Herpályi Csonka torony és a templom alaprajza Berettyóújfaluban

Debrecentől északra található zeleméri templomrom felkeresése után, a mára szintén elpusztult egykori Herpály nevű falut látogattuk meg, pontosabban mondva a herpályi kolostortemplom maradványait. Debrecenből a 47-es főúton indulva déli irányba haladtunk, Berettyóújfalut elérve a körforgalomnál a harmadik kijáratot választva rátértünk a 42-es számú főútra (Biharkeresztesi út), mely az Ártándi Határátkelő felé vezet. A Berettyóújfalu végét jelző táblát elhagyva körülbelül egy kilométert kell még megtenni a főúton, majd balra kell letérni egy földútra, amely a Csonkatoronyhoz vezet, ami Berettyóújfalu város egyetlen országosan védett műemlék épülete.

Az alaprajzról és a templomról mondott történeti összefoglalást a területen végzett ásatások, helyreállítások és rekonstrukciók segítségével dolgoztuk fel. A templom és a körülette fekvő település múltjáról, építéséről és pusztulásáról nem rendelkezünk biztos adatokkal. Valószínűleg a X. században már létrejött egy falu ezen a területen, mely a XI. században Pályi néven volt ismert. Később az Ér toldalékkal - utalva a Berettyó egyik ágára, melyet Ér-nek hívtak - különböztették meg a többi közeli, szintén Pályi nevű falutól, majd az Érpályi névből lett Herpály. A XVI. században a Berettyóújfalu és környéke román kori építészetének nyomai is fel-felsejlenek.

A település története és a kolostortemplom megítélése

Az ásatások során az egykori településhez tartozó templom déli kapujának közelében huszonnyolc téglakeretes, többnyire kifosztott sírt tártak fel. Az egyik, bolygatatlan sírban egy női csontváz jobb kezében II. Géza király (1141-1162) idejéből származó dénárt találtak. A sír és a templom alapozása mellett talált adatok alapján feltételezhető, hogy a temetőt a templom építése után, nagyjából 1170 körül kezdték használatba venni. Az eltérő vélemények szerint a templomot talán johanniták építették saját részükre, majd később a premontreiek birtokába került, vagy esetleg a johanniták egyből a premontreieknek adták át. A kolostor építéséről írásos források nem maradtak fenn - legvalószínűbb, hogy a templom kolostortemplom volt, vagyis a kolostor szolgált templomként.

Az 1241/42-es tatárjárás során a falu lakossága nagy része elpusztulhatott, a kolostortemplom pedig súlyosan megrongálódott. A benépesedés csak lassan indult meg, de Herpály 1260 körül már újratelepült, és a XIII-XIV. század fordulóján a kolostortemplom újra felépült. Egy 1418-as birtokmegosztó oklevél szerint Herpály falunak (lakossága nem haladta meg a háromszáz főt) négy utcája volt, valamint három kocsmája, amelyek közül az egyik vendégszobával rendelkezett, a többinél pince található.

A templom felépítése és alaprajza

A kutatások szerint a kolostortemplom háromhajós, nyugati ikertornyos, román stílusú, igen nagy méretű épület volt. A templom főhajója bejárata a nyugati oldalon volt, a főszentély egyenes záródású volt, az északi és déli mellékszentély belül félköríves, kívül pedig egyenes záródású. A déli mellékszentélyhez csatlakozott a sekrestyekápolna. A toronypár és a nyugati előcsarnok nemzetközileg is figyelemre méltó jellegzetesség, melyek a gyulafehérvári székesegyház párhuzamait idézik. A torony bejárata a templom nyugati oldalán volt, a déli falon azonban felfedeztek egy kaput is. A főhajó belsejében három-három kőalapra rakott pillér állt az északi és déli oldalon.

A feltárások során sok olyan részlet került elő, amely a templom összetettségét mutatja: az északi mellékszentély belső félköríves részéből és a főszentélyből adódó ellentmondások miatt a román kori építészetben ritkának számító megoldások is felmerülnek. A déli torony északi és keleti sarka mögött megmaradt falpillérek és az ÉNy-i pillér különösen értékesek a rekonstukció szempontjából. A feltárás során a járószinttől induló ÉK-i toronyrészlet és az alul nyolcoldalú, felül körkeresztmetszetű ÉNY-i pillér is kiemelkedő jelentőségű maradványok voltak.

A templom pusztulása és helyreállítása

A torony 1658-ban a török támadások során égett fel, később 1660-ban újra megrongálódott, és 1660-ban semmisült meg a váradi győztes csata nyomán. A Bethlen Gábor-szabadságharc utolsó időszakában a rom térképe is meggörnyedt, s a harcok következtében tovább romlott. 1806-ban még állt a két torony, a templomhajó és a kápolna, de 1842-re a déli torony érdemben megmaradt, a többi torony már hiányzott. 1844-ben a Tardy családhoz került Herpály puszta, amely a templomromot körülölelő árkot részben feltöltötte, s ekkor egy körülbelül 20 kilogramm súlyú gótikus harangtöredék kerül elő. 1854-ben a déli toronyról készítettek vízfestményt, felső emeletét lebontatták, mert az ledőléssel fenyegetett. A későbbi években a templomromot körülölelő árok betemetése történt, így a romok látható részei megsemmisültek, és a déli torony maradványa a “Csonkatorony” névre hallgató egyetlen életben maradt toronnyá vált.

1959-ben a megyei építőipari vállalat műemlékbarát munkatársai megmentették a torony végleges pusztulásától, és újra falazták a hiányzó részeket. A helyreállítás idején a déli oldal párkánya és az alatt elhelyezkedő ikerablak, valamint a DK-i sarok megmódosítása is megtörtént, de ez a beavatkozás nemcsak a torony megmentését szolgálta, hanem a későbbi régészeti feltárások megalapozásához is hozzájárult. A 1972-1976 közötti felmérési és feltárási munkálatok elindították a tervszerű tudományos kutatásokat és helyreállításokat, amelyek később a templom egészének rekonstrukciójához vezettek.

A rekonstrukciók során készült két rajz messze túlhaladta a korábbi elképzeléseket, és lehetővé tette a herpályi templom építéstörténetének részletesebb vizsgálatát. A romok alapján megfogalmazódó hipotézis szerint a jelenlegi alaprajz részletei nem mindenben tükrözik az eredetit, különösen a mellékszentélyek közti különbségek és a déli kapu közelében talált sír adatai alapján. A nyugati toronypár és az előcsarnok megjelenése a gyulafehérvári katedrálishoz hasonlítható, és a belényesi toronyhoz hasonló elemeket is mutat a helység története. Ettől függetlenül a Bihar megye késő román téglaépítészetének vizsgálata adhat mélyebb betekintést a Herpály-i Csonka torony építészetébe és elhelyezésébe.

Összekapcsoló párhuzamok és külföldi példák

A kutatás a környék más román kori építészeti emlékeivel állít össze párhuzamokat. A somlyóújlaki templom hajójának oldalkarzata és az albisi nyugati homlokzata előtti támpilléres torony hasonló megoldásokat mutat, amelyeket a johannita vagy a templomos lovagrend építőműhelyeivel lehet összefüggésbe hozni. A Körös-vidék román kori emlékei között Avram Alexandru droglataiban is felmerültek olyan példák, mint az adorjáni, a kőrösszegi és a szalárdi lakótornyok, amelyek mind téglából épültek. Ezek a példák azt sugallják, hogy a XIII. században a téglából való építészet elterjedt volt a vidéken, és létezett egy olyan műhely, amely ebből az anyagból jelentős épületeket emelt.

Az ugyancsak szorosan kapcsolódó, XVIII-XIX. századi írások és a koronkénti feljegyzések szerint a gyulafehérvári székesegyház és a belényesi torony részletei hasonló alaprajzi és szerkezeti elemeket mutatnak, amely segíti az összevetést és a korabeli építéstechnika megértését. A belényesi torony tetőívének keleti oldalon látható nyomai alapján azonosítható, hogy ott csak egy torony állt a nyugati homlokzat előtt, amely a Herpályon és a tamáshidai templomnál is hasonló elrendezést mutat. A nyugati homlokzat előtt álló tornyok és az előcsarnok elrendezése így jelölhetik ki a templom teljes korát és építéstörténetét.

Helytörténeti jelentőség és a jelenlegi állapot

A Berettyóújfaluhoz tartozó herpályi Csonkatoronyról az első hiteles értesülés 1806-ból származik, amikor Keresztúri József feljegyezte a két toronyról és a hajó falainak romjairól szóló információkat. A 19. század közepén a másik torony is állt, azonban ez elbontásra került. A romról készültek rajzok és feljegyzések; Rómer Flóris 1878-as látogatása során a toronnyal kapcsolatos első hiteles leírás született. A 20. század közepén folytatott ásatások és helyreállítások folyamán a toronymellett a kápolna és a hajó megőrzése is előtérbe került, és az 1970-es években végzett kutatások megalapozták a jelenlegi rekonstrukciókat. A torony közelében található sír és a feltárt részletek alapján a templom a román kori építészet jegyeit mutatja, és a megmaradt részletek lehetővé teszik a feltételezett helyreállításokat.

Napjainkban a helyszín a Csonkatorony mellett nyugodt táj, amely a történelmi emlékek és a természeti szépség ötvözetét kínálja. A környéken érdemes figyelni a környezeti tisztaságra és a hulladékmentes megőrzésre, hogy a romok nyugalmát és történetét továbbra is megőrizhessük. A Berettyóújfalu strand és a Bihar Termálliget szintén kínál sportolási és szórakozási lehetőségeket az idelátogatók számára, így a látogatói élmény komplex lehetőségeket nyújt.

Helyszíni látkép a Csonkatoronyról és környékéről

tags: #a #csonka #torony #berettyoujfalu #alaprajza

Népszerű bejegyzések: