Tokaj várának alaprajza: történet és régészeti feltárások összefüggő képe
Tokaj történelme összeforrott a nemzet történelmével, és a vár így mindvégig a település sorsát, valamint a rév és a bodrogközi kereskedelem védelmét is szorosan meghatározta. A cikk a középkori és koraújkori erődrendszer alaprajzait, toldaléképítményeit és a késői korszakok átépítéseit járja körül, miközben a régészeti feltárások eredményeit is összefűzi a történeti forrásokkal.
A vár helye és történeti előzmények
A Tokaji várterület a Bodrog és a Tisza összefolyásánál található, a mai Bodrogzug és a Tokaj környéke védelmének kulcsaként szolgált. Az első írásos említés 1410-ből való, amikor Garai Miklós nádor fiának adományozzák a várat. A XIII. századi előzmények szerint létezett egy kisméretű kővár, melynek helye az Óvár utca fölötti területekre utalhat. Ebben az időszakban a rév és a kereskedelmi útvonalak védelme kiemelten fontos volt, és a vár a bodrogközi erődrendszer központi részeként funkcionált.
A XV. században a vár a Hunyadiaké, majd Szapolyai János és a Szapolyai család kezébe került, akik erődítési munkálatokat végeztek rajta. Ezt követően Ferdinánd hatalmának megerősítéséért a vár többször gazdát cserélt, sőt 1565-ben Schwendi Lázár ostromolta meg sikeresen a tokaji erődöt. Az ostrom utáni helyreállításokat Raminger Jakab és társai irányították, és a 16-17. században a Habsburgok jelentős mértékben kiépítették a Tokaj körüli erődítéseket.
A külső és belső vár rétegződése
A vár szerkezete négy fő építmény-korban bontakozott ki: a belső vár, az öregtorony, a külső vár, valamint a hozzá kapcsolódó palánkvár és ágyúkazamaták. A belső vár északkeleti részén a lakótorony alapfalait azonosították, a keleti oldal felől pedig a külső várhoz kapcsolódó ágyútorony és a védelmet szolgáló ágyúkazamaták nyomai láthatók. A Merítő-bástya környéke és a külső vár déli sánca sokat mesél a 16-17. századi építkezésekről, miközben a középső és belső részeken a régészeti feltárások a szintenkénti rétegeket tárják fel.
Az 1565-ös ostrom és a későbbi sors
1565-ben a tokaji erődítményt Schwendi Lázár bevette, a hozzá tartozó csapatok pedig a várat megerősítették és helyreállítottk. Ekkor a belső vár és a külső bástyák is jelentős mértékben megerősödtek: a kőből készült külső vár falait négyzetes sarokbástyákkal és az öregtorony körül átépítésekkel látták el. A 17. század során a Habsburgok és a kuruc felkelők harcai során többször változott a tulajdonjoga, és a várrendszer egyre inkább „ódzkodott” a korszerű császári erődítményektől, miközben a Bodrog és a Kis-Bodrog vizes árkai között védték a felvidéket. A végső pusztítást II. Rákóczi Ferenc 1704-ben rendelte el, így a várat 1705 tavaszára elpusztították, és csak a földdel egyeletőtt állapot maradt fenn, míg a mai rejtélyes helyszín a régészek számára tovább él.
Régészeti feltárások: 2007-től napjainkig
2007-ben kezdődött a tokaji Rákóczi-vár feltárása, amely a Tokaj Város Várostörténeti Tanulmányok II. kötetének felhasználásával és a 1995-ben összeállított forrásanyag alapján indult. A cél a keleti ágyútorony (Vasaló-bástya) azonosítása, az 1530-as években épült külső vár egykori külső falainak és a külső vár Délnyugati sarokbástyájának feltárása volt. A 2008-as és 2009-es ásatások során a belső vár falainak- és a DK-i rondellának feltárása mellett a 16-17. századi leletanyag gazdagodása is megfigyelhető volt: ezüstpénzek, kályhacsempék, üvegdarabok, aranyozott lószerszám-díszek és reneszánsz faragványok kerültek elő. A 2009-es évben a szelvények mélyítésével a belső vár árkába mutató rétegeket is vizsgálták, miközben a XVII. századi földsáncokat és a 7 méterrel alacsonyabb belső várárkát is megfigyelték.
2010-ben a kutatások folytatódtak: a Vasaló-bástya és a keleti ágyútorony közötti szakasz mélyítése és a külső sánc kapcsolatrendszerének feltárása zajlott. Bizonyítást nyert, hogy a XVII. századi feltöltések révén a belső vár alacsonyan fekvő szintjeinek lefedése megtörtént, így a belső várárkok eredeti funkciója részben megszűnt, de a híd egy részének maradványai a föld alatt megőrződtek. A 2010-es év eredményei közé tartozik egy körülbelül 120 cm széles fal az ágyútorony déli irányú kapcsolódásánál, amely a külső és belső vár kapcsolódási pontjait árnyalja.
Az alaprajz és a tetőtér-struktúrák megértése
- Az öregtorony és a belső vár alapfalai: a lakótorony alapjai és a kerítőfal DK-i rondellája azonosíthatóak voltak a 2007-2009-es feltárások során.
- A külső vár ágyúkazamatáinak és a Merítő-bástyának feltárása: a XVI. századi külső falak és az azt követő XVII. századi átépítések nyomai egyértelművé tették, hogy a belső váratelem és a külső vár között sok szintet és falat lehet elkülöníteni.
- A kőhíd és a középosztály: a Vasaló-bástya és a keleti palotaszárny összekötő hídja megértést ad a 2-3 szintes összekötő épületszárnyról, amely a várárok védelmét szolgálta, és a belső vár árkát is befolyásolta.
A régészeti leletanyag és a helyszín megőrzése
A feltárások során előkerült leletek gazdagítják Tokaj kulturális örökségét: aranyozott kerámia, ezüstpénz, kályhacsempék, lószerszámok és reneszánsz faragványok bizonyítják, hogy a XVII-XVI. századi rétegek gazdagok voltak. A kutatások eredményét a Tokaji Múzeumban lehet megtekinteni, és a Merítő-bástya régészeti feltárása további fontos információkat szolgáltat a külső és belső vár ellentétes kronológiájáról. A feltárások költségei a Nemzeti Kulturális Alap pályázataiból, a Tokaj Város önrészéből, illetve a Tokaji Várbarátok Köre Egyesület támogatásából fedeződnek.
Jövőkép: mit mutat az alaprajz a tokaji vár történetéről?
A kronológiai összefüggések szerint a XV-XVI. században a belső vár és a külső vár közti átépítések, az ó-olasz bástyák és a vasalt kapu összekapcsolása mutatja, hogy Tokaj a királyi rezidencia rangját hosszú ideig megőrizte. A XVI. századi bástyák és a XVII. századi átépítések jelzik a kor technikai fejlődését és a török fenyegetés elleni védekezés erőfeszítéseit. A 1704-es robbanás után a romok a földdel váltak egyenlővé, de a régészek munkája folytatódik: egyre több vetületben tárják fel a korai és kései építkezéseket, és a belső vár árkának feltöltésével kapcsolatos hipotéziseket próbálják megerősíteni.
Tokaji | A borok királya
Az ásatások célja részben annak igazolása, hogy a Szapolyai-korban a belső vár királyi rangú rezidenciaként funkcionált-e, hogy Némethy Ferenc megépítette-e az első külső várat kőből Zsámboky János metszetén látható módon, és hogy a XVII. századi átépítések mennyire befolyásolták a rekonstrukciót. A projekt finanszírozásáról, a feltárások menetéről és a jövőbeni tervekről folyamatosan egyeztetnek a helyi közösségek, a múzeumi kutatóintézetek és a kultúraközvetítő szervezetek.
Az ásatások során előkerült ős- és korai épületelemek, a palotakápolna kilétére utaló leletek, illetve a belső vár és külső vár közötti időrendi kapcsolatok segítenek megérteni Tokaj jelentőségét a bodrogközi és tiszai útvonalak történetében, s egyre inkább alátámasztják a várrendszer középponti szerepét a hazai védelmi és kereskedelmi hálózatban.