Zsörk eladó ház: történet, romok és lehetőségek a Bakony északi peremén
Zsörk egykor élettel teli kicsi falu volt Pápától jó 20 kilométerre, a Bakony északi peremén, ahol kis parcellákban szőlő és rengeteg gyümölcsfa sorakozott a helyi gazdák kertjeiben.
Zsörk falut először 1249-ben említik a krónikák, ekkor a karakói várjobbágyok kezén volt.
A legközelebb 1332-ben említett falu a középkorban egy nemesi birtokos családé, akiknek jobbágyai 1488-ban hét forint állami adót fizettek.
A török megjelenésével, már 1531 előtt végleg elnéptelenedett.
A puszta a 18. században a gróf Esterházy család pápai uradalmának része lett, szőlővel telepítették, a szomszédos falvak gazdái művelték.
Az 1990-es évek elején még volt lakója a ma zártkertként funkcionáló területnek, ám utolsó „hírmondója” is elhagyta akkoriban.
A falu házai és telkei teljesen kiürültek és az az enyészeté lettek.
Zsörköt Pápateszér és Bakonyszücs felől lehet megközelíteni - nem akárhogyan.
A polgármester a portálnak azt is megemlítette, hogy vannak környékbeliek, akik még gazdálkodnak a területen.
Van ugyanakkor egy ma is stabilan magasodó műemléke az elnéptelenedett falunak, ez pedig a szőlőhegyen álló kápolna.
Egy, a Veszprém megyei püspöki levéltárban őrzött jegyzőkönyv alapján építési idejét 1813-ra teszik.
A Szent Istvánról elnevezett zsörki kápolna zarándokhelyszín.
Pleszinger László fotós 2020. Azonosító: 169_phr
Bázakerettye belterületén kínálunk megvételre egy 7 432 m²-es, több épületből álló ipari telephelyet.
A telephelyen több különálló üzemi épületrész, raktározásra és kiszolgálásra használható helyiség található.
A lakóház hasznos alapterülete 95,30 m².
A lakóházas ingatlan területe 2076 m².
Az Őrségi Nemzeti Park Magyarország egyik legkülönlegesebb természeti kincse, ahol érintetlen erdők, hangulatos dombvidékek, régi paraszti porták és a hagyományos őrségi életforma találkozik.
A tulajdonosi tájékoztatás szerint az üzlet jelenleg is aktívan működik.
Az ingatlan kiváló elosztásának és tágas tereinek köszönhetően ideális választás családok számára is.
Azonosító: 156_phr
Az Őrség Magyarország egyik legkülönlegesebb vidéke: dimbes-dombos tájak, hatalmas erdők, kristálytiszta levegő, csend és nyugalom minden irányban.
A 7.786 m²-es, tágas telek kiváló lehetőséget nyújt gazdálkodásra, önfenntartó életmód kialakítására, akár lótartásra is ideális választás.
Petőhenye egy rendkívül csendes, nyugodt kis település Zala vármegyében, mindössze pár kilométerre Zalaegerszegtől.
Bazita, az egykor önálló település, ma már Zalaegerszeghez tartozik.
Előttem sáros földút kanyarog, a fejem felett két sas köröz.
Egyedül vagyok, erre senki sem jár, nincsenek jelzések és iránymutató táblák.
Aztán a következő pillanatban egy keresztet látok kiemelkedni a fák koronája fölött.
Ekkor válik biztossá, hogy jó helyen járok.
Ott, ahol a Bakony északi széle méltóságteljesen simul bele a Kisalföld keleti medencéjébe.
Ott, ahol egykoron élet volt, mára már szinte semmi sem maradt.
Csak pár madár, néhány gyógynövény és 360 gyümölcsfa.
Ez egy szellemfalu az erdő közepén.
Megérkeztem Zsörkre.
Tavaly december óta sok helyen olvastam, hogy a vasúti menetrend változása „letörölte” Pápát a térképről.
Ha ez ebben a formában nem is teljesen igaz, tény, hogy az új menetrendben csupán egyetlen közvetlen Budapest-Pápa-vonat maradt meg, ezenfelül kizárólag győri átszállással lehet megközelíteni a csodaszép barokk várost.
Kár ezért, közvetlen autóbuszjáratok ugyanakkor akadnak a fővárosból.
Most - bár kedvem éppen lett volna hozzá - nem álltam meg Pápán, mert a távolsági autóbusszal Bakonyszücsig mentem tovább.
Bakonyszücs mellett Pápateszér a másik olyan település, ahol, ha azt mondom, Zsörk, nem kérdeznek vissza, hogy az micsoda.
Helyette útbaigazítanak, miközben kissé furcsán méregetnek, hogy miért akarok oda menni.
A falu, amely 1531-ben egyszer már elnéptelenedett.
Ahogy írtam, Zsörkre hivatalosan nem vezetnek utak.
Az egykori települést a turistajelzések is messze elkerlik.
A buszról leszállva egymás után adták a tanácsokat, figyeljek egy keresztet, majd egy halastavat, később egy élesen balra kanyarodó utat.
Ha résen vagyok, egészen biztosan odatalálok.
Miközben magányosan haladtam utamon, felidéztem mindazt, amit erről a szellemtelepülésről előzetesen olvastam.
Már 1249-ben említést tettek róla, amikor a karakói várjobbágyok kezére került a terület.
Különleges falva ez Magyarországnak, mert az idők folyamán többször is teljesen kihalt.
Így volt ez 1531-ben, amikor még nem szállta meg Magyarországot a török.
Ennek ellenére ebben az évben, amikor egyébként megalapításra került a Pápai Református Kollégium, Zsörk elnéptelenedett.
Aztán a 18. századra visszajöttek az emberek, s az Esterházy család felügyelete alatt elkezdték a föld művelését, a szőlő telepítését és annak gondozását.
Magányos templom áll az egykori szőlőhegyen 1969.
Ezt már az egyik viszonylag épségben megmaradt sárga ház homlokzatán olvasom.
Ezt az épületet tehát 47 évvel ezelőtt emelték, akkor pedig még laktak Zsörkön.
Sőt, nemcsak akkor, hanem a nyolcvanas évek elején is.
Zsörk utolsó lakója egy idős néni volt, aki alig több mint harminc éve hagyta itt az árnyékvilágot.
Az elnéptelenedés egyik fő oka, hogy korábban sem Pápateszér, sem Bakonyszücs felé nem épült ki aszfaltozott út, s az erdők ölelésében, a dombtetőn megbúvó parányi kis falu így sosem kapcsolódhatott össze a szomszédos településekkel.
Jelenleg már csak a pusztulás és a reménytelenség jegyei tűnnek fel mindenütt.
A templom állapota viszont mindezeknek szöges ellentéte.
A misztikumba süllyedő egykori falu különös mementója ez.
Keletkezésének történetéről gyakorlatilag semmit sem lehet tudni.
Egyes források szerint 1813 körül épülhetett.
Erre utal az is, hogy egy 1784-ből származó hadászati térképen még semmi nyomát nem lelni a szőlődombon álló istenházának.
A templomot Szent István király tiszteletére emelték.
Amikor a bejáratához léptem, kissé meglepve láttam az ajtóra tett vaskos láncot és lakatot.
Zsörkön, a nem létező faluban, ez az egyetlen olyan épület, amelyet zárva talál a látogató.
Az ajtó résein benézve a templomban az ősszel lehullott faleveleket, valamint egy István királyt ábrázoló képet látok.
A Szent Istvánról elnevezett zsörki kápolna mára nyári zarándokhelyszín lett.
Minden év augusztus 20-án istentiszteletet tartanak itt, amelyre szép számmal jönnek a környékbeliek a szomszédos Bakonykoppányról, Bakonyszücsből és Pápateszéről is.
A harangját Pápateszérre vitték, ott őrzik.
Nem szerették volna megélni, hogy a fémgyűjtők ezt is ellopják.
A két megmaradt zsörki ház egyikében két ottfelejtett szék, egy asztal és egy borosüveg jelzi az ember nyomait.
A sárga épület belső szobájában erős keresztgerendák tartják a mennyezetet, ahogyan anno a falusi parasztházaknál ez szokás volt.
A romok között a téglákat már régen belepte a moha, miközben a faágakra akasztott, ottfelejtett ingeket tépi, szaggatja a szél.
Ki és miért kötötte fel ezt a fekete ruhadarabot a fára?
Ki tudja…
Az egykori szőlőtőkéket már teljesen benőtte a gaz, s vannak olyan romok, amelyeknek a közelébe sem merek menni.
Csupán messziről nézem, és gondolkodok: kik lakhattak itt, milyen lehetett az életük?
Az egykori falu közepe falé haladva a tér kiszélesedik, a fák is átadják a helyet a rétnek, amely - minden bizonnyal - valamikor Zsörk központja lehetett.
A tér mögötti bozótos erdőség már csak romokat rejt, de az jól látszik, hogy a nagy, széles terület két oldalán húzódhatott a falu alsó és felső utcája.
Keresem a temetőt, de nem találom.
Talán jobb is.
Szerintem Zsörk temetkezési helyét már visszavette a természet.
S bár nem vagyok félős típus, gyakran nézegetek a hátam mögé, hátha jön még valaki.
Vicc ez, errefelé csak a madarak járnak.
A távolból a déli harangszó hangját hozza a szél, az egyik irányból a bakonyszücsi, a másikból a pápateszéri templom harangja kongat.
Leírhatatlan pillantással mérnek végig a vegyesboltban.
A fűben fekve készítek még pár képet, aztán az időm lassan lejár, el kell érjem a délutáni pápai autóbuszt.
A már ismert úton ereszkedek le a dombról, s ahogy haladok, gyakran tekintek visszafelé.
Egy ideig még látszik a zsörki templom keresztje, aztán már csak a magasles szegődik „társamnak”.
Eszembe jut, hogy ennek az oldalára éppen fel lehetne festeni, hogy Zsörk innentől kezdve még 1 kilométer, de gyanítom, erre az információra nem szomjaznak tömegek.
A halastó már régi ismerősként köszönt, s mire beérek Bakonyszücs központjába, elégedetten konstatálom, hogy még ebédelni is maradt időm a busz indulásáig.
Bakonyszücs ebből a szempontból is tipikusan magára hagyott zsáktelepülése az országnak, tekintettel arra, hogy egyetlen vegyesbolt árválkodik a falu főutcáján, összenőve a helyi kocsmával.
Az italmérés délután kettőkor zárva, de a bolt nyitva, a bajuszos, középkorú eladó pedig meglepetten néz végig rajtam.
Ide idegenek nem szoktak betévedni - ezt látom az arckifejezésén, de barátságos és segítőkész.
Az árak budapesti szemmel értelmezhetetlenek: egy liter dobozos baracklé, két sóskifli, egy téli fagyi és egy tízes zsebkendő összesen 350 forint.
Az ebédemet a templom tőszomszédságában lévő buszmegállóban fogyasztom el, s mire a fagyi végére érek, meg is érkezik a busz.
Pápa felé félúton, Ugod község buszmegállójában, még látom a helyi farsangi retró diszkó februári sztárvendégének a fényképét.
Magyar szinten állócsillag ő, éppen ezért lep meg, hogy idősödő kora ellenére azt is vállalja, hogy egy ilyen kicsiny település művelődési házában haknizzon.
Nekem viszont Zsörk volt az.
Visszagondolva a mögöttem hagyott órákra eszembe jut, hogy nem lehet minden falut megmenteni.
Tudom, hogy a Zala megyei Iborfián is nyolcan laknak csupán.
Tudom, lesznek még kihaló falvaink.
Tudom, de nem akarom elfogadni, még akkor sem, ha ez az élet rendje.
Szerintem nem ez.
Ami reményt ad, az éppen ez az álló templom.
Lehet-e egy ilyen településnek jövője?
A pápateszéri polgármester, Völfinger Béla szerint még nem veszett el minden remény.
Nem is olyan régen egy fiatal pár a fővárosból Pápateszérre költözött, s ők kezdték el vizsgálni a kihalt falu környékét.
Csodálatos dolgokra bukkantak.
Ki gondolná, hogy Zsörkön van 360 olyan gyümölcsfa, amelyekhez az elmúlt három évtizedben egyetlen ember sem nyúlt, senki sem metszette, senki sem permetezte, ennek ellenére minden évben remek terméssel ajándékozzák meg az almát, körtét, szilvát kedvelőket.
Az ember távollétében több tucat olyan gyógynövény honos a zsörki dombokon, amelyet máshol már alig találunk meg az országban.
Kiderült az is, hogy az egykori falu helyén igazi madárparadicsom alakult ki, amelyet szívesen tanulmányoznak az ornitológusok.
A Kőris-hegy és a bödögei aranyoroszlán
Talán az sem véletlen, hogy az elnéptelenedett Zsörk „szomszédságában” ott emelkedik a Bakony legmagasabb pontja, a Kőris-hegy, amelynek 709 méter magas csúcsát az Országos Kéktúra is érinti.
A hegyet beborító kőriserdők hosszú ideje ismertek és népszerűek az errefelé túrázók körében.
Nem beszélve az Odvas-kői-barlangról, amelyről már egy 1037-ben István király által kiadott adománylevélben is megemlékeznek.
Homokbödöge községében pedig a falu címerét csodálom meg, a kettős farkú aranyoroszlánt, amely kivont ezüstszablyával lép egyet.
Ez az egyszerű motívum egyaránt jelképezi az egykori nemesi birtoklást, a többszöri újratelepítést és a legújabb kori autonómiát.
Ebből a többszöri újratelepítést tartom lényegesnek, és azt, hogy Homokbödöge nem jutott Zsörk sorsára.
A Bakony nyugati szélén megbúvó erdei szellemfalut gépkocsival Pápán keresztül lehet a legkönnyebben megközelíteni.
Akár Pápateszérről, akár Bakonyszücsről gyalogosan egy óra alatt könnyen elérhető Zsörk, a Bakonyszücsről vezető út talán egyszerűbb és kevésbé téveszthető el.
Tömegközlekedéssel szintén Pápa az első célpont, majd onnan a Bakonyszücsig közlekedő közvetlen autóbuszjárattal érdemes továbbutazni.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. márciusi számában.
Kapcsolódó cikkeink: Gomba? Zsörkre nem vezet semmilyen út, a turistaösvények is félve kerülik el, pedig a kis falu érdekes látvány lehet.
Mintha megállt volna benne az idő.
2025. április 25. 11:30
2025. április 25. péntek 11:44
olvasási idő 2 perc
Az eldugott Zsörk szellemfalujában ma már senki sem lakik, minden ugyanúgy áll, ahogy a falu lakói évekkel ezelőtt elhagyták.
A falucskát meg lehet közelíteni Pápateszér és Bakonyszücs felől is, amennyiben az időjárás is engedi.
században újra élet költözött a területre, hála az Esterházy-családnak, akik uradalmuk részévé tették a térséget.
A falu az 1990-es években néptelenedett el, azóta csak az egykor szebb napokat látott épületek őrzik a lakók emlékét.
A falu mostani állapotaUtcácskái fölött a gaz vette át a hatalmat, a megmaradt épületen kúszónövények telepedtek meg.
A magányos házak némelyikében minden pont ugyanúgy áll, mint amikor a lakók végleg elköltöztek onnan.
