Vorhotai családi ház története
A kb. fél méter vastag falszerkezet kőből épült, saras tapasztással. A tornác a ház udvari homlokzatát teljes hosszában végig kíséri. Az oromfalat és a tornác felőli oldalfalat fehérre meszelték. Nagyszülői házunknak igazán különleges hangulata van, melyet tovább fokoz a gerendás födém látványa. A házban, utoljára nagyszüleink laktak ezután évtizedekig üresen állt az épület.
Fontos megemlíteni, az utcáról a ház teljes hosszában látható és kiemelten fontos, hogy mind állagában, mind pedig korabeli stílusában illeszkedjen a helyi népi építési utcaképhez, ezzel is hangsúlyozva a falu építészeti egységét. Volt idő, amikor az érdeklődők egy „mini falura” bukkanhattak a megyeszékhelyen belül. Ez volt a páterdombi városrész ONCSA-telepe, ahol 1943-ban 39 családi házat építettek fel a mai Honvéd és Gönczi Ferenc utcában (a helyszínt a Béke liget végén található aluljárón átkelve közelíthetjük meg).
A tervezők a göcseji népi stílust követték: a házak csonkakontyolt tetővel, faragott faoromzattal és szeglábas tornáccal rendelkeztek. Avatásakor a Göcsejszeg név került az alkalmi, nemzeti színű díszkapura, az elnevezés a zalai falvakra jellemző szeges falutípusra utalt. Az ONCSA-program Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap szervezésében családi házas lakótelepek épültek szerte az országban. 1941 és 1945 között körülbelül 12 ezer ház épült fel. Az épületeket sokgyermekes, szegény, de munkát szívesen vállaló, a hitelt törleszteni tudó családoknak juttatták.
1970. január 01. Zalaegerszeg a Zala folyó, a Válicka- és a Vizsla patak mocsaras völgyéből kiemelkedő dombhátra épült. Amikor az 1241-42-es tatárjárás kínja után IV. Béla királyunk (1235-1270) vezetésével kezdett újra erőt gyűjteni Magyarország, 1247-ben a veszprémi püspök rendelkező oklevelet adott ki a zalaegerszegi Mária Magdolna kápolna jövedelmeinek elosztásáról. Nincs okunk azt hinni, hogy őseink csak 773 éve települtek volna le a hátságra. Régészeti leletek tanúsítják, hogy e vidéket az ember már rég otthonul választotta. Már első írásos említésekor, 1247-ben sem lehetett jelentéktelen hely, hiszen templomának felügyeletét az oklevélben a püspök saját hatáskörébe vonta. A város az elmúlt évszázadok során 17, korábban önálló falut is magába olvasztott, így az ő múltjuk is Zalaegerszeg történelmének része. Közülük Gébártról és Andráshidáról (akkori nevén Lovásziról) az első adat 1211-ből, Oláról 1236-ból maradt ránk. Ha tetszik, akár e dátumokat is tekinthetjük városunk első említésének.
Pózva 1272, Bekeháza 1310, Vorhota 1318, Csács és Zalabesenyő, valamint Ságod 1336, Bozsok 1339, Neszele 1340, Ebergény 1371, Bazita 1381, Botfa 1386, Kaszaháza 1433, Apátfa a 16. században. 1266-ban IV. Zalaegerszeg egy 1421-es oklevélben szerepel először városként (oppidum). Az első ismert városbíró (a mai polgármester elődje) nevét is ebből az időszakból tudjuk, Mihály deáknak hívták (Michael litteratus iudex), neve arra utal, hogy írástudó volt, ami ritkának számított akkoriban egy vidéki mezővárosban. A 16. század elejére viszonylag jelentős településsé fejlődött. Azonban a török hódítás kedvezőtlenül hatott a városra, melyet 1556-ban német zsoldosok fosztottak ki, 1576-ban pedig a törökök égettek fel 21 házat. Ezért elkezdődött a város megerősítése.
A mocsárvárat (a mai bírósági épület környékén) északról a Zala folyó egészen a várfalig terjedő nádas árterület határolta. Nyugatról és keletről szintén patakok mocsaras területe biztosította a védelmet. 1600-ban a törökök elfoglalták Kanizsa várát (ami 1690-ig török kézen is maradt), így Zalaegerszeg lett a megye és a környező védelmi vonalak központja, a zalaegerszegi várkapitány egyben a végvárrendszer főkapitányának helyettese is volt, aki rendelkezett a zalai végvárak fölött.
Így a város központi, igazgatási szerepe is tovább erősödött. A 18. század második felében dinamikusnak fejlődött a város (az 1770-ben végrehajtott megyei összeírás 311 családot talált 1928 lélekkel), a II. József-féle népszámlálásig megint igen jelentős a növekedés, a népesség 2881 fő volt és 593 családot vettek számításba. A legnagyobb tűzvész 1826. július 18-án és július 29-én volt a városban, a zsúpos és oromtetős házak szinte egy pillanat alatt leégtek.
A város lelkesen üdvözölte és köszöntötte 1848 márciusát és megválasztotta a 40 tagú képviselőtestületet. A vármegyeháza termeiben emelték fel szavukat a haladás és a magyarság ügyének érdekében Deák Ferenc és Csány László is, a róluk készült festmények ugyancsak a díszteremben láthatók. Országos szinten kitűntek a küzdelmekből a zalai katonák. 1849. május 21-én a magyar csapatoknak sikerült visszafoglalni a budai várat. Az ostromban az első sorokban küzdöttek a zalai 47. honvédzászlóalj hős katonái, akik közül Püspöky Grácián zászlótartó, honvéd hadnagy tűzte ki először a magyar lobogót a visszafoglalt erőd falára.
A 19. század végére a modernizáció egyre inkább halaszthatatlanná vált. A polgári közigazgatás kiépülését követően hivatalnokok, és az értelmiségi réteg egy markáns csoportja a kiváló szervezőképességéről ismert Kovács Károly ügyvéd vezetésével mozgalmat indított a rendezett tanácsú városi jog elnyeréséért. Az egyik első lépés a helyi képviselőtestület tagjainak megválasztása volt. 1885. május 13-án ünnepélyes közgyűlésen mondták ki a határozatot: „Ami után hónapokon keresztül vágyva vágytunk, végre elértük! A város nagyközönségének óhaja a rendezett tanácsú várossá alakulással befejeztetett.”
Az első világháború szenvedései a várost is elérték. Az 1920-as évek során ismét fellendülés volt tapasztalható a város életében és ekkor, 1929-ben vált Zalaegerszeg megyei jogú várossá. A második világháború idején 1945 első hónapjaiban a német hadvezetés fokozott erőfeszítéseket tett, hogy a nyugat-dunántúli védelmét megerősítse, biztosítsa Ausztria és a dél-zalai olajmezők védelmét. 1945. A háború utáni választások az egész megyében erős jobboldali győzelmet hoztak, Zalaegerszegen is a szavazatok többségét a kisgazdapárt kapta, azonban a kommunista párt hatalomátvétele a város életére is hatással volt.
A város címere a városi pecsét többször módosult rajzából alakult ki, a már 1247-ben álló kápolna és a 18. században épült plébániatemplom védőszentjét, Mária Magdolnát ábrázolva. A mai napig használatos címerben pajzs alakon Mária Magdolna látható, lábai alatt korbáccsal, babérkoszorús jobb kezét védelmezően a 16-17. századi végvárat jelképező stilizált vár fölé nyújtja. Bal karjában vállára fektetve hosszú szárú keresztet tart. A kibontott haja Jézus Krisztus lábának illatos olajjal való megkenésére és hajával való letörlésére utal.
A díjat pályázat útján azok a helyi önkormányzatok nyerhetik el, amelyek aktív tevékenységükkel - különösen a pályázati lehetőségek kihasználásával - elősegítik az időskorúak helyi szervezeteinek működését, illetve hozzájárulnak szabadidős programjaik megszervezéséhez.
Egy település vonzerejét nem csak impozáns épületei, turisztikai attrakciói és gazdag programkínálata jelentik, hanem árnyas ligetei, illatozó virágai és kirándulásra csábító erdei is. Zalaegerszeg belvárosában úton-útfélen „mini-oázisokra” bukkanhatunk: a szivárvány minden színével telített virágokra, bokrokra, díszkertekre és fákra. Az 1994 óta töretlen sikerrel működő, országosan ismert Virágos Magyarországért verseny célja a hazai kertkultúra felkarolása, támogatása és nem utolsósorban annak bemutatása és népszerűsítése. 2015-ben a Virágos Magyarországért verseny fődíját Zalaegerszeg Megyei Jogú Város érdemelte ki. 2018-ban megkapta a Virágos Magyarországért verseny Miniszterelnöki Díját.
Helyi építészeti örökség és közösségi identitás
A házak hagyományos elemei és az utcai látványa összhangot teremt a falu népi építészetével. A tornácok, az oromzatok és a faragott faoromzatok ma is emlékeztetnek az egykori képre, amelyet a városképbe való illeszkedés tesz még értékesebbé. A történeti összefoglaló alapján a település ereje nem csak az egyes épületekben rejlik, hanem abban a közösségi memóriaépítésben is, amely az utcaképet és a történelmi hagyományokat megőrizve élővé teszi a falut.
A Virágos Magyarországért versenyszívó programok és a városi megújulás kovácsolják a település arcát, miközben a helyiek identitása a helyi történelmi és kulturális motívumokhoz kötődik. A település jövője szempontjából fontos, hogy az idők során felépült utcakép és a nemzeti emlékek összhangban legyenek, és a generációk továbbadhassák a hagyományokat.
| Év | Esemény | |
|---|---|---|
| 1941-1945 | ONCSA-program keretében házak épülnek | Közösségi lakótelep kialakulása |
| 1929 | Zalaegerszeg megyei jogú várossá válás | Intézményi és közigazgatási fejlesztések |
| 1994- | Virágos Magyarországért verseny | Kertkultúra és közösségi zöld programok |