Templomok alaprajzai a XVII–XVIII. századi magyar szerzetesiépítészetben

A szerzetesi templomok legnagyobb csoportja - székesegyházaik többségéhez hasonlóan - a XVIII. században továbbra is az előző időszakban kialakított jezsuita templomtípust követi: alaprajzuk egy téglányba befoglalható, a hosszhajót három-három kápolna kíséri, egyenes vagy íves záródású szentély egészíti ki. A fiókos dongás lefedés, illetve a kéttornyos homlokzat szintén a korábbi időszakban, a nagyszombati jezsuita templommal meghonosodott sajátosságok közé tartozik. Ugyanebbe a típusba sorolhatók azok a művek is, amelyekben a kápolnák helyett csak fülkemélyedések vannak a mellékoltárok számára.

Az egri jezsuita építkezések közül előbb a rendház készült el, majd később, 1731-1733 között a templom is. Ekkor már G. B. Carlone vezette a kivitelezést. Míg az alaprajz az első, Pető-féle terv (1699) szerint alakult, a homlokzatot Carlone szabadabban alakította. Az ablakformák, a gazdag, erkéllyel és mellvéddel is hangsúlyozott kapuzat, az emeleti szoborfülkék az ő stílusát idézik. A hagyomány továbbélése a jezsuita templomok többi részén is megfigyelhető.

A kolozsvári (később piarista) templom 1718-1724 között épült, de homlokzata a rend 60 évvel korábbi trencsényi templomával rokonítható. Az osztópárkány nem fut végig keresztben a homlokzaton, hanem csak a tornyokat tagolja szintekre, míg a homlokzat osztatlan, egységes felületet alkot. Az ablaksor harmas nyílásait is a hagyományokra utalják, nyilván szimbolikus jelentőséggel. Az esztergomi vízivárosi jezsuita templomot (1728-1738) egyéni felfogású homlokzata különbözteti meg a korszak többi alkotásától. A két torony között erőteljesen előrehajlik a homlokzat fala, dinamizmusát a középen felhajló és felszakadó párkány is érzékelteti. A párkány feletti volutás oromfal szintén konvex felületű. Az alakítás közvetlen előzményének J. L. Hildebrandt bécsi piarista templomát tekintjük, amelynek építkezése a harmincas évekre még nem fejeződött be, de tervei, befejezett látképei már ismertek voltak. A két templom rokonsága csak a homlokzatra terjed ki; míg a bécsi alaprajz centrális, az esztergomié hosszanti jellegű jezsuita séma hathat.

A jezsuita templomsémát más szerzetesrendek is átvették. A töröktől visszafoglalt Pest-Budán egymás után telepedtek meg a szerzetesrendek, hogy a romok között rendházakat, kápolnákat, majd nagyobb templomokat építsenek, és megszervezzék a lakosság vallásos életét. Budán a ferencesek, a karmeliták és a jezsuiták, Pesten a pálosok, a ferencesek és a szerviták már a XVII. század végén, vagy a XVIII. század legelején megtelepedtek, s templomaik, kolostoraik felépítésével hozzájárultak az új városkép kialakulásához. Míg Budán a nagyobb építkezések már a XVII. század végén megindultak, Pest fejlődése valamivel később kezdődött: az egyházi épületek csak a húszas évektől jelentek meg a városképben. A pálosok az elsők között építkeztek a városban, mivel középkori budai birtokaik és épületeik romokban hevertek. Egy mecset közelében kaptak telket, s ezen eleinte csak kis kápolnát emeltek (1720 körül). A kápolna a város gyors benépesedésével hamarosan szűknek bizonyult, s a rend 1725-ben új templom építésébe kezdett. A templom 1742-re épült fel, míg a kolostort csak 1744-ben fejezték be. A tervezés kérdését tervek és írott források hiányában még nem sikerült eldönteni. Előbb Drenker Mátyás pesti céhes építőmester dolgozott az épületen, de nem tudni, saját tervét, vagy más építésztől származó, az építtetőktől megrendelt tervet kezdett-e kivitelezni. Négy évvel később Drenker pallérja, Mayerhoffer András lépett a helyébe - ekkorra már a mesteri cím birtokában. Lehetősége volt tehát, hogy elődje tervét egyes részleteiben átdolgozza; teljesen új terv készítése azonban valószínűtlen, már csak anyagi megfontolásokból sem. A kutatás úgy vélte, hogy több jelentős épület is a pálos templomhoz hasonló stílussajátságokat vagy azonos részleteket mutat, s ez közös tervezőre, azonos személy működésére vall. Mayerhoffer neve szinte mindenhol előfordul, így őt tekintették az építésznek.

A pálos templom alaprajza is a jezsuita rendszert mutatja: kereszthajó nélküli hosszanti tér, kétoldalt három-három kápolnával, íves szentéllyel. A korábbi példáktól eltérően azonban nem fiókos dongás a boltozat, hanem csehboltozat. A hosszház sarkai mindkét oldalon lekerekítettek; a párkány a sarkoknál - ahol egy-egy oszlop is áll - befordul, és mintegy körbefogja a teret. A belső hatását a golyvázott párkányok szelíden hullámzó mozgása határozza meg. A kéttornyú homlokzat teljesen egységes falazatot alkot: a tornyok két alsó szintje is hozzákapcsolódik a tulajdonképpeni homlokzathoz. Az enyhén hullámzó mozgású osztó- és a koronázópárkány végigfut a felületen, összekapcsolja az egész falat. Középen voluta és oromfal nélküli timpanon koronázza az épületet, kétoldalt hagymasisakos tornyokkal szegélyezve. A faltagolás nem erőteljes: a pilaszterek alig emelkednek ki a falsíkból. A homlokzat legdíszesebb eleme a kapuzat: falpilléres keretét szabadon álló oszlop is szegélyezi, s a támaszok felett erkélyszerű mellvéd látható. Kőfonata igazi dekorativitást teremt. Az erkéllyel összekapcsolt kapuzat motívuma ezután elterjedt a pesti templomokon, sőt paloták, kastélyok, középületek díszévé vált (pl. Esztergom, vármegyeháza; Pest, Péterffy-palota).

< tagimg >Templomhomlokzat és kapuzat részlete - pálos templomok vizuális összevetése
<p>1736-ban indult meg a pálosok sasvári építkezése, hogy a csodatévő Fájdalmas Szűz kegykép tiszteletére templom készüljön. Az első építési periódus 1762-ben zárult le. A helység Holics közelében fekszik, ahol Mária Teréziának kastélya állt, így az udvar is pártfogotta az építkezést. Elképzelhető, hogy a legfelsőbb támogatásnak köszönhetően J. E. Fischer von Erlach császári építész dolgozta ki a terveket - ő állt ekkor a Hofbauamt élén. A templom több részlete is felidézi bécsi műveit (pl. az ablakkeretek formái a bécsi Téli lovaglóiskola nyíláskereteihez hasonlóak). A mű felfogása, a tartózkodó, fegyelmezett, enyhén klasszicizáló hangvétel is közel áll a császári építész felfogásához. Ezért nem valószínű, hogy Vépi Máté, pálos szerzetes-építész saját tervét valósította volna meg. A prímás által is pártfogolt építkezés csak elismert építész terve alapján készülhetett. A homlokzaton egyedi megoldásokat is látunk: térben előreugrik, és kiemelt motívumokkal kap hangsúlyt; felületét négy magas háromnegyed-oszlop tagolja. A két belső oszlopot íves oromzat köti össze. A homlokzaton így aediculamotívum alakul ki. Fent, a főpárkány felett oromfal nélküli, tört vonalú, dekoratív oromzat nyugszik.</p><p>Az alaprajzi és homlokzati rendszer megválasztásában alig mutatkozott különbség az egyes szerzetesrendek között; legfeljebb, ha a rendi előírásnak vagy hagyománynak megfelelően a tornyot nem a homlokzathoz, hanem a szentély mellé állították. A zirci monostor terveit egy sokat tapasztalt, rendje szolgálatában több helyszínen építkező mester, Martin Wittwer építette, követve a barokk korai szakaszában bevált sémát. A tervezőt több helyen is foglalkoztatták; a győri karmelita templomot is ő tervezte. A zirci ciszter templom terveit 1726-ban készítette, de az építkezés csak 1738-ban indult meg. 1753-ra elkészült a külső, de a belső alakítás, díszítés még folytatódott. Az adatok nem szólnak ugyan a templom tervezőjéről, de valószínű, hogy a két, szorosan összefüggő épületet (a templomot és a kolostort) ugyanaz a mester tervezte. Wittwer készíthetett a templomhoz is rajzokat, de az sem kizárt, hogy egy másik mester is szerepelt az építkezésen. A feltűnően magas belső tér egy barokkizált gótikus templom mintául választását is elképzelhetővé teszi. A homlokzat és az alaprajz azonban egy kitűnő barokk templom, a felső-ausztriai Spittal am Phyrnn (1714-1736) hatását mutatja. Mindkét művön az egyhajós, három-három kápolnával kísért hajóhoz keskenyebb, hosszú, kétszakaszos szentély járul. Az alaprajzban még a méretek is egyeznek. A két homlokzat szintén sok egyezést mutat: a hatalmas toronypár között beszorítva s ezért kissé előretolva jelenik meg a középrész. E középrész keskenyebb, mint a mögötte lévő hajó, míg a széles, erős torony mögött a keskenyebb kápolnasor húzódik. A tornyok közé beékelt aedikulás oromzat, a tornyokon nyitott körablak a Spittal és a zirci mű közös formakezeléséről tanúskodik. A belsőben azonban a zirci templom nem követi az osztrák mintát: annak golyvázott párkánya, gazdag, hullámzó mozgása nem felel meg a megrendelő ízlésének, s így a két mű hatása sem azonos.</p><p>A piaristák még a XVII. század közepén jelentek meg Magyarországon. Rendtartományuk csak a következő század elején vált önállóvá, és ekkor indult meg nagyarányú fejlődésük. Templomok, kolostorok épültek országszerte, hogy a rend két fő törekvése - az ifjúság oktatása és a protestáns tömegek katolikus hitre térítése - megvalósuljon. Ez utóbbi céllal összefüggésben telepedtek meg 1719-ben Debrecenben. Csáky Imre kalocsai érsek támogatásával 1721-1746 között felépítették templomukat. G. B. Carlone tervezte az épületet, amelynek alaprajza - egyházati építészetünk legelterjedtebb formáját követve - egyhajós, kétoldalt három-három kápolnával. A kereszthajó elmarad, s a teret a fiókos dongaboltozat zárja. A külső képén a két torony befejezetlensége miatt az oromzatos-volutás homlokzat dominál. Megtelepedése után, 1729-1748 között a rend Kecskeméten is pompás templomot építtetett. A kutatás a pesti pálos templommal és a kalocsai székesegyházzal hozza összefüggésbe, így Mayerhoffer Andrást tekinti az építésznak. A helyi adatok szerint az építkezést pesti mesterek végezték; az sem kizárt azonban, hogy a templomot rendi építész tervezte, hiszen így történt a piaristák nyitrai és váci templomának építésekor is. Az épület stíluskritikai vizsgálatát megnehezíti, hogy az eredetileg kéttornyosra tervezett homlokzatot az első periódusban nem fejezték be, majd a hatvanas években folytatva a terv már módosult: a tornyok felső szintje nem épült meg, helyette a homlokzat közepére egyetlen tornyot helyeztek. A falfelületet pilaszterek tagolják; kétoldalt keskenyebb, középen szélesebb tengelyt alakítva a nyílások, fülkék számára. A kapuzatot kétoldalt egy-egy oszlop kíséri, s felül erkély és hozzá kapcsolódó kórusablak járul hozzá. E motívumcsoport emlékeztet a kalocsai székesegyház hasonló részének megoldására, s ennek alapján vélnek kapcsolatot a két mű között. A két homlokzaton közös, hogy középen, a párkány felett dinamikus, íves motívum van, amely felfelé áramló mozgást sejtet. Az építésznek kétségtelenül ismernie kellett a kalocsai székesegyházat, mert sok a hasonlóság a két mű között (pl. három-három elemből álló pilaszterkötegek, lapos nyíláskeretek, a falfelület tömör, masszív jellegének hangsúlyozása). A párkány feletti rész kialakításában, részletképzésében, a felső nyíláskeretekben azonban komoly eltérés mutatkozik a két templom között, így azonos tervező szerepét nehéz elképzelni. A keskeny, magas hajó két oldalán három-három kápolna nyílik. A hajónál keskenyebb szentély magas helyzetben húzódik, mert alatta altemplom húzódik.</p><p>A pannonhalmi apátság gazdasági helyzetét kemény munkával hozták rendbe apátjai. Így 1716-ban már a tihanyi apátság megszerzésére is gondolhattak. A középkori tihanyi monostort a török háborúk idején várrá alakították, s megrongált állapotban, tűzvésztől is elpusztítva került az új tulajdonos birtokába. Nem késlekedtek a romeltakarítással és az építkezéssel. A felépült templom azonban mindössze egy évig állt: 1733-ban leégett. Az új templom és monostor 1740-1754 között épült fel; nyilván a megmaradt régi falak felhasználásával. A kéttornyos homlokzat azonban biztosan az új fázishoz tartozik, mert a korábbinak csak egy tornya volt. Az új homlokzat a veszprémi Tiethart József irányításával épült. Kialakítása annyi helyi színt, olyan sok provinciális vonást mutat, hogy a tervezőt is helyi, hazai mesternek véljük. A pilaszterek karcsúak, az oromzat vonalvezetése és a kissé nehézkes formálás sajátos karaktert ad. A kapuzat gazdag faragása, szobordíszes oromzatának meghajló vonala az egész architektúrától eltérő felfogásra utal. A belsőben a hosszházat csak lapos fülkék bővítik, s fiókos dongaboltozat fedi le. A szentély megemelt alakítását az XI. századi altemplom határozta meg. A templom déli oldalához a monostor három egyemeletes szárnya csatlakozik, egy kis négyzetes belső udvart körülfogva. Egyszerű külsején csak a növényi ornamentikás, megtört oromzatú kapuzat képvisel művészi színvonalat.</p><p>Az eperjesi minorita templom a kassai, XVII. századi jezsuita templom „modernizált

Pesten a török uralom alatt is működtek ferencesek, sőt a XVII. század közepén még kistemplomot is építettek. Ez az épület azonban nem élte meg a város visszafoglalását: az ostromló harcok során teljesen elpusztult. A török kiűzése után a rend visszakapta régi telkét a városkapu mellett, és megkezdődött az újjáépítés, amelyhez a korábbiakhoz hasonló jellegzetes jezsuita és piarista elemek társulnak majd a későbbiekben.

Infografika: templomtípusok és alaprajzok áttekintése" style="max-width: 100%;">

Mecseknádasdi Schlossberg-templomrom és a barokk kastély

RendJellemző alaprajzHarmonizáló jellegzetességekPélda helyszín
Jezuitaihosszhajó + három kápolna oldalankéntfiókos dongaboltozat, kéttornyos homlokzatEger, Esztergom
Piaristákegyházias hosszanti tér, három-három kápolnagyakran hiányzik kereszthajó, kapuzat ornamentikaKalocsa, Debrecen
Pálosokhosszház három-három kápolnával, íves szentélykopott, de dinamikus homlokzat, timpanonPest, Sasvár

Az alaprajzi és homlokzati rendszer megválasztásában az eltérések minimálisak voltak; a tornyot gyakran a szentély mellé helyezték vagy a homlokzathoz rögzítették a rend előírásainak megfelelően. A zirci monostor terveit Martin Wittwer építette, követve a barokk korai sémát, amelyet a győri karmelita templom is tükröz. A zirci templom 1726-os tervezése és 1738-as megkezdése, illetve 1753-ra elkészült külsője jól példázza a rendi építészet dinamikáját és a közös, de helyi sajátosságokat ötvöző megközelítéseket, amelyeket a magyar természeti és kulturális közegben alakítottak ki.

A tanulmány megvilágítja, hogy az 1700-as években hazánk szerzetesi templomtípusai hogyan teremtettek összetett gazdag örökséget: a hosszanti tér, a kápolnák elrendezése, a szentély záródása és a tömbök közötti viszony minden esetben a rendek történetét és a helyi mesterek együttműködését tükrözi. A pálos templomok és a piarista templomok összevetése különösen értékes, hiszen mindkét esetben a helyi, gyakran külföldi mester együttműködésével formálódó stílus érlelődött meg a magyar közép-európai építészetben.

tags: #templomok #es #alaprajzok #rajz #erettsegi

Népszerű bejegyzések: