Jegyzői építésügyi hatáskörök és változásai az elmúlt évtizedekben

2008. januárja és februárja jelentős változásokat hozott az építésügyi engedélyezés szabályozásaiba. 2008. január 1-jétől lépett hatályba az új Eljárási kódex (az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet), és a 2008. február 1-jétől alkalmazandó 393/2007. (XII. 27.) Korm. rendelet átalakította az építésügyi hatóságok rendszerét. Az Eljárási kódex átfogó módosításait a 17/2008. (VIII. 30.) NFGM rendelet 2008. szeptember 1-jétől vezette be.

A beszámoló bemutatja, hogyan alakult az építésügyi hatóságok rendszere, megvilágítva a jegyzői szerepet és illetékességet, valamint a regionális és központi szervezetek közötti kooperációt a jogbarát eljárások érdekében. 2009. október 1-jétől hatályba lépett a 193/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet, amely a rendszer átalakítását tovább finomította. A Kormány az építésügy központi irányítását a belügyminiszter útján gyakorolja, és ellátja a Nemzeti Építésügyi Fórum, a Nemzeti Építészeti Tanács és az Építésügyi Dokumentációs Központ működtetését is. A tárgykörben törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján miniszteri rendeletet ad ki.

Az 1990-es évektől napjainkig tartó átalakítások jelentős részben a települési önkormányzatok és jegyzőik hatásköreinek átalakítását célozták. Az Ötv. értelmében a települési önkormányzat képviselő-testülete rendeletet alkot a helyi társadalmi viszonyok rendezése érdekében, ezt csak a bíróság bírálhatja felül. A településrendezési és építésügyi feladatok során az Ötv. meghatározta a településfejlesztési koncepciót, a településszerkezeti tervet és a helyi építési szabályzatot is. A kiemelt és nem kiemelt építésügyi hatósági feladatok közötti különbséget 2007. január 1-je előtt még részben fenntartották, de 2008. február 1-jével az 343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet és a kapcsolódó mellékletek átstrukturálták a rendszert, amely a hatásköröket tovább pontosította.

  1. Az elsőfokú hatóságok a jegyzők kizárólagos illetékességébe kerültek vagy kerültek ki az országos érdekű döntések, míg a másodfokú feladatok regionális államigazgatási hivatalokhoz kerültek, azoknak a feladatoknak a végrehajtására, amelyek a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásokkal kapcsolatosak voltak.
  2. 2010. január 1-jén a regionális államigazgatási hivatalokra és a hozzájuk rendelt elsőfokú hatóságokra vonatkozó közszabályok feladat- és illetékességi rendszere megváltozott, és a kezdeti közigazgatási hivatalok átszervezése véglegesebb formát öltött.
  3. 2019. évi CX. törvény rögzítette, hogy a jegyző építésügyi igazgatási feladatainak átvételével az önkormányzatok eszközei átadásra kerülnek, az ingyenes használat a fővárosi és megyei kormányhivatalok által gyakorolt hatáskörben megvalósul. ATranszferálással kapcsolatos megállapodást 2020. január 31-ig kellett megkötni, ellenkező esetben a kormányhivatal határozattal rendezi a szükséges feltételeket.

Az 1. és 2. szakaszban részletezett jogszabályi változások végül 2020. március 1-jével egy komplex, egyfokú építésügyi hatósági eljárási rendszert hoztak létre. Ekkor a fellebbezés kizárásra került a kormányhivatal döntéseivel szemben, és a jogorvoslat már csak közigazgatási peres eljárás útján volt lehetséges. Az új rendszer bevezetése előrevetítette, hogy az építésügyi eljárások gyorsítása és egyszerűsítése érdekében a hatáskörök tovább consolidálódtak, és a helyi önkormányzatok feladatainak átvétele által az adminisztratív terhek csökkentése volt a cél.

A jegyzői építésügy kezdeti és mai szerepe

Az 1997. évi LXXVIII. törvény és a 343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet alapján az elsőfokú építésügyi hatóságokat kezdetben kiemelt települések jegyzői és olyan települések jegyzői látták el, amelyek a kiemelt ügyekben járultak hozzá a hatáskörökhöz. A 343/2006. (XII. 23.) rendelet lapjainak módosításai több mellékletet tartalmaztak (1/A, 1/B mellékletek), amelyek megerősítették, hogy mely településeken mely hatóság jár el és mik az illetékességi területek. 2010-től a “főhatóság” és a járásszékhelyi jegyző fogalmai kerültek előtérbe, és a jogszabályok lehetővé tették az egyfokú eljárási rendszert, amely kijelölte az általános és sajátos építményfajtákat is.

A gyakorlatban a jegyzők feladatai közé tartozott az általános építésügyi engedélyezési és telekalakítási eljárások lefolytatása, a sajátos építményfajtákra és a műemléki védelem alatt álló építményekre vonatkozó előírások érvényesítése. A kiemelt ügyek esetében a városok jegyzői jártak el első fokon, míg a kisebb települések szintjén a járási hivatalok látták el a teendőket. 2007. január 1-je és 2008. február 1-je között a rendszer még részben két szintű volt, de a 393/2007. (XII. 27.) Korm. rendelet teljes egészében megszüntette a kiemelt és nem kiemelt szervezetek közötti különbségeket és egységesítette a hatáskört.

Az ÉTDR és az elektronikus ügyintézés

Az építésügyi hatóságok a folyamatokat az ÉTDR nevű dokumentációs rendszerben bonyolítják, amely az építésügyi és örökségvédelmi eljárások elektronikus lefolytatását támogatja. Az alkalmazás fő funkciói közé tartozik az egyszerű bejelentési, engedélyezési, telepítési és fennmaradási eljárások elektronikus kezelése, valamint a hatósági döntések és igazolások kiállítása.

A Világhálón található hasznos linkek között tájékoztató böngészőfelületek segítik az ügyfeleket: a Lakossági tájékoztatók, Vázrajz feltöltés és E-építési napló funkciók használata lehetővé teszi a papír helyett digitális megoldásokat. A jogszabályok listája a Kiemelt kapcsolódó jogszabályok és az Építésügyi jogszabályok keresése oldalakon érhető el, továbbá a Nemzeti Jogszabálytárban díjmentesen kereshetők a vonatkozó szabályok.

Infografika: Az építésügyi hatóságok szervezeti felépítése és hatásköreinek megoszlása

Az építésügyi hatóságok általános és különleges feladatai között a természetvédelmi és örökségvédelmi hatáskörök kiemelt szerepben maradnak. A nemzetbiztonsági célú építmények vonatkozásában a jogkörök átrendeződése tovább folytatódott, és külön szabályozások szerint intézkedtek a nemzetbiztonsági intézmények és létesítmények védelme érdekében.

Gyakorlati hatások és példák

A decentralizáció és a jegyzői hatáskörök fokozatos csökkentése a 2010-es évektől kezdődően lehetővé tette a háttérintézmények (kormányhivatalok) megerősítését, és elősegítette a gyorsabb és egységesebb döntéshozatalt a kiemelt és nem kiemelt ügyekben egyaránt. A 2019. évi CX. törvény szigorú előírásai szerint a települési önkormányzatok vagyonának átadásával együtt járó ingyenes használat és a gyors megállapodások a hatósági munka hatékonyságát növelték, ugyanakkor a változás átmeneti jogi és operatív bizonytalanságokat is hozott.

Az új rendszer célja a hatósági eljárások egyszerűsítése és a központi és helyi szervezetek közötti hatáskör- és információáramlás javítása. A jogszabályok alapján a helyi eljárások papíralapú elemeinek fokozatos csökkentése és az elektronikus dokumentációs rendszerre való áttérés hozzájárul a közigazgatási terhek mérsékléséhez. Ennek hatására a lakosság és a vállalkozások számára gyorsabb és kiszámíthatóbb eljárások érhetők el, különös tekintettel az építésügyi tevékenységek központi felügyeletének és a regionális hatáskörök egységességének növelésére.

Fontos megjegyezni, hogy a 2020. március 1-jétől érvényes egyfokú építésügyi hatósági eljárás várhatóan csökkenti a fellebbezések számát, és a bírságolási és ellenőrzési tevékenységeket is egységesíti a hatóságok között. A jogszabályi környezet tehát jelentős, de a gyakorlati megvalósítás a helyi önkormányzatok és a kormányhivatalok együttműködésétől függ.

tags: #jegyzoi #epitesugy #illetekessege

Népszerű bejegyzések: