Berlini nagy fal epitése: történet, szimbólumok és örökség
1961-ben az NDK úgy döntött, hogy fizikailag akadályt gördít az országból kivándorolni szándékozó állampolgárok elé. Ennek érdekében kezdték el építeni a berlini falat, ami nemcsak a helyi lakosságot, hanem az egész világ közvéleményét is sokkolta. A német fővárosért azonban sem keleten, sem nyugaton nem akart senki háborút indítani, a fal pedig hamarosan a hidegháborús szembenállás szimbólumává vált.
1961. augusztus 13-án hajnalban a munkába tartó berlini lakosokat lezárt gyorsvasút- és metróállomás fogadta. Éjfél óta körülbelül tízezer rendőr és határőrz, négyezerötszáz munkásőr és több mint hétezer katona zárta körbe a város nyugati részét. Ekkor még csak szögesdrótból készült akadály állta az emberek útját, mögötte azonban rohamtempóban elkezdődött a "Fasisztaellenes Védőfal" (Antifaschistischer Schutzwall) építése.

Berlin ekkor már több mint másfél évtizede kettéosztott város volt: nyugati fele az NSZK-hoz, keleti rész pedig az NDK fővárosa volt. A két német állam két katonai tömbhöz tartozott, amit mind Washingtonban, mind Moszkvában tudomásul vettek. A keletnémet állam vezetője, Walter Ulbricht már régóta tervezte, hogy a keleti állam polgárait valamilyen módon elzárja a nyugatra jutás lehetősége elől.
A "létező szocializmus" nem versenyezhetett a nyugati kapitalizmussal, ami Németfővároson keresztül pumpálta ki a munkaerőt. A metró (U-Bahn) és a gyorsvasút (S-Bahn) segítségével ellenőrzés nélkül lehetett közlekedni a városban, ami a nyugati oldal felé áramló migrációt erősen megnehezítette.
Az NDK akkori vezetője, Ulbricht, több alkalommal is kérte a Varsói Szerződés tagállamainak támogatását a nyugat-berlini helyzet megoldásához. A parancs végül 1961 augusztusában született meg: a határok lezárásának tervét végrehajtották. A hadműveletet hivatalosan "Fasisztaellenes Védőfal" fedőnéven hajtották végre, a 155 kilométer hosszú akadályrendszer 43 kilométeres része belül a városon belül húzódott.
A fal megépítéséhez a Szovjetunió is hozzájárult, és Hruscsov telefonja az események közepette vonzotta a figyelmet. A felépítés során Honeckerre bízták az irányítást, míg Ulbricht 1961 augusztusában adta ki a parancsot. Este fél 11-kor az S-Bahn állomásokat lezárták, és a hadgyakorlatra hivatkozva a katonai egységek a berlini szektorhatárokra vonultak.
A fal az első évben ötven áldozatot követelt, és a 28 év alatt több ezer személyt érintett. A Checkpoint Charlie volt a legismertebb átkelőpont, ahol a szovjet és amerikai állományok néha fegyverrel nézett egymásnak egységeket. 268-szor próbáltak meg átjutni a fal keleti oldaláról Nyugatra, és közülük 125 végződött halállal. Hans Konrad Schumann, aki 1961-ben nyugatnémet újságíró kamerája előtt átugrott a szögesdróton, a leghíresebb szökés példája lett.
Szökések és áldozatok nélkül nem telhetett el a fal élete: akadtak, akik vonattal, hajóval, vagy épp páncélozott járművel próbáltak átjutni. A Bethke-fivérek története szintén világszerte ismert: Ingo 1975-ben felfújható matraccal úsztatta át a folyókat, míg Holger nyolc évvel később egy drótkötélen keresztül jutott Nyugatra. Egbert pedig 1989-ben egy sárkányrepülővel érte el a nyugati oldalt. Összességében mintegy 5000 ember talált menedéket a nyugati oldal felé.
Another brick in the Wall - a fal a hidegháború jelképe lett. A fiatalabb generáció számára a fal a szabadságért és az ellenállásért folytatott küzdelem szimbólumává vált. A fal nyugati oldalán graffitikkel és graffiti-galériákkal teli fal egészen a berlini East Side Galleryig kremál. A keleti oldalt pedig szigorú védettség és a közlekedés korlátozása jellemezte.
1963-ban John F. Kennedy azt mondta Berlinben: "Ich bin ein Berliner!" ezzel kifejezte szolidaritását a város lakóival. A fal idővel több modernizáción is átment, és 1989-ben nagyrészt már két betonfalból állt, 300 megfigyelőtoronnyal, és számos katonai bunkerral. A halálzónában zajló események 1989-ben a Gorbacsov-féle reformok és kelet-közép-európai mozgolódások hatására érintették meg igazán a világot.
1989-ben a keleti blokk reformerei és a kelet-német tiltakozások nyomán a kormány bejelentette, hogy megnyitja a határokat 1989. november 9-én. A berlini fal felkutatása és bontása azonnali társadalmi mozgolódásokkal járt. A következő napokban a berliniek elkezdték bontani a falat, amely hivatalosan 1990-re fejeződött be. A falból több helyen maradtak megemlékezések: a Checkpoint Charlie környéke múzeumként szolgál, a falon több helyen graffitis kiállítások és emlékművek találhatók. A világ számos pontjára került egy-egy darab belőle, köztük Magyarországon is emlékhelyek búvóhelyei és múzeumi darabok.
- 1961-ben kezdődött a fal felépítése, célja a Nyugat-Berlinre irányuló tömeges elvándorlás megakadályozása.
- 1963-ban Kennedy Berlinben hangoztatta a híres mondatát: "Ich bin ein Berliner!"
- 1989-ben a keleti blokk reformjai és belső nyomás végül megnyitották a határokat.
- 1990-ben hivatalosan befejeződött a fal bontása és Németország egyesítése kezdődött.
- A fal ma Berlin kulturális örökségének egyik legnagyobb városrésze, emlékművei és East Side Gallery a világon ismert attrakciók.
Berlin ma a világ egyik leglátogatottabb városa, gazdasági központ és kulturális fellegvár. A fal története nemcsak történelmi esemény, hanem a szabadságért folytatott küzdelem metaforája is maradt. A fal maradványai ma is jelzik, hogy a szabadság értéke védelmet és felidézést igényel.

Az Európa megosztottságát jelző berlini fal mind a politikai történelemben, mind a kulturális identitásban mély nyomot hagyott. Az NSZK és NDK közötti szétválás és a vasfüggöny húzása, a fal felépítése, a hősies menekülések és tragédiák mind hozzájárultak ahhoz, hogy Berlin a világ utazóinak legfontosabb tanulsága legyen a szabadságról és a demokráciáról. A fal eltávolítása 1990-ben végérvényesen összekovácsolta Németországot, és a város a mai napig a történelmi emlékezet élő tanítása marad.
A Berlin falának öröksége a mai napig
A fal paneljeit a diplomáciában is használják: a német állam 1990 óta előszeretettel ajándékoz belőle baráti gesztusként. Brüsszeltől Budapestig és Szöultól Canberráig szerte a világon találkozhatunk egy-egy olyan betondarabbal, amely a szabadság törékeny voltára emlékeztet. A berlini fal a város és az egész világ történelmének egyik alappillére marad: a szabad társadalom értéke és a béke védelme mindig aktuális témák maradnak.
A berlini fal felemelkedése és leomlása - Konrad H. Jarausch
Tájékoztató részletek és helyi emlékművek
Checkpomt Charlie és East Side Gallery látogatása a turisták kedvelt programjai közé tartozik, a fal több szakaszán emlékművek és múzeumi kiállítások találhatók. A Berlinben fellelhető emlékművek és gyűjtemények segítenek abban, hogy a látogatók közelebb kerülhessenek a hidegháború korának valóságához és azóta bekövetkezett történelmi változásokhoz.
Összegző tények a berlini falról
- 156 kilométeres határőrizeti rendszerrel és 28 évig tartó elzártsággal jellemezhető.
- 302 megfigyelőtorony és több mint 200 bunkerek voltak a keleti oldalán.
- 1989-ben megnyitották a határokat; 1990-re a bontási folyamat hivatalosan befejeződött.
- A fal számos híres szökés történetét őrzi, köztük Hans Konrad Schumann hőstettét.
- A fal maradványai ma múzeumok és emlékhelyek részei világszerte.
tags: #berlini #nagy #fal #epitese
Népszerű bejegyzések:
- Matyasdombi lakások pályázatai: költségelvű és piaci elvű bérlakások bérleti jogának megszerzése
- Jogszabályi háttér és energiahatékonyság a gyárépítésben
- A kamra szerepe a magyar Alföld parasztházakban
- Berleti dij fizetése: jogi szempontok és következmények
- A kivett zártkert bejegyzése és jogi következményei
