Jegverem utca 5 alaprajz: történet, építészeti belső és előzmények

A Jégverem[1] utca kétemeletes, Masjon-házként emlegetett épületét Máltás Hugó tervezte. Szomszédságában további két általa megálmodott épület sorakozik,[2] ám csak a Jégverem utca 2. Széchenyi István a Duna szabályozásának kezdetekor számtalan neves külföldi szakembert invitált meg hazánkba, így kapott meghívást 1837-ben John Andrew Masjon holland hajóskapitány is, hogy csatlakozzon a Dunagőzhajózási Társaság munkájához. Masjon, aki fontos szolgálatot teljesített az 1838-as pesti árvíz idején is, 1844-ben az óbudai hajógyár igazgatója lett, később pedig a Tisza szabályozásánál töltött be vezető szerepet.

Megértés: a közös homlokzat két önálló bérházat takar, és a belső udvar architekturális egysége összekapcsolja az épületeket.

Felesége az angol származású Teasdale Márta (Martha Teasdale), annak a Teasdale Vilmosnak (William Teasdale) testvére, aki Clark Ádám kíséretében érkezett a fővárosba a Lánchíd építésének ügyében. Az 1858-ban megözvegyült Teasdale Márta[4] 1860 nyarán Máltás Hugó tervei alapján kezdte építtetni a Jégverem utcai épületet, mely 1861-ben meg is kapta a lakhatási engedélyt. A házra eredetileg ketten pályáztak, Masjonnén kívül a telek közvetlen szomszédjának tulajdonosa, Reitter Ferenc is. Lehetséges, hogy ez a magyarázat arra, hogy a közös homlokzat két önálló bérházat takar.

Házak és alaprajzok: hogyan kapcsolódik az U-alakú építés az egységhez

„Mai, kissé átalakított formájában ez nem közvetlenül szembeötlő, de két egyenrangú »főlépcsőháza« és két bejárata határozottan őrzi a nyomát. Eredetileg egy közel négyzet alakú telken álló, U alakú beépítésű, a Jégverem utcából nyíló ház és egy, a Fő utca és Duna-part közt átmenő, téglalap alakú kisebb telken álló, ugyancsak U alakú beépítésű ház kapcsolódott egymáshoz, közös udvarlégtérrel, egységes udvar-architektúrával. A két ház udvarát a földszinten kerítésfal választotta el, melynek mindkét oldalán falikút volt. A nagyobbik épület az emeleten függőfolyosós elrendezésű volt, a kisebbik nem, annak lakásai közvetlenül a lépcsőházból voltak elérhetők.

Hégráth László és Hégráthné Gálffy Erzsébet szakszerű megfogalmazásban így írnak a homlokzatról: „A Fő utca és a Bem rakpart felé tizennyolc-, a Jégverem utca felé kilenctengelyes homlokzatot mindhárom oldalon körülfutó, állókonzolos főpárkány zárja le, a földszint felett övpárkány, a második emeleten könyöklőpárkány húzódik végig. Az egyenletes ablakritmussal megoldott homlokzata Fő utca és a Bem rakpart felé három-három-, a Jégverem utca felé két- kéttengelyes sarokrizalit fogja közre. A rizalitok széleit két emeletet összefogó széles falpillérek szegélyezik, míg közöttük karcsú pillérek tagolják a falsíkot. Földszinti nyílásai végig félkörívesek, vonalazott falsíkban, míg az emeletiek egyeneszáradékúak, tagozott keretezéssel, mindkét emeletsoron egyenes szemöldökpárkányokkal, amelyeket csak a rizalitok első emeletén váltanak szegmensívesen megtört szemöldökök. Az első emeleti ablakok mellvédjeit romantikus levélornamentika tölti ki. A hosszoldalak (Fő utca, Bem rakpart) rizalitjainak középtengelyében és a Jégverem utcai homlokzat középső három nyílása előtt, az első emeleten gazdag levéldíszes konzolokon nyugvó erkélyek ülnek, áttört ornamentális faragású mellvédekkel, a kapu feletti erkély mellvédjének közepén sisakos férfifej (Árpád vezér?) domborművével.

Beépítés belső tereinek részletezése

Komárik Dénes leírásában részletesebben ismerhetjük meg a ház belső tereit: „Jégverem utcai kapualja két hosszirányú csehsüvegboltozattal fedett, oldalfalait mindkét szakaszban tükrös lizénákra futó páros ívek tagolják. A kapualjból jobbra háromkarú lépcsőház nyílik, romantikus öntöttvas-korláttal. A Fő utcai egyszerűbb, keskenyebb kapualj melynek oldalfalait vállpárkányra futó ívezet tagolja, eredetileg a hozzá tartozó lépcsőház előtti árkádos folyosón áthaladva átment a Duna-parti oldalra. Ez utóbbi kapualjszakaszt és a Duna-parti kaput a múlt században megszüntették. Az udvar tengelyében elhelyezkedő, és az udvarhoz árkádos folyosókkal kapcsolódó lépcsőház háromkarú, a másik lépcsőház azonos romantikus öntöttvas-korláttal. Udvari homlokzatai előtt - a déli szárnyat kivéve - minden emeleten kőkonzolos függőfolyosó fut végig, geometrikus betétmezőkkel megszakított klasszicizáló jellegű pálcaráccsal. Keskeny oldalait három nyílásos árkádok alkotják, a déli oldalon lépcsőházzal, az északin a nagyobbik kapualjjal.\"

A Teasdale Márta halála után, az 1870-es években eladásra került az ingatlan. Kisebb átalakítások és újabb tulajdonosok sorát követően Lenk Ödön nevét emelik ki a feljegyzések. 1920 körül az ő családja is kénytelen volt megválni a háztól. Gróf Károlyi Gyula vásárolta meg, így az épület árkádos folyosóin a később „vörös grófként” elhíresült Károlyi Mihály is gyakran megfordult, illetve felesége, Dr. Károlyi Mihályné, lánykori nevén Andrássy Katinka, jelenlétével tovább gyarapította a lakók jelentős nemesi névsorát. 1945-ben a homlokzat és a födém oly mértékben megsérült, hogy veszélyességük miatt az sértetlen szobordíszítéseket is kénytelenek voltak leverni a vakolattal együtt. Az épület sorsa ezután szerencsésen alakult, 1949-ben műemlék jellegűvé nyilvánították, majd az épségben maradt tagozatok és korábbi fényképek alapján 1953-ban, Borsos László irányításával megkezdődhetett a rekonstrukció.

Máltás Hugó építészete és a romantika nyomai

A lakások átalakítását már a Károlyi-féle időkben megkezdték, idővel az épület földszinti üzlethelyiségei is változtak. Máltás Hugó a magyar romantikus építészet fontos másodvonalbeli képviselője. Építészetére jellemző a gazdag növényi ornamentika, az erőteljes díszítések használata, és a barokk-rokokós romantika hatása. Máltás 1829. május 6-án született Rozsnyón. Apja Andrádssy György, majd az esztergomi érsek komornyikja volt. Máltás Bécsben, a Cs. Kir. Polytechnikai Intézetben (Műegyetem), majd a bécsi Képzőművészeti Akadémiában építészeti osztályán tanult. 1848-ban tért vissza Magyarországra, ahol először Zitterbarth Mátyás irodájában helyezkedett el. Ekkor készült első jelentősebb alkotása, a Zitterbarth-ház (V. kerület, Nádor utca 20.).

1851-től már a budai Országos Építési Igazgatósághoz tartozott, ahol a királyi palotaegyüttes rekonstrukciója körül tevékenykedett. 1853-tól rajztanár lett a budai városi rajziskolában, ahol húsz éven át tanított. Ezt követően, a főváros egyesítésekor, annak új műszaki szervezetéhez került. 1874-ben nevezték ki az „építési és építésrendőri szakosztály” vezető mérnökének. Mindezek mellett továbbra is építészeti tevékenységét folytatta. Életművének legjelentősebb korszaka a romantika jegyeit hordozza. Ehhez az időszakhoz köthető a végül meg nem valósult 1854-es terve, melyet a budavári Nagyboldogasszony-templom főhomlokzatának átalakításához készített. Megvalósult tervei a főváros több pontját is díszítik: 1855-56: a budai jótékonysági nőegylet házának átalakítása; 1856-57: Zitterbarth-ház; Kovács-Sebestyén Endre, a Rókus-kórház híres sebész-főorvosának háza; budai vízhajtó gép- és bérház.

A magyar állam az év elején bruttó 3,61 milliárd forintos - áfával négyzetméterenként 7,9 milliós - áron vett meg egy olyan ingatlant, amellyel korábban a kormánysajtó a DK-s alpolgármestert támadta. Az I. kerületi Jégverem utca 5 alatti 458 négyzetméteres ingatlan kapcsán a jogi- és médiaipari összefüggések kerülnek előtérbe, és a tulajdonosi viszonyok megítélése is összetett. A Telexnek a korábbi cikkekről Csobánczy Gábor így reagált: tele voltak csúsztatásokkal, de helyreigazítási pert nem indított. A Jégverem utcai Sőtér-villa valóban Csobánczyé volt, csak korábban, és később különböző cégek kerültek tulajdonba. Pető Dóra, a Water City egyik tulajdonosa, több vállalkozásban is feltűnik Csobánczyval közösen. A Water City másik tulajdonosa, Balázsné Török Ildikó Anna pedig sok Leisztinger Tamáshoz köthető vállalkozásban aktív.

A Jégverem utca 5. kapualjának és lakásainak története e sokrétű tulajdonosi láncban fonódik össze a 19. századi építészeti megoldásokkal, amelyek máig meghatározzák az épület arculatát: két önálló bérház, közös udvar, román romantikus részletek, és a két oldalra futó homlokzat-ívek a XVIII-XIX. századi magyar építészet egyik jellegzetes példája marad.

Rövid adatok a belső elrendezéshez

A kapualj két hosszirányú csehsüvegboltozattal fedett, oldalfalai tükrös lizénákra futó ívekkel tagoltak.
Jobbra háromkarú lépcsőház romantikus öntöttvas-korláttal; balra a Fő utca felőli kapualj árkádos folyosóval átment a Duna-parti oldalra (ma már megszüntetve).
Udvari folyosókon végig futó kőkonzolos függőfolyosók, közéjük beépített háromnyílásos árkádok.
Első emeleten gazdag levéldíszes konzolokon nyugvó erkélyek és sisakos dombormű a kapu feletti részen.

Infografika: Jégverem utca 5 alaprajzának U-alakú beépítésének elrendezése

History of Architecture in 3 Minutes 🏛️