Vizi ökoszisztémákban a táplálkozási láncok és a mikrobiális hurkok jellegzetességei
Az ökoszisztémákban (ökoszisztéma: összetett, heterogén, nyílt rendszer, mely környezetével folytonos anyag- és energiaforgalomban áll) számos táplálkozási lánc és hálózat létezik, amelyek az ökoszisztémák anyag és energiaforgalmi ciklusaiban kiemelkedő szereppel bírnak.
A táplálkozási láncokat az egyedszám és produktivitás alapján ún. Termelő szervezetek: producensek - szervetlen anyagokból szerves vegyületeket állítanak elő (pl. A táplálékláncok helyenként táplálékhálózattá fonódnak össze, mivel a legtöbb élőlény egynél többféle állatot vagy növényt fogyaszt, a különböző típusú táplálkozási láncok maguk is összekapcsolódhatnak).
Vízi ökoszisztémákban ennek egy különleges formáját is megfigyelhetjük, ugyanis a táplálkozási láncok minden egyes szintjén képződött oldott szerves anyag veszteségként jelentkezne és a rendszerből elveszne, azonban egy különleges kapcsolat, amit mikrobiális hurok (22. Nézzük először a szerves anyagok fajtáit egy vízi ökoszisztémában (22. ábra).
A nitrogén és a foszfor gyakran limitáló mennyiségben vannak jelen, így az élőlények (pl. 22. ábra. A víztestbe az oldott szerves szén minden trofikus szintről kerülhet (22. ábra).
A primer produktivitás jelentős része nem kerül magába a táplálkozási láncba, hanem DOC (oldott szerves szén) formájában az ökoszisztémába jut, hiszen az oldott formában lévő szerves anyagokat a magasabb rendű szervezetek nem képesek anyagcseréjük során felhasználni, erre a heterotróf baktériumok képesek.
A különböző szervezetek által kijuttatott oldott szerves szén (algasejtek és egyéb mikrobák kibocsátása, vízi állatok szennyező anyagai, egyéb szerves anyagok - akár parti régiókból, külső forrásból) visszakapcsolódik a táplálkozási lánchoz a heterotróf baktériumok szervesanyag hasznosítása által.
Ezen prokarióta szervezeteket egysejtűek, azokat pedig a zooplankton kisebb tagjai fogyasztják. 23. ábra. A vízparti területeknek jelentős szerepe van a globális tápanyagkörforgalom működtetésében.
A szárazföldi társulások a nagy tömegű növényi biomassza ellenére fogyasztható táplálékban szegények: csupán az évi produkció 1-20%-a kerül elfogyasztásra, míg a vizi ökoszisztémák esetében ez az arány akár 90% is lehet. Ezért a partközeli vízterületek jelentős tápláléklelőhelyet jelentenek a kétéltűeknek (béka, teknős, stb), és részben a vízhez kötött életmódot folytató állatoknak, mint a vízimadarak, vagy a vízi emlősök (vidra, hód, stb).
Vizek és vízpartok társulásai
A vizek és vízpartoktársulásainak tulajdonságait alapvetően természetesen a víz jelenléte határozza meg. A víz, illetve a vízzel jól ellátott talajokhőingadozása kisebb. vízben élő hajtásos növényekszilárdító szövetei gyengék vagy hiányoznak, párologtató szerveik csökevényesek. Korlátozó tényező, hogy a víz oxigéntartalma alacsonyabb a levegőénél.
A társulások sokféleségét erősen befolyásolja a víz kémiai összetétele és a behatoló fény mennyisége is. de legnagyobb egyedszámú, lebegő élőlényei alkotják. A nagyobb termetű fogyasztók jó része mindenevő, tehát elsődleges és másodlagos fogyasztó egyaránt lehet. Közéjük tartozik a folyami rák, a ponty, a tőkés réce és a nyári lúd. A gólya és a nagykócsagragadozók, a sekély vízben, a vízparti tocsogókban és a réteken egyaránt gyűjtik zsákmányukat. A vidra és a barna rétihéja a vízi, víz közeli társulásokcsúcsragadozói.
Hínárosok
Fejlett testfelépítésű növényeket tartalmaznak a lebegő és a gyökerező hínártársulások. ebegő hínárok közül leggyakrabban a víz felszínén úszó békalencse-hínárral találkozhatunk. A névadó békalencse mellett rucaöröm (páfrány), hínáros békaszőlő is előfordul benne. A szabadon lebegő növényeket a szél és a vízáramlás gyakran a mélyvíz vagy a nádas felé hajtja, így vizeinkben szinte mindenütt megtalálható. A gyökerező hínárnövényei az iszapbangyökereznek, leveleik alámerülnek, vagy a víz felszínén úsznak. Jellemző növényei a tündérrózsa és a vízitök.
Nádasok
A nádasok a parti sekély vizekben alakulnak ki. Leggyakoribb növényeik a nád és a gyékény. Ezek vegetatív úton, gyorsan szaporodnak, emellett versenyképességük is nagy, egyeduralkodóvá válnak a társulásban. A nádasok a vízi állatok élőhelyei és a vízimadarak fészkelőhelyei. Kiemelkedő szerepük van a vizek öntisztulásában. Ennek ellenőrzéséhez hozzátartozik, hogy a környezetbe érkező káros anyagokat (műtrágyákat, növényvédő szereket, olajvegyületeket) és védik a partot az eróziótól.
Rétek és ligetek
A nádasok mögött, a part felé, a sekélyvizű vagy időszakosan vízzel borított helyeken alakulnak ki a magassásos társulások. A társulást nagy versenyképességű sásfajok alkotják, ezért fajokban meglehetősen szegény. A parton üde, jó vízellátottságú rétek alakulnak ki. A rétek jellemző növényei a réti csenkesz, a réti boglárka, a mocsári gólyahír, a kakukkszegfű és a terebélyes harangvirág. A rétek fennmaradását a kaszálás illetve a legeltetés biztosítja. Hasonló megjelenésűek az erdők irtásterületein kialakult, emberi munkával fenntartott kaszálórétek is. A lefolyástalan, pangó vizes területeken alakulnak ki a tőzegmohalápok és a láprétek. vizek mentén, a magasabban fekvő, szárazabb területeken fűz-nyár ligetek alakulnak ki. Lombkoronaszintjüketfűzek és fekete nyár alkotják. A ligeterdők jellegzetessége, hogy sok bennük a kúszónövény, például az iszalag, a ligeti szőlő és a komló. A vízpartokon a zárótársulás a keményfa ligeterdő, melynek lombkoronaszintjét tölgy, kőris, szilfa alkotja.
tags: #vizi #vizparti #taplalkozasi #lanc