A XII. kerület beépítésének története
A XII. Budapest XII. kerülete, összefoglaló nevén a Hegyvidék, a város budai oldalának középső, főképp hegyvidéki területein, a Budai-hegység magaslatain fekszik. Területe már az őskorban lakott volt. Jelentős részeit erdő borítja, melynek köszönhetően a középkori uralkodók kedvelt vadászterületévé vált, ahol Mátyás király híres vadasparkját is megalapította. A kerület egyik legkedveltebb kirándulóhelye a Normafa, amely a városban egyedülálló természeti érték, a Budai Tájvédelmi Körzet része.
A kerület elhelyezkedésének köszönhetően számos diplomáciai képviseletnek is helyet ad. A kerület hivatalosan 1940. július 1-jén alakult meg közigazgatási egységként, és azóta is Budapest legzöldebb kerületeként tartják számon. Számos nevezetességgel büszkélkedhet, mint például a Libegő és a János-hegyi Erzsébet-kilátó. Északon a II. kerület, keleten az I. kerület, délen pedig a XI. kerület határolja.
A XII. kerület 1930-ban jött létre Budapest közigazgatásának átszervezése kapcsán. Tényleges működését azonban csak 1940-ben, a Böszörményi úti elöljárósági épület elkészülte után kezdte meg. 1930 és 1940 között az I. kerület részeként működött.
A várhegy, vagy pontosabban Buda városa és a Budai-hegyek közötti, a hajdani Ördög-árok által formált völgyben, a Pasaréttől a Tabánig alakult ki Krisztinaváros. A várhegy nyugati lábánál, a mai Vérmezőnél jóval nagyobb területen, a XVIII. században az ún. „Glacis” terült el, a vár védelmi övezetéhez tartozó, szigorú építési tilalom alatt álló, és a vár katonai kormányzója által kezelt terület. Ez akadályozta hosszú ideig az itteni külváros létrejöttét is. Albert szász-tescheni herceg akkori helytartó feleségének, Mária Krisztina főhercegnőnek közbenjárására 1772-ben megkezdődhetett a terület egy részén a parcellázás. Ugyanettől az évtől nevezték a területet hivatalosan Krisztinavárosnak.
Öt kisebb területe közül a Városmajor tartozik a XII. kerülethez. A „Major”, ahogy a helybéliek hívják, eredetileg az Ördög-árok árterületén elterülő kaszáló volt. A mai parkot II. A parkon vezetett keresztül a legjelentősebb budai vízfolyás, az Ördög-árok. 1920-ban az árkot beboltozták, a fákat pótolták, és a terület egy részén engedélyezték az építkezést.
A kerület északi részének képét a Hunyad-orom és a tőle délre és északra lefutó völgyek határozzák meg. Ezek legnagyobb része a 18. század végéig a budai karmeliták birtoka volt. Neve a 18-19. században először Sauwinkel (Disznó-zug), majd Auwinkel (Liget-zug) volt. Az 1847-es Dűlőkeresztelőn Döbrentei Gábor keresztelte el az északi szűkebb völgyszakaszt Zugligetnek, a Krisztinaváros felé kiszélesedő déli részt Virányosnak. A Hunyad-orom déli oldalán futó völgy, a német Brunnthal (Brunnental) szintén a Dűlőkeresztelőn „magyarosodott” Kútvölgyre.
A még a 19. században is sűrű erdőkkel borított vidék „vadságát” csak egy-egy majorság gyümölcsöse, szántója törte meg. A völgyek és a Sváb-hegy - Széchenyi-hegy vonulata között alacsonyabb, többé-kevésbé beépült hegyeket-dombokat (Márton-hegy, Isten-hegy, Kis-Sváb-hegy, Orbán-hegy) találunk. Királyi vadászterületek, majd a budai polgárok birtokai terültek itt el. A 17. század végén, Buda felszabadításakor bekerültek a várostörténelembe is, mert kedvező stratégiai helyzetük miatt itt voltak a keresztény seregek állásai. A 19. században ezen a vidéken is jelentős szőlőművelés folyt, a század második felében - különösen Jókai Mór hatására - egyre több villa épült.
A kerület legjellemzőbb és legismertebb részét azonban a Budai-hegyek koszorúja alkotja. A János-hegy, Sváb-hegy, Széchenyi-hegy, a Csillebérc és a Budakeszi-erdő „megfizethetetlen” természeti értéke a fővárosnak. A Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Budai Tájvédelmi Körzet - és egész Budapest - legmagasabb pontja a János-hegy, 528,16 m magas kúpjával, rajta az Erzsébet-kilátóval. A Sváb-hegy a Budai-hegység központi, átlagosan 480 m magas dolomitrögje, mely északon keskeny nyereggel kapcsolódik a János-hegyhez. A Budai-hegység legnagyobb kiterjedésű, délkeleti tagja az egykori Nyék-hegy, 1860-ban gróf Széchenyi István halálakor kapta ma is használatos nevét.
A fővárosiak kedvelt kirándulóhelyén, a Széchenyi-hegyen, a 19. század végéig csak néhány nyaralót lehetett találni, mára azonban itt is felkúszott a város szinte a hegy tetejéig. A második világháború után itt indult meg a forgalom a Széchenyi-hegyi gyermekvasúton (korábban Úttörővasút).
A hegyvidék észak- és délkeleti lankáit több völgy is szabdalja (Diós-árok, Kútvölgy, Denevér-árok, Német-völgy, Farkas-völgy, Irhás-árok, Harang-völgy, Csillag-völgy), és itt terül el a Farkasrétnek nevezett fennsík is, melynek szinte egész területét az azonos nevű temető foglalja el. Az itteni városrészek közül a legnagyobb Németvölgy, mely a 17. század végén kapta a Deutschenthal nevet, a törökök által megszállt Buda ellen itt felvonuló német csapatokról. Az itteni szántóföldek és szőlőskertek helyén a 19. század második felétől lett egyre kedveltebb nyaralóhely. Eleinte hétvégi telkekkel üdülőterületként népesült be. A 20. század elején a korabeli elit, jómódú vállalkozók, kereskedők, gyártulajdonosok építettek maguknak impozáns, tágas villákat. A néhány évtizeddel később beépült II. kerületi Rózsadombhoz hasonlóan itt állnak a város legelegánsabb villanegyedei. A Kis-Sváb-hegy lejtője az ügyvédek és jogászok körében vált népszerűvé, amire a domboldal utcanevei is utalnak.
A Rózsadombhoz hasonlóan a Hegyvidék utcáiban is magasak a lakásárak. 1884-ben nyílt meg a városrészben a Magyar Vöröskereszt Erzsébet Kórháza (Sportkórház). A századfordulón települt a városrészbe az azóta megszűnt Magyar Optikai Művek (MOM) elődje, amelynek helyén Buda legmodernebb negyede épült ki.
A XII. kerület lakónépessége 2022. október 1-jén 57 295 fő volt, ami Budapest össznépességének 3,4%-át tette ki. A 2011-es népszámlálás óta 414 fővel csökkent a kerület lakossága. Ebben az évben az egy km²-re jutó lakók száma átlagosan 2148 ember volt.
A XII. kerület népesség korösszetétele igen kedvezőtlen. 2022-ben a kerület lakónépességének 15%-a 14 évnél fiatalabb, míg a 65 éven felülieké 25% volt. 2022-ben a férfiaknál 78,7, a nőknél 82,1 év volt a születéskor várható átlagos élettartam.
A legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint a diplomával rendelkezők élnek a legtöbben a kerületben (29 333 fő), utánuk következő nagy csoport az érettségivel rendelkezők (13 138 fő). A fővárosi kerületek közül itt a második legmagasabb az egy főre jutó bruttó havi átlagjövedelem. 2022-ben a 6 évnél idősebb népesség 91,5%-ánál volt internet elérési lehetőség.
A népszámlálás adatai alapján a kerület lakónépességének 21,5%-a, mintegy 12 322 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A 19. század utolsó harmadától a XII. kerület lakosságszáma egyenletesen növekedett, egészen 1980-ig. Az 50-es években ugrásszerűen megnőtt a kerület népessége, és egészen 1970-ig nőtt a lakosság száma. A legtöbben 1980-ban éltek a kerületben (83 382 fő). A 80-as évektől, egészen napjainkig csökken a kerület népességszáma, ma már kevesebben laknak a XII. kerületben, mint 1980-ban.
A 2022-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló XII. kerületiek túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát.
A 2001-es népszámlálási adatok szerint a kerület lakossága 61 763 fő volt, ebből 56 380 fő magyarnak vallotta magát. A kerület lakosságának 7,7%-a vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. Magyar állampolgársággal rendelkező nemzetiségiek száma 3267 fő, míg a magyar állampolgársággal nem rendelkezők száma 1499 fő volt. Az első három legnagyobb nemzetiségi csoport a kerületben a német (1086 fő), szlovák (154 fő) és a görög (105 fő) volt.
A 2011-es népszámlálás adatai szerint a kerület lakossága 57 709 fő volt, ebből 49 342 fő magyarnak vallotta magát. A kerület lakosságának 13,9%-a vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. Magyar állampolgársággal rendelkező nemzetiségiek száma 5600 fő, míg a magyar állampolgársággal nem rendelkezők száma 2422 fő volt. Az első három legnagyobb nemzetiségi csoport a kerületben a német (678 fő), orosz (304 fő) és a cigány (130 fő) volt.
A 2022-es népszámlálási adatok szerint a kerület lakossága 57 295 fő volt, ebből 48 490 fő magyarnak vallotta magát. A kerület lakosságának 21,5%-a vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. Magyar állampolgársággal rendelkező nemzetiségiek száma 9277 fő, míg a magyar állampolgársággal nem rendelkezők száma 3035 fő volt. Az első három legnagyobb nemzetiségi csoport a kerületben a német (1689 fő), ukrán (670 fő) és a kínai (256 fő) volt.
A XII. kerületben a lakóparkbiznisz továbbra is dübörög. Az új polgármester elsődleges célja a kármentés, de van, ahol már szinte visszafordíthatatlan veszteségeket okoztak a beruházók. Az elmúlt években a sokszor a város tüdejeként emlegetett XII. kerületi zöldkörnyezet egyre sűrűbben épült be az akkori vezetés közreműködésével.
Október 1-jén reggel a Szilassy út lakói furcsa zajra ébredtek a XII. kerületi Tündérhegyen: munkagépek berregtek és lehulló törmelék csattant az avaron. A 120 éves történet majdnem véget ért, a telken ugyanis bontási munkálatokba kezdtek. Mivel eleinte csak a védelem alatt nem álló melléképületeket bontották, a kerület nem lépett. Bő egy héttel később viszont már katasztrofális látvány fogadta azokat, akik még egyben látták a villát. A kormányhivatal gyorsan reagált, így az épület többi része egyelőre megmenekült.
A tündérhegyi villa esete csak egy a sok közül. Az elmúlt években számos példa mutatja, hogy a XII. kerület tele van (vagy volt) egykori egészségügyi intézmények elhagyatott, de rendkívül értékes telkeken álló épületeivel, amelyek rendkívül kedvező áron kerültek ingatlanfejlesztők tulajdonába. Szinte kivétel nélkül lakóparkok épülnek vagy épültek rájuk.
Az elmúlt években nem volt egyedi, hogy egy kerületben a patinás épületek elvtelen felszámolása a gyakorlat, hiszen a kétezres évek közepén hasonlóan vesztette el történelmi jellegét a VII. kerület számos utcája az akkori, balliberális kerületvezetés alatt.
A telek szintén szerepelt korábbi riportunkban, ahol elhangzott, hogy oda Nagy Elek, a Vegyépszer korábbi vezetője két épületből álló lakóparkot tervez mélygarázzsal, a terület ugyanis 2015-ben lakóövezeti besorolást kapott. A lakók szerint az előző önkormányzati vezetés utolsó napján adta ki az építési engedélyt a kormányhivatal. „Édesapámék már a lakótelep megépülése óta itt éltek, legalább ötven éve, én ideszülettem. Ezt a környéket - a beépítendő telket is beleértve - mindenhol föld alatti és feletti források szelik keresztül. Szerintük ezt a közel hétszáz méteres, helyenként szerpentinszerűen kanyargó utat rövid idő alatt tönkreteszik majd, a forgalmi torlódások okozta kényelmetlenségekről nem is beszélve. A forgalom akkor is nagyobb lesz, ha a házak már állnak, hiszen a mélygarázsok újabb gépkocsiknak adnak majd otthont. Az út egy részét annak idején az önkormányzat eladta a telekkel együtt.”
A polgármester szerint az önkormányzatnak kevés eszköze van, kiküldhetik a rendészetet, de ők be sem mehetnek a területre. Bejárást is kérhetnek, de arra napokat kell várni, és félő volt, hogy addigra az egész épületet lebontják. Az egykori gyógyintézmények helyén vagy azok beépítésével, állagmegóvásával több helyen már állnak is a lakóparkok. Ilyen például az Eötvös12 az egykori III. számú Belgyógyászati Klinika helyén.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. 2019-ben két csomagban értékesítette a svábhegyi egészségügyi intézmények épületeit és telkeit, összekötve más vidéki és fővárosi ingatlanokkal. A Béla király úti gyermek-tüdőszanatóriumot is tartalmazó együttes így került a Central European Ingatlanalapba (CEI), amelynek az Equilor-csoport a kezelője. Az ingatlanokat tartalmazó egykori svábhegyi gyermekkórház csomagja a Middle-Europe Convergence Ingatlanalapba érkezett, amelyet Jellinek Dániel Indotek Groupja irányít. 2023-ban Jellinek átadta a Mártonhegyi úti volt gyermekkórházat és az Eötvös úti létesítményeket a CEI-nek. Szerteágazó adásvételek után 2024-ben a Mártonhegyi úti ingatlan hivatalosan is Tiborcz István kezébe került, amikor a BDPST Capital Zrt. megvásárolta.
Van jó hír is a kerület számára. A legendás történelmű Haggenmacher-villa, más néven Istenszeme fogadó - alig pár percnyi gyalogútra a Szilassy úti helyszíneinktől - állami tulajdonba került, ezzel megindulhat a műemléki felújítás. A budai hegyek legnagyobb földbirtokosa, Johann Karl von Stettner udvari tanácsos majorságában az 1760-as években már vendégfogadó működött; ennek többször átépített épülete látható ma is. Az épület oldalán nagy repedések vannak, de ránézésre nem áll az összedőlés szélén. A kerület vezetése mobil kerítés felállítását és egy távfelügyeleti kamerarendszer felszerelését tervezi, ezt követően az erdős rész rendbetétele következik. Bár konkrétumok még nincsenek, már körvonalazódik, hogy a kizárólag közfunkcióval üzemeltethető műemlék épület milyen szerepet tölthet be majd a kerület életében. Már felmerült, hogy kulturális funkciót kapjon, de első körben tudni kell, hogy mennyibe fog kerülni a felújítás, és miből fogják kifizetni.
Az eddig többnyire zavartalanul folyó beépítésekre válaszul a polgármesteri hivatalban most összegyűjtik azokat az önkormányzati tulajdonú lakóövezeti ingatlanokat, amelyek beerdősültek az elmúlt években, és ha lehet, kezdeményezik a fővárosnál, hogy nem beépíthető zöldterületté nyilvánítsák őket. Látszik, hogy mire a kerület élén változás történt, nagyjából el is fogytak azok a nagy területű telkek, ahol a régi egészségügyi intézmények állnak vagy álltak. Ezek esetében többnyire már csak utóvédharc folytatható. A kerület vezetése mindenesetre az átminősítésen túl a további adásvételek szigorúbb ellenőrzésével is szeretné elejét venni, hogy a zöldterület tovább ritkuljon. Az eladott területeket kisebb, kétezer négyzetméteres lakóövezeti telkekre szabdalnák.
Két házról tudunk, ami fennmaradt a XVIII. századból a Hegyvidéken. Az egyik még viszonylag normális állapotú, de az is pusztul lefele. Ez idő tájt lett az övé a Szép Juhászné fogadó. Fennmaradását nagy eséllyel annak köszönheti az épület, hogy egy középkori Pálos kolostor romjaiból építették fél méter vastag falakkal. Az önkormányzati tulajdonú épületben bérlők laknak, akik 30 éve szeretnék megvenni a házat, állításuk szerint ehhez joguk lenne, az Önkormányzat egy darabig hitegette is őket, hogy majd megvehetik egyszer, de egy ideje már nem tesz ilyesmit. Az itt lakó férfi elmondása szerint az épület beázik a tetőn keresztül, penészesek, dohosak a falak, a padló feljött, a kerítést meg leginkább úgy jellemezhetjük, hogy nincs. Tizennégyszer törtek be ide az elmúlt húsz évben. Utoljára nyolc éve végzett minimális javításokat az Önkormányzat, azóta úgy tesz, mintha nem az ő dolga lenne karbantartani a házat.
Valamikor az 1760-as évek végén épült Zillich Ferenc majorja a mai Janka út 4-es szám alatt, a telek akkoriban még jóval nagyobb volt, egész a hegygerincig nyúlt. Több fogadó, major is volt már a szomszédban, aminek egyszerű oka volt: itt vezetett a Budát Budakeszivel összekötő erdei út. Az út Budakesziről indult, feljött a hegyre, a Szent Anna-kápolna mellett elhaladva a Disznófő-forrásnál ért Zugligetbe és ment tovább a Janka út, Béla Király út, Kútvölgyi út mentén. A terület Sauwinkel (Disznózug) néven futott egészen 1844-ig, mikor Döbrentey Gáborék magyar neveket adtak a Hegyvidék tájegységeinek. A Disznózugból Zugliget lett, vele együtt tűnt el a Disznórét név.
A meredek domboldalba épült L alakú, úgymond népi barokk stílusú ház hátsó falát a földbe süllyesztették. A telek majdnem százötven éven át a Zillich család birtokában volt, 1901-ben vette meg tőlük dr. Zerkowitz Imre szintén ügyvéd. A neten található túrabeszámolókból látszik, hogy egy megmondhatatlan márkájú eb, bizonyos Betyár uralja a terepet: nem nagyon mert senki se elmenni a házig. A teljesen lepusztult, félig már összedőlt házban hajléktalanok élnek, jelenleg hárman, mert az egyikük nemrég meghalt betegségben. Húsz év alatt, bizony, sok szemét tud összegyűlni, ami a házban és mellette került elhelyezésre. A hatalmas, 52 000 m2-es terület többségi tulajdonosa a XII. kerületi önkormányzat. Az épület 2008 óta helyi védettséget élvez, és Natura 2000-es terület.
A XII. kerületben több mint 300 ingatlan áll helyi védettség alatt. A tavaly októberi bővítés után most újabb 11 épület került a listára, köztük villák, nyaralók, társasházak és egykori laktanya is.
Az épület magját egy 1906-ban épült, historizáló stílusú, svájci villa jellegzetességeket mutató, földszintes épület jelenti, melyet az 1920-as években egyemeletes, szecessziós stílusú épületre bővítettek. Az épület a 20. sz. eleji, hegyvidéki szecessziós családi villaépítészet egy kvalitásos és jó állapotban fennmaradt emléke. A villa számos építés-korabeli elemét máig megőrizte, így alaprajzi kontúrját, homlokzati nyílásrendszerét, lépcsőházát, lépcsőházi színes üvegablakát, kovácsoltvas ablakrácsait és egyéb kovácsoltvas elemét, kapuját és kerítését.
Janka út 5-9. 2024. októberében az elővédett épületet szabálytalanul elbontották. A helyi építészeti értéket képviselő villaépület helyreállítása rekonstrukcióval, újjáépítéssel valósítható meg.
Költő utca 7. Az 1880-ban készült tervek szerint felépített lakóépület eredeti kialakítása szerint a Hegyvidék 19. sz. második felére jellemző, fűrészelt deszkadíszű, oromzatos, verandával kiegészített lakóházai, illetve nyaralói közé illeszkedik.
Költő utca 9. Az épület eszmei és történeti értéke, hogy a Hegyvidék 19. század utolsó harmadában épült vendéglője volt és így beilleszkedik a fogaskerekű mentén épült vendéglők sorába.
Az épület a 20. sz. eleji, hegyvidéki ikervilla-építészet egy kvalitásos és típusát tekintve ritka emléke. Az épület a Hegyvidék két világháború közötti, neobarokk családi villa-építészetének egy kiemelkedő minőségű emléke, mely a II. világháborús sérülés és helyreállítás után és ellenére is őrzi eredeti kialakításának, építészeti értékeinek zömét, így tömegformáját, homlokzati architektúráját, díszítéseit és nyílásrendszerét, illetve lentebb leírt részleteit.
Az épület eszmei értékei között kell említeni, hogy tragikus emlékű történelmi tanúhely, mivel 1945-ben itt működött a 12. SS páncélgránátos-hadosztály parancsnoksága.
Az épület a hegyvidéki historizáló szecessziós stílusú társasházépítés egyik kiemelkedő kvalitású, az utcakép szempontjából is meghatározó emléke. A 20. sz. elején, eredetileg pénzügyőrségi használatra emelt épület máig megőrizte eredeti beépítését, tömegét, alaprajzi kontúrját, homlokzati anyaghasználatát, homlokzati nyílásrendszerét, valamint néhány ablakát. Az épület négy homlokzatát klinkertégla burkolja, ami építészeti igényességet jelent.
A közelmúltban az Élhető Hegyvidékért Egyesület petíciót indított el a kerület egyes területeinek övezeti átsorolása következtében potenciálisan lehetővé váló zöldterület-csökkenés ellen. A fővárosban a Hegyvidéken a legmagasabb az erdő- és zöldterületek aránya, a zöldterületek kialakítása és a beépíthetőség tekintetében az országos és fővárosi előírásoknál is szigorúbbak a kerületi szabályok. A kertvárosias, hegyvidéki lakóterületeknél például az önkormányzat által előírt minimális zöldfelületi arány magasabb, mint amit a fővárosi szabályozás a Margitszigeten előír.
Miközben az építkezések miatt tavaly és tavalyelőtt közel ezer fát vágtak ki a kerületben, addig ebben az időszakban 2820 új fa ültetését írták elő az építkezéseken, az önkormányzat pedig további 1350 fát telepített a befizetett fapótlási díjakból.
A hetekben több téves, illetve valótlan információ jelent meg azzal a hegyvidéki képviselő-testületi határozattal kapcsolatban, ami hat területet érintően kezdeményezi a fővárosi településszerkezeti terv és rendezési szabályzat módosítását. A fővárosi terv több esetben nem veszi figyelembe, hogy mi a valóság. A kerületi Önkormányzat a kéréseiben a valós, a természetben meglévő állapothoz szeretné igazítani a fővárosi tervet.
A kerület kezdeményezi a Melinda út-Rácz Aladár úti átkötés és környezetének átsorolását. Ez a 2000 m2-es aszfaltozott terület a fővárosi tervekben közpark övezetben van. A természetben viszont egy aszfaltozott út szeli ketté a területet, melynek esetleges megszüntetése sok lakóban felháborodást keltene. Az önkormányzat az út jogi kialakítása mellett döntött, biztosítva annak megtartását. Igaz, hogy az út két oldala közpark besorolású, de itt a terepviszonyok miatt sem játszótér, sem közpark nem alakítható ki.
Fontos kiemelni, hogy a kérdéses út helyett a fővárosi tervekben évtizedeken át egy rossz, környezetvédelmi szempontból is vállalhatatlan út nyomvonal szerepelt, mely gigászi támfalrendszert és egy, még a pesti oldalról is látható viadukt megépítését és a területen található erdő kivágását jelentette volna.
Nézzük a Hegyhát úti telket. Ez az ingatlan régebben a fővárosi és a kerületi tervekben is egy önkormányzati tulajdonú építési telek volt. A fogaskerekű lehetséges nyomvonalának biztosítása miatt viszont közpark besorolású lett a terület, ami a Hegyhát út, Ordas út és egy építési telek közé ékelődött be. Például egy olyan a fővárosi terv szerinti építési telek, melynek beépítése az erdészet szerint is nyilvántartott erdőt tartalmaz, ahol a megközelítést biztosító út kiépítése miatt is rengeteg fát kellene kivágni. Ezen a telken valóban erdő található. Ezekkel az övezeti átsorolásokkal összességében nem csökken a zöldterületek aránya a kerületben, a biológiai aktivitásérték viszont nő.
Az egyemeletes sorházas beépítésű terület a 7866. helyrajzi szám alatti ingatlanból került kialakításra. A főváros a magánszemélyek tulajdonában álló ingatlant 1928 márciusában kisajátította. Újabb lépésre csak évek múlva, 1935 júniusában került sor, amikor is a 7865. és a 7872. helyrajzi számok alatti telkeket egyesítette azzal s az ily módon megnövelt telket egy csereszerződés keretében a Magyar Izraelita Kézmű és Földmívelési Egyesület tulajdonába adta át.
Két évvel később azonban a főváros újból kisajátította a területet, ezúttal egy összetettebb szabályozási terv végrehajtásába illesztve azt. Ezúttal is megnövelték a telek nagyságát a 7871. helyrajzi szám alatti ingatlan hozzácsatolásával, majd a szabályozás részeként nyilvános közterületet - utcákat és egy teret - alakítottak ki megfelelő telektömbök létrehozása végett. Az ily módon megteremtett telektömböket 42 önálló egységre osztották fel (7866/1-42. hrsz.), utolsó lépésként pedig a telkekre a sorházas beépítés kötelezettségét írták elő. A szabályozás eredményeként létrejött sorháztelkeket 1937 júniusában kezdte eladni a főváros, s az értékesítések nyomán a telkek 1940 tavaszára magánszemélyi tulajdonba kerültek.
Az eladott telkeken az építkezések 1937/1938-ban kezdődtek meg, maga a terület 1938 és 1942 között épült be. A modern építészet sorházas építkezést szorgalmazó hívei által nem egyszer kritizált budapesti sorházépítési gyakorlat itt is érvényesült: a terület nem egységes terv szerint épült be, hanem a telektulajdonosok egyéni megrendelései nyomán, egyedi homlokzatokkal és alaprajzokkal. Az egyedi tervezés alól kivételt egyrészt a Beck Ö. Fülöp utca (korabeli Szurony utca) 5. és 7. szám jelentett, amely két ház Koromzai Vilmos egységes terve alapján ikerházként épült. Másrészt a Derkovits utca (korabeli Csendőr utca) 12. számnak és a Beck Ö. Fülöp utca 8. számnak Széll László személyében azonos volt a tervezője.
A tervek egy része ugyanakkor mind a homlokzati, mind az alaprajzi megoldások tekintetében a tipizálódás felé mutatott. A tipizálódás azonban nem az építészek egy része által szorgalmazott új alaprajzi rendszer, a hálófülkés lakás mintája szerint zajlott, hanem a bérlakások esetében kritizált és kárhoztatott alaprajzi megoldások felhasználásával: egyrészt a divatos hallos lakástípus reprodukálásával a földszinti lakótérben, másrészt az egymásba nyíló, nagyobb méretű szobák bevett rendszerével az emeleten. Ebből az időszakból fennmaradt tervanyaggal rendelkező huszonegy ház közül az alaprajzi beosztás mindössze öt esetben követte a hálófülkés lakás ezen időszakban propagált elvét. Néhány esetben rendhagyó megoldások is születtek, mint a Derkovits utca 9. szám alatt Bálint Sándor építész önmaga számára tervezett háza; a földszinten garázzsal épített Derkovits utca 3.; s a megszokott földszinti helyiségek többitől eltérő elrendezését mutató Beck Ö. Fülöp utca 5. és 7. szám alatti ikerház, a Derkovits utca 10.
