A beépítetlen területek nyilvántartása és értékelése Magyarországon
Az ingatlan-nyilvántartás célja az egyéni jogok biztonságának garantálása, szavatolása. Ennek érdekében jött létre az állami nyilvántartás, amelynek áttekinthetőnek és logikailag felépítettnek kell lennie. Az alapegység kiválasztása nagy jelentőséggel bír; az ingatlan-nyilvántartásban az alapegység az önálló ingatlan, amelyre jogokat lehet szerezni, alapítani stb. Az ingatlan-nyilvántartás sajátos tárgya még az ún. földrészlet határ is.
A XIX. században telekkönyvezése kataszteri felmérésen alapult. A telekkönyvi hatóságok 1972-ben fokozatosan egyesítették az ingatlan-nyilvántartási nyilvántartásból megállapítható legyen. A telekkönyvek vezetése 1972-ben a földhivatalokhoz került, ahol az ingatlan-nyilvántartás ún. egyesítésével történt meg a vezetésük. A földkönyv két részből állt: az I. rész a földrészleteket, a II. rész az egyéb önálló ingatlanokat tartalmazta. A földkönyv I. része tartalmazta a földrészlet megnevezését, területét, kataszteri tisztajövedelmét. A földkönyv II. része pedig az egyéb önálló ingatlanok megnevezését (öröklakás, üzlethelyiség) és a tulajdoni lap I. részét.
A földnyilvántartás fejlődése és rendszere
Az 1886. évi XXIX. tc. rendeletek intézkedtek a nemesi birtokból, a volt szabadbirtokból és a volt jobbágytelkekből álló földekkel kapcsolatban. Valamennyi földrészletet egy birtokívben vették fel, adatait összesítették. A telekkönyvi betéteket át kellett alakítani. Az 1886. évi XXIX. tc. szerint történt a megosztás. A telekkönyvi hatóságok 1972-ben fokozatosan egyesítették az ingatlan-nyilvántartási nyilvántartásból megállapítható legyen. A telekkönyvek vezetése 1972-ben a földhivatalokhoz került, ahol az ingatlan-nyilvántartás ún. egyesítésével történt meg a vezetésük.
Az ingatlan-nyilvántartás a tulajdonjog, a használati jogok és a terhek nyilvántartását jelenti. A tulajdoni lap I. része a földrészlet adatait, a II. része a tulajdonjogokat és a kötelezettségeket tartalmazza. A III. rész pedig a terheket, mint például jelzálogjogot vagy haszonélvezeti jogot. Az ingatlan-nyilvántartás célja az ingatlanforgalom biztonságának garantálása, a tulajdonviszonyok egyértelművé tétele.
A beépítetlen területek fogalma és kategóriái
A beépítetlen terület fogalma az ingatlan-nyilvántartásban többféle lehet. Ide tartoznak a mezőgazdasági művelés alatt álló területek, az erdők, a rétek, a legelők, de a beépítésre szánt, de még be nem épített telkek is. A jogszabályok alapján a beépítetlen területek különböző kategóriákba sorolhatók, mint például külterületi vagy belterületi fekvésűek, művelési ág szerint (szántó, rét, legelő, szőlő, gyümölcsös, erdő) vagy éppen beépítettség szerint (beépítetlen belterületi telek, zártkert).
A nem telekkönyvezett közterület rendeltetése megváltozott, pl. jószágtestet. A XIX. században a község egybefüggő közterületeit egyetlen földrészletnek vették fel. A külterületi földnyilvántartásban a zártkerteknek is külön kategóriája volt, melyeket azután fokozatosan beolvasztottak a belterületbe vagy külön jelöltek.
A kataszteri tisztajövedelem és a földértékelés
A kataszteri tisztajövedelem az ingatlan-nyilvántartásban egykoron az ingatlan értékét meghatározó alapvető tényező volt. Az 1875. évi LIV. törvénycikk vezette be a kataszteri törzslapot, amely tartalmazta az ingatlan birtokosának nevét, az ingatlan helyrajzi számát, területét, művelési ágát és kataszteri tisztajövedelmét. Az aranykorona (AK) rendszerét 1875-ben vezették be, és az alapvető mértékegysége volt a föld minőségének és termőképességének kifejezésére.
Az aranykorona értékek elszakadtak a természetbeni állapottól, ezért az 1980-as években új földértékelési rendszer bevezetésére került sor. A tudományosan megalapozott, új földértékelés az 1980. évi IV. tvr. alapján kezdődött meg, és 1985. végéig tartott. Ez az új rendszer figyelembe vette a talaj minőségét, a domborzatot, a fekvést és a közgazdasági tényezőket. Az értékszámmal fejezte ki a földek közgazdasági értékelésének rendszerét. Az 1991. évi XXV. törvény alapján a földek új minősítési rendszere került bevezetésre, amely az alosztályok szerinti értékelést hangsúlyozza.
A földhasználati jogok és terhek nyilvántartása
Az ingatlan-nyilvántartásban nemcsak a tulajdonjogokat, hanem a földhasználati jogokat és a terheket is nyilvántartják. Ilyenek például a haszonélvezeti jog, a használati jog, a bérleti jog, az elővásárlási jog, a szolgalmi jogok (pl. vízvezetési, villanyvezetéki szolgalom), valamint a jelzálogjogok. Ezek a jogok és terhek a tulajdoni lap III. részére kerülnek bejegyzésre.
A földhasználati jogok lehetnek időbeli korlátozással vagy anélkül bejegyezhetők. A haszonélvezeti jog például a tulajdonos jogait korlátozza, míg a szolgalmi jogok egy ingatlan más ingatlanhoz való jobb használatát biztosítják. Az elővásárlási jog pedig azt biztosítja, hogy bizonyos személyeknek elsőbbséget kell biztosítani az ingatlan megvásárlásakor.
Az ingatlan-nyilvántartási térképek és a helyrajzi számozás
Az ingatlan-nyilvántartási térképek az ingatlanok fizikai elhelyezkedését, határvonalait és az azokon található épületeket ábrázolják. A helyrajzi számozás pedig az egyes ingatlanok egyedi azonosítására szolgál. A helyrajzi számok rendszerét többször módosították a történelem során, hogy egyértelműbb és logikusabb legyen. A helyrajzi számok alátörésével nyerjük az újabb és újabb földrészleteket vagy épületeket, így biztosítva az országos szintű egyértelmű azonosítást.
A helyrajzi számokat község, belterület/külterület, és azon belül egyedi sorszámok alapján képezik. Az ingatlan-nyilvántartási térképeket különböző méretarányokban készítik el, és azok vetületi rendszere is egységes. Az épületeket, építményeket, valamint az egyéb vonalas létesítményeket (pl. vízfolyásokra is) ábrázolják az ingatlan-nyilvántartási térképen.
A magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény és a beépítetlen területek
A magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény átfogó szabályozást hoz létre az épített környezet alakítására és védelmére. A törvény kiemelt feladatának tekinti a zöldterületek védelmét és a meglévő építészeti örökség megóvását. A törvény szigorítja az új beépítésre szánt területek kijelölésének szabályait, és előnyben részesíti a barnamezős területek fejlesztését a zöldmezős beruházások helyett. Ezáltal is hozzájárulva a beépítetlen területek megőrzéséhez és fenntartható hasznosításához.
A törvény új építészeti alapelveket rögzít, amelyek a polgári jó ízlés, az építészeti minőség, a természeti környezet és a zöldfelületek védelme, valamint az épített környezet megóvása és fenntarthatósága. Ezek az alapelvek segítenek abban, hogy a beépítetlen területeket is felelősségteljesen kezeljük, és megőrizzük természeti értékeiket.
tags: #kivett #beepitetlen #terulet #erteknovelo