Táborfalva tiszti lakótelepe története: az Osztrák–Magyar Monarchia emlékei és a modern község fejlődése
Egy érdekes, a korabeli katonai repülésünkhöz kapcsolódó emlékmű található Táborfalván, ebben az alig több mint háromezer lakosú Pest megyei kisközségben. A település sokáig „Örkénytábor”-ként szerepelt az írásokban, s a térképeken. Az itt található emlékmű még az Osztrák-Momagyar Monarchia, a KuK idejére nyúlik vissza. Az 1867-es kiegyezés után ide a Pest-Solt-Kiskun vármegyében lévő homokos területre évről évre katonák jöttek gyakorlatozni.
Idővel Magazinok, raktárak különféle fa és kőépületek épültek és a gyarapodó tábor, egyre nagyobb hatással volt a környéken élőkre. A katonai terület nagysága 1912-ben már elérte a 4500 holdat. 1912. június 8-án a „Lőkísérlet állomáson” egy ágyú kipróbálása során csőrobbanás következett be és hat cseh nemzetiséégű tüzér életét vesztette. 1912. szeptember 4-én pedig egy tüzérségi, kötött megfigyelő léghajó szabadult el kosarában két fővel, egy cseh tüzérfőhadnaggyal és egy tüzértizedessel. A levegőbe emelkedő léghajó azonban magával ragadott még a tartókötelekbe kapaszkodó két katonát is, akik még a léghajó lezuhanása előtt a földre estek. Az esemény során mind a négyen az életüket vesztették.
Az események nagy visszhangot keltettek a katonai berkekben és az itt szolgáló tisztek a saját kezdeményezésükre és finanszírozásukban rövidesen egy emlékművet állíttattak az alábbi szöveggel: „A kötelességteljesítés hőseinek emlékére.” Az emlékmű eredetileg a korabeli gyakorlótéren volt, ez jelenleg a Honvéd utca elejére esik. A KuK hadseregében a megfigyelő ballonok tábori léggömbös osztályba tartoztak. A katasztrófát szenvedett ballon egy puhatestű, 600 m3-es Parseval-Siegsfeld típusú volt és csak kötött formában lehetett azokat használni tüzérségi tűz megfigyelésére és vezetésére.
A sajátosan ferdén lebegő ballon alá függesztett kosárban foglaltak helyet a megfigyelők, akik telefonon küldték a földre a megfigyelésüket. A ballonokat hidrogénnel töltötték fel, melyet az acélforgácsra csepegtetett kénsavból állítottak elő. A ballont erős drótkötelek és csörlők segítségével engedték a magasba mintegy -300-500 m-re. A hurka, vagy sárkányballon sajátossága volt az egyik végén, az alján elhelyezett szélzsák, mely a légmozgás következtében feltöltődve feszesen tartotta a ballon puha testét és szélirányba állítva stabilizálta is azt, így még erősebb szélben is a levegőben maradhatott. Ellentétben a hagyományos gömbformájú testvérével, amelyet a szél erősen dobált és akár azt egészen a földig is lenyomhatott.
A léggömbök, ballonok kiszolgálása munka- és emberigényes volt. Egy léggömbös csoport ekkor 63 emberből és 12 lovaskocsiból állt. A ballonokat a Harburg-Bécs Gumiáru gyár és az Osztrák-Amerikai Gumiművek készítették. Táborfalva történelmének vizsgálatához ismerni kell a szomszédos Örkény történelmét is, hiszen az elsők dokumentumok együtt említik ezt a területet.
1956-ban egy régészeti feltárás során 4 szarmata sírt találtak az úgynevezett Posta-dûlőn. Egy 1385-ben keltezett oklevél tesz említést az Ewrkyn-re vezető útról. II. Erzsébet királynő / I. 1491. június 11-től Ewrkén (ejtsd Örkén) a Haraszthy család birtoka lett. II. 1690 után megkezdődik a betelepítés. A terület Szívós Mihály birtoka, de az igazi tulajdonos a Grassalkovich család lett. 1727 körül az örkényi pusztaságként szereplő birtokot Grassalkovich Antal gróf a királyi kamara elnöke kapta.
III. Pénzügyi gondjai miatt először egy belga, majd egy ceglédi bank kezébe került. 1873-ban Várady Gábor és felesége, Csurgay Franciska valamint birtokostársuk Tóth József vásárolta meg a 16 ezer kat. Az I. 1930. A Magyar Királyi Honvéd Lovaglótanárképző és Hajtóiskola Budapestről letelepedett. 1990-től önálló község. Azóta kiépültek az itt élők kényelmét szolgáló létesítmények, szolgáltatások. Községünk lakóinak száma 3510 fő. Az Örkény határából alig fél évszázada kivált település nevét és létrejöttét egyaránt a Pálóczi Horváth-féle gazdaságfejlesztő programnak köszönheti.
A név ahhoz a tüzérségi és gyalogsági lőtérhez kapcsolódik, melyet 1875/95-ben Grassalkovich-uradalom új tulajdonosától kapott. Pálóczi Horváth anyósától vásárolt meg a cs. k. katonai kincstár (melynek gazdasága 1930-ig tovább vételekkel 5600 kat. holdra bővült). Lakott településsé alakulását mégsem a véderő, ehhez mégis csak kis alkalmazotti állománya idézte elő, hanem az Örkénynél említett parcellázások. A homoki földek értékesítése során nemcsak az úrbéres falu népessége háromszorozódott meg, hanem - mint az 1930-as gazdacímtár- "lakott helyekké váltak a község határában lévő szőlőtelepek is".
Az első vonatkozó adat 1870-ben jelenik meg, amikor 394 lakost számláltak az egymáshoz még csak lazán kötődő tanyaszerű külterületi helyeken. Számuk az 1940-es évekre ötszörösére növekedett, vagyis a folyamatos beköltözések eredményeként ekkor már többen éltek itt, mint számos régi faluban. Ez a paraszti társadalom (75%-ban mezőgazdaságból élő, négyötöd részt 10 holdnál kisebb földön gazdálkodó, több mint fele részt gazdasági cselédségből álló) mégis eltért az úrbéres falvakétól: kontinuitásában, belső rétegződésében, s a népesedés eltérő ütemében, végül későn szerveződő infrastruktúrájában (út, iskola stb. ellátottságában) is, melyek inkább a többi pusztával mutatnak rokon vonásokat.
Eredetüket illetően viszonyt Örkény azon kétharmadával, akik velük együtt, hasonló módon telepedtek meg. Talán ez is magyarázatot ad arra, hogy az önálló községgé alakulás sem közvetlenül 1945-ben, csak 1949-ben realizálódott. Táborfalva neve azonban nemcsak a lőtérre utal, hanem a „falu” fogalmát is magába foglalja, s érzékelteti, hogy a lakói körében már kialakultak az önálló helyzettudat fő elemei. Az 1980-ig 3000 fölé növekvő falu, ahol a lakosság több mint felét még 1960-ban is 14 külterületi lakott helyen írták össze, fokozatosan koncentrálódott a belterületre, ahol lassan kialakultak a kommunális ellátottság alapvető intézményei.
A település az 50.sz. Ez a rész már csak a múltidézés szellemében készült. Fénnyel jársz egyedül. és ezáltal a jelen helyzet és a múlt felesleges összevetésének megelőzése. Maga a laktanya 54 hektáron terül el, szélessége 537, hosszúsága 1.054 m. Jelenleg az önkormányzat kezeli. Az állomány döntő részt központi fűtéses épületben volt elhelyezve, ellátását korszerű étkezde, büfé, vegyesbolt, újságárus pavilon, csapatposta, távhívható postai telefonállomások, fodrászat, csapatorvosi rendelő biztosította.
A pihenést, szórakozást sportpályák, tornasátor, konditermek, zártláncú televíziós hálózat, szolgálta. Az objektumon belül és közelében rendelkezésre állt minden olyan kiképző létesítmény, amely a katonai alap és szakmai képzéshez szükséges volt. A lőtér volt az egyedüli, amely távoli bázisnak számított (50-55 km). 59 tanterme 2.900 fő, három oktatóműhely épülete 323 munkahely, irodái 633 fő befogadására voltak alkalmasak. A laktanya közelében - 16 épületben - 216 lakásos lakótelep, 135 férőhelyes nőtlen/nővérszálló állt rendelkezésre. A Dunapataj melletti Szelidi-tó üdülőben 12 faházas csapatpihenő állt az állomány rendelkezésére. Három konyhája 5.000 adag étel elkészítését tette lehetővé (mozgósításkor tábori elhelyezést is ki tudott szolgálni), továbbá 410 fő tiszti- és 945 fő legénységi étkezdei kapacitással rendelkezett. A kettő csapatgyengélkedő 8 kortermében 63 fő fektetésére, 9 fő elkülönítésére, 40 zuhanykabinos fürdetésre volt lehetőség, egészségügyi alapellátást, kiképzési foglalkozások egészségügyi biztosítását, fogászati ellátást (fogröntgennel együtt) nyújtott. A kerítésen belül 136.000 m2 tárolóterület 2.056 jármű elhelyezésére volt lehetőség. A technikai kiszolgálásukat 4 nyári, 1 téli mosó, valamint egy technikai kiszolgáló állomás 6 eszköz/nap átbocsátásával tette lehetővé valamint három javítóműhely 11 beállóval, 85 munkahellyel.
Táborfalva tehát nemcsak egy lőtér története, hanem egy városiasodó közösség létrejöttének és az ott élők társadalmi-gazdasági változásainak összefogója is. A történelmi események és az 1912-es tragédiák, valamint a későbbi településfejlődés összefonódik a környék gazdasági, kulturális és infrastrukturális rétegződésével. Ma a község a történelmi örökséget őrzi, miközben a lakosság létszáma folyamatosan alakítja a tiszti lakótelep hagyományait és a helyi közösség életét.
Fontosabb adatok és jellegzetességek
- Territórium: lőtér 54 hektár, szélesség 537 m, hosszúság 1054 m
- Illeszkedés: 59 tanterem, 2.900 fő befogadóképesség, 323 munkahely az oktatóműhelyekben
- Szolgáltatások: étkezde, büfé, vegyesbolt, újságárus, posta, telefonállomások, fodrászat, csapatorvosi rendelő
- Kiképző létesítmények: sportpályák, tornasátor, konditermek, zártláncú TV hálózat
- Lakótelep: 16 épületben 216 lakás, nővérszálló 135 férőhely
- üdülőhelyek és mozgósítási kapacitás: Szelidi-tó 12 faházas csapatpihenő, 5.000 adag ételre képes konyhák
Összefoglaló
Táborfalva története szoros összefonódásban áll Örkényével és a környék gazdasági-társadalmi átalakulásával. A lőtér és a hozzá kapcsolódó katonai közösség nyomán alakult ki a mai község, amely megőrizte múltjának emlékeit és a mai napig élő közösségi identitását.
tags: #taborfalva #tiszti #lakotelep