Budavári Mátyás-templom (Nagyboldogasszony-templom) — történet, építészet, jelentőség
A budavári Nagyboldogasszony-templom, ismertebb nevén Mátyás-templom, ritkábban budavári koronázótemplom Budapest I. kerületében, a Szentháromság téren álló, nagy történelmi múltra visszatekintő műemlék épület. A templom a középkori Magyar Királyság és a későbbi korok egyik legfontosabb egyházi és ünnepi helyszíne volt; falai között két uralkodói párt koronáztak meg: Ferenc Józsefet és Erzsébetet, valamint IV. Károlyt és Zitát.
Történeti áttekintés - alapítás és középkori fejlődés
Az egyházi hagyomány szerint a budavári Nagyboldogasszony templomot, más néven Mátyás-templomot 1015-ben Szent István alapította. A Szent István-féle templomról sem okleveles, sem tárgyi adat nem maradt fent, írható forrás csak a török hódoltság után szól róla: Esterházy Pál nádor felirata az általa építtetett új főoltáron 1690-ben.
A tatárjárás után IV. Béla 1255 és 1269 között három hajós bazilikát építtetett a régebbi, kisebb templom helyére. Az első építési ütemben (1255-1260) épült fel a főszentély és a mellékszentélyek, az álkereszthajó és a Menyasszony-kapu, valószínűleg Villard de Honnecourt irányításával. A budavári főtemplom első építési szakasza a lyoni katedrálissal mutatja a legközelebbi rokonságot. A templom teljes kiépítése a második építési szakaszban történt meg, 1260 és 1269 között.
A budavári Nagyboldogasszony templom a klasszikus gótika templomépítészetének legkorábbi és legteljesebb hazai alkotása lett, amely teljes képet ad IV. Béla korának építészeti iskoláiról. 1279-ben már itt tartottak nemzeti zsinatot Fermói Fülöp pápai legátus és Lodomér esztergomi érsek vezetésével.
14-15. század: gótikus átépítések és Mátyás kora
A 14. század második felében gótikus csarnoktemplommá építették át. Az egész épület érett gótikus stílusban történt átalakítását Nagy Lajos király 1370 körül kezdte meg a délnyugati Mária-kapu kiépítésével. Lajos uralkodása alatt megkezdték a bazilikális elrendezésű templomtér teljes átalakítását az érett gótika szellemében: az oldalhajók boltozatát a főhajó magasságáig felemelték, és hatalmas ablakokat helyeztek el, ezzel világos, levegős csarnokteret hoztak létre.
Zsigmond király uralkodása alatt a mellékszentélyeket meghosszabbították és nyolcszögletű, gótikus záródással látták el. Az építkezés utolsó szakaszában a prágai Parler-műhely mesterei is dolgoztak az épületen; 1412 és 1433 között a Gara család temetkezőkápolnáját építették fel.
A templom Hunyadi Mátyás uralkodása alatt érte el középkori virágzásának tetőpontját. A király felépíttette a délnyugati harangtornyot, a hazai gótikus építészet egyik legnagyszerűbb alkotását. A rajta elhelyezett Mátyás-címer felirata szerint a torony 1470-re készült el. Mátyás királyi oratóriumot is emelt a templom déli szentélye mellé; ez a torony és az oratórium a későbbi évszázadok során részben megsemmisült a török korban.
16-18. század: török időszak, jezsuiták és barokk átalakítások
Buda 1526. évi első török megszállása során a főtemplom középkori tetőszerkezete és berendezésének nagy része megsemmisült. Az újjáépült Boldogasszony-templomot 1541-ben, Buda végleges elfoglalása után a törökök sebtében mecsetté alakították át, hogy I. Szulejmán szultán itt adjon hálát Allahnak a győzelemért. Berendezését, oltárait kidobálták, festett falait lemeszelték. Míg a többi budavári templomot a mohamedánok elpusztították, a Mária-templom - mint Eszki dzsámi, vagyis Öreg Mecset - fennmaradt.
Buda visszafoglalása (1686) után a templom először a ferences, majd a jezsuita rend tulajdonába került, amely azt barokk stílusban állította helyre. 1688-1702 között északi oldalához hatalmas kollégiumot, déli oldalához pedig 1702-1714 között háromemeletes szemináriumot építettek, így az eredetileg szabadon álló templom egy nagy kiterjedésű épületegyüttes részévé vált. Esterházy Pál nádor 1690-ben építtette föl az új barokk főoltárt; 1696-ban Pálffy Miklós tábornok előcsarnokot építtetett a főkapu elé, és ugyanebben az évben Mátyás tornyát barokk hagymasisak koronázta.
Az 1723. évi nagy budai tűzvészben a templom is leégett; a tűz megolvasztotta harangjait, elpusztította orgonáját, bedöntötte oromzatát és bezúzta boltozatait. A barokk átalakításoknak számos középkori elem esett áldozatul.
19. század: Schulek Frigyes restaurálása és a neogótikus rekonstrukció
I. Ferenc József király 1873-ban kelt határozata alapján 1874-1896 között Schulek Frigyes vezetésével nagyarányú újjáépítésre került sor, amely kialakította az épület mai képét. Schulek a volt jezsuita épületek közé zárt templomot a szomszédos épületrészek lebontása árán kiszabadította, visszaadva eredeti, különálló jellegét. Az épület boltozatát és falait több helyen a földig lebontatta, hogy rekonstruálni tudja az eredeti építészeti megoldásokat.
Mindenütt eltávolította a barokk toldásokat, és a régebbi állapotok visszaállítására törekedett, de a sérült részeket teljesen megújította. Így került sor a Zsigmond-féle mellékszentélyek lebontására és az eredeti, egyszerűbb záródások visszaállítására, a Nagy Lajos-féle Mária-kapu kibontására, Mátyás harangtornyának megújítására. Ahol már támpontot sem talált, ott saját tervezésű részeket iktatott be: Mária-kapu elé előcsarnokot emelt, az elpusztult Gara-kápolna helyére felépítette az új Szent István-kápolnát, és a déli harangtornyot korábbi ábrázolások alapján pazar kősisakkal koronázta meg.
A restaurálás belső díszítőmunkáit és a berendezés elkészítését Schulek mellett Székely Bertalan és Lotz Károly irányította. Ők maguk festették az alakos festményeket, terveik alapján Kratzmann Ede készítette a színes üvegablakokat, és Mikula Ferenc faragta az új szobrászati díszítést. Az oltárképeket Zichy Mihály és Aggházy Gyula festették, a főkapu domborművét Lontay Lajos mintázta.
20. század: háborús sérülések, helyreállítások és visszaadás
Budapest 1944-1945-ös ostroma során az épület igen súlyosan megsérült: tetőzete kiégett, boltozatai megsérültek, orgonája elnémult. Altemplomában a német tábori konyha, a szentélyben szovjet lóistálló volt. A háborús károkat a magyar állam állíttatta helyre 1950-1970 között; a harangtornyot helyreállították, a belső festmények és freskók felújításával együtt.
1994-ben máig ismeretlen merénylő pokolgépet robbantott az épület Halászbástya felé nyíló kapujánál, amely tizenhat ablakot rongált meg. 1999-ben a magyar állam - története folyamán először - az egyház tulajdonába adta a templomot. Minthogy az épület igen rossz állapotban került a plébánia tulajdonába, a templom teljes felújítása a 2005-öt követő években túlnyomórészt állami beruházásban történt.
Építészeti jellemzők és művészeti értékek
A Mátyás-templom klasszikus gótikus alapelemei mellett Schulek neogótikus rekonstruálása és a belső szecessziós díszítések különleges egyveleget alkotnak. A Mátyás-torony teljes magassága a templom padozatától 78,16 méter, a járda szintjétől 76,57 méter. A kóruskarzatot támasztó nagy ív oszlopfője ma is eredetiben őrzi kőindái között Hunyadi János, Mátyás és László arcképét.
A templomban található az Egyházművészeti múzeum, amely a középkori kriptában kezdődik és a Szent István-kápolnánál fejeződik be. A templom számos domborművet, festményt és címerpajzsot őriz; többek között három domborműve: Madonna a gyermek Jézussal, Keresztrefeszítés, Világbíró Krisztus. Az oltárképeket Zichy Mihály (Szent Imre-kápolna) és Aggházy Gyula (Loretói kápolna) festették.
A restaurálás során Kratzmann Ede készítette a színes üvegablakokat, és Mikula Ferenc faragta az új szobrászati díszítést. A padsorok és az orgonaszekrény Schulek tervei szerint készültek.
Történelmi események és vallási jelentőség
A IV. Béla által 1270-re felépített új Mária-templom igen hamar országos jelentőségű események színhelye lett: 1279-ben itt tartottak nemzeti zsinatot; az 1301 utáni trónviszályok során itt jelölték királlyá a cseh Vencelt és a bajor Ottót; 1309-ben Gentilis de Monteflorum bíboros és Tamás esztergomi érsek itt koronázta meg Anjou Károly Róbertet. Hunyadi Mátyás itt tartotta mindkét esküvőjét: 1461-ben Podjebrád Katalinnal és 1476-ban Aragóniai Beatrixszal.
A templom a nemzet és az egyház életében gyakran szolgált helyszínül koronázási, ravatali és díszünnepségeknek: 1867. június 8-án itt koronázták meg I. Ferenc Józsefet és feleségét, Erzsébetet; 1916. december 30-án itt koronázták meg IV. Károlyt. A hagyomány szerint a templom a Budáért folytatott harcok idején is különös szerephez jutott: a budavári visszafoglaláskor a Mária-szoborhoz fűződő csoda meghatározó emlék a hely történetében.
Restaurálások, múzeum és napjaink
A templom 1874-1896 közötti Schulek-féle rekonstrukciója alakította ki mai képét; a munkák során számos középkori részletet rekonstruáltak vagy pótoltak. 1950 és 1970 között állami forrásból a háborús károk helyreállítása zajlott; később a templom teljes felújítása a 2005-öt követő években ismét nagyobb beruházásokkal folytatódott.
A templomban található Egyházművészeti múzeum, a középkori kripta és a Szent István-kápolna látogatható részei az épület gazdag történelmi és művészeti örökségének. A jobb oldali külső apszisfalon 1936-ban helyezték el a Michele d'Aste bárónak állított emléktáblát, aki 1686-ban esett el a budavári csatában.
Különlegességek: harangok, domborművek, címerpajzsok
A templom harangjai és domborművei több korszak emlékeit őrzik. A Mátyás-torony és a déli torony sisakjai a különböző korok stílusait mutatják be: a barokk hagymasisak, a neogótikus kősisak és a késő román modorú fiatornyos sisak mind része a templom történeti rétegzettségének.
A templom jobb oldali karzatán 1927-ben kialakították a Máltai lovagok kápolnáját, ahol az oltár körül máltai rendi címerpajzsokat függesztettek ki; a közösség és a rend viszonylag kevés kárral vészelte át a következő évtizedeket, és a 2005-öt követő nagy restaurálás után a címerpajzsok kifüggesztésének hagyománya megújult.
Mátyás-templom a közösségben és turizmus
A Mátyás-templom ma is aktív vallási és kulturális helyszín: liturgikus események, koncertek és kiállítások helyszíne. A templom gyakori célpontja a hazai és külföldi turistáknak, és a környék családjai számára több tematikus játszótér és látványosság is található a Várban; ezek közé tartozik a Mátyás király mesejátszótér, amely stílusosan Mátyás király mondáit idézi.
Alapadatok (összefoglaló)
| Megnevezés | Adat |
|---|---|
| Hivatalos név | Budavári Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom) |
| Elhelyezkedés | Budapest I. kerület, Szentháromság tér |
| Építési korszakok | 12-15. sz. gótika; 17-18. sz. barokk; 19. sz. neogótikus rekonstrukció (Schulek) |
| Magasság (Mátyás-torony) | 78,16 m a padozattól |
| Világörökségi státusz | Budai Várnegyed részeként kulturális helyszín |
Látogatási tippek
- A templom belső részei, a kripta és az Egyházművészeti múzeum meglátogatása segít megérteni az épület több évszázados változásait.
- Érdemes figyelni a harangok és domborművek feliratait és ajánlásait, amelyek a templom egyházi és történelmi kapcsolatait tükrözik.
- A környező Várnegyed sétái és a Mátyás király mesejátszótér jó program lehet családok számára.
A Mátyás-templom több évszázados rétegei - a középkori gótika, a török kori megpróbáltatások, a barokk és a 19. századi neogótikus rekonstrukció - együtt alkotják azt a gazdag történelmi és művészeti palettát, amely ma is vonzza a látogatókat és a kutatókat.