Templomok alaprajzai a XVII–XVIII. századi magyar szerzetesiépítészetben
A szerzetesi templomok legnagyobb csoportja - székesegyházaik többségéhez hasonlóan - a XVIII. században továbbra is az előző időszakban kialakított jezsuita templomtípust követi: alaprajzuk egy téglányba befoglalható, a hosszhajót három-három kápolna kíséri, egyenes vagy íves záródású szentély egészíti ki. A fiókos dongás lefedés, illetve a kéttornyos homlokzat szintén a korábbi időszakban, a nagyszombati jezsuita templommal meghonosodott sajátosságok közé tartozik. Ugyanebbe a típusba sorolhatók azok a művek is, amelyekben a kápolnák helyett csak fülkemélyedések vannak a mellékoltárok számára.
Az egri jezsuita építkezések közül előbb a rendház készült el, majd később, 1731-1733 között a templom is. Ekkor már G. B. Carlone vezette a kivitelezést. Míg az alaprajz az első, Pető-féle terv (1699) szerint alakult, a homlokzatot Carlone szabadabban alakította. Az ablakformák, a gazdag, erkéllyel és mellvéddel is hangsúlyozott kapuzat, az emeleti szoborfülkék az ő stílusát idézik. A hagyomány továbbélése a jezsuita templomok többi részén is megfigyelhető.
A kolozsvári (később piarista) templom 1718-1724 között épült, de homlokzata a rend 60 évvel korábbi trencsényi templomával rokonítható. Az osztópárkány nem fut végig keresztben a homlokzaton, hanem csak a tornyokat tagolja szintekre, míg a homlokzat osztatlan, egységes felületet alkot. Az ablaksor harmas nyílásait is a hagyományokra utalják, nyilván szimbolikus jelentőséggel. Az esztergomi vízivárosi jezsuita templomot (1728-1738) egyéni felfogású homlokzata különbözteti meg a korszak többi alkotásától. A két torony között erőteljesen előrehajlik a homlokzat fala, dinamizmusát a középen felhajló és felszakadó párkány is érzékelteti. A párkány feletti volutás oromfal szintén konvex felületű. Az alakítás közvetlen előzményének J. L. Hildebrandt bécsi piarista templomát tekintjük, amelynek építkezése a harmincas évekre még nem fejeződött be, de tervei, befejezett látképei már ismertek voltak. A két templom rokonsága csak a homlokzatra terjed ki; míg a bécsi alaprajz centrális, az esztergomié hosszanti jellegű jezsuita séma hathat.
A jezsuita templomsémát más szerzetesrendek is átvették. A töröktől visszafoglalt Pest-Budán egymás után telepedtek meg a szerzetesrendek, hogy a romok között rendházakat, kápolnákat, majd nagyobb templomokat építsenek, és megszervezzék a lakosság vallásos életét. Budán a ferencesek, a karmeliták és a jezsuiták, Pesten a pálosok, a ferencesek és a szerviták már a XVII. század végén, vagy a XVIII. század legelején megtelepedtek, s templomaik, kolostoraik felépítésével hozzájárultak az új városkép kialakulásához. Míg Budán a nagyobb építkezések már a XVII. század végén megindultak, Pest fejlődése valamivel később kezdődött: az egyházi épületek csak a húszas évektől jelentek meg a városképben. A pálosok az elsők között építkeztek a városban, mivel középkori budai birtokaik és épületeik romokban hevertek. Egy mecset közelében kaptak telket, s ezen eleinte csak kis kápolnát emeltek (1720 körül). A kápolna a város gyors benépesedésével hamarosan szűknek bizonyult, s a rend 1725-ben új templom építésébe kezdett. A templom 1742-re épült fel, míg a kolostort csak 1744-ben fejezték be. A tervezés kérdését tervek és írott források hiányában még nem sikerült eldönteni. Előbb Drenker Mátyás pesti céhes építőmester dolgozott az épületen, de nem tudni, saját tervét, vagy más építésztől származó, az építtetőktől megrendelt tervet kezdett-e kivitelezni. Négy évvel később Drenker pallérja, Mayerhoffer András lépett a helyébe - ekkorra már a mesteri cím birtokában. Lehetősége volt tehát, hogy elődje tervét egyes részleteiben átdolgozza; teljesen új terv készítése azonban valószínűtlen, már csak anyagi megfontolásokból sem. A kutatás úgy vélte, hogy több jelentős épület is a pálos templomhoz hasonló stílussajátságokat vagy azonos részleteket mutat, s ez közös tervezőre, azonos személy működésére vall. Mayerhoffer neve szinte mindenhol előfordul, így őt tekintették az építésznek.
A pálos templom alaprajza is a jezsuita rendszert mutatja: kereszthajó nélküli hosszanti tér, kétoldalt három-három kápolnával, íves szentéllyel. A korábbi példáktól eltérően azonban nem fiókos dongás a boltozat, hanem csehboltozat. A hosszház sarkai mindkét oldalon lekerekítettek; a párkány a sarkoknál - ahol egy-egy oszlop is áll - befordul, és mintegy körbefogja a teret. A belső hatását a golyvázott párkányok szelíden hullámzó mozgása határozza meg. A kéttornyú homlokzat teljesen egységes falazatot alkot: a tornyok két alsó szintje is hozzákapcsolódik a tulajdonképpeni homlokzathoz. Az enyhén hullámzó mozgású osztó- és a koronázópárkány végigfut a felületen, összekapcsolja az egész falat. Középen voluta és oromfal nélküli timpanon koronázza az épületet, kétoldalt hagymasisakos tornyokkal szegélyezve. A faltagolás nem erőteljes: a pilaszterek alig emelkednek ki a falsíkból. A homlokzat legdíszesebb eleme a kapuzat: falpilléres keretét szabadon álló oszlop is szegélyezi, s a támaszok felett erkélyszerű mellvéd látható. Kőfonata igazi dekorativitást teremt. Az erkéllyel összekapcsolt kapuzat motívuma ezután elterjedt a pesti templomokon, sőt paloták, kastélyok, középületek díszévé vált (pl. Esztergom, vármegyeháza; Pest, Péterffy-palota).
< tagimg >Templomhomlokzat és kapuzat részlete - pálos templomok vizuális összevetése
Pesten a török uralom alatt is működtek ferencesek, sőt a XVII. század közepén még kistemplomot is építettek. Ez az épület azonban nem élte meg a város visszafoglalását: az ostromló harcok során teljesen elpusztult. A török kiűzése után a rend visszakapta régi telkét a városkapu mellett, és megkezdődött az újjáépítés, amelyhez a korábbiakhoz hasonló jellegzetes jezsuita és piarista elemek társulnak majd a későbbiekben.
Mecseknádasdi Schlossberg-templomrom és a barokk kastély
| Rend | Jellemző alaprajz | Harmonizáló jellegzetességek | Példa helyszín |
|---|---|---|---|
| Jezuitai | hosszhajó + három kápolna oldalanként | fiókos dongaboltozat, kéttornyos homlokzat | Eger, Esztergom |
| Piaristák | egyházias hosszanti tér, három-három kápolna | gyakran hiányzik kereszthajó, kapuzat ornamentika | Kalocsa, Debrecen |
| Pálosok | hosszház három-három kápolnával, íves szentély | kopott, de dinamikus homlokzat, timpanon | Pest, Sasvár |
Az alaprajzi és homlokzati rendszer megválasztásában az eltérések minimálisak voltak; a tornyot gyakran a szentély mellé helyezték vagy a homlokzathoz rögzítették a rend előírásainak megfelelően. A zirci monostor terveit Martin Wittwer építette, követve a barokk korai sémát, amelyet a győri karmelita templom is tükröz. A zirci templom 1726-os tervezése és 1738-as megkezdése, illetve 1753-ra elkészült külsője jól példázza a rendi építészet dinamikáját és a közös, de helyi sajátosságokat ötvöző megközelítéseket, amelyeket a magyar természeti és kulturális közegben alakítottak ki.
A tanulmány megvilágítja, hogy az 1700-as években hazánk szerzetesi templomtípusai hogyan teremtettek összetett gazdag örökséget: a hosszanti tér, a kápolnák elrendezése, a szentély záródása és a tömbök közötti viszony minden esetben a rendek történetét és a helyi mesterek együttműködését tükrözi. A pálos templomok és a piarista templomok összevetése különösen értékes, hiszen mindkét esetben a helyi, gyakran külföldi mester együttműködésével formálódó stílus érlelődött meg a magyar közép-európai építészetben.
tags: #templomok #es #alaprajzok #rajz #erettsegi
