vizparti madár balaton: különleges téli látvány Szántód–Tihany környékén
Szokatlan látványban lehet része azoknak, akik ezekben a napokban a Balaton partján sétálnak Szántód és Tihany környékén. A tó nagy részét jég borítja, a nyílt víz azonban nem tűnt el teljesen: a komp útvonalán a rendszeres hajóforgalom feltöri a jeget. A madarak leginkább a tihanyi oldalon koncentrálódnak, ahol nagyobb, összefüggő vízfelület maradt jégmentes. Szántódnál ezzel szemben már kásásodik a jég, így ott jóval kevesebb a mozgástér. A Balaton télen is fontos pihenő- és telelőhely a vízimadarak számára, a nyílt vízfelületeken ilyenkor is jelentős egyedszám figyelhető meg. A mostani helyzet azonban más: a befagyás miatt a madarak kénytelenek egyetlen, számukra élhető területre húzódni. Pálinkás Andor, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Dél-balatoni Természetvédelmi Csoportjának amatőr madarásza szerint a látványos tömeg nem rendkívüli létszámot, hanem rendkívüli sűrűséget jelent. A madarak addig maradnak ezen a szakaszon, amíg találnak nyílt vizet és elegendő táplálékot. A madártömeg jelentős része északi területekről érkezett a Balatonhoz telelni. A legnagyobb számban különféle récék és szárcsák figyelhetők meg, amelyek természetes élőhelyei az Északi- és a Balti-tenger térségéhez, valamint a skandináv partvidékekhez kötődnek. A mostani koncentráció azért is izgalmas, mert ritkábban látható fajok is feltűntek. A megfigyelések szerint jeges réce, kis bukó és örvös bukó, hegyi réce, fekete réce, ezüstsirály, valamint kis vöcsök is megjelent a nyílt vízfelületen. A befagyás egy másik, kevésbé látványos, de annál fontosabb következménnyel is jár. A beszámolók szerint most jóval kevesebb nagy kárókatona tartózkodik a Balatonon. A hideg időjárás és a befagyás azonban számukra kedvezőtlen feltételeket teremtett, ezért a kárókatonák többsége továbbvonult délebbre, ahol még találnak számukra megfelelő, nyílt vízfelületeket. Korábban megírtuk, hogy mázsányi süllő pusztult el a kormoránok okozta oxigénhiány miatt, megkezdődött a madarak kilövése is. A Badacsonylábdihegy csendes partvidékén, ahol a nádas susogása összemosódik a tó halk morajlásával, különös világ tárul fel a figyelmes szemlélő előtt. A reggeli pára mögül halk csipogás, vijjogás, rikoltás hallatszik - a Balaton madarai már ébren vannak. A levegőben vadlibák V-alakban húznak át, a nádas sűrűjéből kis kócsag emelkedik a magasba, míg a bütykös hattyúk hófehér alakja méltóságteljesen siklik a vízen. Badacsonylábdihegy nemcsak a hegyek és szőlők birodalma, hanem egy igazi madárparadicsom is. A part menti nádasok, sekély vízű öblök és csendes víztükrök menedéket és táplálékot kínálnak tucatnyi fajnak: a szürke gémek hosszú lábakon kémlelik a víz tükrét, míg a jégmadár színes villanása egy szempillantás alatt tűnik el a fák árnyékában. A sirályok hangos kiáltása a víz felett kíséri a naplementét, s néha a levegőben köröz egy-egy barna rétihéja is, figyelve a nádas mozgását. Ez a táj, a Badacsony ölelésében, a természet és a nyugalom helye. A madarak jelenléte a természet rendjére emlékeztet: az évszakok változására, a vonulásra, a fészekrakásra és az élet körforgására. (Ardea alba) a vizes élőhelyek elegáns és méltóságteljes lakója. Hófehér tollruhája, hosszú, karcsú lábai és sárga csőre könnyen felismerhetővé teszik. Általában sekély vizekben áll mozdulatlanul, figyelve a vízfelszínt, majd villámgyors mozdulattal csap le zsákmányára. Halakkal, békákkal és kisebb vízi élőlényekkel táplálkozik. Röpte lassú és kecses, hosszú szárnyai szélesen kitárulnak, miközben fejét S-alakban visszahúzza. A kis kócsag (Egretta garzetta) a vizes élőhelyek kecses, elegáns madara. Hófehér tollazatáról, fekete csőréről és sárga lábujjairól könnyen felismerhető. Karcsú testalkata és hosszú lábai lehetővé teszik, hogy sekély vízben gázolva vadásszon halakra, kétéltűekre és apró vízi élőlényekre. Gyakran aktívabb, mozgékonyabb, mint nagyobb rokona, a nagy kócsag - vadászata során néha széttárt szárnyakkal űzi prédáját. Röpte könnyed és elegáns, hosszú lábai messze túlnyúlnak testén. A szürke gém (Ardea cinerea) a vizes élőhelyek egyik legimpozánsabb ragadozója. Magas, karcsú testalkatával, hosszú lábaival és hegyes csőrével igazi vadász, amely türelmesen áll a sekély vízben, várva a megfelelő pillanatot, hogy lecsapjon zsákmányára. Tollazata szürke, fehér és fekete árnyalatokban játszik, fejét elegáns fekete bóbitája díszíti. Röpte lassú és kimért, S-alakban visszahúzott nyakkal siklik a levegőben. A szürke gém magányos vadász, de fészkelőhelyein nagy telepeket alkot. A nyári lúd (Anser anser), más néven vadlúd, a Kárpát-medence egyik legismertebb és legelterjedtebb vízimadár-faja, amely a Balaton partján is gyakori látogató. Hatalmas termetével és karakteres megjelenésével könnyen felismerhető: a kifejlett egyedek 70-90 cm hosszúságot is elérhetnek, szárnyfesztávolságuk pedig 150-180 cm. Tollazata jellemzően szürke és barna árnyalatú, de a különböző fényviszonyok között a csillogó sárgásbarna és szürke árnyalatok változatosan keverednek. Jellegzetes narancsszínű csőre és élénk, fehér foltos szárnyaival a madár jól megkülönböztethető a többi gázlómadártól. Az nyári lúd elsősorban sekély vizek környékén, nádasokban és mocsaras területeken található meg, ahol táplálkozás közben a vízinövények, fűfélék és más vizes élőhelyek jellemző növényei alkotják étrendjét. Emellett szántóföldeken is előfordulhat, ahol a fiatal növények fogyasztása jellemző. A tó környéki nádasok, így Badacsonylábdihegy partjai is ideális élőhelyet biztosítanak számára a fiókák kikeléséhez és a táplálékban gazdag időszakokhoz, hiszen a víz gazdag különböző rovarokban, amelyek a kicsinyek számára fontos fehérjeforrást biztosítanak. A nyári lúd migrációs madár, amely Európa középső és északi területein, valamint Ázsia egyes részein költ, és télen a mediterrán térségekben vagy Észak-Afrika partjain pihen meg. A tavaszi és őszi vándorlások során a Balaton környéke fontos pihenőhely a faj számára, ahol az élelemgazdag vizes élőhelyek és a nyugodt környezet segítik a madarakat regenerálódni. A nyári lúd társas lény, és a fészkelési időszakban gyakran nagyobb csapatokban is előfordulhat. A fiókák, miután kikelnek, a szülők szoros felügyelete alatt a nádasokban és a közeli vízfolyások mentén keresnek menedéket. A felnőtt madarak a költési időszak végén, a nyár végén és kora ősszel kezdik el a vándorlást, hogy elérjék a téli táplálkozó területeiket. A tőkés réce (Anas platyrhynchos) a legismertebb vadkacsa, amely tavak, folyók és mocsarak állandó lakója. A hímek pompás zöld fejükkel, fehér nyakgyűrűjükkel és gesztenyebarna mellükkel tűnnek ki, míg a tojók barnás, rejtőszínű tollazatukkal olvadnak bele környezetükbe. Jól alkalmazkodó madár, amely gyakran emberközeli vizeken is megjelenik. Táplálékát vízinövényekből és kisebb élőlényekből szerzi, s jellegzetes hápogásával hirdeti jelenlétét. Tavasszal a nádasok között gondosan építi fészkét, ahol fiókái pár hét alatt már követik a víz felszínén. A tőkés réce (Anas platyrhynchos) a legismertebb vadkacsa, amely tavak, folyók és mocsarak állandó lakója. A hímek pompás zöld fejükkel, fehér nyakgyűrűjükkel és gesztenyebarna mellükkel tűnnek ki, míg a tojók barnás, rejtőszínű tollazatukkal olvadnak bele környezetükbe. Jól alkalmazkodó madár, amely gyakran emberközeli vizeken is megjelenik. Táplálékát vízinövényekből és kisebb élőlényekből szerzi, s jellegzetes hápogásával hirdeti jelenlétét. Tavasszal a nádasok között gondosan építi fészkét, ahol fiókái pár hét alatt már követik a víz felszínén. A küszvágó csér (Sterna hirundo) a vizek légies vadásza, amely nyílhegyként csap le zsákmányára. Karcsú testét hosszú, hegyes szárnyai és villás farka teszi különlegessé. Feje tetejét fekete sapka fedi, míg csőre élénk vörös, végén fekete heggyel. Tavak, folyók és tengerpartok felett lebeg, majd egy hirtelen zuhanással csap le a vízbe, hogy kis halakat zsákmányoljon. Fészkét fövenyes partokra, kavicsos szigetekre építi, ahol párjával együtt gondoskodik fiókáiról. A dankasirály (Larus ridibundus) egy közepes méretű, elegáns megjelenésű sirály, amely gyakran látható a Balaton partján, különösen tavasszal és nyáron. A felnőtt példányok jellegzetes fehér tollazattal rendelkeznek, és a fejükön egy fekete folt található, amely a párzási időszakban még inkább kifejeződik. Szárnyai szürkés árnyalatúak, míg csőrük élénk sárga, lábaik pedig vöröses színűek. A fiatal madarak színe az első években szürkésbarna, ami fokozatosan világosodik. A dankasirályok szívesen keresnek táplálékot a víz közelében, ahol halakkal, rovarokkal, kisebb gerinctelenekkel és akár vízi növényekkel is táplálkoznak. Gyakran látni őket a Balaton vizein és partjain, ahol kis csapatokban vadásznak és pihennek. Ezek a madarak szociális lények, és szívesen gyülekeznek nagyobb kolóniákban, különösen a szaporodási időszakban. A sárgalábú sirály (Larus michahellis) egy közepes méretű, erőteljes megjelenésű madár, mely elsősorban a Balaton környékén és más magyar vizeken is előfordul. Nevét a jellegzetes, élénk sárga lábairól kapta, amelyek kiemelik őt a többi sirály közül. A felnőtt példányoknak szép, fehér tollazatuk van, míg szárnyaik szürke árnyalatot kapnak, a csőrük sárgás-piros színű, amely a nyári időszakban különösen élénk. A sárgalábú sirályok általában nagy csoportokban élnek, és gyakran figyelhetjük meg őket, amint a tó felett keringve halásznak vagy a partokon pihennek. Erőteljes repülő madarak, akik képesek nagy magasságokba emelkedni. Az élelem keresése során nem riadnak vissza a hulladéktól sem, így a városok, kikötők környékén is gyakran láthatók. A barna rétihéja (Circus aeruginosus) egy közepes méretű, kecses ragadozó madár, amely főként mocsaras területeken, nádasokban és nyílt réteken él. Tollazata barna és szürke árnyalatokban pompázik, a hímek és a nőstények színben eltérnek, a hímek világosabbak, míg a nőstények sötétebbek és több barna árnyalatot viselnek. Jellegzetes szárnyai hosszúak és keskenyek, amelyek segítik őket a vadászatban: lassú, keringő repüléssel figyelik a talajt, és elkapják a kisebb rágcsálókat, madarakat és rovarokat. A barna rétihéja egyedülálló repülési technikája révén gyakran alacsonyan, szinte a föld fölött suhannak, miközben a talajt pásztázzák. Fészket a víz közelében, nádasokban vagy mocsaras területeken rak, gyakran fákra vagy nádszálakra. A barkóscinege (Panurus biarmicus) egy kis termetű, rejtőzködő madár, amely elsősorban nádasokban és mocsaras területeken él. A Balaton környékén is előfordul, ahol a sűrű nádasok és a vízparti élőhelyek kedveznek számára. A barkóscinege jellegzetes külseje miatt könnyen felismerhető: a hímek különösen szembetűnőek, mivel élénk rozsdaszínű fejükről és sötét, fekete-barna tollazatukról ismerhetők fel. A nőstények és fiatalok színe enyhén szürkésebb, kevésbé élénk, de hasonló testalkattal rendelkeznek. A barkóscinege rendkívül titokzatos és félénk madár, gyakran bújik el a nádas sűrűjében, ahol táplálékot keres. Főként rovarokkal, vízi rovarlárvákkal és apróbb gerinctelenekkel táplálkozik, de növényi magokat és egyéb vízi növényeket is fogyaszt. Jellemzően a víz felszínéhez közeli növényzet között mozog, ügyelve arra, hogy elkerülje a nyílt tereket, ahol könnyen felfedezhetik. A barkóscinege rendkívül szociális, és a szaporodási időszakban gyakran kisebb csoportokban él. A nőstények a nádas sűrűjében rakják le fészküket, és mindkét szülő részt vesz a fiókák nevelésében. A cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus) egy rejtett életmódot folytató, szürkésbarna színű madár, amely a vizes élőhelyek, mocsarak, nádasok és part menti területek lakója. Neve a jellegzetes, éles csiripelésére utal, amely a nádasok sűrűjében hallható, és gyakran összekeverhető más poszáták énekeivel. A cserregő nádiposzáta inkább csendben mozog, ügyelve, hogy ne tűnjön fel, miközben rovarokkal és apró gerincesekkel táplálkozik, melyeket a nádasok között keres. Tollazata, bár nem feltűnő, kiválóan beleolvad a nádasok barna-zöld árnyalataiba, így könnyen rejtőzködhet. Fészkelése szintén a nádasok mélyén történik, ahol a növényzet biztosítja számára a szükséges védelmet. A cserregő nádiposzáta a vizes élőhelyek meghatározó lakója, de a nádasok sűrűjében való bujkálás miatt gyakran csak azok, akik figyelmesen keresik, találják meg. Az énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris)egy közepes méretű, élénk hangú madár, amely elsősorban vizes élőhelyeken, mocsaras területeken és nádasokban található meg. Tollazata szürke-barna színárnyalatú, a hát és a szárnyak inkább barna, míg a hasa világosabb. Az énekes nádiposzáta nevét csodálatos, változatos és erőteljes énekéről kapta, amely gyakran hallható a nádasokban és mocsaras partvidékeken. A madár szinte mindig rejtve, a sűrű növényzet között rejtőzködve énekli dallamait, amelyeket más madarak is gyakran követnek. Az énekes nádiposzáta rovarokkal és más apró élőlényekkel táplálkozik, amelyeket a nádasokban és a vizes élőhelyek mocsaras területein keres. Fészkét a sűrű nádasok mélyén, a víz közelében építi, ahol jól rejtve marad a ragadozóktól. A nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides) egy apró, rejtett életmódot folytató madár, amely a vizes élőhelyeken, mocsaras területeken és nádasokban él. Tollazata szürke, barna és zöldes árnyalatokban pompázik, így szinte beleolvad környezetébe, és nehezen észrevehető a sűrű növényzetben. Az egyik legfőbb jellemzője a madárnak az, hogy éneke hasonlít a tücsök hangjára, mély, rezgő cserregéssel, amely hosszú időn keresztül hallható a nádasokban és mocsaras területeken. A nádi tücsökmadár főként rovarokkal táplálkozik, amelyeket a vízparti növényzetben keres. Fészkét a nádasok alján építi, ahol jól elrejtőzik a növények között, hogy védve legyen a ragadozóktól. A vízi tyúk (Gallinula chloropus) egy közepes méretű, jellegzetes megjelenésű vízimadár, amely a vizes élőhelyek, mocsaras területek és tópartok környékén él. A madár színe sötétbarna, fekete és zöldes árnyalatokban játszik, a fején pirosas színű szarv és sárga csőr található, ami még inkább kiemeli egyedi külsejét. A vízi tyúknak hosszú, erős lábai vannak, amelyek lehetővé teszik számára, hogy könnyedén mozogjon a vízben és a vízparti sűrű növényzetben. Táplálékát főként növényi részekből, vízi rovarokból és apróbb gerincesekből szerzi. A vízi tyúk szívesen táplálkozik a sekély vízben, ahol a nádasok és a vízparti növényzet között is könnyedén megfordul. Fészket a vízparti növények közé, nádasokba, sűrű bokrokba készít, és fiókáit is itt neveli. Hangja egy jellegzetes, érdes „krr-krr” zaj, amelyet gyakran hallani a tópartokon, különösen a szaporodási időszakban. A szárcsa (Fulica atra) egy közepes méretű vízimadár, amely a vizes élőhelyeken, tavak és mocsarak környékén él. Jellemző rá a sötét színű, fekete tollazat és a fehér, jellegzetes orrnyereg, amely kiemelkedik a madár arca közepén. A szárcsák erős, hosszú lábakkal rendelkeznek, amelyek segítségével könnyedén mozognak a vízen és a vízpartokon egyaránt. Bár a szárcsa jól úszik, ha szükséges, gyorsan futni is képes a szárazföldön. Táplálékát főként növényi anyagokból, vízi növényekből, algákból, de kisebb rovarokból és egyéb apró élőlényekből is szerzi. Fészket a vízparti növényzetben készít, és a sekély vizekben, nádasok között neveli fiókáit. A szárcsa hangja egy jellegzetes „krákogó” vagy „krr” hang, amelyet gyakran hallani a víz közelében. Az életerős és aktív szárcsák közösségben élnek, és gyakran láthatóak csapatokban, ahogy együtt úsznak vagy a vízparton keresgélnek. A bakcsó (Nycticorax nycticorax) a gémfélék (Ardeidae) családjába tartozó, elsősorban alkonyatkor és éjszaka aktív madárfaj. Nevének jelentése is erre utal: a görög „nyx” = éj és „korax” = holló szavakból ered, vagyis: „éjszakai holló”. Testalkata zömökebb, rövid nyakú és lábú, sárgás-fekete tollazatával könnyen megkülönböztethető a többi gémfélétől. Főként nádasokkal szegélyezett tavak, mocsarak, folyók mentén él, ahol rejtett életmódot folytat. Napközben sűrű növényzetben, fák ágain pihen, estefelé azonban hirtelen megélénkül: apró halakra, kétéltűekre, rovarokra és más vízi élőlényekre vadászik. Táplálékszerzéskor mozdulatlanul les, majd gyors csapással ragadja meg zsákmányát. A bakcsó társas fészkelő faj, gyakran vegyes gémtelepeken költ. Fészkét gallyakból építi fákra vagy bokrokra, és évente egyszer költ, 3-5 tojást rakva. A jégmadár (Alcedo atthis) a madarak (Aves) osztályán belül a szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, azon belül a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj. Ez a kis termetű, élénk színű madárfaj főként tiszta vizű patakok, folyók, tavak mentén él, ahol bővelkedik apró halakban és vízi gerinctelenekben. Az élénk kékes-zöld hát és narancssárga mellkas különösen feltűnővé teszi, miközben nyílegyenesen szeli a vízfelszínt. Fő tápláléka kisebb halakból áll, amelyeket vízbe zuhanva, villámgyors mozdulattal kap el. Fészkét folyóparti löszfalakba vájt üregekbe készíti, ahol 5-7 tojást rak, amelyeket mindkét szülő felváltva költ ki. A búbos vöcsök (Podiceps cristatus) egy elegáns megjelenésű, madár az intrikáló tóparti etüdökben.
Ők a szúnyogok rémei, a küszök végzetei, a távrepülés bajnokai. Nem hiába van reális esélye a Balaton térségének, hogy egyszer az UNESCO világörökségévé váljon: természetileg, kulturálisan és történelmileg is egyedülálló térség ez egész Közép-Európában. Mi most a természeti oldalt szeretnénk megragadni, és a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal (BFNP) együttműködésben bemutatni. Több cikkel is jelentkezünk a következő hetekben, melyekben a BFNP munkatársai bemutatják a Balaton térségének élővilágát. Első cikkünkben hazánk egyik legfontosabb vizes élőhelyére, a madarak és madármegfigyelők paradicsomába, a Kis-Balatonhoz vezetnek el minket, ahol egyes csodás madarak csak átvonulnak, mások fészket is raknak.
Balaton-földimogyoró a Kis-Balaton: élőhely-védő rendszer és madárparadicsom
PásztorgémEredetileg az afrikai szavannákon kísérgette az elefántok, zsiráfok és más növényevők csordáit, de mostanra elterjedt Eurázsiában, Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon is, ahol az ember által tenyésztett haszonállatokhoz csapódik. Így például Kápolnapusztán, a Bivalyrezervátumban már többször megfigyelték a pásztorgémet. Nem Magyarországon fészkel, fészekalja 4-6 tojásból áll, a két szülő felváltva kotlik a tojásokon. Egy hónap elteltével a fiókák ki is repülnek. A pásztorgém a rokon fajokhoz hasonlóan vízirovarokkal és más vízi élőlényekkel táplálkozik, emellett jelentős mennyiségben eszi a patások által felvert rovarokat, főként sáskákat, szöcskéket. Fotó: Cserjés Gábor (Balaton-felvidéki Nemzeti Park)
Küszvágó csér és egyéb fajok a Kis-Balatonon
Küszvágó csérOlyan vizeket, folyókat, tavakat részesít előnyben, ahol nagy számban talál apró halakat. Vonuló madár, április végén jön vissza telelőterületéről. Telepesen fészkel, általában dankasirályokkal, partimadarakkal együtt. Ha kavicságyon vagy homokon kezd költésbe, a fészek csak egy mélyedés, azonban, ha keményebb az aljzat, akkor növényi részekből építi a fészekcsészét. A szülők egymást váltva költik ki a tojásokat. Nevét fő táplálékáról, a szálhajtó küsz nevezetű halról kapta, amit a víz felett lebegve szemel ki, és gyors rácsapással ejti zsákmányul. Fotó: Andreas Trepte - Wikimedia Commons
Kékbegy és más nádi énekesmadarak
KékbegyNádi énekesmadaraink közül a legszebb tollazattal rendelkező faj. Előszeretettel keresgél a növényzet alsó részén, az avas nádban, amit költőhelyként is használ. Változatos énekébe sok más madárfaj énekét is beleszövi. Rovarokkal, pókokkal, férgekkel táplálkozik, amiket főleg a talajon kap el, néha azonban röptében is vadászik. Vonuló, a telet Afrikában tölti. Fotó: Varga Júlia (Balaton-felvidéki Nemzeti Park)
Balaton környéki nádason túli énekesek és a nádi élet
BillegetőcankóÁprilis és május, valamint június és október között nagy számban vonul át hazánkon. Ebben az időszakban folyópartjainkon kívül halastavakon, patakok és csatornák mentén is meg lehet figyelni kisebb csapatait és magányos példányait. Egyszerű fészkét növényzet közé építi. Fészekalja legtöbbször 4 tojásból áll, a kotlási idő 20-21 nap. A fiókák gondozásában mindkét szülő részt vesz. A ragadozók közeledtére az egyik szülő sérültnek tetteti magát és megpróbálja annak figyelmét elterelni, amíg a másik szülő a fiatalokat biztonságos helyre vezeti. A fiókák kéthetes koruk körül már röpképesek, de a család még hosszú ideig összetart. Galériánkban Koncz-Bisztricz Tamás gyönyörű képein csodálhatjátok meg most ezeket a partimadarakat, láthattok parti lilét, havasi partfutót, de olyan érdekes nevű madarat is, mint a fenyérfutó. Az őszi madárvonulás időszakában a partimadarak is útra kelnek, és északról délre tartanak. A déli part amúgy is jóval alacsonyabb vízállású, de az idei nyár végére egy egész nagy homokzátony is kiemelkedett a vízből a parttól tisztes távolságban, és egy igazi kis madárparadicsom alakult ki rajta. Az ilyen jellegű helyek ideálisak az apró partimadaraknak, amelyeknek bár hosszúak a lábaik, a termetük miatt mégis maximum a pár centis víz, vagy a vizes, iszapos talaj a legjobb táplálkozóhely számukra.
Partimadarak megfigyelése és fotózás a Balatonnál
Ezeken a területeken kutatnak élelem után, a rövidebb csőrűek egyszerűen csak felcsippentik az apró rákokat, férgeket, rovarokat vagy csigákat, a hosszabb csőrrel rendelkezők pedig a vízbe és a nedves földbe furkálással kutatnak táplálék után. Madaras és természetfotós körökben hamar elterjedt a híre a Balaton homokzátonyán augusztus vége óta nálunk időző különleges partimadaraknak, amelyek zöme a tundrákon fészkelt, és most melegebb helyekre tartanak, hogy ott töltsék a telet. Koncz-Bisztricz Tamás fiatal természetfotós is felkerekedett, hogy meglesse őket, aki elképesztően szép képekkel tért haza a magyar tengerről. Őt is meglepte, mennyire bizalmasak ezek az északról érkezett madarak, hiszen álcázás nélkül is egy-két méterről meg lehet figyelni őket. Tomi kétszer is járt a zátonyon, és végre fotózhatott parti lilét, havasi partfutót és fenyérfutót is, amelyekről eddig még nem volt fotója, most pedig egy egész csokorra való művészi kép született róluk.
Bár most képen nem láthatjuk, de kőforgatók is előfordultak itt, sőt, olyan igazi ritkaságokat is láttak most ezen a területen, mint a lócsér, a kis goda, a sarki partfutó vagy az ékfarkú halfarkas. Lassan erről a helyről is továbbállnak ezek helyes madarak, de szerencsére rengeteg szép fotó marad róluk emlékbe. 2019.11.24. Örömteli feladatot kaptam. Azaz egy kérést Ákostól, a honlap egyik olvasójától. Látva, hogy gyakran jártam a Balatonnál madarak után, azt kérdezte: tudnék-e ajánlani jó megfigyelőhelyeket? Korábban is említettem már, hogy a Balaton ősztől jelentős madárgyülekezőhely, alacsony vízállás mellett a koraőszi partimadárvonulásnak is látványos színtere, meglepően sok tengerparti madárfajjal (ITT).
A Balatont védő tórendszerHa nemcsak strandolnátok, fürdőznétek a Balatonban, akkor a nagy tó tisztaságáért felelős Kis-Balaton régió jó választás. Tanösvényei egész évben ingyenesen látogathatók. Zalakarostól néhány percnyi autózásra, Keszthelytől, Hévíztől és a déli Balaton-parttól negyed órás útra található. Kiépített kerékpárutakon is eljuthattok a Kányavári-szigethez és a balatonhídvégi Madárvártához is, a környező, kis forgalmú autóutakon is biztonságosan tudtok tekerni. A Balatonmagyaródot és Sármelléket összekötő műútról tábla jelzi a letérőt a Kányavári-szigethez. A Kis-Balaton egy mesterségesen létrehozott tórendszer, első üteme a 80-as évek közepén készült el, azzal a céllal, hogy a Zala és sok kisebb patak hordalékát a Keszthelyi-öböl előtt dolgozza fel a természet. A tározók kialakítása előtt a Zala Zalavártól 15-20 nap alatt ért a fenékpusztai befolyóhoz, most több mint 100 km-nyi töltéssel lett elterelve a folyó, a természetnek van ideje feldolgozni a tápanyagokat, a Zala vize így körülbelül 120 nap alatt, már megtisztulva ér a Balatonba. A rendszer csodája, hogy ez az épített környezet mára egy különleges természeti élőhely és kirándulási célpont lett. Többszáz faj élőhelye26 műtárgy, zsilipek, hallépcsők, hidak biztosítják, hogy a víz a területen maradva megtisztuljon, miközben egy rendkívül gazdag természeti környezet alakult ki, több mint 300 védett faj élőhelye lett. A Kis-Balaton felfedezése során legyen nálatok távcső, fényképezőgép, számtalan vízi madár látható a területen, kócsagok, gémek, récék, ludak, sirályok, hattyúk, kárókatonák mellett apró énekesmadarak, ragadozó madarak is megfigyelhetők. A téli időszakban több tízezer vadlúd száll le naplemente előtt a vízre, messziről hallatszik a gágogásuk. Ha szerencsétek van, siklót, rókát, sünöket is láthattok.
Az UNESCO világörökség menedékháza lehet a Balaton-felvidéki történet, és a környék madárvilága is ezt a felemelő jövőképet tükrözi. A Kis-Balaton madármegfigyelő útvonalai, tanösvényei és kilátói lehetővé teszik, hogy a látogatók közelebbről megismerjék a ritka és érdekfeszítő fajokat. A madárvédelmi intézkedések és a BFNP együttműködése segítik a fajvédelmet és a tájak megőrzését. A Balaton tehát nemcsak turisztikai jelenség, hanem élő, lélegző madárparadicsom is egyben.
tags: #vizparti #madar #balaton