Ingatlan építés iparűzési adó IFRS szempontból
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Adónemek minősítése az IFRS szerint
Adónemek minősítése az IFRS szerint fontos kérdés, hogy a különböző adónemeket miként ítéljük meg, azok jellege alapján figyelembe vehetőek-e, illetve figyelembe kell-e őket venni nyereségadókként az IFRS esetében?
Evidens, hogy a társasági adót nyereségadónak tekintjük Magyarországon. Nem egyértelmű azonban, hogy nyereségadónak minősül-e például a helyi iparűzési adó, vagy az innovációs járulék, amelyek megállapításánál a nettó árbevételből kell kiindulni.
Jogosan feltételezhetnénk, hogy ezen adónemek csak olyan vállalkozás esetén tekinthetőek nyereségadónak, amely nagymértékű csökkentő tételeket vehet figyelembe adóalapjának megállapítása során.
Igy például anyagköltséget, alvállalkozói teljesítést, eladott áruk beszerzési értékét és közvetített szolgáltatások értékét, hiszen tartalmában így kvázi a bruttó nyereség képezi az adóalapját.
Míg egy kereskedő cégnél nagy bizonyossággal megállapítható, hogy az iparűzési adó, illetve ez alapján az innovációs járulék is nyereségadónak tekinthető, addig egy szolgáltató vállalatnál nem jelenthető ki ilyen egyértelműen ugyanez.
Ugyanezen kérdéseket kell átgondolni az egyes adónemek, mint például a szektorális különadók esetén az IFRS beszámolók összeállításakor.
A pontos minőségítéshez érdemes szakembert igénybe venni, ha még nincs tényleges IFRS tapasztalattal rendelkező kolléga házon belül.
Mikor keletkezik halasztott adó egy vállalatnál?
A nyereségadót két részre bonthatjuk, a halasztott adóra és a tényleges adóra. Így egy közteher nyereségadóként történő minősítését követően az első kérdés, hogy a tényleges adó mellett az IFRS szerint halasztott adót kell-e kimutatni a társaságnak.
A válaszhoz meg kell vizsgálni, hogy a vállalat eszközeinek és forrásainak értéke számviteli és adózási értelemben megegyezik vagy eltérő-e.
Ezentúl elemezni kell van-e áthozott, fel nem használt veszteség vagy még igénybe nem vett adókedvezmény, adójóváírás.
Az átmeneti és állandó különbségek megkülönböztetése alapján áll elő az adómérleg, melyet összevetve a számviteli mérleggel azonosíthatók az IFRS szerinti halasztott adót érintő tételek.
Az átmeneti vagy állandó adókülönbségről, az elszámolhatóságról és az adókulcsok közötti különbségről a teljes cikk alapján értesülhetnek, IDE kattintva érhető el.
Helyi adó és megosztás
Ha a cégnek telephelye és székhelye is van, akkor a helyi iparűzési adót meg kell osztani a két település között. A szükséges számításokat körültekintően kell elvégezni, hiszen ha az érintett települések valamelyike a törvény szerint „őt” jogosan megillető adónál kevesebbet kap - az adóhiánnyal és következményeivel szembe kell néznie a cégnek.
A vállalkozónak választási lehetősége csak akkor van, ha az előző évi adóalap nem haladta meg a 100 millió forintot; ha meghaladta, akkor a komplex megosztást kell alkalmaznia.
Helyi iparűzési adó megosztásánál a módszer nem használható, amely után valamely település adóalapja nulla lenne.
A Htv. 40. §-ának alapján meg kell határozni az adóalap megosztását és adómértékeket, amelyeket a települési önkormányzatok határoznak meg, figyelembe véve a gazdasági környezetet és a vállalkozói tevékenység jellegét.
A telephely fogalma szerint a vállalkozás állandó jellegű iparűzési tevékenységet folytat a székhely és a telephelyei településeken. Telephely például a bérbe adott ingatlan is a Htv. 52. §-ának 31. pontja alapján.
A székhely és telephelyek arányos adóalap-megosztása során figyelembe kell venni az eszközök összes állományát, amelyek a székhely és a telephely között megoszlanak.
Ha a cég kizárólag székhelyet jelent be, a telephelyek meghatározásában és megosztásában felmerülhetnek jogi és gyakorlatbeli problémák, amelyek megoldását a helyi adóhatóságokkal érdemes egyeztetni.
Értelmezés és gyakorlati példák
A székhelyhez kapcsolódó központi ügyvitel és az ebből eredő adóalap- megosztás gyakorlati kérdések elé állítja a vállalkozókat. Ha az ügyvezető ingyen látja el az ügyvezetői teendőket, de az adóalapot illetően személyi jellegű ráfordítás nincs, az adóalap megosztása ettől független lehet. A telephelyek esetében az irányítás helye is meghatározza az adó megosztását.
Az adóalap meghatározásakor figyelembe vett eszközérték olyan összetevő lehet, amely a számviteli és adózási szabályok közötti eltérések miatt átértékelést igényelhet. Az eszköz-érték meghatározása során a bérleti és lízingelt eszközök arányainak is szerepe van a megosztásban. A 2015. évi példákban előfordulhat, hogy a 2015. évben is csak az adott eszközök tevékenységét szolgáló vagyontárgyakkal kapcsolatos tételeket veszik figyelembe a adóalap megosztásánál.
Az átállás IFRS-ekre speciális szabályokat von maga után, hogy az adóalapok semlegesek legyenek az adózás szempontjából. A törvényjavaslat szerint az IFRS-ek alkalmazására történő áttérés esetén a nettó árbevétel és a csökkentő tételek vonatkozásában a szabályok részben módosulnak.
Adóbevételek folytonosságának garanciái
A Htv.-be illesztendő új alcím garanciális szabályokat tartalmaz az áttérés évére és az ezt követő időszakra vonatkozóan, biztosítva a költségvetési bevételek folytonosságát. Az áttérés adóévének adóalapja nem lehet kevesebb az áttérés előtti évi adóalapnál, és lehetőség adódik minimum-adóalap alkalmazására, ha a vállalkozó bizonyítani tudja, hogy az IFRS figyelmen kívül hagyásával alacsonyabb lenne a magyar szabályok szerinti adóalap.
Az önkormányzatok likviditásának megőrzése érdekében az áttérés után az előlegfizetési időszak adóelőlege sem lehet kisebb, mint az áttérés évében kezdődő időszak előlege. További adat- és beszámolási kötelezettséget is ír elő a törvényjavaslat.
A társasági és a helyi iparűzési adót is érinti az IFRS átállás
tags: #ingatlan #epites #iparuzesi #ado #ifrs