A szántóföldi növénytermesztés és a gabonafélék
A növénytermesztés évezredes múltra tekint vissza, és alapvetően meghatározza az emberiség táplálkozását és gazdaságát. A termesztett növények egy részénél a magvakat (gabonafélék), más részénél a növények levelét, gumóját, gyökerét, húsos termését használják táplálkozásra. Szűkebb értelemben a Gramineae családba tartozó növények a gabonafélék, melyek a legnagyobb jelentőségű gazdasági növények, mivel az emberiség táplálékának alapját képezik.
A növénytermesztés fejlődése és a szántóföldi növények
Az emberiség már az i. e. X. és VI. évezred között elkezdte a növénytermesztést és az állatszelídítést a legrégebbi ún. háziasított övezetekben, mint Görögország vagy a Kaszpi-tenger vidéke. Ezen a területen őshonos volt az árpa, a búza, valamint a juh, a kecske, a szarvasmarha és a sertés. Az i. e. V. évezredre a gazdálkodás annyira elterjedt, hogy az emberek letelepedhettek a Nílus völgyében. A legelső nagy kultúrák az ún. folyammenti kultúrák voltak.
A Honfoglaláskor Magyarország területének 80%-át erdő borította, és az Alföld nagy részét víz. A folyószabályozás és az erdőirtás megváltoztatta a környezetet, ami az élőhelyek megszűnésével és állatok elpusztulásával járt. Ezek voltak a folyószabályozások, az új mezőgazdasági területek és közlekedési lehetőségek megteremtésének árnyoldalai. A természeti környezet legnagyobb átalakulását és veszélyét a gazdaság igényei jelentik.
Nagyüzemi növénytermesztés alatt olyan jövedelmező mezőgazdaságot értünk, amely a kedvező adottságú területeken a szántóföldi növénytermelés (gabona- és takarmánytermelés) előnyeit ki tudja használni. Ez iparszerű termelés, ami az azonos minőségű termelés és értékesítés feltételeit is biztosítja. Ezt csak a nagy termőterülettel rendelkező, megfelelő tőkeerővel és gépesítettséggel rendelkező tulajdonosok tudják elérni.
A szántóföldi növénytermesztés a gabonaféléken nyugodott. A XIX. század közepén bekövetkező jobbágyfelszabadításig, illetve a mezőgazdaság kapitalista fejlődésének kibontakozásáig a szántóföldi növénykultúra nem változott. Később előfordultak a legfontosabb hüvelyesek (bab, lencse, borsó), valamint a mák, dinnye is. Ezek termesztési helyszíne a kert volt. Az újkori kapásnövények, elsősorban a kukorica és a burgonya a szegénység tápláléknövényeként vált népszerűvé.
A legfontosabb gabonafélék
A gabonafélék az emberiség legfontosabb élelmiszerforrásai közé tartoznak. A belőlük készült élelmiszerek és ételek jelentős szerepet játszanak az energia- és szénhidrátbevitelben, hozzájárulnak a szervezet fehérje-, valamint vitamin- és ásványianyag-szükségletének biztosításához. A gabonafélék fehérjetartalma számottevő, éppen ezért fogyasztásuk komoly szerepet játszhat a napi fehérjeszükséglet biztosításában. Jellemző rájuk a nagy élelmirost-tartalom, ezáltal rendszeres fogyasztásuk számos betegség megelőzésében szerepet játszik.
Búza
A búza (Triticum aestivum) a legfontosabb gabona, főleg lisztet készítenek belőle. Könnyen alkalmazkodik a különböző ökológiai feltételekhez. Az északi félgömb mérsékelt éghajlati övében termesztik, elsősorban kenyérnövényként. Az éghajlati adottságoktól függően termesztenek őszi, illetve tavaszi búzát. A búza szemtermése egyetlen termőlevélből kialakult száraz, zárt termés. Egyetlen mag található benne, a maghéj és a terméshéj szorosan összenőtt. A búzából őrölt lisztből készül mindennapi kenyerünk. A gabonaszem külső rétege B-vitaminban gazdag. Rostanyaga segíti az emésztést, sokáig jóllakottnak érezzük magunkat tőle. A sikér (glutén) a gabonafélékben előforduló fehérjék keveréke, amely lehetővé teszi a tészta laza, lyukacsos szerkezetének kialakulását.
Árpa
Az árpa (Hordeum vulgare) a gabonafélék között a harmadik helyet foglalja el a vetésterület nagysága szerint. Az árpát hazánkban többféleképpen hasznosítjuk: nagyon értékes abraktakarmány, különösen a sertéstenyésztés részére nélkülözhetetlen; fontos nyersanyaga a sör és a malátagyártásnak, de kásaként - árpagyöngy - emberi fogyasztásra is alkalmas. Az árpa egyike a legrégebben termesztett gabonaféléknek. Keletkezési helye valószínűleg Elő-Ázsia volt. A legkülönbözőbb éghajlati adottságú területeken is termesztik. Két fő változata az őszi és a tavaszi árpa. Az őszi árpát főleg takarmányozási céllal termesztik, míg a tavaszi árpának az emberi táplálkozásban van vitathatatlan jelentősége, a sörgyártás egyik alapanyaga.
Rozs
A rozs (Secale cereale) a perjefélék családjába tartozó gabonanövény, közeli rokonságban áll a búzával és az árpával. Felhasználható liszt- és kenyérkészítéshez, alkoholtartalmú italok előállításához. Állati takarmányként is hasznosítható. A rozs minden valószínűség szerint Kis-Ázsiából származó gabonafélénk. Alkalmazkodóképessége a gabonafélék között a legjobb, kiváló hideg- és szárazságtűrésű növény. A hűvösebb, csapadékosabb éghajlatot kedveli, gyengébb minőségű talajban is megterem, valamint a hideget, és a hosszabb telet is jobban bírja, mint a búza.
Zab
A zab (Avena sativa) olyan gabona, amit leginkább takarmánynak termesztenek. Magyarországon főleg lóabraként hasznosítjuk. Észak-Európában kását őrölnek, Belgiumban sört főznek belőle. Fontos táplálékunk, emellett takarmányozásban is fontos szerepet játszik. Jó biológiai értékű, magas E-vitamin tartalmú. Szalmáját is takarmányként használják. Gyakran termesztik keverék-zöldtakarmányként borsóval, bükkönnyel párosítva.
Kukorica
A kukorica (Zea mays) a perjefélék családjába tartozó, lágy szárú, egylaki, váltivarú, egynyári növény. Amerikában őshonos, Európába a gyarmatosítással került. Ma a legnagyobb területen termesztett szántóföldi növényünk. Népies nevei: tengeri, törökbúza, málé. A kukorica olyan pázsitfűféle, ami egynyári, kalásztengelye (kukoricacső) kemény és tagolatlan. A kalászkák párokban helyezkednek el, a szemek a csövön hosszanti sorokba rendeződnek. A kukorica nővirágzatát, a bibét és a szokatlanul hosszú bibeszálakat, kukoricabajusznak nevezik. Nálunk elsődlegesen takarmánynövényként termesztik, de számos ipari terméket is előállítanak belőle. Szemtermése, zöld szára, levele állati takarmány. Szárát, levelét a papíripar dolgozza fel.
Rizs
A rizst szubtrópusi és trópusi monszunterületeken termesztik. Két fajtát különböztetünk meg: vízi (vízigénye a tenyészidőszakban óriási) és hegyi rizst. A hegyi rizst a magasabb fekvésű területeken termesztik, öntözést nem igényel. A rizs növekedése alatt nagy meleget, érés idején szárazságot igényel.
Egyéb haszonnövények
A haszonnövények olyan növények, amelyeket azért termesztenek az emberek, hogy a termésüket vagy valamelyik más részüket később felhasználják. Ezek lehetnek gabonafélék, takarmánynövények, olajos növények és kapásnövények.
Napraforgó
A napraforgó (Helianthus annuus) Magyarországon a legfontosabb, a legnagyobb területen termesztett olajnövény. Észak-Amerika nyugati feléről származik. A növény könnyen felismerhető élénksárga, tányérszerű fészekvirágzatáról. Termése száraz, zárt, egymagvú kaszattermés. Olajából az élelmiszeripar étolajat és margarint gyárt. Olaját szappan készítésre is felhasználják.
Repce
A repce (Brassica napus) értékes ipari növény; a magjából olajat ütnek. A mediterrán vidékről származik. A repceolajat főleg két fajtájából: a réparepcéből és a káposztarepcéből állítják elő. A repceolajat főleg étolajként hasznosítjuk, de a margarin és a szappan gyártásának is fontos alapanyaga. Az olajpogácsa nagyon tápláló olajgyári hulladék.
Gyógynövények
A gyógynövények a népi gyógyászatban gyógyításra használatos vadon termő és termesztett növények voltak. Leggyakrabban virágukat, termésüket, gyökerüket vagy levelüket használták fel. Ma is használunk gyógynövényeket, főként teaként. Legismertebbek a kamilla, a csalán, a körömvirág, a kakukkfű.
Ipari növények
Ipari célra termelt mezőgazdasági növény a len és a kender. A kender évszázadokon át a legjelentősebb háziipari növénye volt a magyar parasztgazdaságoknak is. A len olajos magvú ipari rostnövény. A Kárpát-medencében klimatikus okok miatt a vásznat szolgáltató rostnövények közül inkább a kender terjedt el.
Környezetkímélő gazdálkodás és génmanipulált növények
Környezetkímélő gazdálkodás alatt olyan tevékenységet értünk, amelyek nem veszélyeztetik a táj ökológiai állapotát. Szigorúbb válfaja az ökogazdálkodás, amely pozitívan módosítja, javítja, helyreállítja a táj ökológiai gazdagságát, növeli a biodiverzitást.
Géntechnológia vagy génmanipuláció alatt azt értjük, amikor egy élőlény génállományába bevisznek, vagy onnan eltávolítanak egy vagy több gént, azért, hogy tulajdonságait megváltoztassák. Az agrokémiai ipar általában olyan állományokat hoz létre génmanipulációval, amelyek ellenállóbbak a környezeti változásokkal, gyomirtó szerekkel, betegségekkel, kártevőkkel vagy nehézfémekkel szemben.
Búzatermesztés és -betakarítás 🌾 kisüzemben és kenyérsütés! 🍞
tags: #5 #osztaly #termeszetismeret #a #szantofold #novenyei