A Szent Sír-templom alaprajza és történelme Jeruzsálemben

A Szent Sír-templom Jeruzsálem óvárosának szívében áll, és a kereszténység egyik legszentebb, legösszetettebb jelentésű épülete. Ez az épület áll Jézus Krisztus feltételezett keresztre feszítésének, sírba tételének és feltámadásának hagyomány szerinti helyszínei fölött - így vallási, történelmi és kulturális jelentősége felbecsülhetetlen.

A templom mai formáját leginkább a 12. században nyerte el, a Keresztesek építették, bár már a 4. században is állt itt egy keresztény templom. Az ortodox egyházak a Feltámadás templomaként (Anasztaszisz) ismerik.

A templom története évszázadokon át

A mai templom helyén a 2. században még egy római pogány szentély állt, melyet Hadrianus császár emeltetett Jupiternek. A 4. században Nagy Konstantin császár körülbelül 326-ban rendelte el, hogy a Jupiter/Vénusz templomát keresztény templommal helyettesítsék. A Konstantin-templomot 614-ben a perzsák felégették, amikor II. Huszrau szászánida király megszállta Jeruzsálemet. 630-ban I. Heraclius bizánci császár állíttatta helyre. Miután Jeruzsálem iszlám fennhatóság alá került, keresztény templom maradt, a korai muszlim uralkodók védték a város keresztény helyeit, megtiltva azok elpusztítását vagy lakóhelyként való felhasználását.

A 9. század elején egy újabb földrengés megrongálta a templom kupoláját. A károkat 810-ben I. Tamás jeruzsálemi pátriárka helyreállíttatta. 841-ben a templom tűz által sérült. 938-ban egy újabb tűzvész rongálta meg a bazilika belsejét. 1009-ben al-Hakim fátimida kalifa szinte teljesen leromboltatta az épületet, ami az egyik legsúlyosabb csapás volt a templom történetében.

A bizánci császárok Hakim kalifa utódaival hamarosan megegyeztek arról, hogy a szétrombolt szentélyeket újjáépítik. Konstantin Monomakhosz császár alatt 1048-ban azonban csak az Anasztasziszt újították fel: új, K-re néző apszist nyitottak benne, ebben állították fel a főoltárt, ez lett a főtemplom. K felől a Szent Ilona-kápolna csatlakozott hozzá, É-ról Jézus börtöne, D felől a Golgota-kápolna és a Mária-kápolna. A Martyrion romokban maradt.

1099. VII. 15-én a keresztesek bevonultak Jeruzsálembe, és vérfürdővel álltak bosszút a templomot ért pusztításokért. A keresztesek a meglévő Anasztaszisz alapjain építették újjá a templomot, egybeépítve a Szent Sírt és a Golgotát. A templom mai formáját nagyrészt a 12. századi keresztes építkezések határozzák meg.

Az ásatások felfedezései

A kereszténység egyik legszentebb helyszínén, a jeruzsálemi Szent Sír-templomban végzett ásatások során régészek ősi olajfák és szőlőtőkék nyomaira bukkantak. A növényi maradványok, virágpor és magok formájában, körülbelül 2000 évre nyúlnak vissza, és meglepő módon összhangban állnak a János evangéliumának egyik versével. A felfedezést Francesca Stasolla, a római Sapienza Egyetem régészprofesszora is megerősítette. Mint mondta, a kert létére utaló jelek a kőbányászat után kialakított temetkezési és mezőgazdasági célú területekhez köthetők, melyek a Kr. u. 1. századból származnak.

A Kálvária, ahol a Szent Sír-templom áll, az ókorban többféle funkciót töltött be, kőbányaként is működött. A most feltárt leletek között kerámiák, fém- és üvegdarabok is előkerültek, amelyek egyértelműen dokumentálják a terület hosszú időn át tartó használatát, valamint a zarándokok jelenlétét már a 4. századtól.

Az ásatás - amelyről elsőként a Times of Israel számolt be - az első komolyabb helyreállítási projekt a templomban több mint kétszáz éve. A templom eredetileg Kr. u. 326-ban épült, de a 11. század elején al-Hakim bi-Amr Allah iszlám uralkodó leromboltatta. „A mostani templom a keresztesek rekonstrukciója, de valójában az épület olyan történelmi kompozíció, amely a 4. századtól egészen a 12. századig folyamatosan épült és alakult” - mondta el a projekt egyik vezető régésze. „A régészet adatokat szolgáltat, amelyeket történetileg kell értelmezni.” Stasolla hangsúlyozta, hogy az ásatás még folyamatban van, és további meglepetésekre is számítani lehet.

Az ásatások helyszíne a Szent Sír-templom alatt

Megosztott tér, megosztott felelősség

A Szent Sír-templom nem egyetlen egyház fennhatósága alá tartozik: jelenleg hat keresztény felekezet osztozik rajta. A hat felekezet közötti kényes egyensúlyt az úgynevezett status quo szabályozza, mely a 19. században született, a jeruzsálemi vallási együttélés érdekében. A templom főhomlokzatán, az osztópárkányon támaszkodó fa létra évszázadok óta ott áll, mozdulatlanul. Nevét is innen kapta: az elmozdíthatatlan létra. A 18. század óta dokumentált jelenléte azóta is változatlan - éppen a status quo miatt.

A templom szerkezete labirintusszerűen tagolt, ami az évszázadok során történt bővítéseknek és a már említett, felekezetek közötti közös használatnak köszönhető. A két részre osztott Golgota-kápolnában a görög-keleti ortodoxok és a római katolikusok egy-egy saját oltárral rendelkeznek. A templom leglátványosabb tere kétségkívül a rotunda, mely fölé a hatalmas kupola borul, valamint a Krisztus sírját rejtő kisebb szentély, az edikula.

Szent Sír-templom, Jeruzsálem. Church of the Holy Sepulchre.

A templom épületrészei és a zarándoklat

A templom egyik különleges tere az Ádám-kápolna, mely a hagyomány szerint azon a helyen van, ahol Ádám koponyája nyugodott - és ahová Jézus vére lecsordult a keresztről. Szintén a legfontosabb épületrészek közé tartozik a Szent Kereszt megtalálása-kápolna, mely a Szent Ilona-kápolnán keresztül érhető el. Így különösen nagy jelentőséggel bír a zarándokok szemében.

"Ősi, általános, a pogányságban is ismert vallási szokás olyan helyeket felkeresni, ahol a hiedelem szerint az istenség különös módon van jelen" - mondja a "zarándoklat" címszó alatt az 1989-ben megjelent "Liturgikus lexikon". A Szent Sír-templom egyszerre vallási zarándokhely, műemlék és a vallásközi együttélés példája. Minden fala és minden sarka egy-egy történetet mesél el - legyen az a Golgota sziklája, a Szent Ilona-kápolna sejtelmes félhomálya vagy épp a napsütötte párkányon évszázadok óta veszteglő létra.

Évszázad	Fontos események
2. század	Római pogány szentély állt a helyén.
4. század	Nagy Konstantin császár elrendelte keresztény templom építését.
614	Perzsák felégették a templomot.
1009	Al-Hakim fátimida kalifa leromboltatta az épületet.
1048	Az Anasztaszisz újították fel.
1099	Keresztesek újjáépítették a templomot.
12. század	A templom elnyerte mai formáját.
19. század	Megalkották a Status Quo rendeletet.
21. század	Átfogó régészeti és helyreállítási munkálatok kezdődtek.