Agatha Christie: Nyaraló gyilkosok — a klasszikus krimi számítógépes átirata részletesen
Korábban nem nagyon értettem, miért jó olyan nyomozós-kalandjátékot készíteni, amely egy klasszikus krimit dolgoz fel, hiszen aki olvasta a könyvet, vagy látta a filmet, úgyis tudja, hogy ki a gyilkos, mi a rejtély. Ezt a kérdést lassan az Agatha Christie brand tulajdonosai is feltették maguknak, és így a Nyaraló gyilkosokat egy kissé megbolondítva, átírva tálalták nekünk.
Hiszen valójában nem mi vagyunk Poirot, hanem a barátja, Hastings. Ők ketten London bombázása közben, egy elsötétített szobában ülve beszélgetnek, és Poirot elmeséli angol barátjának a Seadrift szigetén történt rejtélyes gyilkosságot. Azonban, hogy még élvezetesebbé tegye barátjának a történetet, eljátszatja vele, mintha ő lenne Poirot. Azaz Poirot - mint egy AD&D mesélő - előadja, hogy mi történik, ki mit mond, mint csinál, Hestings pedig cselekszik ebben a történetben és nyomoz.
Játékmenet és műfaji megoldások
A játék maga egy - mily meglepő - point and click kalandjáték. Manapság nincs is nagyon másmilyen. Ráadásul az elterjedtebb harmadik személyű látásmódban irányíthatjuk főhősünket. (Ami itt valóban harmadik, hiszen Poirot és Hastings után mi vagyunk a harmadikak, akik a főhőst mozgatjuk :-) ).
A mesélősdiből fakadóan van egy érdekes csavar is a játékmenetben, mivel nem magát a nagy detektívet irányítjuk, hanem a barátját, aki olyannyira beleéli magát a történetbe, hogy szinte szerepjáték szerűen beleképzeli magát az eseményekbe. Ez a mi számunkra persze azt jelenti, hogy bármikor átugorhatunk a történetben Seadrift szigetre, vagy vissza a Londoni szobába Poirot társaságába. De valójában ugyanúgy irányíthatjuk a cselekményeket, mint egy normális kalandjátékban.
Leszámítva azokat a humoros párbeszédeket, melyeket a Poirot bőrébe bújt Hastings és maga Poirot folytat arról, hogy egy igazi Poirot hogyan is viselkedik, mi érdekli, vagy mit nem hajlandó megtenni. Jópofa, érdekes hangulatot, lehetőségeket és humort jelent azonban az, ahogy a történetet végigjátsszuk.
Fő mechanikák: tárgykeresés, kombinálás, párbeszédek
Rejtvények és feladványok tekintetében a játék inkább a tárgykeresgetős/kombinálós/használós vonalat erősíti. Rengeteg tárgyat vehetünk fel, de ezek közül nem mindegyiket használjuk majd, ezért nem kell azon meglepődni, ha a végén a nyakunkon marad egy csomó. A „nyisd ki a dobozt” típusú rejtvényből csak egy van, az is a vége felé, valamint egy klasszikus levélkirakás. Ez utóbbi a játék legizmosabb feladványa, ugyanis a magyar verzióban egy a levél olaszul jelenik meg, csak miután összeraktuk, akkor lesz magyar.
A képernyő minden egyes centiméterjére szorgalmasan kell kattintgatni, hátha találunk valami fontosat, bár a kutatásban segítségünkre lehet maga a kurzor is, amely az előző Agatha kalandokhoz hasonlóan tartalmaz egy üveggömb/nagyító szerűséget, ami mindig az adott szituáció szerint váltogatja az alakját. Például, ha kommunikálni akarunk a vendégekkel, vagy a személyzet valamelyik tagjával, akkor egy száj alakját veszi fel, de például hallgatózhatunk is, ezt egy fül ikon jelképezi.
Jegyzetek, feladatok, Poirot támogatásai
A kezdő elsötétített londoni szobában ülve az asztalról a noteszt, a sarokból a táskát, a kis asztalról a stoppert, és a képet a falról kell felvenni. Érdemes megvizsgálni közelebbről a noteszt. Ha rákattintunk, akkor több „menüpontot” is látunk benne. Az első a „Poirot úr utasításai”. Itt mindig megtudhatjuk, hogy mi a következő feladat. A második pont a „Gyanúsítottak”. Itt a szereplőkről jegyezhetünk fel néhány alapvető adatot (név, hobbi indíték, stb.).
Beszél még Poirot a Gyanú Ujjáról, ami segítséget nyújthat nekünk, ha elakadunk az ügy felgöngyölítésében. A Mester időről-időre különböző támpontokat ad, melyeket, ha helyesen értelmezünk, akkor megfejthetjük eme csodabigyó működési elvét. Az elakadás megakadályozására a készítők egy kis eszközt tettek a játékba, melyet Poirot működtet: egy halott ujj segítségével megtudhatjuk, hogy mely szereplővel mit kell tennünk. Sajnos azonban valódi elakadás esetén nem segít az eszköz.
Helyszínek, szereplők és a narratíva
Hercule Poirot azt reméli, hogy békességben töltheti vakációját az exkluzív tengerparti nyaralóhelyen. Sajnos, már az első napok is zaklatottan telnek - mindenki arról susog, hogy a híres „férfifaló”, a szépséges színésznő, Arlena Stuart ezúttal kire vetette ki hálóját. Kavarognak az indulatok a szépasszony körül - mígnem egy különlegesen szép, verőfényes napon rábukkannak a holttestére! Poirot úrnak természetesen ezek után nem adatik meg a nyugalmas nyaralás!
Mivel a szép Arlenára sokaknak volt okuk haragudni, a gyanúsítottak száma sem csekély. Monsieur Poirot azonban nem volna méltó hírnevéhez, ha végül nem sikerülne kibogoznia a nem mindennapi rejtély szálát - és lelepleznie a valódi gyilkost. A környéken szinte mindenkinek jó oka volt megölni a dívát, így ismét a tojásfejű belgára marad, hogy megtornáztatva kis szürke agysejtjeit, kinyomozza a rejtélyt.
A játék szereplőgárdája és helyszínei részletesek: Gladys a szobalány, Castle asszony a recepció vezetője, Emily Brewster balettoktató, George Strumm strandfelügyelő, Barry őrnagy, a Gardener házaspár, Kenneth és Linda Marshall, Stephen Lane a pap, Rosamund Darnley divatipari hölgy és más visszatérő figurák.
Kiegészítő ügyek és bővítések a történetben
Mivel a játékosok nagy része ismeri a sztorit és tudja, ki a gyilkos, ezért párhuzamosan néhány kisebb ügyet is beépítettek a készítők. Ezek így-úgy (vagy sehogy) kapcsolódnak a fő bűntényhez, de mindenesetre kellemesen megnyújtják a játékidőt, és legalább azoknak is szolgálnak újdonsággal, akik ismerik az eredeti történetet. Így kábítószercsempészekkel, német kémekkel, fekete mágiával és rituális gyilkosságokkal is találkozunk majd.
Bár az érdekes, hogy amíg szerencsétlen színésznő örök nyugalomra lel az elvetemült támadója által a tengerparti barlangnál, szerencsétlen Poirot-nak olyan apró-cseprő ügyekben kell segédkeznie, mint a madárles építése Linda kisasszony számára, vagy a 30 éves házassági évfordulót ünneplő házaspár számára ajándék szerzés, sőt a sziget körül őgyelgő német tengeralattjárók útvonalának kuksolása távcsővel.
Grafika, technikai megvalósítás és fordítás
A grafika nem csúnya, de nem is lenyűgöző. Ideális egy nyomozós kalandjátéknak, amelytől nem várunk világmegváltást. Az Agatha Christie sorozat ilyen: kellemes napokat - esetleg egy hosszú hétvégét - nyújtanak a kalandra vágyó játékosoknak, de nevük nem fogja elhomályosítani az olyan játékokat, mint a Syberia, a Tunguska vagy a Runaway.
Rohangálni sajnos pedig muszáj, mivel a kaland menete a mostanság eléggé hanyagolt jó öreg pixel vadászatos módszere alapul, olyannyira, hogy, Syberiát és Monkey Islandeket megszégyenítő időmennyiséget fogjuk az orrunkat a monitorba dugni, hogy észrevegyük a továbbjutáshoz szalaszthatatlan tárgyakat, amelyeket mindig jól elrejtettek a környezetükbe a gaz programozó bácsi/nénik.
A fejlesztők a történetet valamiért átették a 30-as évek elejéről a 2. világháború elejére, és a grafikus engine nincs mindig a helyzet magaslatán, 3-4 képenként jó 20-30 sec-re reszeli a winchestert: problematika akkor van, ha valamiért pont olyan szomszédos képernyő között rohangálunk, amelyet ez a kellemes töltési rutin határol.
A magyar fordítás kivételesen jó. Szellemesek a humorizálások, és nem okoznak gondot a logikus továbbjutásban félrefordítások se. Egyszer találtunk egy dátumtévesztést, amikor a fordító az augusztust szeptembernek fordította, de ezen csak röhögtünk. Illetve nem teljesen értem, hogy a történetben igen gyakran előforduló "little gray cells"-t, ami ugye az agysejtekre utal, miért kell "kis szürke cellák"-nak fordítani, simán lehetett volna "kis szürke sejtek" is.
Magyarosítás: előnyök és hiányosságok
A tavaly nyár elején magyarul is boltokba került Evil Under Sun/Nyaraló Gyilkosok kaland hangulatával és fondorlatos cselekményével tiszteletben tartotta a krimiirodalom királynőjének, Agatha Christie-nek az eredeti művét, és anélkül ültette át a digitális világba, hogy meggyalázta volna annak mondanivalóját és zsenialitását. Hála az égnek egyre jobban elterjedő tendenciának számít, hogy olyan játékokat is adnak ki hivatalos magyar szöveggel kishazákban, mint egyes kalandjátékok, amely stílus képviselői köztudottan bőbeszédűek.
A piacon találkozhatunk kevésbé jól sikerült fordításokkal (mint a botrányos Runaway 2), viszonylag jól sikerülttel, és olyan felemásokkal is, mint a Nyaraló gyilkosok., amelyen valószínűleg több ember is dolgozhatott, mert vannak egyes olyan párbeszédek, amelyek szóról-szóra megegyeznek a könyv magyar kiadásában olvasottakkal (ez amúgy nagyban emeli a hangulatot is, legalább a karakterek személyisége megegyezik a regénybelivel, ha már a kinézetük távol van tőle, nagy pirospont az aWe-nek), ezt a minőséget ellenpontozza sajnos a félre- és tükörfordított kifejezések garmadája.
Tanácsok a játékosoknak - gyakorlati végigvezetés részletek
Mindamellett tisztában vagyok azzal is, hogy a Bevezetőt a kutya se fogja olvasni, mivel, aki rákeres erre a cikkre, az inkább arra lesz kíváncsi, hogy hogyan kell azt a fránya levelet kirakni, vagy hol találja még egy követ a madárleshez. Minden kalandjáték egyik sarkalatos pontja a párbeszédek. Itt egy másik módszert használnak a beszélgetések dokumentálására: ha beszédbe elegyedünk egy szereplővel, akkor megjelenik egy „panel”, ahol a lehetséges kérdéseket látjuk. Egyszerűen meg kell kérdezni mindent szépen sorban. Nem feltétlen kell szorosan ragaszkodni a sorrendhez, a lényeg, hogy addig beszélgessünk vele, amíg meg nem kér minket, hogy hagyjuk békén.
A játék néhány pontján - erre mindig felhívják a figyelmünket előre - csak egy kérdést választhatunk ki, és tehetünk fel. Ilyenkor mindig a leglogikusabbat kell választani. Ha rontunk, akkor leszidnak minket, de semmi több, a játék végkimenetelére nincs befolyással. Bizonyos tekintetben a játék nem lineáris. Megvan, hogy miket kell megtennünk, de az mindegy, hogy milyen sorrendben tesszük.
1. Menjünk ki a szobából (ne az erkélyre), és beszéljünk a szobalánnyal. A leányzót Gladys-nek hívják, és beszél nekünk egy szellemről, aki a szigeten kísért, valamint az udvarlójáról, Will Jenks-ről. 2. Miután megnyugtatott minket a szobalány, hogy a törülközőink rendben vannak, menjünk a szobából. Közvetlenül a szobánk előtt parkol a takarító kocsi, vizsgáljuk is át. Vegyük fel róla az ollót, a súrolókefét, és a tisztítószert. Ezek és sok más apró lépés összessége vezet a megoldáshoz.
A játék értékelése, élmény és célközönség
Nem ez a játék fogja megrengetni a kalandjátékok történetét, de mindent tud, amit egy nyomozós játéknak tudnia kell. Az Agatha Christie sorozat ilyen: kellemes napokat - esetleg egy hosszú hétvégét - nyújtanak a kalandra vágyó játékosoknak. A játék nem hagyományos kezdése után sem hagyományosan folytatódik: hiszen a történet szerint még minden csendes, semmilyen bűnügy nem történt, azonban főhősünk - és mi - már tudjuk, hogy valakit meg fognak ölni. Ezért rögtön a játék elejétől erre készülünk: lemérjük a távolságokat, hogy kinek mennyi idő kell, hogy eljusson a majdani tetthelyig. Apró szívességeket teszünk a szereplőknek, hogy majd viszonzásként a nyomozást elősegítő cselekedetekre vehessük rá őket. És igyekszünk már most - a gyilkosság előtt - indítékokat keresni a szereplőkben.
Az Agatha Christie sorozat ilyen adaptációi kellemes, nosztalgikus és szórakoztató élményt kínálnak mindazoknak, akik szeretik a logikai nyomozásokat, a fajsúlyos párbeszédeket és az irodalmi alapokat tiszteletben tartó átvezető animációkat. Őszintén nevetgéltünk Hastings és Poirot csipkelődésein, és majdnem töretlenül, de végig külső segítség nélkül megoldottuk az egész rejtélyt.
Agatha Christie's DAS BÖSE UNTER DER SONNE / EVIL UNDER THE SUN - Trailer (1982, English)
Játékosoknak szóló összegzés-szempontok
- Ha szereted a hagyományos point-and-click kalandokat és Agatha Christie történeteit, ez valószínűleg kellemes élmény lesz.
- Számíts sok járkálásra és alapos képernyőkutatásra - a játék szeret rejtegetni tárgyakat.
- A magyar fordítás alapvetően jó, de vannak furcsaságok és kisebb hibák.
- Használd a noteszt és a Poirot által adott segédleteket; a Gyanú Ujja néha hasznos, de nem mindig.
| Tulajdonság | Jellemző |
|---|---|
| Műfaj | Point-and-click kaland, nyomozós |
| Narratíva | Poirot mesél Hastingsnek; mi Hastings-t irányítjuk |
| Fordítás | Jó szöveg, néhány félrefordítás |
| Grafika | Kellemes, de nem kiemelkedő |
| Ajánlott játékidő | Hosszú hétvége - a tárgykeresés és párhuzamos ügyek miatt meghosszabbodik |
tags: #agatha #christie #nyaralo #gyilkosok #game