Goffman dramaturgiai elmélete: homlokzatok és társas interakciók színháza

A mindennapok folyamán az emberek szerepeket alakítanak, fenntartják és eljátsszák azokat, s ez a viselkedésanalízisbeli dramaturgiai modell egyik alappillére. A fogalomkészlet központi eleme a homlokzat, amely az én nyilvánossá tett képe, és többek között az öltözködés, a parfüm, a frizura, a telefon, a kiejtés és a testtartás által formálódik. Ezzel a képpel folyamatosan lehetséges a közösségi normáknak való megfelelés és a szerepelés kényelmes megvalósítása a társalgásban is.

Goffman dramaturgiai modellje szerint az emberek mindig valamilyen szerepet töltenek be - legyen szó munkahelyről, iskoláról vagy akár a családról -, s ezek a szerepek a mindennapokban dinamikusan váltakoznak, gyakran úgy, mintha különböző maszkokat cserélnénk. A maszkok azonban nem puszta álruhák; a személyiség és a társadalom közötti kölcsönös kompromisszum részét képezik, s a perszóna révén a személyiség bizonyos aspektusai alkalmazkodnak a helyzethez. A dramaturgiai modell tehát nemcsak arról szól, hogy mi történik az előadásban, hanem arról is, hogy mi történik a mindennapokban, amikor az emberek a szerepeiket állandóan bevetik a társas interakciókban.

A homlokzatok jelentése és elemei: öltözködés, illat, frizura, eszközök, hanghordozás, testtartás, szókincs, helyiség

A homlokzatok viszont időnként összeomolhatnak: egy irodai fiasko például kínos csendet vagy erőltetett nevetést okozhat, ám a színpadias játék folytatódik, és a társadalom közösen igyekszik visszaállítani a rendet. Ennek hátterében a modern társadalom láthatatlan szerepkultúrája áll, amelyben mindenki egyszerre le- és felkapcsolja a saját szerepét, hogy megfeleljen a környezet elvárásainak. Ez a folyamatos önmegjelenítés és a stratégiák alkalmazása egyértelműen a társalgási és társas viselkedés mélyén húzódó mechanizmusokhoz kapcsolódik.

Az emberi viselkedést világszerte a dramaturgiai modell alapján érthetjük meg, hiszen a színészekhez hasonlóan minden helyzetben a partner szerinti szerepbetöltésre törekszünk. A példákkal illusztrálva elmondható, hogy a társadalmi interakciók alapja a benyomáskeltés és az impression management. E folyamat során a beszélő és a hallgató kölcsönhatásában a nyelvi és nem nyelvi eszközök összhangja a cél: a partner felé pillanatnyi és hosszabb távú benyomásokat formálni. A nyelvi dramaturgia különösen hangsúlyos, és a pragmatika módszertanának segítségével érhető tetten, hogy hogyan befolyásolhatók a társalgó partnerek reakciói, milyen nyelvi stratégiákkal érhető el a kívánt megítélés, és hogyan lehet a társas normáknak megfelelni vagy azokat finomhangolni.

Infografika: A dramaturgiai modell elemei és a homlokzat kapcsolata

A homlokzatok és a perszóna kapcsolata

A perszóna Carl Gustav Jung elméletében három összetevője közül a tudatos énünk és az árnyék mellett a társadalmi elvárásokhoz való alkalmazkodás közvetítője. A perszóna tehát olyan társas szerepet, amelyet az egyén a környezet elvárásainak megfelelve visel, és amely segíti a kapcsolatok fenntartását. Ugyanakkor a túlzott fixálódás rajta károssá válhat, és a rugalmasság elvesztése a személyes autonómiát és autenticitást veszélyeztetheti. Ennek megfelelően a szerepek a tér és idő függvényében váltakoznak: a serdülőkor, a felnőttkor, a családi és munkahelyi szerepek mind-mind megkövetelhetik a különböző homlokzatok alkalmazását.

Beépített interakciós mechanizmusok

Goffman szerint a társadalmi interakciók a nyilvános megjelenítés és a közönség előtti viselkedés keretei között zajlanak. A bemutatkozás, a beszédstílus, a testbeszéd mind-mind a benyomáskeltés eszközei. A kommunikáció szabályai nem csupán a verbális tartalomra vonatkoznak: a Grice-i konvenciók és udvariassági maxímák is részét képezik a jelzett normatív rendszernek. Ugyanakkor a nyelvi és nem nyelvi stratégiák kultúrafüggők; a konvenciók és a formális előírások a különböző közösségekben eltérőek lehetnek, s ez befolyásolja a társalgás gördülékenységét és a benyomáskeltés hatékonyságát.

Táblázat: udvariassági maxímák és alkalmazásuk a mindennapi beszédben

Impression management és nyelvi stratégiák

Az impression management a self összerendezésének és a nyilvános megjelenítés optimalizálásának folyamata: a kommunikáció során törekszünk arra, hogy mások számára kedvező, hiteles és összhangban legyenek elvárásaink. Ennek során a nyelvi megnyilvánulások és a nem nyelvi jelek egyaránt fontosak. A konverzációs maximák és a pragmatikai elméletek összhangban állnak azzal a céllal, hogy információkat közvetítsünk, figurákat és státuszokat rendezünk, és a társas helyzeteket a lehető legzökkenőmentesebbé tegyük. A beszédstílus és a szókincs kiválasztása kultúrafüggő, és a társalgási célok, a kapcsolattartás és a normák figyelembevételével történik.

A benyomáskeltés eszköztára pedig széles: stílus- és bemutatkozási formák, a nyelvi gazdagítás, a túlzás vagy eufemizmus, a figuratív kifejezések és a különböző nyelvi regiszterek. A jelenségek közé tartozik a ne tudd meg!, a paragráfiai vagy a különböző idegen szavak használata, melyek presztízsforrást is jelenthetnek. A nyelvi értékítélet és a kontextus alapján megítélt státusz mindig összhangban van a hallgató elvárásaival és a közösség normáival.

Dramaturgy - Life as a Stage! Erving Goffman Explained

Következtetések a mindennapi élet és a társadalomtudomány tükrében

A dramaturgiai elmélet rámutat arra, hogy a társadalmi interakciókban az egyén folyamatosan döntéseket hoz arról, hogyan formálja meg és adja elő aktuális karakterét. Nem szabad azonban engedni, hogy a szerepek túlnőjék rajtunk; a szerepek illeszkednek az egyén identitásához és a társadalmi normákhoz, de az egyén maga döntheti el, hogy miként tükrözi vissza ezeket a szerepeket. A társadalmi együttélés és az együttműködés szükségszerű forrása a normaképek kialakulása, a szabályalkotás és a határállítás, amely a különféle szociális szerepekben testet ölt. A mindennapi előadás tehát egy olyan láthatatlan szerepkultúra, amelyben az emberek a közösség elvárásainak megfelelően lépnek a színpadra és vissza a díszletek mögé.

Bevezető és alapok a társadalom-lélektan és a nyelvi viselkedés kölcsönhatásába rendeződnek: a benyomáskeltés meghatározó motívuma, amely befolyásolja a beszéd menetét és a társalgó közösség nyelvi produkcióját. A nyelvhasználat pragmatikai és társas kontextusa rendkívül fontos a társalgás hatékonyságához, a konvenciók és a maximák összhangja pedig biztosítja a gördülékenységet, az érthetőséget és a társas normák betartását.