Breuer Marcell és a zürichi Doldertal lakóházak: a Bauhaustól a nemzetközi modernizmusig

Marcel Breuer (Breuer Marcell) a 20. századi építészettörténet és designtörténet egyik meghatározó alakja. Neve leginkább a csővázas bútorok tervezéséhez kötődik, de építészeti munkássága - mind az Egyesült Államokban, mind Európában - szintén jelentős, több évtizeden át formálta a modern építészetet.

Életút röviden

Breuer - akit barátai Lajkónak becéztek - Pécsett született 1902. május 21-én. Alsó és középfokú tanulmányait szülővárosában végezte, majd 1920-ban a bécsi Művészeti Akadémián kezdett szobrászati tanulmányokat, de egy félév után Weimarba utazott, ahol a Bauhaus műhelyében Walter Gropius tanítványa lett. 1925-ben mesterlevelet kapott, és az iskolával együtt Dessauba költözött, ahol az iskola asztalosműhelyének tanár-vezetője volt. Ekkor tervezte első csőszékét, amely ismertté tette nevét.

1928-ban átköltözött Berlinbe. 1932-ben készült el első kivitelezett épülete Wiesbadenben. 1933-ban egy párizsi nemzetközi pályázaton két első díjat is nyert, és Zürichben elkészült két lakóépülete, mely az új elvek mintaszerű megvalósítását tükrözte (Doldertal 17. és 19., tervezőtársak: Alfred Roth és Emil Roth, 1934). 1934-ben hazaköltözött Budapestre, de a Mérnöki Kamara nem vette fel tagjai közé, így itthoni építészeti tevékenységét nem folytathatta. 1935-ben Angliába ment, majd 1937-ben meghívták az USA-ba, ahol a Harvard Egyetem építészeti fakultására tanított. 1946-ban megvált az egyetemtől és New Yorkban önálló irodát indított. 1981-ben halt meg New Yorkban.

A zürichi Doldertal lakóházak (Doldertal 17. és 19.)

1933-1934-ben Zürichben elkészült két lakóépület (Doldertal 17. és 19.), melyek mintaszerű megvalósításai voltak a Bauhaus és a Neue Sachlichkeit új elveinek. A Doldertal-i lakóházak Breuer korai európai építészeti munkái közé tartoznak, és tervezőtársai Alfred Roth és Emil Roth voltak.

Az épületek az új tárgyiasság jegyeit viselték magukon: ismétlődő elemekből és moduláris megoldásokból álló kompozíciók, amelyek elrendezése lépcsőzetes formát követett, egyszerre válaszolva az építési program, a tájolás és a topográfia követelményeire. Ezek az elvek a korabeli nemzetközi avantgárd építészet jellemzői közé tartoztak.

Fotó: Doldertal lakóházak homlokzata, Zürich

Breuer Bauhaus-korszaka és a csővázas bútorok

Az asztalosműhelyben Breuer briliáns irányításával 1926-ban hozzáláttak az acélcsőből készült székek és asztalok gyártásához. 1925-ben az újdonság erejével hatott Breuer krómozott acélcsőből hajlított Vaszilij (Wassily) széke, melyhez az ötletet egy Adler típusú, masszív biciklikormány adta. A Vaszilij szék egyedi formáját a különlegesen ívelt acél csővázas szerkezet valamint az egyedien elhelyezett bőr kárpitozás kombinációja adta.

1927-re e Bauhaus-termékek szabadalmaztatott ipari sorozatgyártása megoldottá vált, a műhelyek gőzerővel termelték többek között a Breuer-féle bútorokat. A bútordarab divatot teremtett és sorozatban követték a hasonló acélcső bútorok. Formavilága, tiszta részletmegoldásai új gondolkodásmódot és stílust eredményeztek.

Vaszilij szék (Wassily Chair) fotó

Az emigráció, London és az USA

Miután a nácik 1933-ban hatalomra jutottak, Gropius és Breuer elhagyta Németországot: előbb Angliába, majd onnan az Egyesült Államokba emigráltak. 1935-ben Londonba ment, ahol F. R. S. Yorke-kal dolgozott; az alumíniumból és furnérból készült könnyű-bútor terveit gyártották a brit piacon. 1937-ben Gropiusszal együtt meghívták az USA-ba, a Harvard Egyetem építészeti fakultására tanárnak.

Az 1940-es, 50-es években Breuer építészete az új-angliai hagyományokkal és helyi anyaghasználattal találkozott; a háború utáni anyaghiány és a regionális építési módok hatására fával és kővel dolgoztak egyes területeken, míg Breuer később egyre inkább a betont használta alkotásaiban.

Az építész anyagai és korszaka: a beton és a plaszticitás

1952-ben Breuer részben Gropius ajánlására a párizsi UNESCO székház három tervezőjének egyike lett (Bernard Zehrfuss és Pier Luigi Nervi mellett). Ettől fogva Breuer építészetét is meghatározta a beton; vallotta, hogy "az építészet a beton segítségével művészi kifejező erőre tesz szert." A beton segítéségével széles áthidalásokat, ívesen kanyarodó falakat és formás tetőket tervezhetett, kifejezetten érdekelte a hiperbolikus paraboloid és az önmagába visszaforduló sík.

Breuer különösen ügyelt a beton textúrájára, a zsaluzás mintázatára, a beton árnyalataira, szemcsésségére és erezetére; késői munkáin reliefstruktúrákat hozott létre, amelyeket a fény-árnyék játék tett elevenné. A betonból létrehozott alkotásai szobrászi kifejezőerőt, plaszticitást sugároznak, különösen templomai és azok harangtornyai esetén, melyeket nagyfokú monumentalitás jellemzett.

UNESCO székház részlet, Párizs (beton homlokzat)

Jelentősebb megvalósult épületek (válogatás)

ÉpületHelyÉvMegjegyzés
Doldertal 17. és 19.Zürich1934
I. Breuer-házNew Canaan, Connecticut1947
II. Breuer-házNew Canaan, Connecticut1951
Grammar SchoolLitchfield, Connecticut1954-1956
UNESCO székházPárizs1953-1958
St. John's Egyetem templomaCollegeville, Minnesota1953-1961
De Bijenkorf-üzletházRotterdam1953-1957
IBM France kutatóközpontLa Gaude, Franciaország1960-1962 (bőv.: 1968-1969)
Whitney MuseumNew York1963-1966

Breuer építészeti elvei és hatása

Breuer egyedülállóan kombinálta a különféle anyagokat és a moduláris tervezést. Korai munkáiban a modulrendszerbe foglalható szekrényelemek terve és az elemes építkezés koncepciója előfutára volt a későbbi sorozatgyártásnak és előregyártott építési technikáknak. New York-i sztárépítésszé az ún. kétcellás ház (bi-nuclear house) koncepciójával vált, amely a lakóterek újszerű elrendezésén alapszik: a napközbeni tevékenységek színterét elválasztotta a pihenés és magánélet szférájától.

Breuer épületei gyakran plasztikus, monumentális hatásúak; későbbi, nagyobb projektjeiben a simított nyersbeton felületek domináltak, és előregyártott betonelemekből készült homlokzatokat alkalmazott. Bár késői munkáinak anyaghasználatát - a nyersbetont - később sok kritika érte, ezen épületek szerkezeti és formai megoldásai ma is jelentős alkotásoknak számítanak.

„Optimista vagyok, ez az egyetlen, amitől félek” – archív interjú Breuer Marcell-lel

Magyar vonatkozások és visszhang

Breuer Magyarországon hivatalosan nem végezhette tevékenységét, ezért építészeti karrierjét külföldön folytatta. 1970-ben a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorává avatta. Pécsett emlékét sétány és emléktábla őrzi; több hazai kiadvány és kiállítás foglalkozott munkásságával (pl. "Hiány és emlékezet" - Breuer Marcell emlékkiállítás Pécsett).

Szakkönyvek és elemzések

Breuer munkásságát több fontos összefoglaló munka tárgyalja, például Kenneth Frampton "A modern építészet kritikai története" című műve, ahol a Bauhaus és a nemzetközi modernizmus kontextusában többször említik Breuert. Magyar nyelven Bonta János kötete (Modern építészet 1911-2000) is foglalkozik vele, ugyanakkor a kötet névmutatójának hiányosságai is felvetnek kritikát.

Örökség és archívum

Breuer számos jelentős épületének tervei és dokumentumai ma is kutathatók: a New York állambeli Syracuse Egyetem 2009-ben nyert támogatást Breuer archívum digitalizálására, és több mint 30.000 fotót, rajzot, levelet és dokumentumot digitalizáltak az életmű korai szakaszától az UNESCO székházig.

Breuer Marcell neve aranybetűkkel szerepel a modern építészet "Hall of Fame"-jében; az építészetben és a formatervezésben betöltött szerepe, a moduláris megoldások és a csővázas bútorok úttörő jellegű megalkotása révén a 20. század egyik legnagyobb hatású mestere maradt.

Archív fotó: Breuer a Bauhaus műhelyében, Dessau

Források és irodalom: a cikk Breuer Marcell életrajzi adatait, megvalósult épületeit és kritikáit összegző magyar és nemzetközi szakirodalom alapján készült.

tags: #breuer #zurich #lakohazak

Népszerű bejegyzések: