A XVI. kerület (Budapest) ingatlanfejlesztései és városfejlesztési stratégiái
Budapest Főváros XVI. kerületi Önkormányzata 392/2012. (X. 17.) rendelete szabályozza a kerület ingatlanfejlesztési és városfejlesztési stratégiáit.
A XVI. kerület 1950 óta Budapest egyik elővárosi kerülete, a főváros keleti részén, mely az egykori elődtelepülések összenövéséből alakult ki.
A régészeti leletek tanúsága szerint a korai kőkorszaktól élnek emberek ezen a Szilas-patak két partján, a Pesti-síkság és a Gödöllői-dombság találkozásánál található területen.
Az időszámítás utáni két évszázadban a szarmaták, a honfoglalás előtt pedig az avarok éltek itt.
A magyarok a XI. század második felében települtek meg a vidéken.
1950. január 1-jével a négy nagyközséget (Cinkota, Mátyásföld, Rákosszentmihály, Sashalom), mint a Főváros XVI. kerületét, Budapesthez csatolta az 1949. évi XXVI. törvény.
E rendelettel Rákosfalvának a körvasúttól északra fekvő területe is ide került.
Az újonnan alakult kerületet két közigazgatási területre osztották: Rákosszentmihályra és Cinkotára.
Ekkortól a Mátyásföldön található Ikarus, majd 1956-tól a Szovjet Hadsereg „Déli Hadseregcsoport” Főparancsnokságának helyet adó terület (mátyásföldi repülőtér, Erzsébet-liget) kapott központi szerepet, így a közműveket a Kerepesi út két oldalán lévő utcákban megépítették, s ezért e részek fejlődtek elsősorban.
A Jókai utca és Kerepesi út találkozásánál indult meg a kerületi centrum kiépítése (rendőrségi székház, szakrendelő, kerületi pártközpont, posta, patika stb.).
A kerület egészét tekintve a lakosság száma - a központi fejlesztések hatására - az 1950 utáni három évtizedben szinte megduplázódott.
Ugyanakkor Cinkota és Rákosszentmihály más részeinek jelentősebb fejlődése egészen az 1980-as évekig stagnált.
Az M2-es metróvonal megépítését követően a kerület közlekedését átalakították.
A Szilas-patakon, Cinkota határában az 1970-es évek második felében árvízvédelmi okokból, mesterségesen létrehozták a Naplás-tavat, hivatalos nevén a Szilas-pataki árvízvédelmi tározót, ami azóta is Budapest legnagyobb állóvize.
A kerület a szovjet csapatok távozása (1991) után is jelentős változáson ment keresztül.
A kerület egységes megjelenése 45 évig váratott magára.
1995 áprilisában a képviselő-testület pályázatot írt ki a kerület egységes földrajzi nevére, valamint ehhez kapcsolódva a kerületi címerre.
A „Minek nevezzelek?" pályázatra 162 név-javaslat érkezett.
Mindkét pályázatból négyet-négyet szavazásra bocsátottak az önkormányzat újságjában.
Az 1990-es évek végétől azonban egyre gyakrabban jelenik meg egy egységesen használt kerület-megnevezés, a Kertváros.
A kerületi címer és zászló tervezője Bodrog Levente Budakeszi illetőségű villamosmérnök volt.
A címer és zászló nyilvános bemutatása 1996. augusztus 19-én történt, másnapi felszentelését dr. György Attila, a Sashalmi Katolikus Egyházközség plébánosa végezte a 929. sz. Szent Mihály Cserkészcsapat közreműködésével, megáldását pedig Pánczél Tivadar, a Rákosszentmihály-Sashalmi Református Egyházközség tiszteletese.
A címerpajzsot ágkoszorú fonja körül: egy tölgyág öt makkal és egy „rózsaág” öt szimbolizált levéllel (botanikailag nem hű, mivel az szárnyasan összetett) és rózsavirággal - ez utóbbit két tövis egészíti ki - az öt kerületrész összetartozását, kül- és kertvárosias jellegét jelképezik.
1997-től az addigra intenzív horgászvízzé lett Naplás-tó környezetével egy - 2013-ra 167 hektáros - természetvédelmi terület része, ahol számos természeti érték, tanösvények és kilátó is található.
Kiépültek a „Tempo 30-as” (forgalomcsillapított) övezetek, 2011-től folyamatosan zajlott a közterületek akadálymentesítése, az utcák szilárd burkolattal való ellátása és a kerékpáros infrastruktúra fejlesztése.
2021 decemberétől a kerület elindította erdőtelepítési programját a Pilisi Parkerdő Zrt.
A 2000-es években a kerületben két uszoda is épült.
A Kertvárosi Sportlétesítményeket Üzemeltető Kft.-t Budapest Főváros XVI. kerületi Önkormányzata 2006. december 13-án alapította az alapító Önkormányzat tulajdonában álló, de a társaság üzemeltetésében lévő Erzsébetligeti Uszodára és Rákosszentmihályi Uszodára kiterjedő teljes körű sportlétesítmény-üzemeltetői tevékenység ellátása, mely 2008 közepétől 2012-ig még a Keringő utcai sporttelep, 2010 tavaszától 2017-ig pedig az Ikarus sportpálya futófolyosó-öltözőépület működtetésével is kiegészült.
Az Erzsébet-ligetben már volt egy 1902. július 16-án megnyílt strandfürdő (előbb Mátyásföld, majd 1954-től a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola, 1957 után az Ikarus Munkás Szabadidőközpont üzemeltette; 1972-ben pedig a szovjet Déli Hadseregcsoport emelt új fedett épületet két szabadtéri medencével, ami a szovjet polgárok rendelkezésére állt), 1990-től azonban a terület állapota fokozatosan leromlott.
A korábbi fürdő helyén a 2005. januárjában indult liget rehabilitációs program keretében épült egy teljesen új, modern (a napelemes fűtésrendszer mellett az akkor Magyarország legnagyobb fesztávolságú - harminc méteres -, ragasztott fából készült tetőszerkezete tette különlegessé), de a villanegyeddel is harmonizáló épület, ami a kerület első saját uszodájaként 2008. január 25-én nyithatta meg kapuját.
Négy évvel később (kültéri) stranddal bővült, majd a továbbiakban csúszdákkal és további két medencével is kiegészítették.
Az intézmény 2019. április 30-án vette fel vezetője, Rátonyi Gábor nevét halálát követően.
A sokáig csak Szentmihályi Uszodaként emlegetett másik létesítményt csupán fél évvel az előbbi után, 2008. július 10-én nyitották meg, ezzel a fővárosban egyedüliként a kerületnek már két önkormányzati uszodája is lett.
Ennél 2003-ban került sor a meghívásos tervpályázat kiírására és 2017. október 28-án vette fel Konrád Ferenc, a Rákosszentmihályon élt olimpiai bajnok vízilabdázó nevét, aki haláláig sokszor megfordult ott, mint a Szent-Györgyi Albert Általános Iskola által szervezett úszóversenyek díszvendége.
A 25 m-es úszómedence mellett tanmedencével is rendelkező uszoda 2023.
Népesség és demográfia
A XVI. kerület lakónépessége 2022. október 1-jén 73 270 fő volt, ami Budapest össznépességének 4,4%-át tette ki.
A 2011-es népszámlálás óta 2090 fővel nőtt a kerület lakosságszáma.
Ebben az évben az egy km²-re jutó lakók száma, átlagosan 2187 ember volt.
A XVI. kerület népesség korösszetétele igen kedvezőtlen.
2022-ben a kerület lakónépességének a 15%-a 14 évnél fiatalabb, míg a 65 éven felülieké 22% volt.
2021-ben a férfiaknál 76,2, a nőknél 81 év volt a születéskor várható átlagos élettartam.
A legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint a diplomával rendelkezők élnek a legtöbben a kerületben 23 443 fő, utánuk következő nagy csoport az érettségi végzettséggel rendelkezők 23 410 fővel.
2022-ben a 6 évnél idősebb népesség 89,4%-nál volt internet elérési lehetősége.
A népszámlálás adatai alapján a kerület lakónépességének 13,7%-a, mintegy 10 061 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak.
A 19. század utolsó harmadától a XVI. kerület lakosságszáma, előbb lassan, majd dinamikusan növekedett, egészen 1980-ig.
A 80-as években visszaesett a kerület lakosságszáma, azonban a 90-es évektől egészen napjainkig nagyon lassú növekedés indult meg.
A 2022-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló XVI. kerületiek túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát.
Infrastruktúra és közlekedés
A Veres Péter út a 3. sz. főút budapesti bevezető szakasza.
2020-ban a XVI.
A kerület legrégebbi kerékpárútja 1952 óta köti össze a Veress Péter úton keresztül a városrészt az Örs vezér térrel.
A Szilas-patak menti kerékpárút keresztülszelve a XVI. kerületet köti össze a Veress Péter útra merőlegesen a kerületrészeket a Sarkad és a Béla utcák találkozásától - zárt kerékpárúton a Hermina úttól a Cinkotai útig (Simongát utca), majd - a Naplás-tó mellett a XVII. kerületig, a 2019 óta egybefüggő, kivilágított bicikliúton.
2019-ben a Kertvárosban a biztonsággal kerékpározható belterületi közút hossza 216, az önálló kétirányú kerékpárút hossza 17 kilométer volt.
Először 2016-ban, amikor a tizedszer meghirdetett pályázaton 54 önkormányzat nyerte el, majd 2020-ban a 2019-es évre a „nagyvárosok, vagyis megyeszékhelyek, megyei jogú városok és főváros kerületek” között ötödmagával a XVI. kerület ismét megkapta a Kerékpárosbarát Település címet az Innovációs és Technológiai Minisztériumtól.
Történelmi és kulturális emlékek
A cinkotai kántor és Mátyás király története úgy a 19. század óta kötődik Cinkotához.
Előbb fogadót - mely épületeinek részbeni helyén a 2010-es években autószalon, később autómosó is épült -, majd HÉV-állomást és településrészt neveztek el az anekdota fő motívumáról.
Az spanyol közvetítéssel Európába érkező eredetileg arab mese először Kis János 1806-ban megjelentetett Kellemetes időtöltésre való elmés nyájasságok című kötetében olvasható magyar vonatkozással, A Tzinkotai Mester cím alatt.
A területről szóló leírásokban hosszú ideig elfogadott tény volt, hogy a fogadó már Mátyás korában is állt.
Valójában az arról a 20. századig megtalált első írásos adat 1801-ből származik, a Beniczkyek vagyonfelmérésből.
A „Cinkotai nagy itzéhöz” név először 1850-ben Lőwy Áron bérlő szerződésében olvasható, majd 1882-ben a III. katonai felmérés térképén is megjelent.
Az akkori bérlő, Ehmann Viktor, felismerve a Kerepes-Gödöllő-Hatvan-felé tartó út potenciálját, megvásárolta (a környékbeli, később felparcellázott mocsaras területeket a tulajdonosoktól és) a Beniczkyektől a fogadót is, amit 1910-ben fia, Béla Viktor vett át.
1912-ben bérlője, Mayer Benedek vendéglős (aki előtte és utána is csalás miatt fogházba került) építtetett új, akkor modern épületet a meghagyott patinás, régi épületegyüttes mellé, kertjének sarkára.
Ez utóbbi vendéglő az államosítás előtt az 1920-as évektől kezdődően Hamar Viktor családjáé volt, majd az 1950-es években egészen a rendszerváltás körülig egészségház, tüdőgondozó lett.
Egykori hatalmas kerthelyiségének egy részén később autójavító műhely üzemelt, ennek tulajdonosa 1996-ban szerezte meg a sarokházat, ami bár 1994-ben (még a Péterfy Sándor utcai kórház telephelyeként) a Fővárosi Közgyűlés határozatával fővárosi védettséget kapott, végül vitatott körülmények között 2000-ben összedőlt.
A régi, a legendára épülő valódi cinkotai Nagy itczét - védettség nélkül - ezt követően, 2010-ben bontották le, egy kis irodának megfelelő részt meghagyva.
Mátyásföld villanegyedét a - Kunkel Imre és Paulheim József által vezetett - Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete fokozatosan vette meg és alakította ki, a cinkotai Beniczky Gábor-féle vadászterületen, a Kerepesi úttól délre eső rész felparcellázását követően, 1887-től.
Jellemzően nagy telkeken, széles utakkal, közművekkel.
E területek tulajdonosai a századforduló eklektikus stílusában és erdélyi stílusjegyek, vagy a szecesszió magas fokú alkalmazásával építtették fel épületeiket.
Az Erzsébet-liget a mátyásföldi nyaralótulajdonos Szurmay Sándornak köszönheti létezését - ő érte el, hogy területét ne parcellázzák föl -, ezért 2008-ban a ligetet hosszában átszelő vadgesztenyesorral övezett utat róla nevezték el.
1891-ben vásárolta meg a parkerdő ma Erzsébet-ligetnek nevezett részét Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete, melyben akkor még csupán egy favázas, emeletes nagyvendéglő állt, a későbbi Corvin Mátyás műszaki középiskola és gimnázium.
A 20. század második felében, majd a liget jelentős változáson ment keresztül.
Az 1956-os forradalom leverése után Mátyásföldön, a ligettől nem messze elhelyezkedő repülőtér és a MÁG területén berendezkedett szovjet hadsereg laktanyája lett.
1991-ben távoztak a csapatok, ami után 2004-ben az önkormányzat tervpályázatot írt ki egy uszodaépítés megvalósításához, melynek nyertese, Koczor György, Ybl Miklós-díjas építész elkészíthette az építési engedélytervet.
Ez alapján készült el 2008-ig az új uszodaépület az egykori romos fürdő helyén, mely átadását követően fél évvel a kerület Rákosszentmihály városrészén is megépült egy újabb uszoda.
Itt kapott helyet a Corvin Művelődési Ház és Erzsébetligeti Színház (a hajdani színházépület és a mellette, már lévő romos állapotú egykori szovjet katonai étterem egybeépítésével), a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Főiskolai Kara a volt II.
A Caprera-patak Cinkotán ered és torkollik a Szilas-patakba, aminek egyik mellékága.
Az alig két kilométeres vízfolyáson két fürdőhely is működött a 19-20. században, környezetében pedig több bánya is üzemelt.
A kerület az egyik legjelentősebb vízfolyásaként tartja számon, de a városrész és hajdani település 21. századig kialakult arculatának is meghatározó formálója volt.
A patak felső, észak-déli irányú, lankás lejtésű szakasza mentén, a régebben még szőlőföldekként művelt dombsorok alatt a 19. században még sok felszálló forrás volt, de a jobbágyfelszabadítás után földhöz jutó cinkotai gazdák betömték azokat, hogy a területet művelés alá vonják.
A XVI. kerület gyerekszemmel 7. rész Csokoládé Múzeum
Ingatlanfejlesztések és városfejlesztési stratégiák
A XVI. kerületben számos ingatlanfejlesztés és városfejlesztési stratégia valósult meg az elmúlt évtizedekben.
A kerület vezetése törekszik a zöldfelületek megőrzésére és bővítésére, az infrastruktúra fejlesztésére, valamint a lakosság életminőségének javítására.
A "Tempo 30-as" (forgalomcsillapított) övezetek kiépítése, a közterületek akadálymentesítése, az utcák szilárd burkolattal való ellátása és a kerékpáros infrastruktúra fejlesztése mind hozzájárulnak a kerület élhetőbbé tételéhez.
Az erdőtelepítési program, valamint a két uszoda megépítése is a lakosság rekreációs lehetőségeinek bővítését szolgálja.
