Szerzői jogi oltalom tervezési dokumentáció esetén

A szerzői jogi védelem a szerzőt művéért, így az építészt tervéért automatikusan, regisztrálás nélkül is megilleti. A szerzői jog tartalmát és védelmének rendszerét a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény határozza meg (a továbbiakban „Szjt”). E törvény értelmében a szerzői jogi védelem a szerző halálát követő 70 évig áll fenn.

A szerzői jogi oltalom tárgya a számítógépi programalkotás, a szoftver. Faludi Gábor elválasztja a két fogalmat egymástól. Szoftver alatt összetett teljesítményt ért, amely „egymással összefüggő programokból, protokollokból, eljárásokból, szabályokból és dokumentációkból áll, ami vagy számítógépet működtet, vagy pedig a számítógép működésével összefüggésben valamilyen feladatot old meg”. Vagyis ebben a tekintetben inkább funkcionális, semmint esztétikai alkotással van dolgunk. Lovas Lilla Júlia a kettő közötti különbséget abban látja, hogy a szoftverbe beleértendő a számítógépi program is, illetve azon kívül más kapcsolódó, jellemzően irodalmi vagy esetleg grafikai alkotások, így például a programdokumentáció, a használati útmutató.

A számítógépi programalkotások szerzői jogi oltalma az alkotás egyéni, eredeti jellegében gyökerezik, vagyis amennyiben a program magán hordozza ezt az egyéni, eredeti jelleget, automatikusan védelemben részesül. Más követelménynek nem kell megfelelnie, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) maga is deklarálja az 1. § (3) bekezdésében, hogy a védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.

A szoftverek szerzői jogi védelme

A szoftver esetében a szerzői jogi oltalom alanya a programozó szerző, aki a megfelelő programnyelv felhasználásával a programot „megírja”, előállítja. A szoftverek ugyanakkor az esetek többségében összetett művek, amelyek szoftver forrás- és tárgykódján, illetve a kapcsolódó dokumentáción kívül tartalmaznak grafikai alkotást, audiovizuális műveket, hangfelvételt vagy akár előadóművészi teljesítményt is, amennyiben videójáték-szoftverről beszélünk. A grafikus felhasználói felületeknek (Graphical User Interface, GUI) különös jelentősége van, hiszen a végfelhasználó ezen keresztül tud a programmal és az általa vezérelt hardverrel kommunikálni. Az ilyen jellegű alkotások az Szjt. alapján együttesen létrehozott műveknek minősülhetnek. Ezen műtípusok esetében a mű feletti szerzői jogot a szerzők jogutódjaként az a természetes vagy jogi személy szerzi meg, akinek vagy amelynek kezdeményezésére és irányításával a művet létrehozták, és aki vagy amely azt a saját nevében nyilvánosságra hozta.

A szoftverek előállítása az esetek többségében befektetés-intenzív tevékenység, a programozók általában valamilyen fejlesztő cég keretei között végzik tevékenységüket, vagy megbízási, vállalkozási tevékenység formájában hozzák létre a szerzői művet, amelyet aztán a munkáltató/megbízó rendelkezésére bocsátanak, egyúttal átengedve a kizárólagos felhasználási jogok gyakorlását is. A szoftverfejlesztés kifejezetten tőkeintenzív iparág, amelyben a fejlesztési munkálatokat irányító munkáltató érdekeit is figyelemmel kell lenni.

A számítógépi programalkotáson fennálló szerzői jogi védelem tartalma a vagyoni és személyhez fűződő jogok összessége. A vagyoni jogok körébe tartozó kizárólagos jogok azt a célt szolgálják, hogy a jogosultak a szoftver előállításának és nyilvánossághoz juttatásának folyamatát megfelelő módon ellenőrizni tudják, és a program létrehozásába fektetett erőforrásokat kiaknázzák. Ezek biztosítják a szoftverek fizikai és digitális műpéldányai feletti jogosulti rendelkezés szabadságát.

A szoftver jogosultjának joga ugyancsak kiterjed a számítógépi program vagy másolatainak bármilyen formában történő nyilvános terjesztésére, beleértve a bérbeadást is. A vagyoni jogok tekintetében releváns lehet még a mű nyilvános előadásának, illetve képernyőn való megjelenítésének a joga. Fontos további vagyoni jog a szoftverek tekintetében az átdolgozás joga is. A vagyoni jogok nem biztosítanak korlátlan uralmat a szerzői mű felett. A korlátozások és kivételek a szoftverekben foglalt információhoz való hozzáférés, a programok megfelelő működtetése szempontjából kulcsfontosságúak. A vagyoni jogok összessége mellett a védelem tartalmához tartozik a személyhez fűződő jogok összessége is, amely magában foglalja a szerző nevének feltüntetéséhez való jogot, a mű nyilvánosságra hozatalának jogát, illetve a mű egységének védelmét.

A szoftveripar rendkívül tőkeintenzív, amely egyet jelent a vagyoni jogok rendkívül fontos szerepével. A szoftverek felhasználása főszabály szerint felhasználási engedély megszerzése és a felhasználási díj megfizetése mellett lehetséges. Mivel a szoftverek természetüknél fogva digitális termékek, ezért a másolásuk is rendkívül könnyű, amely engedély nélkül könnyedén a jogosultak vagyoni érdekeinek csorbításához vezethet, ezért a jogalkotó a korlátozások és kivételek esetköreit is szigorúbban szabta meg.

A szoftvert jogszerűen felhasználó személynek a futtatáshoz szükséges másolási cselekmények, az időleges többszörözés és szűk körben a visszafejtés kivételével korlátozottak a lehetőségei, amelyeket tovább szűkítenek a hatásos műszaki intézkedések, amelyek a jogellenes másolási cselekményekkel szemben igyekeznek szoftveres úton védeni a programokat.

A számítástechnika és szoftveripar korai évtizedeiben a számítógépek jóval drágábbak voltak, mint maguk a szoftverek, ám később ez a tendencia megfordult. A gépek egyre gyorsabbak és eközben egyre kisebbek lettek. Kilépve az egyetemek és kutató laboratóriumok falai közül személyi számítógépek formájában a mindennapok részeivé lettek. Ezzel párhuzamosan vált egyre dominánsabbá a szoftveripar, amely hamar felismerte, hogy a befektetéseit védeni kell, ennek pedig legkézenfekvőbb, legolcsóbb és leghatékonyabb módja a szerzői jog. A programok nagy többsége ettől kezdve csak fizetség ellenében vált elérhetővé. A jogosulti érdekek minél magasabb szintű védelme érdekében a felhasználást szigorú szerződéses klauzulákhoz kötötték, amely más szerzői művekhez képest sokkal szűkebb körű hozzáférést biztosít a végfelhasználóknak.

Mivel a számítógépi programalkotásokra óriási igény mutatkozik a nyilvánosság és a fogyasztók részéről, ezért igen hamar kialakult az ún. szabad szoftver mozgalom, illetve a nyílt forráskódú szoftverlicencek szerződéses gyakorlata. Ezek olyan szerződések, amelyek a standard felhasználási szerződéseken túlmutató lehetőségeket biztosítanak a felhasználók számára, akik a szoftvert például futtathatják, megismerhetik a forráskódját, amelyet módosíthatnak is, és az átdolgozott vagy új szoftvereket terjeszthetik is.

Nemzetközi védelem és szoftverek

Faludi Gábor emlékeztet rá, hogy a szerzői jogi jogvédelem garantálása előtt a szoftverek védelmét a bírói esetjog alakította, amely ügyekben jellemzően a szoftver fejlesztője és a kereskedelmi felhasználók közötti szerződésszegési eseteket kellett valahogy eldönteni. A számítógépi programok nemzetközi szintű szerzői jogi védelmét a TRIPS-egyezmény teremtette meg elsőként. A 10. cikk 1. pontjának rendelkezése szerint a számítógépes programok a Berni Uniós Egyezmény (BUE) szerinti irodalmi művekként akár forrás kód, akár tárgyi kód formájában védettek. E megfogalmazásból világosan látszik annak az évtizedekig tartó diskurzusnak a vége, amely szerint a szoftverek a szerzői jog védernyője alatt nyernek elhelyezést, méghozzá mint irodalmi alkotások, amelyeket sajátos programnyelven írnak. Faludi szerint a BUE kézenfekvő megoldás volt, hiszen az irodalmi művet bármilyen formában, bárhogyan létre lehet hozni.

A TRIPS-egyezmény egyetlen konkrétan nevesített vagyoni jogként biztosítja a szoftver jogosultjai számára a program nagyközönség részére való kereskedelmi bérbeadás jogát. A 9. cikk 1. pontja kimondja, hogy a BUE 1-21. cikkében, valamint a Függelékben foglaltakat a TRIPS-t aláíró országok továbbra is betartják. A TRIPS 9. cikk 2. pontja kizárja a védelem köréből az ötleteket, eljárásokat, működési módszereket vagy matematikai elméleteket.

Ugyanezt a megközelítést tette magáévá a WIPO szerzői jogi szerződésében is a nemzetközi jogalkotó, amikor kimondta, hogy a számítógépi programok a BUE 2. cikke értelmében irodalmi művekként részesülnek védelemben. A védelem terjedelme független attól, hogy a program milyen módon vagy formában kerül kifejezésre. A WIPO egyébként már korábban is igyekezett definiálni a szoftvert. Az 1978-ban kidolgozott mintaszabályzat 1. §-a az alábbi részeit különítette el a programoknak: számítógépi program (parancsok, utasítások sorozata, amelyeket egy számítógép képes végrehajtani), programleírás vagy programdokumentáció (az eljárás részletes ábrázolása, leírása, illetve a kiegészítő dokumentáció vagy leírás). A WIPO Szerzői Jogi Szerződése a vagyoni jogok körében nevesíti a terjesztés, a bérbeadás és a nyilvánossághoz közvetítés jogát. Emellett pedig a TRIPS-hez hasonlóan az 1. cikk (4) bekezdésében azt is kimondja, hogy a szerződő felek betartják a BUE 1-21.

A szoftverek irodalmi művekkel való ilyetén rokonítása Lovas szerint kritizálható, mivel a programnyelvek nem hasonlítanak azon nyelvek egyikéhez sem, amelyeken az irodalmi alkotásokat létrehozták. Ezen nyelvek még forráskódban is csak a szakemberek számára érthetők, nélkülözik az esztétikumot, mivel ezek a „funkcióorientált algoritmusok […] egy probléma megoldását szolgálják”. Lovas a szoftver még egy nagyon sajátos funkciójára is felhívja a figyelmet, amely megkülönbözteti az irodalmi alkotásoktól. A programot ugyanis nem papírra vetik, hanem betáplálják a számítógépbe, amely onnantól kezdve „magától működik”.

Az Európai Unió Szoftver-irányelve

Európában a számítógépi programok védelméről a 2009/24/EK irányelv (Szoftver-irányelv) gondoskodik. Az uniós jogalkotó célja, hogy lebontsa a tagállami szabályok különbségei által emelt azon korlátokat, amelyek negatív hatást gyakorolnak a belső piac működésére a szoftverek vonatkozásában. A védelem feltétele, hogy a programnak „a szerző saját szellemi alkotásának kell lennie”. Ezzel egybehangzó ítéletet hozott az Európai Unió Bírósága (EUB) is a Nintendo ügyben, megállapítva, hogy a játékszoftverek szerzői műnek tekintendők, amelyeket a védelem akkor illeti meg, ha „eredetiek, vagyis a szerző saját szellemi alkotásának minősülnek”. A játékok részeit képező grafikai, zenei alkotások pedig ugyancsak védettek, ha „jellegüknél fogva szerepet játszanak az egész mű eredetiségében”.

Az irányelv kimondja, hogy a számítógépi programok bármely formában történő kifejezése „az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény [BUE] szerint irodalmi műként” részesülnek védelemben, amely kiterjed az előkészítő dokumentációra is. Ezzel szemben a szoftver és csatlakozófelülete alapját képező ötletek, elvek nem védettek.

Szerzőnek a programot létrehozó természetes személyt, vagy természetes személyek csoportját, vagy a jogosultnak minősülő jogi személyt kell tekinteni. Utóbbi esetben általában azzal számolhatunk, hogy a természetes személy szerzők a jogi személy fejlesztő stúdió munkavállalóiként, a munkáltató utasítása alapján tevékenykednek, az elkészült program vagyoni jogait pedig a munkáltató kizárólagosan jogosult gyakorolni.

Ezek a vagyoni jogok: a többszörözés joga, a program lefordításának, átdolgozásának, feldolgozásának, vagy bármely más módon történő módosításának, illetve ezek eredménye többszörözésének joga, illetve a program vagy másolatainak bármilyen formában - ideértve a fizikai adathordozón rögzített, és immateriális, digitális másolatokat egyaránt - történő nyilvános terjesztésének joga, ideértve a bérbeadást is.

A nyilvános terjesztés joga tekintetében a 4. cikk (2) bekezdése külön is hangsúlyozza, hogy a program valamely példányának a jogosult által vagy az ő hozzájárulásával a Közösségen belül történő első eladása kimeríti az adott példány Közösségen belüli terjesztésére vonatkozó jogot, kivéve a program vagy valamely másolata további bérbeadásának ellenőrzéséhez való jogot.

Tervezési dokumentációk szerzői jogi oltalma

Az építészeti alkotásokhoz kapcsolódó szerzői vagyoni jogokról 2019. december 31-től az Építészeti Szerzői Jogi Nyilvántartásban lehet tájékozódni. 2019. december 31-től az építészeti-műszaki tervdokumentációkhoz és az ezek alapján megvalósult épületekhez, építményekhez kapcsolódó szerzői vagyoni jogokat a Lechner Tudásközpont által létrehozott és vezetett új adatbázis tartja nyilván, a Miniszterelnökség Építészeti és Építésügyi Helyettes Államtitkársága szakmai felügyelete mellett.

A szerzői jogi védelem a szerzőt művéért, így az építészt tervéért automatikusan, regisztrálás nélkül is megilleti. A szerzői jog tartalmát és védelmének rendszerét a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) határozza meg. Az Szjt. 2.§ (2) bekezdés k) pontja nevesíti az építészeti alkotást és annak tervét, valamint az épületegyüttest, illetve városépítészeti együttes tervét, a j) pontja a műszaki létesítmény tervét. Egyrészt az Szjt. védi az építészeti alkotást és annak tervét egyaránt, másrészt a műszaki létesítménynek csak a tervét védi.

A szerzői jog, amely vagyoni és személyhez fűződő jogokból áll, a szerzőt, azaz az építész tervezőt illeti meg. A vagyoni jogok körébe a mű (terv) bármilyen formában történő felhasználása, ennek engedélyezése tartozik. Építészeti tervek esetében az egyik leglényegesebb felhasználási mód a többszörözés. A tervben rögzített alkotás kivitelezése, utánépítése, sőt az egyes jellemző elemek megépítése is a terv többszörözésének minősülhet. Külön kieemelendő az átdolgozás, ami alatt többek között az épület átépítése, korszerűsítése értendő. Nem minden felújítás igényli azonban a tervező felhasználási engedélyét. Ha az épület helyreállítása a cél, az nem minősül átdolgozásnak. Ugyanakkor, ha ennek keretében egy új épületszárnyat is csatolnak az eredeti épülethez, az már az eredeti mű átdolgozásának számíthat, így a tervező engedélyét igényheti.

A személyhez fűződő jogok közé a nyilvánosságra hozatal, a névfeltűntetés és a mű-integritás védelmének joga tartozik. A vagyoni és személyhez fűződő jogok közötti különbségtétel azért is fontos, mert míg a vagyoni jogokra felhasználási szerződés köthető (tipikusan a tervezési szerződés részeként), addig a személyhez fűződő jogokról a szerző nem mondhat le, gyakorlásukat pedig még szerződéssel sem engedheti át.

A szerzői jogok tekintetében érdemes tehát tudatosítani: a megrendelő a tervek megrendelésével és átvételével semmi esetre sem lép a szerző (építész) helyébe, úgy ahogy például egy lakás tulajdonosa lép az előző tulajdonos helyébe egy adásvételt követően.

Amennyiben a szerzői jogot megsértik, a szerző a jogsértővel szemben bíróságon léphet fel jogai védelme érdekében. Egyrészt objektív jogkövetkezmények alkalmazását kérheti: jogsértés megállapítását, kötelezést jogsértés vagy azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyására, jogsértő eltiltását további jogsértéstől, elégtételt stb. Másrészt, amennyiben a szerzőnek a jogsértésből eredően kára származik, kártérítést követelhet. Továbbá személyhez fűződő joga (nyilvánosságra hozatal, névfeltűntetés joga, mű integritása) megsértése esetén sérelemdíjat is követelhet a szerző.

Kártérítési igény esetén a szerzőnek bizonyítania kell, hogy kára merült fel a jogsértéssel összefüggésben. A tervező szerzői jogával kapcsolatos jogviták egyik tipikus kiváltó oka a felhasználási szerződések megsértése. Az Szjt. szerint a felhasználási szerződés alapján a szerző (építész) engedélyt ad művének felhasználására, a felhasználó (megrendelő) pedig köteles ennek fejében díjat fizetni számára.

A jogvitákat gyakran az idézi elő, hogy a felhasználási szerződésben a felek nem szabályozzák elég körültekintően, hogy pontosan mire kívánnak a másik félnek jogot adni, illetve, hogy a díj pontosan mire terjed ki. Ezért célszerű a felhasználás „módját” minél pontosabban meghatározni. Az Szjt. lehetőséget ad arra, hogy a szerző (építész) a felhasználási engedélyt valamely területre, időtartamra, felhasználási módra vagy akár a felhasználás meghatározott mértékére korlátozza. Szintén fontos figyelembe venni, hogy bizonyos felhasználási módok/jogok tekintetében az Szjt. kifejezett engedélyeztetést ír elő.

Az Szjt. Felhasználási szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot. Felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte. A mű terjesztésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy a műpéldányokat forgalomba hozatal céljából behozza az országba.

Fontos, hogy ha a felhasználási szerződés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, az engedély kizárólag a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik. A jogalkotó ezzel a szerzőt védi, hiszen külön szerződéses rendelkezés nélkül is korlátozza felhasználást.

Az Szjt. az építészeti mű egységének védelme érdekében speciális szabályokat is tartalmaz. Ezek értelmében a mű jogosulatlan megváltoztatásának minősül az építészeti alkotás vagy a műszaki létesítmény tervének szerzői hozzájárulás nélkül történő olyan megváltoztatása, amely a külső megjelenést vagy a rendeltetésszerű használatot befolyásolja. Ahogy az korábban is kiemelésre került, a mű integritásának védelme akkor is megilleti az építészt, ha egyébként a terv felhasználását engedélyezte. A szerzői jogok korlátja: a tulajdonosi jogok rendeltetésszerű gyakorlása, amely nem jelenti a tervező építményhez fűződő szerzői jogának megsértését. Ilyenkor az épület tulajdonosának tulajdonjoga ütközik az építész szerzői jogával, ezért ezek a jogviták mindig komoly körültekintést igényelnek a bíróságok részéről.

Összefoglalva: abban az esetben, ha az átépítés a fentiek szerint sérti szerzői jogát, az építész felléphet az épület átépítése ellen még akkor is, ha terve felhasználáshoz korábban hozzájárult. Ezeknek a pereknek a kimenetele azonban mindig kétséges; ugyanis, ha tulajdonos számára szükségszerű volt az adott átépítés, akkor azt akár még a mű integritásának sérelmével is megteheti.

Bejegyzett formatervezési minták