Betoresekj Jozsef Attila Lakótelep: Egy történet a változatos lakótelepi építkezésről
A 24 év alatt négy ütemben lezajlott, fokozatos építkezés miatt a telep házai is eltérő technológiákkal készültek, nem véletlenül mondják a József Attilára, hogy a legszínesebb lakótelep.
Az első ütemben, az 50-es, 60-as években alkalmazott téglablokkos és kohósalakos módszert a 70-es, 80-as években a paneles és a nagypaneles építkezések váltották fel.
A későbbi ütemekben, a nyolcemeletes házaknál már kohósalak helyett betont használtak.
A toronyházak és a köztes infrastruktúra megtervezéséért később Ybl-díjat kaptak a mérnökök.
Központi fűtés helyett vaskályhák.
Az átadott lakások között voltak komfortos és összkomfortos besorolásúak is.
Az utóbbiaknál már volt központi fűtés, aminek a központi kazánja a mai nagyjátszótér pihenőpark részén volt.
A többiek be kellett, hogy érjék a széntüzelésű cserépkályhákkal, néha vaskályhákkal.
A második és a harmadik ütemben, a 70-es években számos négyemeletes ház épült, a negyedik ütemben pedig a többi budapesti lakótelepen is látható stílusban húzták fel a házakat betonpanelekből.
A József Attila-lakótelep első buszjárata a 39-es volt, amely 1960-tól 1973-ig az Aszódi utcától indulva a Toronyház utcán és a Pöttyös utcán át hajtott ki az Üllői útra, ahonnan a Nyugati téren és a Moszkva téren áthaladva egészen a kútvölgyi Dániel útig közlekedett.
A legendás Pest-Buda mozi.
Az első lakások átadásával egyidőben gőzerővel megindult a városrész infrastruktúrájának a gatyába rázása is.
1961 szeptemberében átadták a lakótelep első iskoláját az Ifjúmunkás utca 13-ban, majd 1964-ben a Napfény utca 10-ben megnyitott az ország akkori legnagyobb ABC-je.
1966 májusában tárta ki kapuit a kulturálódni vágyók számára a Dési Huber István művelődési ház a Toronyház utcában.
A telep saját mozija, az 500 nézőt befogadó Pest-Buda 1973. augusztus 20-án kezdte meg pályafutását a Locomotiv GT koncertjével.
Az első levetített film Várkonyi Zoltán Ártatlan gyilkosok című alkotása volt.
A mozi Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 100 éves évfordulójára készült el, innen kapta a nevét.
Korábban egy üres telek állt a helyén, ahol cirkuszosok és vidámparkosok tartottak szabadtéri rendezvényeket.
A rendszerváltás előtt nem csak a házak épültek ugyanazon tervek alapján, de a közösségi épületek is.
A Pest-Buda mozi például egy az egyben a tatabányai Turul tervei alapján készült el - akárcsak a Budafok mozi.
Érdekesség, hogy a Dési Huber Művelődési Házának is van Budán egy "ikertestvére", a Lágymányosi Közösségi Ház.
A 80-as években a videómagnók elterjedésével - ahogy a többi filmszínházé - a Pest-Buda nézőszámai is rohamosan csökkenni kezdtek, így a mozi 1990 áprilisában végleg lehúzta a rolót.
Egy új korszak szimbóluma.
A József Attila-lakótelep szimbolikus szerepet játszik egy kultikus magyar filmben is.
A telep építésekor, 1963-ban Keleti Márton itt forgatta a Hattyúdal című című alkotását, amelynek a főszereplői Páger Antal, Sztankay István és Bodrogi Gyula voltak.
IX. •Bevásárló központok (SHOPMARK, KÖKI TERMINAL) 5-6 percre
•Bevásárlási lehetőségek (LIDL, SPAR, ALDI) 5-6 percre
•Street Food, illetve éttermek, cukrászdák 4-5 percre
•Csendes, zöld, fás, rendezett környezet
•Kötöttpályás tömegközlekedési eszközök, mint például az M3-mas metró, illetve 3-MAS villamos 3-4 percre
•Buszmegálló (84, 84E, 123, 123A, 181, 281, 999) 4-5 percre
•Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 15 percre
•10 emelet, 11 lakószint (szintenként 6 lakás, kivéve földszint)
•Lakások méretei szintenként (2 db 35 m²-es, 4 db 61 m²-es)
•1973-mas építés
•Fenntarthatóság (Közös költség: 9.100, Ft, amely tartalmazza, a lift karbantartását, lépcsőház takarítását és közvilágítást, felújítási alapot.
AMIT SZERETNEK A LAKÁSBAN:
Csendes, zöld, rendezett, nyugodt és biztonságos környék.
A kerületben folyó építőmunka jelenlegi legdöntőbb része a Mária Valéria-telep felszámolása.
A Budapesti Városi Tanács Építési Osztályával ezt végre is hajtotta.
A régi nyomortanya, a földbe rejtett fabarakkok helyén egészséges, napfényes munkáslakásokat építettek - jelentette ki Tóthegyi József, a IX. kerület tanácselnök-helyettese 1951 augusztusában a Fővárosi Napló című lapnak, ám ha ezután a helyszínre sietett volna szemrevételezni a „felszámolást”, az ott élők valószínűleg meglincselik.
Budapest legismertebb nyomornegyede ekkor már több mint harminc éve működött, és az első szanálásra vonatkozó terv csak egy évvel később született, az is határidők nélkül.
Valaha lőtér volt az Ecseri út, az Üllői út és a Határ út kijelölt területen, de 1916-ban, amikor a kórházakban már nem fért el több sebesült, tábori egészségközpontot állítottak fel itt.
A Mária Valéria barakk-kórháznak nevezett létesítmény építményeit Károlyi Mihály alatt kezdték el szükséglakásokká alakítani, elsősorban hadirokkantak számára, de a Tanácsköztársaság idején már egész családokat is elhelyeztek a leválasztott barakkokban.
Az ekkor már Mária Valéria-telepnek nevezett terület igazán zsúfolttá azután vált, hogy Trianont követően sok menekült próbált itt otthonra találni, ami persze képtelenség volt.
1920-ban a telep 1033 egyszobás, komfort nélküli lakásaiban mintegy nyolcezer ember élt.
Ugyan kezdettől fogva napirenden volt a felszámolás, a következő húsz évben tovább épült, a harmincas évekre a szükséglakások és viskók száma meghaladta az 1700-at.
A helyi közbiztonság állapotát jól jelzi, hogy e viszonylag kis területen a II. világháború végéig három rendőrőrs is működött.
Noha a kommunisták már 1945-ben úgy emlegették a telepet, mint az úri Magyarország kegyetlenkedésének élő példáját, a következő tíz évben inkább szemérmes hallgatással próbálták kezelni a Mária Valéria ügyét.
1956 szeptemberében a budapesti tanácselnök, Pongrácz Kálmán - aki Ferencváros országgyűlési képviselője is volt - meglátogatta az ott élőket.
Igaz, hogy addigra már „csak” 254 család élt a telepen, de Pongrácz legfeljebb azzal vigasztalhatta őket: immár eldöntött tény, hogy a következő ötéves terv időszakában lebontanak itt mindent.
Már tavasszal arról cikkeztek, hogy „a Mária Valéria-telep barakkjai helyén épülő új városnegyed építkezése megindult”.
Csakhogy az nem itt, hanem az Üllői út túloldalán kezdődött, így Pongrácz jobb híján azt javasolta, hogy a lakók jelöljenek ki egy öttagú bizottságot, és írják meg hogy „milyen sürgető feladatok várnak megoldásra”, ő pedig ígéretet tett arra, hogy a lehető leggyorsabban intézkednek.
Bizonyára váratlanul érte az itt lakókat, hogy a forradalom leverése utáni zavaros időkben a hatóságoknak arra is volt gondjuk, hogy megkezdjék a kiköltöztetést.
A korabeli propaganda ezt a múlt feletti győzelemként tálalta, de közben a telepiek jelentős része hajléktalanná vált, miután 1957 októberében megjelentek a buldózerek, hogy eltakarítsák a barakkokat.
De voltak olyanok is - írta ekkor az Esti Hírlap -, akik „a modern, tiszta lakást nem akarták elfoglalni, és továbbra is az elhanyagolt viskókban akartak lakni, mert azok közelében disznóól és így állattartási lehetőségük volt”.
Hat évvel később a telep kétes romantikája is megörökíttetett Keleti Márton Hattyúdal című filmjében, amelyben a főhős híressé vált kunyhója, a Villa Negra pont olyan volt, mintha a Mária Valéria-telepről mentették volna meg a filmesek.
A szanálást csak 1958 augusztusában fejezték be (akkor sem teljesen), de már zajlott a tereprendezés, a közművek felújítása, és Mester Árpád 1955-ben készült tervei szerint a leendő utcák kijelölése is.
A Buváti építészének elképzelése minden ízében más volt, mint a pár évvel korábbi - és azóta másutt időtállónak bizonyuló - szocreál lakótelep-koncepció.
Mester a szokásos didaktikus „sakktábla” elrendezés helyett lazább szövetű, helyenként kanyargós úthálózatot tervezett, odafigyelt a három-, négy, illetve hétemeletes típusépületek tájolására, és a zöld területekre is.
Ma már egyértelmű, hogy az építészre a hasonló irányú skandináv törekvések hatottak, bár ezt akkoriban nem nagyon reklámozta senki.
„A lakótelep lakói a városi településforma és a tömeges-kollektív lakóház nyújtotta előnyök mellett felszabadulnak ennek hátrányai alól. A sorozatban épített típusházak együttese megfelelő épületcsoportosítással és néhány elem variálásával, valamint azok változatos színezésével sehol sem kelti a sivár egyhangúság érzetét” - lelkendezett a Magyar Építőművészet című lap már 1959-ben, hát még azok, akik hamarosan beköltözhettek a nem különösebben nagy, de jó elrendezésű lakásokba.
Az első időkben még csak a 7-8 emeletes ún. toronyházakba építették be központi fűtést, az alacsonyabb tömbházakban cserépkályhák melegítettek.
A házakat bordóra, kékre, sárgára festették, így valóban változatosnak tűntek még az ugyanolyan típusépületek is.
Az első házak még téglaépítésűek voltak, de hamarosan itt alkalmazták először az ún. kohóhab-salakos nagyblokkokat is, mely technológiát a panelek elődjének, minőségét illetően pedig a panelek Rolls-Royce-ának is nevezhetnénk.
A lakótelep 1960-ban kapta a József Attila nevet, 1961-ig 2312 lakást adtak át, és a következő húsz évben a több mint 6 ezer új lakás mellett bölcsődék és óvodák, három általános iskola, művelődési ház, mozi is épült, valamint az ország akkori legnagyobb közértje és játszótere is itt valósult meg.
Ennek ellenére az utcák csak 1962-1963-ban kaptak nevet - 14 új utcanévről döntöttek, vagyis az első lakók többsége „névtelen közterületen” élt éveken át.
Ez alól csak a lakótelep - utóbb a Dési Huber, illetve a Pöttyös nevet kapó - két főútja volt kivétel, mivel kezdetben az egyiket 904., a másikat 907. utcának nevezték.
A lakótelep építését nem kísérték minőségi kifogások, és azok a szerencsések, akik ideköltözhettek, már-már a rendszer kiváltságosainak tűntek, mivel nemcsak szép új lakást kaptak, de az átlagosnál magasabb színvonalú szolgáltatásokban is részesülhettek.
Ráadásul igen hamar valamiféle lokálpatriotizmus is kialakult, ami a mai napig tart.
Nem csoda, hogy a propaganda is ügyesen meglovagolta e sikertörténetet.
A József Attila-telepen élők száma 1968-ban már meghaladta a 20 ezret, ez volt akkor a legnagyobb lakótelep Budapesten.
De egy korabeli szociológiai felmérés szerint a fiatalok és gyerekek aránya is itt volt a legmagasabb a fővárosban, viszont a „szellemi dolgozók” több mint kétszer annyian voltak, mint a szakmunkások és a betanított munkások.
Mindez meglepőnek tűnt annak fényében, hogy addig másról sem lehetett hallani, mint ideköltöző munkásfiatalokról.
A 600 család bevonásával készült felmérésből az is kiderült, hogy a budapesti átlaghoz képest valóban jobbak a körülmények.
Ahogy terjeszkedett a lakótelep, úgy került egyre közelebb a külső-ferencvárosi üzemekhez, például a kénsavgyárhoz, az enyvgyárhoz és az állatifehérje-feldolgozóhoz, ami azt jelentette, hogy kedvezőtlen széljárás esetén elviselhetetlen bűz terjengett.
A legnagyobb baj mégis az volt, hogy a jellemzően 35-40 négyzetméteres lakások szűknek bizonyultak már a kétgyerekes családoknak is.
Ekkor a lakótelepen 2,1 fő volt az egy szobára jutó lakosok száma, s a felmérés megállapítása szerint „a növekvő zsúfoltság újratermeli a lakásigényeket”.
A technológia változása mellett ez is közrejátszhatott abban, hogy a hatvanas évek „emberarcú” lakótelepi házai nemcsak egyre magasabbá váltak, de egyre igénytelenebbekké is.
A József Attila-lakótelep építésének 1973-1981 közötti utolsó ütemében már a panelházaknak állt a zászló; ekkor bontották le a Mária Valéria-telep utolsó házait, és építettek a helyükre 11 emeletes pontházakat.
1980 márciusától, a 3-as metró átadása és újabb buszjáratok megindítása után lényegesen javult a tömegközlekedés.
De a nyolcvanas évekig már nem számított bezzeg-beruházásnak a József Attila-lakótelep.
Legfeljebb akkor emlegették pozitív példaként, ha az időközben megépült, sokkal nagyobb lakótelepek problémái kerültek terítékre a botrányos kivitelezéstől az ingerszegény, elidegenítő környezetig.
Az sem véletlen, hogy míg a rendszerváltás utáni Budapesten a legnagyobb lakótelepek szlömösödni kezdtek, a József Attila épségben vészelte át az időszakot.
Az ingatlanok értékállónak bizonyultak, és a mai négyzetméterárak is magasnak mondhatók pesti viszonylatban, amihez nagyban hozzájárul, hogy a hatvanas évek elején ültetett növényzet révén a lakótelep valóságos zöldövezetté vált.
Hattyúdal filmjelenet - Amikor a két szerető találkozik a vonaton
Helyi közösség, szolgáltatások és közlekedés
Bevásárló központok (SHOPMARK, KÖKI TERMINAL) 5-6 percre, bevásárlási lehetőségek (LIDL, SPAR, ALDI) 5-6 percre.
Street Food, illetve éttermek, cukrászdák 4-5 percre, csendes, zöld, fás, rendezett környezet 4-5 percre.
Kötöttpályás tömegközlekedési eszközök, mint például az M3-mas metró, illetve 3-MAS villamos 3-4 percre.
Buszmegálló (84, 84E, 123, 123A, 181, 281, 999) 4-5 percre, Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 15 percre.
10 emelet, 11 lakószint (szintenként 6 lakás, kivéve földszint), lakások méretei szintenként (2 db 35 m²-es, 4 db 61 m²-es), 1973-mas építés.
| Jellemző | Érték |
|---|---|
| Közös költség | 9.100 Ft |
| Lift karbantartás | beleértve |
| Közművek felújítási alap | igen |
Építészeti örökség és identitás
Amit szeretnének a lakásban: csendes, zöld, rendezett, nyugodt és biztonságos környék.
A kerületben folyó építőmunka jelenlegi legdöntőbb része a Mária Valéria-telep felszámolása, a Budapesti Városi Tanács Építési Osztályával ezt végre is hajtotta.
A régi nyomortanya, a földbe rejtett fabarakkok helyén egészséges, napfényes munkáslakásokat építettek - jelentette ki Tóthegyi József, a IX. kerület tanácselnök-helyettese 1951 augusztusában a Fővárosi Napló című lapnak, ám ha ezután a helyszínre sietett volna szemrevételezni a „felszámolást”, az ott élők valószínűleg meglincselik.
tags: #betoresekj #jozsef #attila #lakotelep