Beled kataszteri térkép- és telekkönyvarchívumainak sokrétű világa
Ma már a térképeket is digitálisan szerkesztik, de a régi, kézzel rajzolt vagy nyomtatott térképeknek továbbra is nagy a szakmatörténeti értéke, sőt a gyakorlati felhasználásukra is sok példa van. Két térképtárunk van a Bosnyák téren, az egyik a kataszteri, az épület földszintjén, míg a másik a topográfiai, az első emeleten található.
A kataszteri térképtár szerepe és méretei
A kataszteri térképek az ingatlan-nyilvántartás térképi ábrázolását szolgálják, melyek a települések területének tulajdoni viszonyait ábrázolják nagy méretarányban (1:500-1:10 000). A kataszteri térképtárban két térképezési időszakban készült szelvényeket tárolunk, az első csoportba az úgynevezett „Királyi” kataszteri térképek tartoznak, a másodikba az 1970-2002 között készültek.
Az archívumot szekrényajtók és ajtókról felírt nevei segítik a tájékozódásban: egy-egy megye ajtói alatti névsor után abc-sorrend szerint követik egymást a települések, a tartalomról pedig az ajtókra kívül elhelyezett számok és szöveges információk adnak felvilágosítást. A szekrény kinyitásakor az ajtó belső oldalára felrögzített tartalomjegyzék sorolja fel, hogy mely települések térképei vannak az adott helyen. A fiókokban találhatjuk a települések térképcsomagjait, ezek első lapja egy átnézeti térkép, mely helyi koordinátarendszerben, egy négyzethálós felosztással mutatja, hogy melyik szelvény az adott település melyik részét ábrázolja.
Az időbeni felmérés és a méretek
Az 1849. október 20-án egy császári pátens rendelte el Magyarország területén a kataszteri felmérést. A térképes felmérés nem katonai, hanem polgári célból készült, hogy az ingatlanadók kivetéséhez alapul szolgáljon. A munka 1856-ban kezdődött el és egészen az 1920-as évekig folyt. Ekkor készültek azok a térképek, amelyeket a Királyi kataszteri térképtárban találhatunk. A térképek tussal, sablonok használata nélkül, szabadkézzel rajzolták, az akkori jelkulcs és szabályzat szerint. A felmérés idején a szakma nyelve alapvetően a német volt, ezért az előlapokon gyakran német feliratok szerepelnek; de előfordul magyar és kétnyelvű is.
A kataszteri felmérés részletes, telkenkénti felmérése 1856-ban kezdődött és 1916-ig az ország nagy részét felmérték. A felmérés korabeli megnevezései: Vallomány- oder Lagerbuch (telekkönyv), parzellen-protokoll (birtokrészleti jegyzőkönyv), majd 1904 után a kataszteri telekkönyv. A telekkönyvek tartalmazzák a helyrajzi számot, a művelési ágat és a területet, továbbá a tulajdonosok nevét és lakhelyét. A földrajzi helyet a térképeken rögzítették.
Nyomtatott és kézzel készített változatok, eszközök
A falvak határát pirossal jelölték, az épületeket, hidakat pedig színkódokkal különböztették meg: piros a tégla vagy kőépület, sárga a nem éghető anyagú, kék az álló- és folyók, barna az utak. Ezek a térképek hosszú ideig szolgáltak, mert fénymásolás akkor még nem volt, és ezen vezették a későbbi változásokat is. A topográfiai térképtárban a modern digitalizáció előtt pauszra vagy asztralonra készültek nyomtatott példányok, ahol a síkrajz, vízrajz és domborzatrajz külön rétegként kezelhető lenne ma. A topográfiai gyűjteményben meghatározó szerepe van a négyzetkiosztású, 1:10 000 méretarányú EOTR szelvényeknek, és bizonyos szelvényeket Gauss-Krüger vetületi rendszerben készítettek.
A 1970-2002 közötti felmérések és az EOV
A 1970-2002 közötti időszak térképei már nem kézzel, hanem nyomtatott formában készültek. A megjelölt időszakból egy településre vonatkozóan akár több felmérési időszakból is rendelkezésre állhatnak térképek, előfordulhat, hogy teljes települést újfelmérték és térképezték, vagy csak a szelvényeket cserélték, ahol változás történt. Az 1975-ben bevezetett Egységes Országos Vetület (EOV) alapján készített térképeken a méretarányok: 1:500, 1:1000, 1:2000, 1:4000 vagy 1:10000. A topográfiai térképtestek között archív Gauss-Krüger vetületűek is megtalálhatók, illetve az egész országra kiterjedő agrotopográfiai térképek is léteznek 1:100 000 léptékben. Ezeken a magenta színű vonalak lehatárolásokat jelentenek, és a jelmagyarázat értelmezi a föld milyenségét és egyéb mezőgazdasági adatokat.
A szereplők és a kutatási jelentőség
A térképek nagy méretaránya miatt a kutatók számára rendkívül értékesek: hely- és családtörténet, gazdaság- és társadalomtörténet, történeti földrajz és tájtörténet kutatásához egyaránt hasznosak. A felmérést végző szakembereket idején az adóbizottságokhoz és a pénzügyigazgatóságokhoz rendelték, míg a mérnöki munka hátterét szélesebb intézményhálózat támogatta, az 1854-1865 közötti időszakban a kerületi pénzügyigazgatóságok, majd 1867-től a Pénzügyminisztérium felügyelete alá tartozó szervezetek végezték.
Az archív anyag kiemelt gyűjtemény volt és maradt: a kataszteri térképek és telekkönyvek korszakokra bontva többféle iratot tartalmaznak, a telekkönyvek szintén többnyelvűek voltak, és a korabeli nyomtatások nem kizárólag magyar nyelvűek. A digitalizált adatok folyamatosan bővülnek; a projektben részt vettek MNL és külső partnerek (OTKA K 105886, NKFIA K 132723), a foszlanó felvételek pedig a Hungaricana Portálon és az Elevéltár felületen keresztül kutathatók.
Mapire és a kataszteri térképtárak összekapcsolása
A Mapire rendszer lehetővé teszi, hogy a Habsburg Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia történelmi térképein navigáljunk a legmodernebb technológiák segítségével. Fő célja az egységesen készített, a teljes Birodalomra kiterjedő katonai felmérések és kataszteri térképek közreadása, de más régi térképek is elérhetők. Jelen verzió az első felmérés (1764-1784) és a második katonai felmérés (1806-1869) teljes anyagát tartalmazza, 1:28 800-as méretarányban. Ennek segítségével például saját lakhelyünk egykori környékének vizsgálata is lehetséges, a régi utcanevek és közterek megtekintésével.
A digitalizált állomány folyamatosan bővül. Az MNM levéltári és kiemelt gyűjteményei elérhetők az online portálokon: Az MNL OL gyűjteménye digitális felvételekkel kutatható a Hungaricana Közgyűjteményi Portálon, és a földhivatali különböző iratok között is megtalálhatóak a kapcsolódó telekkönyvek és térképek.
Adatok, típusok és kutatási felhasználás
Az adatok között megtalálható az ideiglenes földadó megállapítását szolgáló felmérések iratai, telekkönyvek, házszámjegyzékek, tulajdonosok névjegyzéke és egyéb határleírások. A kataszteri telekkönyv két fő típusa van: ideiglenes földadóhoz és állandó földadóhoz kapcsolódó telekkönyv. A kataszteri telekkönyv tartalmazza a telkek helyrajzi számait, művelési ágát és területét, továbbá a tulajdonosok nevét és lakcímét. Az adatok alapján a helyrajzi számok és a térképek összekapcsolhatók, megkönnyítve a települések történeti földhasználatának megismerését.
Az 1850 és 1918 közötti időszakban készült dokumentumokból a telekkönyvek és a felvételi előrajzok kulcsfontosságúak a pontos értelmezéshez. A felmérések és az iratok között találhatóak például birtokvázlatok és kataszteri térképek, melyek több közgyűjteményben (pl. megyei levéltárak, Lechner Tudásközpont) is megtalálhatóak. A kutatók különböző célokra kereshetnek közöttük: hely- és családtörténet, gazdaság- és társadalomtörténet, történeti földrajz és tájtörténet.
Adatok elérhetősége és hozzáférés
A gyűjtemények elérhetők a BFL és MNL levéltároldalain, az Elevéltár keresőfelületén és a Hungaricana Portálon. A belső rendszerek lehetővé teszik a részletes keresést nevek, helyek és térképi adatok szerint. A digitalizált állomány folyamatosan bővül, és a projekt keretében külső partnerek is részt vettek a szkennelésben, amely lehetővé tette a szélesebb hozzáférést a kutatók számára.
tags: #beled #kataszteri #terkep