Vizparti fák Eger környékén: mézgás éger és rokonai
A mézgás éger (Alnus glutinosa) a nyírfafélék családjába tartozó, európai elterjedésű, közepes termetű fa. Rendkívüli vízigényű növény, a Kárpát-medence síkvidékein és a középhegységekben a patakpartok jellegzetes kísérője, régen a pásztornak, a lovasnak, ma a turistának már messziről jelzi a víz jelenlétét a lapos réteken és a völgyek alján. A boszorkányossága egy másik élőhelyéhez kapcsolódik, erdőt többnyire csak mocsaras vidéken alkot, és az állatokat és embereket is elnyelő égerlápok valóban félelmet keltettek a régmúltban. Én néhányszor már evezgettem gyalog járhatatlan égerlápon Németországban, és mindig meglepett az erdő nappali sötétsége: ezt a sűrű lombkoronával és a nagy, fényelnyelően redős levelekkel magyarázzák.
Magyarországon a túl szorgalmas vízrendezés miatt sajnos kevés égerláp maradt. Mostanában a Duna-parton látok friss telepítéseket, ami szerintem egy tévedés, mert az ilyen nagy folyók több méteres vízingadozását az éger nem viseli el, legszívesebben mindig vízbe lógatja a gyökereit. Az “Alnus” nemzetségnév már az ókorban is az égerfát jelentette, a magyar éger szó eredete viszont bizonytalan, a korábban feltételezett mocsár jelentése nem kapott nyelvészi megerősítést. Az Eger és Egerszeg városnevekben viszont talán valóban a víz és a mellette élő fa játszott szerepet.
A visszás-tojásdad, feltűnően erezett levelek csúcsa nagyon gyakran kicsípett, ami könnyen felismerhető növényhatározói bélyeg. Az égerfa váltivarú, egylaki növény; a hímvirágok korán nyíló, egyre hosszabb barkákban csüngenek az ágacskákról, a később érő nővirágok borsónyi füzérekben kunkorodnak ugyanezeknek a vékony ágaknak a végén. A szélporozta, termékenyült nővirágok egyre nagyobb, zöld tobozszerű terméscsoporttá fejlődnek, majd elfásodva, szétnyílva és megfeketedve szabadjára engedik az apró, a szél szárnyán vagy a víz felszínén terjedő makkocskáikat.
- A világ legnagyobb fája az Amerikai Egyesült Államokban található, magassága 115,55 méter.
- Na de mi a helyzet Heves megyében, ahol még egy őserdő burjánzik a Bükk közepén.
Heves megyében és a Bükk‑ben található példák
Na de mi a helyzet Heves megyében, ahol még egy őserdő burjánzik a Bükk közepén. A Bükk központi részén az Őserdő nevű területet kialakították, amely a Magas-Bükk részeiben 850-900 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. 1942-ben Király Lajos erdőmérnök javaslatára Pallavicini őrgróf a teljes jelenlegi területet kivonatta a fakitermelésből és azt a tudományos kutatás rendelkezésére bocsátotta, majd az Őserdőt az Országos Természetvédelmi Tanács védetté nyilvánította. 1977-ben fokozottan védett státust kapott a terület, s 2000-ben a rendelet értelmében 375,3 hektár erdőrezervátummá, ebből 59,3 hektár magterületté lett nyilvánítva. A magterület 2016-ban a Long Untouched Forest kategóriába került besorolásra, majd 2018-ban bekerült a Primary Forests of Europe adatbázisba is. A hagyományosan Őserdőként ismert terület 25,64 hektáron fekszik. A terület természetes megőrzése lehetővé teszi a 180-250 éves faóriások megőrzését, és ezt a környezetet a szelek, viharok és hó, jég tizedelik.
Az erdő helyszíne a Magas-Bükk, az Istállós-kő, a Sima-kő és a Tar-kő között, a Virágos-sár oldalában. A terület 1942 óta megőrzött, s a korábbi emberi tevékenység hatásai csak az átfutó kisvasúti nyomvonalak nyomán láthatók. A terület legnagyobb fái közé tartozó fák rendkívüli tiszteletet parancsolóak, és bár ők nem a “mai őserdő” tipikus példái, a természetes életük továbbra is zavartalan. A világ legnagyobb fája az Amerikai Egyesült Államokban található, magassága 115,55 méter. Ezt a hosszú és hatalmas növényvilágot szem előtt tartva látjuk, hogy Heves megyében az őserdő jellegét megőrző területek különleges értékké váltak.
Egyéb elterjedési tendenciák és megfigyelések
Az égerek (Alnus) mintegy 30 faja ismert. Európában a mézgás éger mellett a hamvas éger (Alnus incana) is jelentős. Ennek faanyaga hasonló a mézgás égérené, így a fakereskedelemben is hasonló értéket képvisel. A havasi éger (Alnus virridis) inkább erózióvédelmi és lavina-védelmi szerepet tölt be, míg faipari jelentősége alig van. Emellett egyre fontosabb import fafaj Európában az Észak-Amerikában honos amerikai (vörös) éger (Alnus rubra). A mellmagassági átmérő általában 0,3-0,7 m, a kéreg fiatalon szürkésbarna, idősebb korban szürkésfekete. A fát 40-50 éves kor körül szokták kiaknázni, és 100-120 évig él, míg növekedése 40 év után lecsökken. A fagyálló faj, amely a nedves környezethez és patakokhoz jól alkalmazkodik.
Természetes tulajdonságok és felhasználás
A mézgás éger könnyen és jól dolgozható, puha, középkötő sűrűségű fafaj, 68%-os pórustérfogattal. Külső és belső felülete között éles különbség nematikus, de a bélsugarak és edények jellegzetesek. A fa tartóssága kültéren és vízben gyengébb, de víz alatt hosszabb ideig megőrzi tartósságát (száraz körülmények között is sokáig). A faanyag a biológiai károsítókkal szemben kevésbé ellenálló, ezért beltéri vagy víz alatti felhasználás ajánlott. A fűrészipari feldolgozás gyors felfűrészelést igényel a fülledékenység miatt, és a felhasználás során a hengeres fűrészelés és a kitermelt fa tárolása fontos.
Fizikai tulajdonságai közé tartozik a közepes sűrűség, magas pórustérfogat, és a viszonylag alacsony zsugorodás különböző irányokban. Mechanikai tulajdonságait tekintve a fa jó szilárdságot és rugalmasságot mutat, bár a kötődések és a felületi szerkezet kiemelkedő. Kémiai összetétele során jelentős a lignin és cellulóz aránya, és a kivonószerek mennyisége is meghatározó lehet a feldolgozás szempontjából. A kérge fiatalon és idősebb korban is eltérő - a fiatal kérgek sima szürkésbarna megjelenésűek, idősebb korban táblás cserepes megjelenés jellemző.
Felhasználási területek
Ma az éger igen keresett fafajjá vált a bútorgyártásban. Fűrészáruból meleg színű, hangulatos kisbútorokat, konyhákat és lakószobákat készítenek. Kedvelt fafaj a belsőépítészetben is, például falburkolatok. Fontos felhasználási terület a ceruzagyártás és más fatömeg cikkek, dísztárgyak, öntőminták készítésére is alkalmazzák. A vékonyabb, rövidebb választékokból farostlemez és FSC alapú papíripari anyagok készülnek. Kültéri felhasználása ma háttérbe szorult a bútoripari és belsőépítészeti felhasználással szemben, de továbbra is nélkülözhetetlen furnér- és rétegeltlemez-gyártásban.
Összességében az éger egy könnyen megmunkálható, meleg színű, környezetbarát faanyag, amelynek erdőgazdálkodásban való további szélesebb elterjesztése kiemelt jelentőségű.
