Zalalövő népi lakóházak: településtörténet, társadalom és építészeti hagyományok
A mai Zalalövő területén a XIX. kisebb település állt. északiai partján, a Zalával párhuzamosan futó országút mentén terült el. Hadiútként nagy jelentőséggel bírt. Hídfője közelében keleti és nyugati irányba egy-egy országút vezető irányába álltak. Érkező patak két partján kissé el is ágazott. Délre számos kisebb település létezett: Pörgölin, Zalamindszenthez tartoztak, állt néhány lakóház; terült el Pusztaszentpéter. Csütörtökhelyt és Csekéki-pusztát is. történetét dolgozza fel. kaphatunk az azokban különböző időpontokban összeírt - ill. leolvasott - lakóházak számának összehasonlításával. 1. viszonylag nagy különbség mutatkozik a lakóházakat illetően. 1828-as házszámokat tekinthetjük mérvadónak. lakóépülettel is büszkélkedhetett, mint a szomszédos települések. 2. tapasztalhatók az adózók házait illetően. adózók házai. tulajdonosváltása vagy pusztulása ill. újjáépítése is. 44, május l-jén pedig újabb 33 ház égett le. könynyen lángra kaphatott. kb. négyötöde nemesek tulajdonában volt. Pataka kúrialista, ill. jobbágy falu jellege tehát a háztulajdonosok vonatkozásában is kimutatható. bérlők laktak. 3. után - fokozatosan növekedett. Hasonlóan növekedett Fernekág lakossága is. Pusztaszentpéter lélekszáma erősen hullámzott, hol növekedett, hol csökkent. tűnik, valamivel csökkent. sen csökkent. lekszámának alakulása kapcsán is. 4. népesség élt az 1840-es évek végén. érte el az 50 %-ot. lakosságának több mint fele Zalalövő és Zalamindszent lakóinak kb. a nemesekhez tartozhatott. nézve alapvető jelentőségű a rájuk vonatkozó egyházi anyakönyvek vizsgálata. településen 183 házasságot kötöttek. 5. jellemezték. büszkélkedhetett. született házastársat, mindössze a házasságok 7 %-a köttetett helybeliek között. Fel tűnően magas Zalalövőn a mindkét ágon idegenből származó házastársak aránya. A mezővárosban rendkívül erőteljes volt az „idegenek" beáramlása. letelepedésük végleges, vagy éppen csak átmeneti, időleges volt-e. között köttetett. párok más része néhány környező zalai és vasi településről érkezett. ide. házastársat, mint ahány lövői leány idegenből származó férfival összeházasodott. településeken, míg 43 %-uk távolabbi településekről született. született. míg további 18 településről l-l férj vett nőül lövői leányt. aránya. Zalapataka házassági szokásai a lövőinél zártabb társadalomra vallanak. letelepedő, mindkét részről idegenből származású házaspárok aránya 17 % volt. feleséget, mint amennyi patakai leány idegenből érkező férfihoz ment férjhez. össze e helységekből származó férfiakkal. fele-fele volt a mai Zalalövő területéről, ill. származó „idegen" házas társak aránya. A környékbeli falvak közül Zalamindszenten találjuk a legzártabb társadalmat. származó házaspárok aránya itt alig érte el a 10 %-ot. településekről származó leányokkal kötött házasságot. mai Zalalövő területéről. településbeliekkel történt. mindszenti nemes leányt. nőül. Zalalövőn és Zalapatakán sem alkottak zárt, mereven elkülönülő társadalmat. nemes, négy nemes leány pedig nem nemes legényhez ment feleségül. házasságot nemesek. 10 esetben mindkét fél nemes volt, közülük hat pár helyben is született. leány pedig hat nem nemes, ül. nemesek között létrejött házasság volt. 6. A vizsgált időszakban Zalalövő demográfiai mérlege volt a legpozitívabb. természetes szaporodás 6-7 fő volt. meghaltak. településen évente átlag 16-an születtek, és mintegy 12-13-an haltak meg. éves szaporodás tehát 3-4 fő volt mind Zala mindszenten, mind pedig Zalapatakán. mérleg az egyensúly és az egy főnyi veszteség között mozgott. természetes vesztesége korszakunkban 17 főre tehető. 50 %-kal többen haltak meg Zalalövő térségében, mint ahányan születtek! szaporulat, 1845-ben, főként pedig 1846-ban azonban kisebb visszaesés történt. hatását. 1846-ban Göcsej helyzetét Plánder Ferenc, novai esperes. járványszerű méreteket öltő tífusz. aluli gyermek volt. gyermekhalandóság. éves kort, sőt gyakorlatilag már 10 éves koruk előtt meghaltak. volt az egy évnél fiatalabb csecsemők és újszülöttek halandósága. koruk előtt elhunyt gyermekek 56 %-a egyéves koráig elhalálozott. 25 év volt csupán az átlagélet kor. átlagéletkora kb. 48 évre tehető. alig 5 %-a érte meg. - 1828 és 1846 között mindössze két példa akadt erre Lövőn. kétségkívül többféle okra - vagyoni helyzet, életmód, életkörülmények stb. alacsony színvonala sem. világrajönni, és a betegek többségét is ők „kuruzsolták". és Zalamindszentet is, és alkalmanként 17 krajcárt fizettek neki. vették igénybe. akkor Zalapatakának volt bábaasszonya, Pillér Zsuzsanna személyében. bábaasszony is. (1817- ben pl. gyereket) -, valamint a hatósági orvosszakértői munka, pl. látlelet felvétele. Zalalövőn átutazók nagy száma. (Fiume felé utaztában egy alkalommal, 1845. október 31-én éjszaka Széchenyi István gróf is megszállt pl. mégpedig Berndonner Fülöp személyében. Berndonner 1804. bekövetkezett haláláig látta el e feladatot. 1804. 15 Alig néhány nappal Szlábi 1828. egyetemen frissen szerzett két orvosi diplomáját. fiatal orvos egy ideig Zalaegerszegen bizonyította alkalmasságát, 1828. 6-tól ő lett a lövői járás orvosa. - feleségével, Horváth Rozáliával - új házat. el. nevezték ki a lövői járás sebészévé. Grünbaum Bernát, a zsidó község orvosa. fizetett bábája. betölteden volt a járás bábaasszonyi állása. Éva, sárvári bába folyamodott a megyéhez az állás elnyeréséért. megye főorvosa is, 1828. 20 A jól képzett bábaasszony azonban 1834. helyét. lövői járás fizetett bábája. folyamodott, hogy engedélyt kérjen egy zalalövői gyógyszertár felállításához. támogatták, a közgyűlés pedig a megye főorvosához folyamodott szakvéleményért. novemberében elutasította a gyógyszerész kérelmét. környékének egészségügyi helyzetét. szertár felállítása nemcsak szükségtelen, de veszedelmes is lett volna. négy jó gyógyszertárt mégis csak gyengítő gyógyszertárt felállítani. környéken létezik Zalaegerszegen kettő, Körmenden egy, Alsólendván is egy. éppen ez a baj, hogy nem akarnak orvosi szerrel élni. szükségessé az új gyógyszertárt? Lövő-táji földmívesekre ráfogni sem lehet, orvosi szerrel élni nem szokott. köpölyözési céduláért". Mivel Zalalövőn ül. műves foglalkozású kisnemesek alkották. 7. településeken élő nemesek létszámát. születési helyén írtak össze. társadalmában történt változások tendenciáit e táblázat is érzékelteti. noha a lövői nemesi családok száma csökkent. nemesi családok, mind pedig a nemes férfiak száma. János táblabíró is. 8. nemessége a Hetésy valamint Simon családokkal egészült ki. laktak. 9. „uralta" mindvégig. 1845-ben 73 %-át. egész időszakban: a Kiss, a Nagy, a Némethy és a Szabó. szomszédos Lövőről telepedett át. családot, csupán 1829-ben említették Pap Ferencet, egyetlen fiával. kettő, 1829-ben három, 1845 viszont már csak egy Tóth családot írtak össze. család is. 10. Tuboly János postám. helybeli nemesnek, hanem. Kiss Pál fiumei kormányzónak volt. pedig Baranyay Menyhért követte. három örökös osztozott egyenlő arányban. Pál előzte meg. úrbéres szolgáltatásokból, a malmok, kocsmák stb. Zalamindszent nemesi birtokszerkezete könnyen áttekinthető. nemesi közbirtokosság tulajdonában volt. a közbirtokosoké pedig 808 forintot jövedelmezett. (Az 1844. 11. Ferenc 13, Göde János pedig alig 2 holdnyi földbirtokkal rendelkezett. együttvéve mintegy 30 holdnyi birtokuk volt Pusztaszentpéteren. Zsigmond voltak. míg Zarka Zsigmondé 112 forintot jövedelmeztek. nem egészen 3 forintra becsülték. forint jövedelme származott a puszta szentpéteri birtokból. 12. Kis Imréné özv. Nagy Ferencné özv. Cseke Istvánné özv. a legszélsőségesebben differenciált. Imre valamint Nagy József örökösei jelentős, 823 ill. rendelkeztek, bár e birtokok is jelentős részben erdőből és legelőből áll tak. Erdeje és legelője viszont a többi patakai birtokosnak egyáltalán nem volt. öten birtokoltak. kevesebb földje volt. egyetlen kivétellel - a mindössze 1-2 holdas törpebirtokosok közé tartoztak. forintot, 32 %-ának jövedelme pedig még az 1 forintot sem érte el. kézműves ként keresték meg azt. valamilyen kézműves mesterséget. kézművesként. Kiugróan magas, 1569 ül. csak a legnagyobb birtokosoknak, Inkey Imrének ül. a Nagy-örökösöknek volt. nagyságát nem holdban, hanem úgynevezett „kapás"-ban adta meg. közül 35-nek szőleje is volt. kapásnyi), Inkey Imre szőleje jelentősen elmaradt ettől, „csupán" 12 kapás volt. nemes rendelkezettt, a többiek legfeljebb 3 kapás szőlőt birtokoltak. jelen tős mértékben gyarapították a törpebirtokosok földtulajdonát. legnagyobbak. kapás szőleje volt. Thassy Mihály tulajdonában. postamester zárta a maga 4 kapás szőlejével. találtak. kapás) családok, tehát a helybeli, vagy innen elszármazott birtokosok osztoztak. 13. A. sították, bár magas volt a belső telekként használt földek aránya is. mint ameny-nyi rét, erdő és legelő volt. a legtöbb nemesi szőlőbirtokot is. birtokviszonyai, mint azt az 1835-ös összeírás mutatja. feküdtek szét szórtan. birtokközpontjában. Számos lövői és patakai földesúrnak volt pl. Zalamindszenten. legelőiket elkülönözni, vagyis elkülöníteni a jobbágyok legelőitől. pedig a mindszenti jobbágyok ellenálltak, és megtagadták a békés egyezkedést. jobbágyaik ellen - saját úriszékeik előtt. sikerült a két helységben tagosítani. nemeseket. környékén élő nemesség többségét kitevő kisnemességet. fiumei kormányzót, valamint Inkey Imrét. települések nagy tekintélyű, befolyásos földesurai lehettek. és Komárom megye örökös főis pánja volt. Nemeskéri Kiss Pál (1799-1863), a Tolna megyei származású cs. kir. tanácsos 1837-től 1848-ig volt a magyar tengermellék (Fiume) kor mányzója. lövői birtokhoz anyja, Forintos Jozefa révén jutott. Inkey Imre néven két birtokosa is volt Zalapatakának: apa és fia. Inkey Imre (1753-1813) a nagyapa, Inkey Boldizsár 1790. származó patakai örökségét. pereskedéseket. Ifjabb Inkey Imre jelentős hivatali karriert futott be. másodalispánja volt. dolgozott a magyar királyi udvari kancellárián. tábla ülnöke, és még abban az évben cs. kir. aranykulcsos kamarás lett. Kőrösd megyében tevékenykedett alispánként. biztosként küldték ki különböző feladatok ellátására Horvátországba ill. Szlavóniába. végzett eredményes munkát. amikor kinevezték a megye főispáni helyettesévé (adminisztrátorává). Zólyom megye valóságos főispánja. Zalalövő egyik legtekintélyesebb földbirtokosai lehettek. főszolgabírája volt. Utóbbi hivatalát kerek két évtizedig töltötte be. 1819. július 5-én első alispánnak jelölték, ám alig néhányan szavaztak rá. azonban 612 szavazattal (410 ill. megye másodalispánjává. jelenlétében, fejenkénti szavazással került sor. hivatalában. Ágoston József (1799-?) ügyvéd, Zala megye táblabírája. novemberéig pedig Zala megye első alügyésze volt. a lövői járás alszolgabírája lett. Hivatalát 1849 októberéig látta el. számban megtörő, és önkéntes adót fizető liberális zalai nemesekhez. legtekintélyesebb táblabírája, Nagy Pál (1806-?). táblabírót. azt nem tudjuk). tanúskodik, hogy akkor már Zalamind szenten lakott. gazdálkodását. Csány Lászlóval. politikai együttműködésükről számos, Csány Lászlóhoz írott levele tanúskodik. egyik szószólója volt, az ő nevükben kérte Csány támogatását pl. rész lövőiekre". csatározások idején vált szorossá. elvek elfogadása mellett; egyik aláírója volt pl. elvállalására felszólító megyei röplapnak. bukás okait és a liberáli sok által elkövetett taktikai hibákat. 1843. gondolatim egyedül a hazai dolgokra, s megyei közigazgatásra irányozvák". az elkövetett hibákból, erőteljesebb ellenzéki korteskedést tanácsolt Csánynak. sokan, hogy bevárják a Balaton-mellékieket". szervezésekor is. lelke, munkáját azonban fékezte a helybeli földesurak közömbössége. zalalövői urak közül egy sem írt alá! panaszolta 1844 decemberében Csánynak. eredményeiről, és a megye közgyűléseiről. A nemesi kiváltságokkal nem rendelkező népességet a XIX. gyermekeket is, gyakorlatilag tehát a nem nemes lakosság teljes lélekszámát. 14. mindszenti nem nemesek létszám-összegének felelt meg. tartozott a férfiak közé. Pusztaszentpéteren volt a legmagasabb, 61 %. Zalalövőn pedig 51 %-a volt felnőtt. többsége még gyermekkorú volt, és alig 40 %-uk felnőtt. Zalamindszent és Fernekág férfinépessége határozottan fiatalodott. tisztviselő csupán Zalalövőn és Zalapatakán akadt egy-egy. tíz, Zalamindszenten pedig 3 kézművest vettek számba. szolgáltak csak a nemesi gazdaságokban. feleannyian voltak. Zalapataka, Pusztaszentpéter és Fernekág volt a települések sorrendje. szolgáló ún. ingatlanokat és ingóságokat, valamint jövedelmeket. 15. Fernekágon a XIX. létszáma ismét emelkedett, ám korántsem érte el az 1790-es mértéket. Zalamindszentnek volt. közrejátszhatott ebben a népesség fogyása, és a munkalehetőségek változása is. ún. félnemesek, agilisek közül került ki. 1828-ban pl. %-a, 10 fő agilis volt. 16. jobbágyok. A nemesek majorsági földjeit használó, ún. lét. Fernekágon egyeden jobbágyot sem vettek számba, csupán zselléreket. a zsellérek kerültek többségbe. nemesi tulajdonban voltak. A nemesek ún. használatába adott ún. jobbágysságnak adóznia kellett. 17. adózók használták. múlta felül a majorsági szántóföldek arányát az adózók által használtakét. viszont kizárólag majorsági földekhez tartoztak. írták össze. évektől határozott törekvés mutatkozott. 18. elmaradott módszerekkel művelték földjüket. dombosak, kövesek vagy homokosak, vízmosásosak, eléggé terméketlenek voltak. Trágyával évente csak a föld töredékét javították. különösen a rétek a Zala folyó gyakori áradásainak voltak kitéve. évente legfeljebb egyszer tudták kaszálni, és rossz minőségű szénát adtak. Ősszel háromszor, tavasszal pedig kétszer szántottak, két ill. négy igásökörrel. tóföldet vetették be évente, a másik felét pihentették, ugaron hagyták. kelt ki. rozsot, a lapos területen lévő szőlők pedig csak rossz minőségű bort adtak. Zalapataka és Zalamindszent határában is. Zala folyó árvize fenyegette. jellemző; csupán a szántók felét vetették be, másik felét ugarnak hagyták. volt. Zalapatakán szintén kevés terményt vetettek a tavasziakból. pozsonyi mérőt. fordíttatni". ezért csak egyszer tudták őket kaszálni, és eléggé rossz minőségű szénát adtak. is, utóbbi szőlők ráadásul sűrű erdők között, alacsony területeken feküdtek. jövedelmezett. teheneket évente csak négy hónapig volt értelme fejni. 19. legfontosabb haszonállata a szarvasmarha volt. pedig a földművelés és közlekedés számára voltak nélkülözhetetlenek. is. állapodási helyről a másikig. származó osztály levele. fenntartani a legjobb legelőket. Évről-évre ún. területeket, ahol az igásökrökön kívül más állatot tilos volt legeltetni. tilalmat persze gyakorta megszegtek, mint pl. bérlője. használtatik, öszveszorítva tartatik". azonban megtiltotta. 20. teheneké ingadozott, míg a hámos lovaké és a juhoké egyértelműen visszaesett. XIX. adózó gazdaságokból is. évekre. vissza, csupán a jármos ökrök száma emelkedett a hosszabb visszaesés után. Csökkent a sertésállomány is, a lovak száma pedig visszaesett. Zalalövő történetének és épített örökségének tárgya sokrétű: a római kori Oppidum aelium Salla turisztikai és régészeti értékeit is egyaránt magába foglalja. A település szerkezete ma is kettős: központi mag, melyhez nyugatról Zalamindszent, keletről Zalapataka csatlakozik; a környék jellegzetes középkori hagyományai zárják körül a települést. A város különleges természeti környezetét a Zala folyó és a gazdag vízfolyás-hálózat formálja; a mediterrán és hűvös kontinentális hatások összhatása a mezővárosi életmódra és a mezőbirtokosságokra is hatással volt. A település bővizű tava, a Borostyán-tó, a tájház és a népi népének hagyományai ma is részei a helyi identitásnak, amelyet a savanyú érintkezés a múlt és a modernizáció között őriz meg.
Demográfia és társadalmi összetétel a 19. században
4. népesség élt az 1840-es évek végén, érte el az 50 %-ot. lakosságának többsége Zalalövőn és Zalamindszenten a nemesekhez tartozhatott. 183 házasságot kötöttek a településen. 5. jellemezték: a házasságok 7 %-a köttetett helybeliek között. 6. A vizsgált időszakban Zalalövő demográfiai mérlege volt a legpozitívabb, a természetes szaporodás 6-7 fő volt évente. Zalalövőn 50%-kal többen haltak meg, mint ahányan születtek, 1845-ben és 1846-ban pedig kisebb visszaesés történt. 1846-ban a Göcsej helyzetét tífusz sújtotta. 7. A népesség fiatalodott, a nemesek közti arány pedig képezte a társadalom meghatározó részét. 8. Zalapatakán és Zalamindszenten a nemesi középosztály és a kisnemesség összetétele alakította a település társadalmát. 9. A nemesi és nem nemesi lakosok aránya közel azonos volt, bár a zártság mértéke Zalalövőn és Zalamindszenten magasabb volt. 10. A táblázatokból kitűnik, hogy az 1840-es években a település lakói között erőteljes volt a nemesség hatása, a majorsági földek használata és a jobbágyság szerepe.
Háztartások és gazdaság a középkori és kora-kori Zalalövőn
11. A nemesi birtokok és a közbirtokosság összetétele szerepet játszott a gazdaságban: a közbirtokosok jövedelme is fontos tényező volt, a lakosság túlnyomó része pedig a nemességhez kötődött. 12. A kapás- és szőlőbirtokok eloszlása szorosan kapcsolódott a földbirtokosok rangjához: a legnagyobb birtokosoknak voltak saját szőlejük, míg a törpebirtokosok száma jelentős volt. 13. A földhasználati módszerek a 19. századi összeírások szerint alacsonyak voltak: a rétek gyakran árvizeknek voltak ki téve, a jellemző kaszálás évente csak egyszer történt, és a szénat minősége is alacsony volt. 14. A népesség összetétele és a gazdaság demokratikus elemei között fellelhető volt egyfajta feszültség: a jobbágyok és nemesek közötti viszonyok a földbirtokosság arányait is befolyásolták. 15. Fernekág és Zalamindszent népességének alakulása inkább a munkaerőpiaci lehetőségek és a földbirtokok változásai szerint alakult. 16. A zsellérek aránya a majorsági földhasználat növekedésével párhuzamosan nőtt, míg a nemesek részaránya mérséklődött. 17. A nemesi adózók használata a majorsági földekhez tartozott, míg a közvetlen jobbágypressziót a földesurak bírták ellenőrizni. 18. A gazdasági tevékenységek között a tehenek és más haszonállatok fontos szerepe kiemelkedő volt, hiszen az állattenyésztés a földművelés kiegészítője, sőt alapja is lehetett. 19. A mezőgazdaság és az állattenyésztés összefüggései között a legfontosabb események közé tartozott a szántóföldek és legelők megosztása, valamint a békés megállapodások megkötése a jobbágyok és a nemesek között. 20. A XVII-XVIII. század vége felé bekövetkezett társadalmi és földbirtokosi átrendeződések meghatározták Zalalövő későbbi gazdasági arculatát, ahol a véghelyi vár és a környező birtokosok befolyása jelentős maradt az idő folyamán.
Kultúra, emlékek és épített örökség
A római kori Oppidum aelium Salla nyomai Zalalövőn is jelentős régészeti örökséget képviselnek. A város történetében egykor fontos végvár és kereszteződés volt a zala mente kereszteződésében. A rómaiak korszakában megnyílt kultúrkör és a késő középkori jogok nyomai ma is láthatók a városban: a török idők hatására érkezett településrészek és a földbirtokos családok örökségei mind hozzájárulnak Zalalövő sokrétű történelméhez. A Borostyán-tó és a tájház bemutatja a népi építészet jellegzetes elemeit, amelyeket a turisták és kutatók egyaránt értékelnek. 21. Zalalövő vasúti kapcsolatai a XVII-XIX. századból eredő közlekedési hagyományokat is hordozzák, jelenleg pedig a vasútállomás egy jelentős nemzetközi közlekedési csomópont. A 86-os főút és a kelet-nyugati összeköttetések regionális közlekedési jelentőséget adnak a településnek. A város modernizációja 1960-as évektől kezdődött a 86-os út körülete és a vízrendezés projektjeinek integrovása közben. 1999-es vasútfejlesztés és 2000-es városi cím elnyerése tovább erősítette Zalalövő regionális aktív szerepét. A helyi kultúra és építészet férfi- és női kézművességet, paraszti hagyományokat és a földbirtokos családok társadalmi szerepét egyaránt tükrözi. A tájház és a templomok gazdag történetisége ma is fontos identitásképző elem a helyi közösség számára.
tags: #zalalovo #nepi #lakohazak