II. Kalocsai székesegyház alaprajza: történet, építészet és restaurálás
Olasz barokk stílusú templom, egy fő- és két mellékhajóval, két toronnyal és nagyon magas homlokzattal Épült 1735-1754 között, építtetői Patachich Gábor érsek (1733-1745), Csáky Miklós érsek (1747-1751), Klobusiczky Ferenc érsek (1751-1760). Tervezője minden valószínűség szerint Mayerhoffer András (1690-1771). Egyes feltételezések Josef Emmanuel Fischer von Erlachnak tulajdonítják a terveket, de más személy is szóba került tervezőként. Építők Kalocsai kőművesek mellett a pesti kőfaragó céh tagjai.
Az előzmények és az első székesegyház
A templomépület a Szentháromság tér középpontjában áll. Főszékesegy-ház helyén korábban három (egyesek szerint kettő) templom volt, melyek évszázadokon át szolgálták Kalocsa egyházi központját. A 11. században már ismert volt egy első, Szent István-kori székesegyház, amelynek feltárásai alapján rekonstruálták a korai temporális és liturgikus berendezéseket. A második székesegyház építése a 12. század végén-13. száz elején kezdődött, egy korábbi, késő román stílusú-kora gótikus maradványokra épülő középkori templom volt.
A második székesegyház és annak megmaradt maradványai
A második székesegyház három időpontban is megsérült: a tatárjárás idején, 1241-ben, majd később különböző korokban. Ennek maradványai a tatárjárás utáni időkből és a késő középkorból származó töredékek, pillérek és padlószintek alapján rekonstruálhatók. Az épület sávos volt: zöld trachit - ami jobban elpusztult - és fehér mészkősávok váltották egymást; a lábazati faragványok fehér kemény mészkőből készültek. A szentélyt kereszthajói és déli oldalfalai is a keleti-nyugati tengelyhez igazodtak.
A barokk székesegyház ráépítésekor a régi falak és torzító elemek jelentős bontásokon estek át, hogy a 18. századi ízlésnek megfelelő monumentális teret hozzanak létre. A belső berendezés és az oltárkészletek is a barokk kor jegyeit viselik magukon, miközben megőrizték a középkori alaptesteket és néhány korábbi művészeti elem nyomait.
A barokk átépítés és a külső-tér
A háromharangtömbös torony magassága 65 m, a sisak és a tetőszerkezet a 18. század végén történt átépítés következtében alakulhatott ki. A kalocsai érsekség restaurálási munkálatai 1910-1912 között zajlottak, ekkor került elő érintetlen kőkoporsó a főszékesegyház érseki kriptájában. A barokk feltárások során a falak és a pillérek vastag tömbjei kerültek beépítésre, és a padlózat alatt feltárt csontmaradványok civilek és gyermekek maradványainak tartalmazták.
Újítások és a jelenlegi restaurálás tervei
2009-ben kezdődtek a külső munkálatok, 2011 augusztusában bezárták a templomot a stukkók renoválása miatt, majd a belső tér teljes felújítása mellett döntöttek. A felújítás során a lábazattól felfelé belül-belül teljesen elkészültek a falak, és az orgona is felújításra kerül. A feltárást korszerű technológiákkal végzik: georadaros felmérés a főhajóban és az oldalkápolnákban, fotogrammetria és 3D szkennelés, hogy virtuális múzeumi modell készüljön.
A feltárások során új töredékek kerültek elő a 13. századi építészetből, s ezek a kalocsai templom 12. századi gyökereinek és a második székesegyház kialakulásának mélyebb megértéséhez járulnak hozzá. A korai két székesegyház falain kívüli ásatások megmutatják a korabeli építészeti törekvéseket, és a 13. század elején, majd a tatárjárás előtti időszakban keletkezett boltozatok nyomait.
Különleges kincsek és a művészeti örökség nyomai
A kőfaragvány-együttes, amelyet Haynald Nérsek 1873-ban a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott, a kalocsai székesegyház történetének egyik kulcsfontosságú forrása. A maradványokat Kalocsán, az érseki palotában és a városi múzeumban őrzik. A korábbi régészeti megfigelések közé tartozik Foerk Ernő rekonstrukciós javaslatai és Henszlmann Imre ásatásainak eredményei, amelyek a 13. századi épület tagoltságát és alaprajzát írják le.
A harmadik barokk székesegyház teljes egészében ráépült a második székesegyházra, és a megmaradt falak a barokk kor igényeihez igazodva bontásra kerültek. A belső restaurálás során a padló alatt talált csontmaradványokat a restaurátorok a múzeumpedagógiai kiállítások részeként kívánják bemutatni, a korábbi temető- és sírhelyek nyomait feltáró kutatások pedig tovább folyamatban vannak.
Historikus összefüggések Kalocsa és a régió művészetében
A 12-13. századi francia gótika hatása a Kalocsa második székesegyháza kapcsán is megfigyelhető, különösen a korábban Pannonhalmára és más királyi központokra jellemző építészet recepciójában. A kalocsai érsekek és a korabeli uralkodói körök között szoros kapcsolatok fedezhetők fel, amelyek a gótikus és késő román stílusirányzatok magyarországi megvalósulását is elősegítették.
A fenti feltárások és az épületkincs összegzése alapján a Kalocsai főszékesegyház 1774-re készült el, a mai barokk katedrális két-három évszázados történetét pedig a régészeti kutatások folyamatosan árnyalja. A kutatások a 18. századi építészet és a korábbi középkori örökség összefonódását mutatják meg, amely a magyarországi román stílus és gótika korai szakaszának kutatásához is hozzájárul.
Az új beépítéseket és a restaurálás során készülő virtuális modell lehetővé teszi a látogatók számára, hogy megismerjék mind a második, mind a harmadik székesegyház kőelemeit, pilléreit és falait. A háromdimenziós szkennelés és fotogrammetria segítségével elkészülő múzeumi modell sétát biztosít a történeti léptékű épületben, amely Kalocsa történetének központi szereplője marad.
| Építési periódus | Első székesegyház (Szent István kor) - eredeti alaprajz |
|---|---|
| Második székesegyház | Késő román és korai gótika, 12. század vége-13. száz eleje |
| Harmadik székesegyház | Barokk átépítés és ráépítés - 1735-1754 |
tags: #ii #kalocsai #szekesegyhaz #alaprajz