Lakópark építés: Tapasztalatok, előnyök és kihívások
A lakóparkok népszerűsége töretlen az elmúlt évtizedekben, hazánkban is rengeteg ilyen projekt valósult meg, a főváros külterületeitől egészen a budai hegyvidékig. A lakóparkok számos extra szolgáltatással igyekeznek a lakók igényeit kielégíteni, mint például a környezettudatos üzemeltetés, a garázsba kiépített elektromos töltők, vagy a privát wellness központ. Ebből következően, amikor elhatározzuk, hogy ez a lakástípus is szóba jöhet, mint célingatlan, akkor érdemes ebből a szempontból is vizsgálódni.
A lakóparki lakások egyre népszerűbbek az egész világon, nincs ez másként Magyarországon sem. A kétezres évek elejétől az ország, de főként a főváros különböző pontjain rengeteg ilyen projekt valósult meg. A Tópark a legismertebb lakóparknevek egyike a budapesti agglomerációban, bár befejezetlen torzója egy évtizeden keresztül hatalmas, posztapokaliptikus betoncsontvázként meredezett az M1 és az M0 autópálya között Biatorbágnál. Az építkezés a gazdasági világválság miatt szakadt félbe, de egy darabig úgy tűnt, a válság elmúltával sem lehet életet lehelni bele, egyszerűen életképtelen, mint a túl nagyra nőtt dinoszauruszok. Aztán három éve bejelentették, hogy az új tulajdonos gatyába rázza a fejlesztést. Bár még mindig messze van a befejezéstől, az kétségtelen, hogy azóta rengeteget haladtak.
A Tópark esete: ígéretek és valóság
A Közlekedő Tömeg blogposztja hívta fel a figyelmet arra, hogy a reklámokban ígért szuper közlekedési adottságoktól fényévekre van a valóság. Egy napfényes szombat délelőtt a BKK Futár kilencven perces utat javasolt a Deák Ferenc térről a Tóparkba, 39 perces sétával. Igazságtalanság lenne csak hétvégét nézni, ugyanis szombaton és vasárnap egyáltalán nem jár oda busz. Hétfőn délelőtt viszont a menetrend szerint 45-55 perc a Tóparkból bejutni a város közepébe, feltéve persze, hogy jó időben akarunk indulni, mert a Volánbusz akkor is csak kétóránként jár. Van ugyan vasút is, ráadásul nagyjából félóránként. Az ingatlanosok szerint tíz percre van az állomás, a Google szerint 26 percre. Persze ez attól függ, kinek mennyi idő legyalogolni valamivel több mint két kilométert. A Tópark beruházójának ígéretei szerint később sűríteni fogják a buszjáratot, amint igény lesz rá.
Az első ütemben tervezett 350 lakásból a hivatalos kommunikáció szerint 200 már elkelt, többen régóta itt élnek, gyerekek születtek, vagyis már most lehetne azért némi élet a lakótelepen. Valójában azonban nem is az a nagy kérdés, hogy van-e tömegközlekedés vagy nincs. Sajnos magával a koncepcióval vannak óriási bajok. 2006 és 2008 között, a Tópark születésének idején, olyan mesebeli ígéretekkel állt elő az eredeti fejlesztő WWIG, hogy azok ma már egészen megmosolyogtatóak. Sajtóanyagaikban például a „Közép-Európa Monacójaként emlegetett” jelzőt használták legszívesebben. Az eredeti terv teljesen kitöltötte volna a három autópálya (M0, M1, M7) közét, jó része közigazgatásilag a törökbálinti területre esett volna. Az eredeti tervek szerint 2009-re már át is adták volna az első ütemet, ám a céldátumot előbb tologatni kezdték, majd kénytelenek voltak elismerni, hogy a fejlesztés földbe állt. A hírekbe leginkább a pereskedések miatt került a Tópark, hogy kinek a hibájából is ment csődbe, és mint az ország legnagyobb torzója került be időnként magazinokba és tévéműsorokba.
A lakóparkok előnyei és célcsoportjai
A lakóparki életforma vonzó lehet a fiatal párok és családok számára. A lakóparkokban gyakran észrevehető az, hogy a belső udvarok játszóterein minden probléma nélkül otthagyják a homokozó vödröt, a lapátot és a nyuszimotort is. Szintén megfigyelhető az is, ahogy a szülők egymással beszélgetnek ugyanitt. Kisebb-nagyobb társaságok alakulnak ki, tehát a közösségformáló ereje sem elhanyagolható egy ilyen helynek. Hasonló korosztályú, hasonló anyagi helyzetben lévő és hasonló kihívásokkal szembenéző családok láthatólag szívesen segítenek egymásnak, teszik könnyebbé a szomszédaik életét.
Idősebbek számára is ideális választás lehet egy lakópark, különösen, ha fontos számukra a kertvárosi hangulat és a környezet védelme. A lakópark szolgáltatásai lehetnek fontosak számukra. Miután ebben a korban a mozgásnak fokozottan fontos szerepe van, így a lakóparkban található wellness részleg, zárt, biztonságos zöld udvar, esetleg konditerem nagy segítség lehet a számukra. Az a tapasztalat, hogy miután újabb épületekről van szó, a fenntartási költségek kedvezőbbek mint egy régebbi, karbantartást igénylő épületnél. Nem ritka, hogy akár 24 órás biztonsági szolgálat működik ezeken a helyeken plusz biztonságérzetet adva ezzel az itt lakóknak.
A fiatalok, egyetemisták, vagy a húszas-harmincas éveikben járó fiatalok számára a kis, kompakt lakások ideálisak lehetnek. Ezek a lakások akár csak 30-40 négyzetméteresek is lehetnek, de olyan átgondoltan egyszerű kialakítással, hogy gyorsan otthon érezhetik magukat. Bőven elfér azonban a laptop, van hely a könyveknek is és egy hétvégi nagytakarítás is letudható akár egy óra alatt is.
Az építészeti és városfejlesztési kihívások
A Tópark részleteiben tagadhatatlanul vannak pozitív dolgok. Bár az eredeti tervek építészeti stílusa egyeseknek Ceaușescu bukaresti Parlamenti Palotáját juttatta eszébe - teljesen joggal -, a végeredmény messze veri sok budapesti fejlesztés színvonalát. Igényes az anyaghasználata, a „főutca” „házai” legalább látszólag nem egyformák. Ettől valóban kicsit városias érzése lesz az embernek. Az utcavezetésben láthatóan koncepció volt, hogy megtörjék az egyenes vonalat, és némi tervezett szabálytalanságot vittek bele. Jól tették, ettől nem csak kevésbé látunk ki a réseken, de organikusabbnak is tűnik az egész. A parkosítást tényleg végigvitték: az utak mellett gondozottak az ágyások, az egészen díszletszerű, lakatlan - vagy annak tűnő - lakóházak előtt mindenhol rendezett előkertek vannak.
A közelmúlt hazai társasházi fejlesztéseit látva nehéz vitatkozni azzal a véleménnyel, hogy a gomba módjára szaporodó lakóparkok a modernista és a 19. századi tipológiák legrosszabb tulajdonságait ötvözik: személytelen, fantáziátlan tornyok és tömbök, a valamire való zöldterületi méreteket is felemésztő sűrűségben. Az építészet legősibb és elemi funkciója a lakozás biztosítása. Azonban a lakozás egyik esetben sem bizonyos. Lakozni olyan lakásban tudunk, mely megadja erre a lehetőséget. A modernizmus iparosított lakhatási „vívmányai" azonban ambivalens eredményeket szültek. Az új lakótelepek, bár kétségkívül korábban nem látott mennyiségű ember életkörülményeit javították, gyakori formai és térszervezési sematizmusuk kevés valódi nóvummal szolgált a 19. századi városokhoz képest.
A lakhatás kérdésköre jelenünk és jövőnk egyik legégetőbb társadalmi problémája, azonban a hazai ingatlanpiac továbbra is a profitorientált sematizmus csapdájában vergődik. A lakozás a szó legszűkebb értelmében annyit tesz, mint lakni valahol. Lakásban, házban, kastélyban, nyomortelepen. Ez persze nem azt jelenti, hogy a fogalom mentes lenne bármi nemű érzelemtől, ha úgy tetszik spiritualitástól. Lakni bárhol lehetséges. Ott is, ahol csak a legminimálisabb feltételek adottak hozzá és ott is, ahol a feltételeken túl is minden teljesül. Azonban a lakozás egyik esetben sem bizonyos.
ŐRBOTTYÁN | KÁLVÁRIA LAKÓPARK BEMUTATÁS | LAKÁSMARKET INGATLANIRODA
A lakóparkok és az ingatlanpiac
Az új építésű lakóparki lakásoknál nincs értékcsökkenés, sőt. Amennyiben az ingatlanárak emelkednek, extrán jól járhatunk. A lakóparkok első számú célcsoportja, már csak a lakások kialakítása miatt is, a fiatal párok, fiatal családok.
A beruházás kiemelendő, bár ambivalens eleme az épület déli oldalán kialakított „közösségi tér", mely a tervek szerint a jövőben épülő ütemekkel együtt kelet-nyugati irányú, publikus sétálóutcává válna. Hazai körülmények között meglehetősen ritka a telek ilyen jellegű, a köznek is valamit visszaadó hasznosítása, ami mindenképp dicsérendő. A terület lelketlen kialakítása és a tervezett sétálóutca városépítészetileg értelmezhetetlen helyzete azonban bizonytalanná teszi az elképzelés sikerességét.
A konjunktúra az ingatlanpiacot azonban nem a minőségi lakhatás megteremtésére, hanem a múlt meghaladott sémáinak egyre lebutítottabb és igénytelenebb ismétlésére ösztönzi. Alternatívák hiányában az emberek bármilyen lakást vagy házat megvásárolnak és kivesznek, hiszen fel sem merül, hogy a tömeges lakásépítés lehet másmilyen is. Fontos lenne végre tudatosítani, hogy a befektető nem a valódi kliens. A valódi kliens a végső használó, akinek emberi igényeit nem elégítik ki a differenciálatlan utcák hálózatába ékelődő, irreális sűrűségű, személytelen lakótömbök.
Az építőanyagok, illetve a munkabérek terén az elmúlt fél évben robbanásszerű áremelkedést tapasztalhattunk. Az ÉVOSZ vizsgálata szerint az év első öt hónapjában - 2020 végéhez képest - országosan három kategóriában hihetetlen volt a drágulás: a faanyagok esetében 72, a hőszigetelő anyagoknál 47 százalékos, míg az elektromos kábeleknél, vezetékeknél 42 százalékos áremelkedés figyelhető meg. A keresleti oldalon ennek ellenére sincs visszaesés. Sőt! Az, hogy meddig tarthat ez az őrült drágulás, megjósolni nem tudjuk. A trendek viszont azt mutatják, hogy míg az állami segítségek fennállnak, az új épületek árának további növekedése várható, amit persze a használt lakások is követhetnek.
A Tópark a maga kísérteties monumentalitásával látványosan jeleníti meg azt a problémát, amiről a szakemberek beszélnek, és ami persze a kevésbé feltűnő agglomerációs fejlesztésekre is igaz. Vagyis az ilyen típusú építkezések egész egyszerűen újabb és újabb problémát gerjesztenek, amiket nagyon nehéz megoldani. Sokkal jobb volna megelőzni őket, de ez szinte lehetetlen.
tags: #barcs #ujepitesu #lakopark