Szántóföld növényei a művészetben
Szántóföldi növények szántóföldeken termesztett haszonnövények. Ezek a növények látnak el minket élelemmel. Élelmiszertermelésben a szántóföld világszerte rendkívül fontos erőforrás. Ezt a fajta földet gondosan kell kezelni és fenntartani felelős gazdálkodás mellett. Csak ez a gyakorlat nem vezet a talaj romlásához vagy meddőségéhez.
Gabonanövények: búza, árpa, rozs, zab
Őszi búza: A búza tudományos neve latin eredetű (azt jelenti: szétdörzsölök, csépelek). A magyar búza szó bolgár-török eredetű. A honfoglaló magyarok ázsiai vándorlásuk során találkoztak a kétszemű búzával, és ezt hozták magukkal. A búzának - mint a Pázsitfűfélék családjába tartozó növénynek - bojtos gyökérzete van. A mag csírázása után először a búza főgyökere (alapgyökér) jelenik meg, majd a szikközépi szárból kifejlődnek az elsődleges hajtáseredetű gyökerek, a mellékgyökerek. A másodlagos hajtáseredetű - járulékos - gyökérzet tavasszal, a bokrosodási csomóból hajt ki. A búzának füzéres füzér összetett virágzata van, kalásznak hívjuk. Egy kalászban 15-20 db kalászka található. A búza szemtermése egyetlen termőlevélből (felső állású magház) kialakult száraz, zárt termés. Egyetlen mag található benne, a maghéj és a terméshéj szorosan összenőtt.
Tavaszi árpa: A Hordeum nemzetségbe tartozik, amelyhez kb. 16 vad árpafaj tartozik, de a kultúrárpák is formagazdag növények. A vetésterület nagysága szerint a gabonafélék között - a kukorica és a búza után - a harmadik helyet foglalja el. Az árpát hazánkban többféleképpen hasznosítjuk: nagyon értékes abraktakarmány, különösen a sertéstenyésztés részére nélkülözhetetlen; fontos nyersanyaga a sör és a malátagyártásnak, de kásaként - árpagyöngy - emberi fogyasztásra is alkalmas. Az árpát a kőkorszakból visszamaradt leletekben együtt találták a búzával. Ez azt bizonyítja, hogy az árpa egyike a legrégebben termesztett gabonaféléknek. Keletkezési helye valószínűleg Elő-Ázsia volt. Az árpa öntermékenyülő növény. Meleg, száraz időjárásban a tavaszi árpa gyakran már a levélhüvelyben (hasban) megtermékenyül.
Rozs: A perjefélék családjába tartozó gabonanövény. Közeli rokonságban áll a búzával és az árpával. Felhasználható liszt- és kenyérkészítéshez, alkoholtartalmú italok előállításához. Állati takarmányként is hasznosítható. A rozs minden valószínűség szerint Kis-Ázsiából származó gabonafélénk. Körülbelül 2500 évvel ezelőtt nemesíthették a hegyi rozsból. Európában csak ezt követően terjedt el. A mai a Törökország területén, ásatásoknál találtak kis mennyiségű nemesített rozst a régészek. Alkalmazkodóképessége gabonafélék között a legjobb, kiváló hideg- és szárazságtűrésű növény. A rozsból őrölt liszt kevesebb zsírt és több ásványi anyagot tartalmaz, mint a világosabb színű búzaliszt.
Zab: Olyan gabona, amit leginkább takarmánynak termesztenek. A népvándorláskori Ázsiából jövő lótenyésztő népek (avarok, magyarok) hozhatták magukkal. Ismert takarmánynövény, Magyarországon főleg lóabrakként hasznosítjuk. Észak-Európában kását őrölnek, Belgiumban sört főznek.
Kukorica, napraforgó, repce - olajnövények és tömegtermelés
Kukorica: A perjefélék családjába tartozó, lágy szárú, egylaki, váltivarú, egynyári növény. Amerikában őshonos, Európába a gyarmatosítással került. Ma a legnagyobb területen termesztett szántóföldi növényünk. Népies nevei: tengeri, törökbúza, málé. Ez a háziasított növény önmagában szaporodásra képtelen. Magjai nagyméretűek és túl sok van belőlük, ezért a lehulló magvakból kikelő csírák egymást fojtják meg. A termesztett kukorica minden ma létező fajtáját emberi tevékenység (nemesítés) hozta létre. Az eddig talált legidősebb kukoricamaradványok a Teohuacán-völgy (Mexikó) egyik barlangjából kerültek elő, és körülbelül hatezer évesek. A kukorica olyan pázsitfűféle, ami egynyári, kalásztengelye (kukoricacső) kemény és tagolatlan, a kalászkák párokban helyezkednek el, a szemek a csövön hosszanti sorokba rendeződnek. A kalászkák kétalakúak, a csövön szemekké, a pollentartó virágokon pedig címerré alakulnak. Fontos jellemzője még az egylakiság. A kukorica nővirágzatát, a bibét és a szokatlanul hosszú bibeszálakat, hétköznapi nevein kukoricabajusznak, kukoricahajnak szokták nevezni.
Napraforgó: Magyarországon a legfontosabb, a legnagyobb területen termesztett olajnövény. Észak-Amerika nyugati feléről származik. Az indiánok már 3000 éve termesztették. Európába az 1510-es években hozták át. Eleinte dísznövénynek termesztették; kertészeti változata a dísznapraforgó. Haszonnövénnyé azután vált, miután Bunyan 1716-ban Angliában szabadalmaztatta a napraforgóolaj sajtolásának módszerét. 1-3 m magasra növő, el nem ágazó szárú, kórós lágyszárú. Szára dudvás, belül szivacsos; érés közben durva, érdes felületű, megfásodott kóróvá alakul. Gyökérzete fejlett, a sűrűn növő, fehér gyökereket „esőgyökereknek” is nevezik, mert tömegesen akkor fejlődnek ki, ha a napraforgó sok csapadékot kap. Ennek hiányában a vizet a mélyebbre nyúló és ugyancsak nagy szívóerejű gyökereivel veszi fel. Nagy, szív alakú, serteszőröktől érdes levelei vannak. Virágzatának peremén fészek-pikkelyeket találunk. A fészekvirágzat szélén vannak a rovarok csalogatására szolgáló, sárga, nyelves virágok. A tányér közepe felé haladva, szabályos körökben helyezkednek el a hímnős csöves virágok, amelyekben a porzók előbb érnek, mint a bibe. Ezért a napraforgókat kölcsönös beporzással, rovarok termékenyítik meg. Termése a fajtától függő színű és méretű, egymagvú kaszat. A magbél (szotyola vagy makuka) nyersen, olajban sütve, vagy szárazon pirítva is ehető. A nyers mag csíráztatva és salátákba, szendvicsek tetejére szórható. Virágrügyeit nyersen salátákba teszik, párolva zöldségként ehető. Értékes, sütésre is alkalmas olaj sajtolható belőle, amelyet nagyobbrészt étolajként hasznosítjuk, de a margarin és a szappan gyártásának is fontos alapanyaga.
Repce: Értékes ipari növény; a magjából olajat ütnek. A mediterrán vidékről származik, az Indus völgyében már időszámításunk előtt 3000-ben termesztették. Már az ókorban eljutott Kínába és Japánba; mára a mérsékelt éghajlati övben az egész világon termesztik. A repceolajat főleg két fajtájából: a réparepcéből és a káposztarepcéből állítják elő. Nálunk inkább a káposztarepce terjedt el. A növény 75-125 cm magas lehet. Levelei kékeszöldek. Virágai fürtökben nőnek; az egyes virágok 15-30 mm-esek, jellegzetes élénksárgák. Termése, a becő 5-10 cm hosszú, keskeny. Egy-egy becőben 15-40 magot találhatunk. Az őszi repcét augusztus végén vetik, június-júliusban aratják. Felhasználási lehetőségei: repceolaj felhasználásáról már az időszámítás előtti utolsó századokból vannak feljegyzések. Európában a XIII. századtól állítottak elő repceolajat. Az olajpogácsa nagyon tápláló olajgyári hulladék, amelynek hátránya, hogy az állat emésztőszerveiben káros anyagot fejleszt, tehát egy-egy nagy állatnak legfeljebb napi 1-2 kg adható.
Növények és művészet: inspiráció, anyag és üzenet
Látjuk, hiába éltek különböző korokban és alkottak más-más technikákkal a fenti művészek, amikor ihletre volt szükségük, mindannyian a természet felé fordultak. Múzsájuk, a kert számunkra is inspirációforrás! A történelem folytán a művészet számos esetben reagált az adott kor kihívásaira. Napjainkban sincs ez máshogy, korunk alkotóit is megihletik azok a kiemelt problémák, mint például a fenntarthatóság kérdése. A kortárs művészet a napjainkban tevékenykedő alkotók műveit foglalja magába. Ebből következik, hogy ezek a művészek a kor problémáira, társadalmi kérdéseire is reagálnak, így nem meglepő, hogy a napjainkban széles kört foglalkoztató klímavédelmi és fenntarthatósági kérdések is helyet kapnak a művészetükben.
Mikor a fenntartható művészetről beszélünk, sok esetben a konceptuális művészet kerül elő először. Ennek a kortárs irányvonalnak az alapja, hogy az alkotások értékét annak mondanivalója, jelentése, vagyis a koncepció adja. A természet-művészet lényege, hogy az alkotók a környezetből (pl. erdő, mező) származó dolgoznak. A Föld művészet képviselői a környezet újragondolásával és megváltoztatásával vagy a környezetbe helyezett installációval fejezik ki mondanivalójukat.
A Föld-művészet egyik legelső művelője a magyar származású amerikai művész Agnes Denes. Hírnevet az 1982-es Búzamező - egy konfrontáció című munkájával szerzet, mely során Manhattan déli részén egy búzamezőt telepített néhány sarokra New York üzleti negyedétől. A mű a természet és a városi tér összeütközését és a társadalmi üzenetet egyaránt közvetítette: a búza, mint életet adó növény megjelenése a betonrengeteg közepén erőteljes vizuális és gondolati hatást ért el.
Eco művészek közé sorolható Jaynie Gillman Crimmins, aki szórólapok, magazinok papírját újra hasznosítva készít lenyűgöző részletességű, geometriai mintázatú alkotásokat. Mark Coreth szobrász témaválasztásaiban jelenik meg a fenntarthatóság és a klímavédelem. Nagy figyelmet kapott 2009-es szobra, amelyet a koppenhágai klímacsúcs alkalmával készített. Az alkotás egy jegesmedvét ábrázol fagyott vízből, amelynek a belsejében a medve fém csontváza kapott helyet.
Installációk, land art és élő növényi anyagok
Megtekintjük a legújabb, éppen készülő munkát, egy légies, habos, bongyor vesszőfonatot, ami leginkább cumulus-felhőt idéz. Kiderül, nem tévedés, valóban felhő alakul. Esővarázslat a mű címe. „Mágikus aktusnak szántam. Évek óta súlyos aszály van. A szimpatikus mágia szerint a hasonló a hasonlóra hat, tehát hasonló jellegű fellegeket próbálok vele idevonzani. Hátha kifakadnak, leesik végre az eső, és nem jelent akkora terhet a szárazság ennek a gyönyörű környezetnek.” A tervrajz szerint 12 földbe rögzített bambuszszálon áll majd a felhő, azok jelképezik a zuhogó esőt. A bambusznád a monszun éghajlaton őshonos, és a fűzfa is erősen vízhez kötött. Tudatosan olyan természetes növényi anyagokat választott az installációhoz a művész, amelyeknek lételeme a víz. „Nálam mindig az első, hogy egy koncepcióból indulok ki, és ahhoz keresek technikát és anyagot.
A land art nagyobb méretű földmunkával, monumentális felszínalakítással jár. A természetművészet képviselői ma már finomabb beavatkozásokra törekszenek. Közös jegyük viszont az efemer jelleg, az alkotások nem az örökkévalóságnak készülnek, átengedik őket a természet erodáló erőinek.
Művészeti életutak és növényi emlékanyagok
Szentpéteri Zsuzsanna életútja legalább olyan érdekes és meglepő, mint az alkotásai. „Világvégi kis helyen nőttem föl, egy falunak sem nevezhető településen, amit a térkép se jelez. Szántóföldek és csatornák vettek körül, így korán megszerettem a természetet, minden időt kinn töltöttem. Biológia tagozaton érettségiztem Debrecenben, biológuskutató akartam lenni. Belógtam a felnőtt könyvtárba olvasgatni, érdekelt mi foglalkoztatja a tudósokat. Hallottam a humán genom programról, ahhoz akartam később csatlakozni. Az MTA izotóp laborjában kutató asszisztensként dolgozva aztán rájött, ez mégsem az ő világa. Hazajőve képezni kezdte magát felnőtt szakképzéseken, közben fölvették a Képzőművészeti Egyetemre is, párhuzamosan végezte az iskolákat. Időnként a portással egyeztetett, meddig maradhat, mert késő estékig dolgozott. Tanulmányai mellett alkalmazott szobrászati munkából él. Színházi és filmes díszleteket készítő cégnél egyéni vállalkozó. A műhely megrendelői neves hazai színházak és hollywoodi filmprodukciók.
De azt vallja: „A legtöbbet az itteni művésztáborok adták, mindig rengeteget lendítettek rajtam. Vendéglátónk, Fráter Erzsébet pedig e gondolatokkal búcsúzik: „Öt éve kezdődött a Természetművészeti Nyitott Műhely, együttműködésünk az egyetemmel. Talán fölmerülhet a kérdés, vajon nem ellentmondás-e a tudós racionális és a művész érzelmi megközelítése. Istennek a csodálatos művészeti alkotása. A teljesség, megjelenik benne minden. A művészdiákok pedig, ha kivesznek valamit a természetből - fát, fűzvesszőt, sarat, követ -, majd átfuttatják saját szívükön, lelkükön, alkotásként újra visszateszik azt.
Fenntarthatóság és mezőgazdasági gyakorlat a művészeti párbeszédben
A művészet és a mezőgazdaság találkozása gyakran a fenntarthatóság és a környezeti felelősség kérdéseit hozza előtérbe. Hogy a talaj termékeny és tápanyagokban gazdag maradjon hosszú távon a gazdák által alkalmazott technikák közül kettő nélkülözhetetlen.
- Vetésforgó: E technika alkalmazásával a gazdák több különböző növényt termesztenek, amelyeket betakarításról betakarításra váltogatnak. Ezzel a technikával a talajban rendszeresen különböző tápanyagok kerülnek a talajba, ami optimalizálja a szántóföldek tápértékét, és mérsékli, sőt megszünteti a káros növényvédő szerek használatát. A 20. századi mezőgazdaság egyik legnagyobb bukása az volt, amikor a nagyüzemi gazdaságok egyetlen növényre kezdtek összpontosítani az egész gazdaságukban. Ez a fajta gazdálkodási gyakorlat kimeríti a földben lévő tápanyagokat, és a talaj meddővé válásához vezet, méghozzá rohamos ütemben.
- Mulcsozás: A mulcs lényegében egy szerves anyag, amelyet a talaj tetejére helyeznek, és amely a talaj védőrétegeként működik. Ez nagymértékben növeli a szántóföld tápanyagmegtartó képességét. Az 1930-as években az Egyesült Államokban a nagy porviharok idején a szántóföldek felső talaját nagymértékben károsították a szélsőséges szelek. A mulcs használata védőgátként hat a külső időjárási körülmények és az alatta fekvő, sérülékeny talaj között. Ezenkívül a mulcsozás kritikus erőforrás a talaj hőmérsékletének szigetelésében, valamint segít a szántóföldnek a víz megtartásában és az inváziós gyomok elleni küzdelemben, mert nem engedi elegendő napfényhez jutni a gyommagok csíráit. Az évek alatt lebomló mulcs értékes tápanyagokkal látja el a talajt, és javítja annak szerkezetét. Legyen az nagy területű szántó vagy akár egy ház körüli kiskert.
Növénymotívumok a képzőművészetben - történeti példák
A sokoldalú iparművész, az angol Arts and Crafts mozgalom jeles képviselője, a fadúcos nyomtatás híve, William Morris hagyatéka is a növénymotívumokhoz vezet vissza. Virágos tapétái és textiljei képesek voltak behozni a természetet a belterekbe. Gyerekkorától rajongott a kertekért, sok időt töltött a szabadban családja essexi birtokán, illetve korabeli növényhatározókat olvasott. Huszonhat évesen, 1860-ban költözött feleségével új otthonába, melyet a „Piros Háznak” neveztek. A kertet középkori mintára gyógynövényekkel és virágokkal ültették be. A kertben liliomok, tulipánok, jázmin, sarkantyúfű, mályvafélék és loncok illatoztak.
Az impresszionista mester maga álmodta meg Giverny-birtokán azt a kertet, mely több festményének lett központi témája. Sőt, saját állítása szerint a varázslatos kert létrehozása volt igazi fő műve! Japán hatást keltettek az egzotikus virágok és a bambuszok egy bájos, úgynevezett „Monet-zöldre” festett híddal, a híd alatt nyújtózó tó partján fűzfák álltak, a vízbe pedig Monet vízililiomokat telepített. Ez a világ inspirálta a festő több mint kétszázötven tavirózsát ábrázoló festményét is, melyen az 1890-es évektől 1926-os haláláig dolgozott. A kert fényekben fürdő ábrázolásával érzelmeket, napszakokat, hangulatokat közvetített.
A firenzei Uffizi galériában járunk és a reneszánsz művész, Sandro Botticelli egyik leghíresebb festményét, a Primaverát (Tavasz) szemléljük. Tekintetünk azonban a kecses nőalakok helyett környezetüket kutatja. Elsősorban a szereplők lábainál és a fejük fölött csaknem százféle különböző növény fedezhető fel. Érdekesség, hogy nagyobb részük valóban tavasszal nyíló, létező virág, míg mások szimbolikus jelentéssel kerültek a műre. A narancsfán például egyszere tűnnek fel fehér virágok és a később érő gyümölcsök, melyek a kutatók szerint lehetnek a Medici család és a házasság jelképei. A festmény virágai egyébként többnyire tényleg jellemzőek Toszkánában, csak néhány faj stilizált vagy a művész képzeletének szüleménye. A szerelmet jelképező százszorszépek és ibolyafélék például a legnagyobb számban lefestett növények között vannak, úton-útfélen nőttek régen és ma.
Kortárs reflexiók: járvány, kert és személyes elköteleződés
A kortárs művész új, a járványhelyzet alatt befejezett műveit a cseresznyefák virágzása ihlette. Az utóbbi két-három évben dolgozott rajtuk, az őket bemutató kiállítás megnyitását idén nyárra tervezik Franciaországban. Aprólékos körvonalak és részletek helyett Hirst spontánabb kifejezési eszközökhöz nyúlt. A pointilista, action painting és impresszionista műfajok lehetővé tették, hogy teljesen átadja magát az alkotás örömének, elvesszen a színek káoszában és szabadon kísérletezzen.
A művészet és a mezőgazdaság párbeszéde egyszerre vizuális és etikai: a szántóföld növényei nem csupán élelmiszerforrások, hanem szimbolikus és anyagi alapok is a művészi gondolkodáshoz, legyen szó kertről, installációról vagy városi beavatkozásról. A fenntarthatóság, a talajvédelem és a természet iránti felelősség mind olyan témák, amelyek napjaink művészetében egyre hangsúlyosabban jelennek meg.
tags: #szantofold #novenyei #a #muveszetban