külsõ felszínén a régi-új formákkal.
Nem pusztán mûszaki brívúrt hajtott végre: a monumentális, Firenze egére rajzolódó kupola a firenzei polgárok tudatát is átformálta.
Ezentúl a város polgárai „a kupola árnyékában" születettnek érezték magukat.
Brunelleschi legfontosabb épületei egyházi rendeltetésûek: a San Lorenzo (1419-1470 körül) és a Santo Spirito (1436-1482) templomai hagyományos bazilikális elrendezésûek, négyzetükben kupolával megkoronázott latinkereszt alaprajzzal, téregységeiket a négyzetrácsos modulrendszer határozza meg.
A kora reneszánsz építészeti traktátusainak megírásával a humanisták, mint pl. Leon Battista Alberti (1404-1472) és Filarete (1400-1469) az antik építészet elméletét és gyakorlatát is megismertették az építészekkel.
Ők írták meg a kora reneszánsz első építészeti traktátusait, amellett, hogy gyakorló építészként is jelentős alkotásokat hoztak létre.
A XV. század közepén hazánkban, a jelentős építkezéseken a bécsi mûvészeti kapcsolatok dominálnak.
Folytatódott a hálóboltozatos terû templomok építése.
Az 1470-es évek eleje fordulatot hozott a magyarországi mûvészetben.
Egyszerre két „modern" mûvészeti tendencia is jelentkezett.
Az egyik a késõ gótikus stíluskörben hozott újat.
A XV. század elsõ felében francia és flamand területeken alakult ki az új irányzat: a felületeket dús ornamentikával, heraldikus dísszel beborító, azt tárgyilagos, realisztikus portréábrázolásokkal összekapcsolódó tendencia, amely a század közepén a Közép-Rajna-vidék közvetítésével jutott el Szászországba (Meissen, Albrechtsburg), valamint Sziléziába (Wroc³aw/Boroszló, Városháza) és Csehországba, azokra a területekre, amelyet Mátyás éppen akkoriban, az 1460-as évek végén foglalt el.
A magyarországi késõ gótikus építõmûhely gyakorlatában az 1470-es évektõl jelentkezett az új stílusirány: a geometrikus alapformába foglalt, áthatásokban gazdag profilírozású ajtó- és ablakkeretek a budai királyi palota építkezésein, a pesti belvárosi plébániatemplom egyes részletein, Pannonhalmán, a bencés templom és kolostor átépítésén, majd késõbb, az 1490-es években Kolozsvárott, a Farkas utcai obszerváns ferences és óvári domonkos kolostor, Désen pedig a plébániatemplom épületén.
A másik modern tendencia az all' antica kora reneszánsz mûvészet volt.
Importálására anyagi erõvel a kezdetekkor csak az uralkodó, Mátyás rendelkezett.
Õ sem minden építkezésén alkalmazta, hanem csak néhány kiemelt luxushelyen, elsõsorban a budai és visegrádi királyi palota átépítésén.
A vezetõ itáliai mûvészek (Chimenti Camicia, Giovanni Dalmata, a Márványmadonnák mestere, esetleg Benedetto da Maiano) vezetésével itt dolgozó itáliai és dalmát mesterek lehetõvé tették az itáliai reneszánsz, elsõsorban a toszkán kortárs mûvészet legmagasabb szintû recepcióját.
Ugyanakkor a mecénásnak a mûvek létrejöttében játszott döntõ szerepe miatt a másik fontos tényezõ Mátyás mûvészeti és építészeti kérdésekben jártas humanistája, a neoplatonikus Francesco Bandini majdnem másfél évtizedes jelenléte volt, aki pallérozta Mátyás építészeti tudását.
Õ volt az, aki Mátyás számára elhozta Itáliából Filarete építészeti traktátusát, amelyet aztán Bonfini fordított le a királynak latinra.
A budai könyvtárban ezenkívül Alberti építészetrõl szóló tíz könyve is megvolt legalább két kéziratos példányban.
A Mátyás-korban a fõurak vidéki építkezéseinek késõ gótikus épületein egyelõre csak újfajta dekorációs elemként tûnik fel a reneszánsz: Báthori Miklós váci püspök Vácról és Nógrád várából származó címerkövein (datálva 1485-bõl és 1483-ból), Szatmári Györgyén 1492-bõl a kassai Szt. Mihály-kápolnáról, Báthori püspöki palotájában a balusztrádban vagy kõkeresztes ablakok formájában Filipecz János váradi püspöki palota építkezésén (1490 körül).
A Jagelló-korban azután nemcsak a királyi, de a gazdag fõpapi-fõúri építkezések is a reneszánsz szellemében készültek: már teljes épületeket emeltek az új stílus kívánalmai szerint.
Ekkor készült nemcsak az Ulászló által építtetett két nyéki villaépület, de Bakócz Tamás esztergomi sírkápolnája vagy Szatmári György pécsi püspök tettyei villája is.
A Bakócz-kápolna kiemelkedõ mûvészi színvonalánál fogva, valamint azért is, mert az elsõ centrális reneszánsz épület Itálián kívül, szerencsésen el...
A középkori társadalmi viszonyok bomlása a XIII-XIV. indult meg.
Olaszország volt az akkori Európa legpolgárosultabb területe.
Kereskedővárosai már a XIII. században kivívták az önállóságot.
Az ókor emlékei hozzátartoztak a mindennapi élethez.
Az antik Rómától örökölt szemlélet.
A reneszánsz korát Itáliában a XV. század elejétől a XVI. végéig számítjuk.
Késéssel - onnan vette át az új stílust; Magyarország pl. a XV. század negyedében, Franciaország s német fejedelemségek a XVI. század elején.
Kitolódott; hazánkban pl. az erdélyi reneszánsz legjelentősebb emlékei a XVII. századból valók.
Az előnyomulás, melynek eredményeként 1453-ban elesett Bizánc s a XVI. században Magyarország tekintélyes része török megszállás alá került; a XV. századi államhatalom megalapozása; s a XVI. század elején a reformáció.
Olaszország ebben az időben politikailag erősen széttagolt.
Szicília spanyol fennhatóság alatt állt.
A Velence és Genova volt a legjelentősebb kereskedőváros.
Városaik vetélkedése nagyban hozzájárult a művészetek fellendüléséhez.
A nagyhatalmú családok mecénásként álltak, így pl. Firenzében a Medici-, Ferrarában az Este-család.
Építkezésekkel, a művészetek és a tudomány bőkezű pártolásával növelték befolyásukat.
A török hódítás súlyosan érintette Itáliát.
A XV-XVI. században a lendületesen fejlődő városok gazdasága visszahanyatlott.
Egyedül Velence tudta a hatalmát nagyobb veszteségek nélkül megtartani.
Franciaországban a XVI. században kezdődik meg az egységes állam kialakulása.
A gazdaság elsősorban a földművelésen alapult.
A társadalom uralkodórétege a földbirtokos nemesség.
A királyi hatalom a rendek hatalmát védi.
A XV. század végén és a XVI. század elején a francia királyok több hadjáratot indítottak Itália ellen.
A vállalkozások mindhárom esetben kudarccal végződtek.
A francia nemesek itáliai utazásai rendkívül jelentősnek bizonyultak.
Sok francia nemes járt Itáliában, s hadizsákmányként számos műkincset vittek magukkal.
Anglia a XVI. században már fejlett polgári ország.
Gyapjúkereskedelme, posztó-ipara jelentős.
A manufaktúrákba kényszerült át, ami megváltoztatta a gazdaság egész szerkezetét.
Ez az átmenet az árutermelésben a földbirtokos nemesség és a gazdagodó polgárság átalakulásával járt együtt.
Németország a XVI. században erősen tagolódik.
A belső vámhatárok gátolták a polgári fejlődést.
A reformáció a XVI. században bontakozik ki.
Számos város, mint pl. Wittenberg, új irányzatok központjává vált.
A reformációhoz számban csatlakoztak a jobbágyok tömegei is.
A parasztság a tanokból inkább az újítást hangsúlyozó, forradalmi irányzatra kapott.
A reformáció vezére Münzer Tamás zwickaui pap volt.
Oroszország a XVI. században független birtokokra oszlik.
Az egységet Rettenetes Iván cár valósítja meg.
A Kelettel és a Nyugattal folytatott közvetítő kereskedelem is hozzájárult a gazdasági fejlődéshez.
Az orosz városok ébredését a XVII. század közepén kitörő felkelések jelzik.
Oroszország városai közül a XV. században Moszkva emelkedik ki.
Magyarország a XV. században Európa egyik nagyhatalma volt.
A királyi hatalom a köznemességre támaszkodott.
Utódai alatt ismét a feudális anarchia erői kerekedtek felül.
A gazdasági és politikai romlás, az elnyomás fokozódása a XVI. században a parasztság forradalmi megmozdulásához, a Dózsa felkeléshez vezetett.
Az ország végül a mohácsi csatában elszenvedett súlyos vereséghez jutott.
Később, 1541-ben Buda is elesett.
Erdély török védnökség alatt független fejedelemséggé vált.
Az ország nyugati fele a Habsburg-birodalom tartománya lett.
A valós világ dolgait értelmező, tényleges ismeretek megszerzésére törekedjen.
A körülfogó természet felé.
A középkori mesterei, Petrarca és Boccaccio, példaként állíthattak az itáliai városok elé.
Ez a nagyhatású szellemi áramlata a humanizmus.
A XIV. század végétől a Balkánon zajló események miatt sok görög tudós menekült nyugatra.
A görög műveltséget tanulmányozták.
A XV. században Firenze volt a humanizmus központja.
Lorenzo de' Medici maga köré gyűjtötte a kor legkiválóbb tudósait és művészeit.
A humanizmus hatása innen sugárzott szét Itáliára, majd Európa országaiba.
A humanizmus széles körű terjedéséhez a XV. században Gutenberg korszakos jelentőségű találmánya, a könyvnyomtatás is hozzájárult.
A humanizmus felszabadította a tudományos gondolkodást az egyház gyámsága alól.
A XV. században a tudomány és a művészet még nem vált szét egymástól.
A mesterek körül formálódó művészeti műhelyek voltak a tudományos kutatás központjai.
A természetkutatás és a művészetek különféle más területeivel foglalkoztak.
A tudomány elválasztása a művészettől a XVI. század vívmánya.
Új magyarázatrendszer kidolgozásával ebben értek el új korszakot nyitó eredményeket.
De jelentős találmányok születtek többek között a technika terén is.
A perspektíva szerkesztési szabályai az egyik legfontosabb eszköze a valóság hiteles bemutatásának.
A művészek a valóság hiteles bemutatására törekednek, és mindenekelőtt magát a teret.
A tudományos kutatás, az tiszta felépítés, szimmetria.
Az egyházihoz hasonlóan.
A kilencosztású tértípus és hosszházas templomtereket mutatnak.
A síkfödémet.
A falmezőket kővel (kváderkő) díszítik.
Kulisszahomlokzattal fedik el.
Az alárendelt helyiségek céljára kis ablakokat használnak.
A falakat pilaszterekkel és fejezettel (pilaszter), vagy fejezet nélkül függőleges falsávval (lizéna) tagolják.
A vízszintes gerendával zárulnak az oldalsók.
A falakat kikaparásával (sgraffito) is díszítenek, használnak mázas terrakottát (majolika).
A tagolt tömegei helyett.
Vízszintesen tagolt s fönt is vízszintes párkánnyal záruló egyszerű négyszöghasáb.
A reneszánsz az antik római építészet tagozatait veszi át és fejleszti tovább.
Az első időszakban a felhasználásuk kissé még bizonytalan.
A megfelelő formálás a fejlett és a késő reneszánsz jellemzője.
Az oszloprendek szerepe alapvető - az ókorhoz hasonlóan.
A főpárkány fölött alakítottak ki attikaként második emeletet.
A bolognai és római palotatípusáról.
Az architektúra tagozó-elemeit alkalmazzák a belsőben is.
A szürkészöld színű mészkőből (az ún. pietra serena) készült épületrészek, párkányok, archivolt-ívek, keretek tagozták.
A formák rajzossága a firenzei enteriőr-stílus legfőbb jellemzője.
Ez a stílus még a XVII. században, a barokk idején is érvényesült.
A megrendelők uralkodók, főpapok, főurak és gazdag polgárok köréből kerül ki.
Maguk is jól képzett, az antik műveltségben jártas humanisták.
A művészet több ágát gyakorolja.
Ötvös, szobrász és hadmérnök egy személyben.
Az elméletével is foglalkoznak.
A 15. századi kiadványok jegyzetekkel ellátott kiadásai.
A reneszánsz építészet a 15. században kezdett virágozni.
Onnan terjedt át a század folyamán Itália más területeire, majd a 16. században Európa többi részére.
A kora reneszánsz a 15. század húszas éveitől a század végéig tartott.
Az antikizáló formákkal együtt a gótikából átvett elemeket is alkalmaznak.
A fejlett reneszánsz kora a 16. század első fele.
Ekkor a legnagyobb építkezések színhelye az Egyházi állam fővárosa, Róma.
A művészetpártoló pápák megbízásai odavonzzák a mestereket.
A stílusformák már letisztultak.
A késő reneszánsz idején, a 16. század végén kezd felbomlani.
Az építészetben kettős folyamat figyelhető meg.
A mesterek nagyobb szabadságra, a mozgás élményét keltő változatosságra törekszenek.
A formálás elmerevedik.
A firenzei Palazzo Pitti és a római Palazzo Farnese a palotatípus legkiválóbb példái.
A lombard kora reneszánsz gazdagon díszítő stílusa a 16. században Pavia: Certosa.
A karthauzi kolostor temploma a 15. században, a gótikához kötődő átmeneti stílusban épült.
A 16. században a reneszánsz, majd utóbb a barokk templomok építői.
A római palazzo Farnese a római palotatípus legjellegzetesebb képviselője.
Erőteljes, egyéni stílusában már a barokkra utaló formálási elvek jelentkeznek.
A firenzei Sagrestia Nuova a „Medici-sekrestye” szimmetrikus megfelelője.
A térarányok a 16. századi szemléletre jellemzően mennyire megváltoztak.
A jezsuita rend számára épült templomok a barokk templomépítészet előfutárai.
A homlokzat későbbi.
A gótikus tanácsház köré épített Palladio (1549) kétszintes loggiákat.
A Palladio-motívumot alkalmazta.
A földszinti loggia dór, az emeleti jón oszloprendes.
A reneszánsz villák új típusát teremtette meg.
Korában talált számos követőre.
Franciaországban a reneszánsz a 16. század elején jelent meg s a 17. század első negyedéig tartott.
Ez hatásában így is nagy jelentőségű.
A francia reneszánszban az egyházi építészet részaránya elhanyagolhatóan csekély.
A legfontosabb feladat a kastélyépítészet.
A tömegforma sokkal bontottabb, mint Itáliában.
A kora reneszánsznak a Loire vidéke, a virágzónak Párizs és környéke az otthona.
A Louvre építkezése kiemelkedik.
I. Ferenc király gótikus királyi vadászkastélya helyébe terveztetett palota.
A Tuileriákat a 17. században épült.
Német területen a reneszánsz a 16. század elején kezdődött s a 17. század végéig tartott.
Csehországban a reneszánsz a 16. század második negyedében honosodott meg.
A prágai Schwarzenberg palota a cseh reneszánsz jellegzetes emléke.
A lengyel reneszánsz legismertebb emléke a Wawel átépítése.
A 16. században.
A reneszánsz építészet a szerkezetek terén lényegesen újat nem nagyon hozott.
A reneszánsz építészet a 15. században kezdett virágozni.
A reneszánsz építészet jellemzői / Reneszánsz építészettörténet
tags: #reneszansz #lakohaz #kornyezete