A Globe Színház: Shakespeare Korának Színházi Központja
Szoktál színházba járni? Elgondolkodtál már azon, hogy vajon az előadások milyen formában és épületben zajlottak korábban? Repüljünk vissza az időben 400 évet! A reneszánsz kor Angliájában, Londonban vagyunk. Nézzünk körbe, mit is látunk és tapasztalunk! Jólétet, fellendülő gazdaságot, kulturális eseményeket vehetünk szemügyre. I. Erzsébet 1558-1603 közötti uralkodása idején virágzott az ország. Ezt a korszakot éppen emiatt nevezzük Erzsébet-kori Angliának.
Pillantsunk be egy színházi előadásra! Láthatjuk, hogy a középkorban igen kedvelt vallásos színjátékformák, a misztérium, moralitás és mirákulum átalakulóban vannak. Helyükre a színpadra szánt világi és történelmi témájú alkotások, a tragédiák és vígjátékok lépnek. A közkedvelt színpadtípusok, mint például a kocsiszínpad vagy processziós színpad is idejét múlttá váltak. Mi állhat ennek a gyors és erőteljes változásnak a hátterében? 1574-től törvényi szabályozásokkal korlátozták az előadásokat és a színházak működését. Egyre több vándorszínész-társulat működött, a nézők pedig már nem a Biblia-feldolgozásokat kívánták megtekinteni, hanem szórakozni, sírni és nevetni akartak.
1581-ben megépült az első igazi színház, a The Theatre épülete. Számos új színház és hivatásos társulat követte. Közülük is kiemelkedett az 1599-ben emelt és 1613-ig működő The Globe, a kor legismertebb drámaírójának, William Shakespeare-nek és társaságának otthona. A drámaírók alig bírták kielégíteni a hatalmas keresletet. William Shakespeare, Thomas Kyd, Ben Johnson és Christopher Marlowe sorra írták műveiket, fordítottak darabokat.
Tegyünk egy sétát a Globe-ban! Ez a Temze folyó mellett álló nyilvános színház kívülről nyolcszög, belülről kör alakú, és nyitott fedelű. Több ezren is elférhettek itt! Nevét a bejárat fölött elhelyezett földgömbről kapta. A színház általában kerek épület volt, toronnyal. A Globe épülete egy 30 méter átmérőjű, felül nyitott faépítmény volt és mintegy 3000 nézőnek biztosított helyet. Szerkezetét illetően az épület kétségtelenül poligon vagy kör alakú volt; valószínű, hogy kívül poligon, belül pedig kör. A bejárattal szemben egy kép volt, amelyen Hercules egy glóbuszt tart a vállán. A színház elnevezése feltételezhetően ebből ered.
A színpada hármas osztású: első, hátsó és felső színpadon játszhattak a színészek. A színpadot három oldalról vette körül a nézőtér, a negyedik oldalon pedig egy helység ("tiring house") volt, ahol a színészek jelmezeket váltottak. A színpada hármas osztatú volt, melynek különböző részein más-más jeleneteket játszottak, így aztán az alkalmi rendezők - például Shakespeare - több díszletet, változatosabb hátteret kreálhattak, és lehetőségük nyílt a kor technikai repertoárjának alkalmazására. A színpad hármas osztású: első, hátsó és felső színpadon játszhattak a színészek. A színpad szintén nádtetővel volt fedve, emiatt is égett le később a színház. Ez a VIII. Henrik című darab előadása során történt, amikor egy lövést adtak le darab közben, és ez lángra lobbantotta a tetőt. Méreteit tekintve a színpad kb. 43 láb széles, 27-28 láb mély volt, 5 láb magasságban a földtől. A színpad mögött volt egy három oldalról zárt terem (hátsó színpad), az épületek szobában történő eseményei zajlottak itt. Ezt függöny takarta el, s a belső jelenetek bemutatásakor félrehúzták.
De még függönyt, díszletet, kelléket ne keressünk! A nézők nagy része állva tekinthette meg az előadásokat, a tehetősebbek páholyokból kísérhették figyelemmel a darabokat. Míg alsó társadalmi rétegekhez tartozó nézők rendszerint állóhelyeket foglaltak el, a színpad közelében; a magasabb rangú nézőknek ülőhelyeket biztosítottak, amelyek fedett galériákban voltak a színház falai mentén. A csak férfiakból álló, 12-15 fős társulat tagjai nagyon díszes, korhű jelmezekben szerepeltek. Az ókori hagyományok folytatásaként még mindig csak férfi színészek játszottak, a női szerepeket fiatal, 14-15 éves fiúk adták elő.
A mai színház szerkezetével egyezően a színpad mögött találjuk az öltözőket, és a különböző technikai gépezetek. A süllyesztők, emelők működtetése is innen történik. A felső színpad mellett tornyocskák emelkednek, ezekben kapnak helyet a muzsikusok és zajmesterek.
Az előadások kezdetét zászló felvonása jelezte 14 órakor. Ennek színe mutatta az aznapi darab műfaját: a fekete tragédiát, a piros történelmi drámát, a fehér komédiát jelzett. A színházban nem használtak világítást, a természetes napfény szolgálta ezt a célt, tehát az előadásokat valószínűleg délután tartották.
A Globe 1599-1613-ig üzemelt, egy színpadi ágyútűz vetett véget a színháznak. 1613. június 29-én égett le a Globe Színház, az I. Jakab (ur. A Globe elődje a londoni Temze északi rakodópartjának környékén álló Színház - angolul The Theatre - volt, melyet a Shakespeare-rel később egy társulatban játszó Burbage-fivérek édesapja, James alapított még 1576-ban. A földterület tulajdonosa, Giles Allen aztán - vélhetően I. Erzsébet (ur. 1558-1603) utasítására - 21 év után kitette a színészek szűrét, így a Lord Chamberlain's Men nevet viselő kompánia az 1599-es évben átköltözött a folyó túloldalára. Kemény munkával - még azon a nyáron - egy raktár helyén felépítették a Globe-ot, mely az angol polgári forradalom kitöréséig az angol főváros legnépszerűbb színháza lett. Az első Shakespeare-darab, amit előadtak, a Julius Caesar volt. A színház 1613-as leégésekor rengeteg dokumentum is elveszett. Egy évvel később a Burbage testvérek építették újjá, majd egészen 1642-ig nyitva állt, amikor az új puritán angol kormány az összes szórakozóhelyet bezáratta.
Az épület pontos mását a XX. század végén - az eredeti helyszínen - újjáépítették. A Globe Színház újjáépítése az építészet, a színháztörténet és a kulturális örökségvédelem egyik legnagyobb kihívása volt a 20. század végén. A színházat, amely William Shakespeare legendás műveinek elsődleges bemutatóhelye volt, 1613-ban egy tűzvész pusztította el, később ugyan újra felépítették, de az idők során teljesen megsemmisült. A 20. századra már csak történelmi emlékek és írásos források maradtak, ám Sam Wanamaker amerikai színész és rendező eltökélt szándéka volt, hogy ezt a színházat újra életre kelti. A cél nem az volt, hogy egy díszletszerű másolatot hozzanak létre, hanem hogy a 16. századi színház minden részletében visszatérjen. Az újjáépítés nemcsak építészeti szempontból volt különleges, hanem a színháztörténeti örökség megőrzése szempontjából is. Míg az eredeti Globe Színház főként fából, vályogból és nádból épült, az új színház anyagainak kiválasztásakor ügyelni kellett arra, hogy a modern előírásoknak is megfeleljenek. A tűzvédelem különösen fontos szerepet játszott az építkezés során, hiszen az eredeti színház pusztulását éppen egy tűzvész okozta. Az építőknek ezért innovatív megoldásokat kellett alkalmazniuk, hogy a hitelesség megőrzése mellett az épület biztonságos is legyen. A Globe újjáépítése tehát nem csupán az eredeti épület újragondolása volt, hanem annak megteremtése egy modern világban, ahol a kulturális örökség tisztelete és a korszerű technológiai követelmények összehangolása egyaránt elengedhetetlen. Az építési folyamat a hagyományos ácstechnológiák, a régészeti kutatások és a modern mérnöki megoldások különleges ötvözete volt.
| Év | Esemény |
|---|---|
| 1599 | Az első Globe Színház építése |
| 1613 | A színház leégése |
| 1614 | Az újjáépített Globe Színház megnyitása |
| 1642 | A színház bezárása |
| XX. század vége | Az újjáépített Globe Színház megnyitása |
A mai rekonstruált Globe színház a Temze jobb oldalán, a London Bridge és a Tate Galéria között helyezkedik el, közel ahhoz a helyhez, ahol eredetileg az 1599-ben épült épület állt. Ez abból tudható, hogy rengeteg korabeli panorámás kép áll rendelkezésre, amelyek 1600 körül készültek. Ezeken a képeken tisztán kivehető a színház épülete. A színház újjáépítése egy Angliában politikai menekültként élő amerikai kommunista színész, rendező és producer, Sam Wanamaker nevéhez köthető, aki 1970-ben létrehozott egy Globe Playhouse Trust-ot, amelynek segítségével a színház újjáépítését finanszírozták.
A reneszánsz kori angol dráma tehát a XVI-XVII. század fordulóján, Erzsébet uralkodása alatt élte fénykorát. Legjelentősebb drámaírója Shakespeare volt, az általa is alapított Globe színházban mutatták be legelőször darabjait. Ez a kör alakú, felül nyitott színház hármas osztású színpadával alkalmas volt kortárs darabok bemutatására, melyek kedvelték a pergő eseményeket, az erőteljes képi és hangi hatásokat. A díszes jelmezekben férfiak keltették életre a hősöket. Az előadásokon az antik hármas egység Az előadásokon az antik hármas egység elve - tér, idő és cselekmény egysége - nem valósult meg.
tags: #globe #szinhaz #alaprajz