Eiffel-palace irodaház: tervezők, megújulás és örökség ötvözete

Gustave Eiffel mérnök talán nem gondolta, hogy a róla elnevezett hatalmas acéltorony egyszer majd a francia főváros ikonikus jelképévé válik. A torony a 1889-es világkiállításra készült, az eredeti tervek szerint pedig a kiállítás után le is bontották volna. Érdekes, hogy végül azért is menekülhetett meg, mert az akkori korszak újdonságának számító távíróhoz antennáinak az elhelyezésére megoldást nyújtott. A korabeli építészek és művészek tiltakozása közepette Eiffel elérte, hogy a torony megmaradjon, és a világkiállítás egyik legfőbb látványosságává váljon.

A tervek, az építés menete és a technikai részletek

Az I. Eiffel és munkatársai 1884 végére készítették el a 300 méter magas torony tervét. 1886-ban tervpályázatot írtak ki az 1889-es párizsi világkiállításra. A torony építésének ideje egy kísérletező korszakra esett, amikor számos országban próbálkoztak több száz méter magas épületek megvalósításával, ezek a vállalkozások pedig nagyrészt kudarcba fulladtak. A szűk határidő miatt a torony hihetetlen sebességgel épült; havonta 12 méterrel nőtt a magassága. A kivitelezést nehezítette, hogy az építkezést ellenőrző vállalkozónak a munkás-sztrájk is nehézséget okozott, mert a veszélyes körülmények közti munka bére nem volt összhangban a kockázatokkal. Végül Eiffel a szigorú határidő miatt elfogadta a magas béreket. A második emeletet 1888. július 14-én sikerült felhúzniuk, és végül 1889-ben adták át a tornyot. A torony építése félmillió csavarból és tizenöt ezer fémtagból állt össze, és alsó íve tizenhat pilléren állt. Az építmény a világ legmagasabb tornyává vált az építéskor, amit csak a Chrysler Building 1930-ban múlt felül.

A torony 324 méter össznyadagságot ér el, ebből a torony 300 méter, szárnyán pedig 24 méter az adóantenna. A torony tömege 10 100 tonna volt, és 12 000 acéldarabból, szegecseléssel állították össze, eredetileg átmeneti jelleggel. Az első emeleti étterem Párizs első számú vendéglőjévé vált a világkiállítás ideje alatt. A felület karbantartásához évente mintegy 10 tonna festéket használnak. A világkiállítás ideje alatt két millió látogató kereste fel az Eiffel-tornyot. A torony földszinti részein a belső terek funkciói között étterem, posta, rádióállomás és irodák is megtalálhatók voltak.

A tervezők és a közvélemény vitája

Koechlin, Nouguier és Eiffel kezdetben több ellenzést is megkaptak: sokan a torony megjelenését és jövőbeni hasznosságát kérdőjelezték meg. A Le Temps című lap 1887-es cikkében tiltakoztak az építmény ellen, amelyet sokan „gyárkéménynek” és „Bábel-tornyának” neveztek. Eiffel azonban úgy vélte, hogy a torony szépsége a szilárdság és a harmónia összhangjában rejlik, és a külső görbületek nélkülözhetetlenek a szerkezet stabilitásához. A tervezők egyfajta „faszádizmust” vallottak, vagyis a történelmi elemektől való részleges eltolódást a modern kor igényeihez igazították, hogy a belső terek funkcionálisak legyenek, miközben a külső homlokzat megőrizze a városi szövetet.

A renovációk és az Eiffel Palace megújulása

A hetvenes évek végén megnyílt az újabb állagmegőrzési törekvések igénye: a több évtizedes funkcióváltások során felmerült, hogy a történelmi épületet megőrizni és egyben korszerű funkciókkal felruházni lehet. Az Eiffel Palace rekonstrukciója 2011-ben kezdődött, amikor a beruházó felismerte az épület műemléki értékét. A tervező csapat Dávid Ferenc művészettörténészt bízták meg műemléki értékvédelmi tanulmány elkészítésével. A tanulmány megerősítette, hogy az épület városi szövetben betöltött szerepe, különösen az utcai homlokzatok és a belső udvari öntöttvas szerkezetei kiemelkedő értéket képviselnek. Ennek fényében a rekonstrukció során az épület homlokzatait eredeti állapotuknak megfelelően helyreállították, míg a belső szerkezeteknél modern irodaházi igényekhez igazított megoldásokat alkalmaztak.

A tervezők az öt szintes mélygarázst és a belső udvarokat ötvözték, és 246 autó számára, 100 kerékpártárolót biztosítottak. Az udvarokat üvegtetővel fedték le, így a belső terek természetes megvilágítást kaptak, közvetlen kapcsolatot teremtve a korabeli öntöttvas szerkezetekkel. A homlokzati rekonstrukciót Baliga Kornél építész vezetésével végezték, a tető-sarokk kupoláinak visszaépítése helyett modern, letisztult tömeget terveztek, amely jelzi az épület átalakulását. Az elkészült épület a belső terek modernizálásával és a külső homlokzat hű helyreállításával egy olyan ikonikus irodaépületet hozott létre, amely tiszteletben tartja múltját, miközben a XXI. századi igényeknek is megfelel.

Technikai megoldások és fenntarthatóság

A projekt során kiemelt figyelmet szenteltek az energiahatékonyságnak és fenntarthatóságnak: az Eiffel Palace megfelel a BREEAM és a LEED minősítések követelményeinek. A külső fal külső hőszigetelése a díszes homlokzat miatt nem volt lehetséges; ezért a hőszigetelést belső megoldásokkal és maghőszigeteléssel oldották meg. A metró közelsége külön engedélyeztetési eljárásokat tett szükségessé. A belső udvari öntöttvas szerkezetek és a főlépcsőház újjáépítése aprólékos munka volt: a vas- és kőelemeket lebontották, felújították, majd darabonként helyszínre állították vissza. A projekthez kapcsolódó kivitelező cégek között kiemelkedő a Mapei anyagok alkalmazása a hidegburkolatoknál, a Ratskó-Bau Kft. kivitelezése, és a részletek pontossága a korhű megoldásokkal. A díszvilágítás és a homlokzatrekonstrukció látványos szakasz volt, amely a látogatók számára is szemmel láthatóvá tette az újjászületést.

Örökség, védelem és az építészet filozófiája

A faszádizmus eszméje jegyében a történelmi homlokzatok megőrzése mellett a belső szerkezetek korszerűsítése történt. A tető sarokkupolák helyett modern tömeg került a helyére, amely tükrözi a 21. századi átalakítás filozófiáját. A tervezők szerint nincs egyetlen recept sem: minden projekt a saját korában és környezetében kell, hogy megoldható legyen. A kivitelezés végső célja egy olyan ikonikus épület létrehozása volt, amely tiszteletben tartja a múltat, miközben a mai igényekhez igazodik.

Az új Eiffel Palace rekonstrukciója a 19. századi építészeti örökséget és a modern irodaházak követelményeit ötvözi. A homlokzat és belső udvari öntöttvas szerkezetek korhű helyreállítása mellett a belső terek funkcionalitása és energiahatékonysága is elsődleges szempont volt. A projektet Reitter Ferenc-díjjal tüntették ki az épület átalakításáért és homlokzatának helyreállításáért, ami elismerést jelentett az építészeti közösség részéről is. Az Eiffel Palace ma a városi örökség és a modern működés szimbiózisa, amely a múlt értékeit megőrizve él és működik a XXI. században is.

Infografika: Eiffel torony története és az Eiffel Palace megújulásának főbb mérföldkövei

Az Eiffel-torony mögötti valódi történet

ElemJellemző
Magasság324 m (torony), 300 m torony + 24 m antenna
Alapanyag12 000 acéldarab, 5 ezer szegecs
ÉrdekességElső emeleti étterem; világkiállítás kiemelkedő látványossága
Megújítás éve2011-től megkezdődött rekonstrukció; Eiffel Palace

tags: #eifel #ter #irodahaz #tervezoje

Népszerű bejegyzések: