Vajda Márton bérház és a budapesti bérházépítés sokrétegű története a 20. század elején

Budapest szintetikus arculatát és társadalmi dinamikáját meghatározó városfejlesztési hullám a XIX. század második felében kezdődött ipari növekedéssel összefüggésben bontakozott ki: tömegeket vonzott a fővárosba költöző emberek igényeivel párhuzamosan a bérház-építés. Az ekkor felépült többszintes épületek többsége neoreneszánsz stílusú volt, de a századfordulótól megjelentek a szecesszió újító formái is, amelyek a budapesti építészetet gazdagították.

A népesség robosztus növekedése és a lakáshiány kiéleződése 1910 és 1927 között különösen égető (Budapest népessége körülbelül 95 ezer fővel nőtt, 7-10 ezer lakás hiányzott). Mivel magántőke nem volt hajlandó begyorsítani az építkezéseket, az önkormányzat vette kézbe a folyamatot. A Budapesti közgyűlés 1925 végén 1282/1925. számú határozatával egy nagyszabású kislakás-építési programot hagyott jóvá, amelyhez a 1926. évi költségvetésben fedezetet biztosítottak.

A megvalósítást Liber Endre tanácsnok irányította, aki a tervezést a főváros legjobb építészeire bízta, mert bennük látta a garanciát arra, hogy a munka mind művészeti, mind szerkezeti szempontból megfelelő legyen. A stílus kiválasztásában a főváros szabad kezet adott az építészeknek, bár a túlnyomó többség a konzervatív berendezkedésnek leginkább megfelelő neobarokk stílust részesítette előnyben.

Így történt a Simor (ma Vajda Péter) utca 33-43. szám alatti bérház megvalósulása is, amelyet Hültl Dezső tervezett. Jellemzőek az erőteljes párkányok és a földszinti kosáríves záródású ablakok, amelyek harmonikus összképet adnak a környezetnek. A Váci úti szakaszon a Csavargyár utca és a Mura utca által közrefogott részen (ma Váci út 170.) három különböző építész tervezte három bérházat: Rupp Jenő, Sebestyén Artúr és Lux Kálmán. A tervek egységes homlokzati megjelenést céloztak, amelyet a nyílások nagy méretű pillérei választanak el.

A Váci út és Gyöngyösi utca találkozásánál lévő Gyöngyösi utca 2. alatti bérházpár szintén a korszak neobarokk jegyeit ötvözte a korábbi szecessziós hagyományokkal-ez a megoldás tükrözi, hogy a két világháború közötti időszakban a tervezők saját hangjukat keresték és megmutatták. A tervezői irodák között korábban ismert Hegedüs Ármin és Böhm Henrik hosszú múltra visszatekintő együttműködése révén született meg e három bérház, amelyek szintén neobarokk jelleggel készültek el a századforduló után is.

Medgyaszay István sajátos, keleti jegyeket is tartalmazó stílusában építette a rá bízott három Budaörsi úti bérházat (Budaörsi út 4-18.), amelyeken az erkélyek vasbeton korlátjait a népművészet motívumai, például tulipánok törik át. A homlokzatot a második emelet magasságában eredetileg Márton Ferenc népi életképeket ábrázoló sgraffitói díszítették, de ma már csak az egyik épületen látható. E stílusjegyek tovább élnek a Medgyaszay István jellegzetes terveiben is, amelyek a budapesti bérházak formavilágát gazdagítják.

Friedrich Lajos, a Mester és Dandár utcák találkozásánál álló bérház tervezője a félkör alakú, vaskorláttal védett erkélyekről, a homlokzaton szétszórt, több különböző szinten elhelyezett erkélyekről ismert. A Mester utca 37-39. és a Mester utca 33-35. közötti tömb belső elrendezése is a korszak urbanisztikai és építészeti gondolkodását tükrözi: a háromoldali vagy négylocutus, takarékos beosztású lakóstruktúrák hét négyszobás, harmincnyolc háromszobás, valamint tizenöt kétszobás lakást tartalmaztak. A földszinten üzletek és műhelyek, a pincékben raktárak és mosókonyhák kaptak helyet; a lakások az elsőtől az ötödik emeletig húzódtak, három, illetve négy traktusban elhelyezett lépcsőházzal és kijáratokkal.

A kislakás-építési program keretében a Mester utca 33-35. számú bérházcsoportja összesen 887 lakást adott át, amelyek között 1335 szoba található. A nyitóképen látható az említett tömb, amely a korszak jellegzetes telepítési és lakás-elfoglalási megoldásait testesíti meg. A lakások között a legnagyobb szobák az utcafronti oldalon, a kisebbek és a mellékhelyiségek pedig a belső udvarra néztek.

A Mester utca 33-35. bérház-épületeinek részlete a belső udvar felé nézve, a sokszínű vasalatok és a loggia-díszítés szemléltetése.

Az összesen 887 lakást adó, kislakás-építés keretében a négy épület közül háromban kaptak helyet lépcsőházak, az egyiknél pedig a rövidebb szárnynál hiányzik. A földszinti üzletek és a belső udvari terek összekötik a lakókat és a városi élet aprózódó tevékenységeit. A Mester utca 33-35. számú bérházak különösen szemléltetik, hogy a korszak sokszínű építészete nemcsak külső, de belső elrendezésében is átalakította a budapesti életet.

Az időszakot lehet így összefoglalni: a budapesti bérházak, amelyek neobarokk és később kevert stiláris megoldásokkal rendelkeznek, többnyire pragmatikus belső rendet és társasházi életet hoztak magukkal. A kislakás-építési programban megépült ingatlanok közbenjáró szerepet játszottak a város lakáshiányának enyhítésében, és hozzájárultak ahhoz, hogy a város ne csak ipari központ legyen, hanem a lakóközösségek otthonai is.

A Budaörsi út 4-18. alatti bérházak jellegzetes népművészeti motívumai és Medgyaszay István stílusjegyeinek dinamizmusa.

ÍGY SZÜLETETT MAGYARORSZÁG | Epikus Csaták és Harcosok | AI Segítségével

ÉpületÉpítészStílusJellemzők
Simor utca 33-43. (Vajda Péter utca 33-43.)Hültl DezsőNeobarokkErőteljes párkányok, kosáríves záródású ablakok
Váci út 170. (Csavargyár utca-Mura utca)Rupp Jenő, Sebestyén Artúr, Lux KálmánNeobarokkEgységes homlokzat, nagy nyílások, pillér-elválasztások
Gyöngyösi utca 2.Hegedüs Ármin, Böhm HenrikNeobarokkHosszú múltra visszatekintő iroda, összetett épület
Budaörsi út 4-18.Medgyaszay IstvánKeleti jegyeket tartalmazó stílusErkélyek motívuma, sgraffitók egyedi motívumai
Mester utca 37-39.Friedrich LajosNeobarokkFélkör alakú erkélyek, vaskorlátok
Mester utca 33-35.Lechner JenőMagyaros hangulat, több stilisztikai keveredésLoggiák, gótikát idéző nyílások, antik elemek

Az épületek belső elrendezéseinek egyik fontos sajátossága, hogy a kislakások programja lehetővé tette a gyors és takarékos beosztást: hét darab négyszobás, harmincnyolc darab háromszobás és tizenöt darab kétszobás lakásokat alakítottak ki. A földszinten üzletek és műhelyek, a pincékben raktárak és mosókonyhák kaptak helyet; a lakások egy része az utcára nézett, más része a belső udvar felé nyílt. A korszak legszebb és legpraktikusabb példái közé tartozó Mester utca 33-35. azonban kiemelkedett komfortosságával és a több lakástípus sokféleségével.

Motívumos részlet a Mester utca 33-35. bérház homlokzatáról és a belső udvar felé néző ablaksorokról.

Összegzésként elmondható: a két világháború közötti budapesti bérházak nemcsak az építészetben, hanem a városi élet szerkezetében is mérőpontot jelentenek. A korszak tervezői különböző stiláris hagyományokat ötvözve hoztak létre olyan épületeket, amelyek ma is a budapesti együttélés történetét mesélik el.

tags: #vajda #marton #berhaz

Népszerű bejegyzések: