Vizparti fak Mednyánszky festményeken: természet mágiája, fény és hangulatok közt
A mosónő a vízparton képcím ötlete felveti, mennyire hiteles zsánerkép lehetne a valóságos munka és a társadalom perifériáján élők élete, különösen a Mednyánszky korszakában. Nehéz munka, naphosszat állni a hideg patakban, görnyedni, sikálni, súrolni a szennyes ruhát cserepesre töredezett kezekkel. 1900 körül, Mednyánszky korában nem is volt mindez idegen az akkoriban még divatozó naturalista festészettől. És persze nem okozna gondot elképzelni ezt a témát az impresszionizmus világában sem. Szikrázó napsütés, fehéren libbenő ruhák, a víz tükrén játszadozó napfény, a mosónő ruháján megcsillanó fények, pirosak, zöldek, lilák, s bármily nehéz is a mosónő munkája, ott, egy impresszionista tájképen olyan is lehetne mindez, mint egy ünnep.
Impresszionizmus és naturalizmus: kettős hatások Mednyánszkynál
Impresszionizmus és naturalizmus - Ez az a két stílus, látásmód, ami Mednyánszky korának festészetében meghatározó módon formálta át Európa festészetét az 1860-as évektől kezdődő fél évszázadban. Mednyánszky művészetében azonban épp ennek a két stílusnak a hatása csak nagyon nehezen mutatható ki. Az egyik merő optika, a másik merő szociográfia, s mindkettőben ott a szenvedélyes kényszer újfajta igazságok kimondására.
A hangulat: az impresszionizmusnak közép-európai változata
A hangulat az impresszionizmusnak már az 1870-es években kialakult sajátosan közép-európai változata. Ezt az elsősorban az osztrák és bécsi mesterekhez köthető stílust hangulati impresszionizmusnak, németül Stimmungsimpressionismusnak nevezzük. Mestereik megfordultak Párizsban, Barbizonban, de a magyar Alföldön is. Az ő felfogásuk szerint nem elegendő a változó atmoszférikus és fényviszonyok megfigyelése és rögzítése - úgy, ahogyan azt az impresszionizmusban látjuk -, hanem meg kell találni a tájban és természetben a lét általános értelmét is. Monet azt mondja: „minden változik, még ha kőből van is”, osztrák kortársai Mednyánszkyval együtt azt mondhatnák „mindennek megvan az örök értelme, még ha folyton változik is”.
A táj tehát nemcsak látvány, hanem a természetnek egy mély, filozofikus jelentést hordozó, tartalommal bíró része. A különös életű, nagyon művelt és érzékeny arisztokrata, báró Mednyánszky László a természetben, a tájban, sőt az emberi alakban is mindig az „egész élet” képét próbálta megragadni. Ennek lényegét pedig a passzivitás, a nagy természettel való eggyé olvadás folyamatában látta. Mednyánszky fiatal korától kezdve vonzódott a természet misztikus értelmezéséhez. A tájban rejlő misztikumot azonban az életmű egyes szakaszaiban más és más módon élte át és próbálta megjeleníteni.
Apja halálának évében, 1895-ben jutott el oda, hogy kimondja: „a benyomások földi vagy reális bázisa mindinkább megszorítandó”, cserébe pedig „azok intenzitása növelendő.” Vagyis nem a tárgyi részletek, hanem azok egyre mélyebb hangulati megjelenítése vált fontossá számára.
Egy kép a falon: a fények játéka és a táj rejtett misztikuma
A fények mozgalmas játéka az égen, a párás levegőben felderengő fák monoton ritmusa, a víz és a fűvel benőtt partszakasz szinte tapinthatóan érzékletes megfestése mind a valóság érzékeny és pontos megfigyeléséről tanúskodik, a kép mégis olyan, mintha nem ezen a világon járnánk. Mednyánszkyra jellemző, hogy képeinek belső feszültségét alig észlelhető finom ellentétekkel éri el. Ezen a festményen valójában sem az évszak, sem a napszak nem azonosítható teljes bizonyossággal. A fák zöldek ugyan, mégsem a nyár vagy a tavasz kirobbanó életereje, hanem az ősz titokzatossága érződik inkább. Aranyló fényben fürdik az égbolt, mintha csak az alkonyat közeledne, az esti elnyugvással azonban a parton tevékenykedő figura aktivitása áll ellentétben. A természet örök misztikuma, ember és természet kibogozhatatlan egysége fogalmazódik meg Mednyánszky László festészetében.
Egri Mária és Polgár Árpád szerint Mednyánszky László a természetben és a tájban dolgozta ki magát; a magyar tájképfestészet fejlődésében az ő neve a Paál László és Mészöly Géza mellett kiemelkedő. Mednyánszky tájképe keveset árul el magáról a tájról, a festőnél megszokott ragyogó színek is csak a fák virágait jelzik pontszerűen. A fák nem alkotnak sűrű sorfalat, mint Paál esetében, az égbolt, a fenyegető-barna talaj nagyobb hangsúlyt kap. Mednyánszky többször, többféleképpen ábrázolta ugyanazt a tájat: a Tátra nála visszatérő téma, csak a hangulat más.
Vízparti fák (19. század vége - 20. század eleje) kapcsán érdemes megemlíteni, hogy Mednyánszky 1870-es években tanult mérnöknek, majd Münchenbe, Párizsba és Morekultúrákba utazott, végül 1897-ben önálló kiállítása volt Párizsban. A budapesti tartózkodás és a társadalom perifériájára kerültek világa vonzották mint modelljeit, közöttük élve és megélve a mély kapcsolatok erejét. A világháború idején hadifestőként teljesített szolgálatot.
Az 1898-1901 közötti időszakban készült nagyméretű képek és a 1904 előtti budapesti tartózkodás jelzik Mednyánszky európai vándorlásainak és hazai kapcsolódásának összhangját. A budapesti kilátás a Belgrád rakpart és a Szabadság híd előtti szakasz felől - árnyékban a Kelen-hegy/Gellérthegy sötét tömege - a Dunakapu és a Citadella jelzésével együtt a táj megértését egy sajátos fény-árnyék viszonyban mutatja be. Alkonyi kép jelzi az ellenfényes megvilágítás és a budai oldal arannyal-kékes árnyalatainak együttes hatását. A hajók és munkaeszközök részletei a rakparti életmozaikot idézik, amely a festői életmű egyik összegző jellegű témafelvetéseit adja.
Forrásként szolgál a Malonyay Dezső által kiadott Mednyánszky-kötetek és naplók, amelyeket a Művészeti Könyvtár és a budapesti kiadványok idéznek, továbbá a művész világlátását és az észlelések mélységét tárgyaló hatásos leírások.
Összegzés a témából
A tájképek és a társadalmi élet ábrázolása Mednyánszky László festészetében egyszerre tükrözi a naturalizmus részletező dokumentarizmusát és az impresszionizmus hangulatorientált érzékenységét. A fények és az idő változásainak dinamikus megjelenítése, az égi és földi elemek kölcsönhatásának finom hangolása, valamint az emberi alak és a természet egységének kutatása mind azt a keretet adják, amelyben a mosónő a vízparton jelenet mednyánszki interpretációja is értelmezhetővé válik. A Tátra és a budai táj vissza-visszatérő motívumai a festő európai utazásainak és hazai inspirációinak párhuzamos átjárását mutatják, ahol a színek és a fények összekapcsolják a valóságot és a misztikát.

A Dél-Afrikai Köztársaság nem Afrikában van!⎮ Észbontók 5. évad 6. rész
- Mednyánszky László élete és művészete a naturalizmus és impresszionizmus közti átívelésként értelmezhető
- Stimmungsimpressionismus - közép-európai változat, ahol a lét általános értelmének megtalálása a cél
- A fények, az idő és a táj kölcsönhatása a festményekben - az alkonyati hangulat hangsúlyos
- A Tátra és a budapesti városi táj, valamint a rögzített társadalmi valóság összekapcsolódása
- A művészeti források és naplók fontos szerepe a korszak megértésében
| Évszám | Esemény | |
|---|---|---|
| 1873 | Párizsban az École des Beaux-Arts-on | Képzés és hatások |
| 1895 | Apja halála | Igazság és hangulat súlypont |
| 1904 | Budapesti tartózkodás és kiállítás | Helyi tájak összegző jelenete |
tags: #vizparti #fak #mednyanszky #festmeny
Népszerű bejegyzések:
- Rózsadombon rejtőző Verhalom utcai lakópark – exkluzivitás és zöld környezet
- Gosztonyi Gyula utca 12 c lépcsőházának működése és jogi háttér
- OTÉK Szakértői Névjegyzék: Részletes Tájékoztató és Szabályozás
- Ragyogó lehetőség a XVI. kerületben: Árpádföld családi otthon patakparttal
- Részletes összefoglaló a kiskunfélegyházi vasútfejlesztésről
