Lakókörnyezet kialakítása a tantárgy szemszögéből

A tantárgy népoktatás, majd a polgári iskola történetében kétszáz évre vezethető vissza, s ez idő alatt sok név-, tartalmi és arculatváltozáson ment keresztül. A kezdetekre visszatekintve Apáczai Csere János fő műve, a Magyar Encyclopaedia (1653) természettudományos tankönyve VIII. részének címe és tartalma "a technika és a mezőgazdaságtan" volt. A “csinálmányokról” szóló részben várépítés, szőlő- és kertgazdálkodás, állattenyésztés volt, de a "tudni szükséges" dolgok közé tartozik az ipari, technikai ismeretek is. A tantárgy célja előzményeitől az emberi élet megéléséhez alapvető fontosságú tudás, készség, képesség fejlesztése volt, vagyis a releváns tudás körébe tartozó, a gyakorlati életre - konkrétabban a gazdálkodásra, a munka, kézimunka végzésére, az önálló életvezetésre, a család ellátására, a háztartás célszerű vezetésére, a munka világára, a munkamegosztásra, a pályák megismerésére, a szakmaválasztásra - a munkavállalás elősegítése érdekében történő felkészítés. Kezdetben hasznossági elveket szolgált, majd Pestalozzitól eredően az egész ember, a fej, a szív, a kéz kiművelését, a szlöjdmozgalom beáramlásával az "emberi ujjak készségfejlesztése" került előtérbe, de mindig a javakat megteremtő, a gazdasági helyzetet javítandó korszerűsödött a tantárgy.

Az első világháború után a népoktatás fejlődési irányát 1921. XXX. tc. határozta meg: gyakorlati alapokra fektetett nevelési rendszer, amely az elemi iskolán kezdve a gyakorlati műhelyek útján kívánja felébreszteni az érdeklődést, a munka örömét, kifejleszteni a szellemi és cselekvőképességet, az ipari foglalkozás iránti érzéket, a kézimunka becsületét. A továbbiakban középpontban állt a munka, illetve elmélettel megalapozott gyakorlatok rendszere, amely a megélhetéshez szükséges tudnivalókat szolgálta.

A korábbi mezőgazdasági jelleg a technika fejlődésével kiegészült ipari tananyaggal. 1946-ban a műhelygyakorlatok a legfontosabb nyersanyagokat és szerszámokat ismerték meg, legyen találékony és legyen átélhető az alkotás gyönyörűsége, oktatása gyakorlatorientált volt. Az 1958-as oktatási reform politechnikai elvét alkalmazva fellendíti az addigi gyakorlati foglalkozás tantárgyát, s tantervi feladatai között a megmunkálási és szerelési műveletek ismeretének biztosítása, az értelmi képességek fejlesztése szerepelt. Ekkor csoportbontást rendeltek a fiúk és leányok számára, és a középiskolákban 5+1-esként hetente egy egész napot töltöttek valamely termelő üzemben.

Az 1978-as tanterv nagy fordulattal mélyebb technikai tartalmat vezetett be. Feladata volt olyan jártasságok és készségek kialakítása, amelyeket szükségesnek tartottak az életbe kilépés gyakorlati tevékenységeihez és a rohamos tudományos-technikai fejlődés által követelt szakmaiság biztosításához. Gyakorlókertek, -műhelyek létesültek, központi műhelyek jöttek létre. A csoportbontás nem nemek szerint történt, hanem az eszköznorma alapján. A 7-8. osztály fakultációi közé visszakerült a háztartási ismeretek, amely a fakultatív tárgyak között a legnagyobb választási arányt kapta. A technika tantárgy elődjéhez képest szemléletmódtanulást helyezett előtérbe, és a felső tagozatban erősen elektronikai és informatikai tartalommal indította az informatika tanulmányát.

A 90-es években a tartalmi szabályozás megújult: a technika a megvalósításra, a működésre koncentrál, az életvitel az egész személyes és közösségi életre kiterjedő tudását hangsúlyozta. Bejött az egészségnevelés, az egészséges táplálkozás, a gyermeknevelés alapismeretei, erősödött a környezetvédelem és a fogyasztóvédelem. Az informatika kiválása önálló műveltségterületté vált. A gyakorlatban ez a fordulat a technikaoktatás és a számítástechnika közötti problémát hozta magával: sok iskola gyengítette a technikát, mivel az informatikát preferálták. A NAT bevezetésével helyi tantervek kerültek be a tantervi adatbankba, és a NAT-ot felülíró kerettanterv 2001/02-ben az 1., 5., 9. évfolyamokon kezdte bevezetését.

A kerettanterv elemzésekor kiderült, hogy az anyag fogalma inkább az alsóbb évfolyamokon jelenik meg, és a kerettanterv az anyag, az energia, az információ, a rendszer fogalmainak gyakoriságában haladja meg a NAT-ot. A rendszer fogalmának hangsúlya a tananyag súlyponti beállítását jelzi, amely a rendszerszemléletű gondolkodást fejleszti. A NAT-nak megfelelően a tanterv céljai a tudás és készségek összekapcsolásán alapulnak, de a kerettanterv a tartalmat átstrukturálta és kevesebb órát adott.

A lakókörnyezet belső felépítésének és a településrendezésnek megértése szorosan összefügg az épített környezettel és a környezettudatos gondolkodással. A lakókörnyezetet meghatározzák a településszerkezet, az OTÉK, a helyi építési szabályzatok és a megvalósításban részt vevő szakemberek felelőssége. A települések területfelhasználási egységek szerint készülnek, a beépítésre szánt területek és a közterületek megfelelő aránya alapvető, a zöldfelületek fontossága kiemelkedő.

A lakókörnyezetet alakító tényezők között kiemelkedik a települések infrastrukturális ellátottsága, melynek összetett költségvonzata van a telekárakban és a lakótelepesség alakulásában. A közműhálózatok kiépítésének gazdaságossága és a lakóterületek sűrűsége közötti egyensúly meghatározza a fenntartható fejlődés lehetőségeit. A falusi és városi övezetek közti különbségek, a lakás sűrűsége és a környezeti terhelés közötti összefüggések mind bekerülnek a lakókörnyezet tervezésébe.

Infografika a lakóterületek típusairól: falusi, kertvárosi, kisvárosi, nagyvárosi övezetek összehasonlítása

A fenntartható lakókörnyezet alapelvei közé tartozik a helyi nyersanyagok használata, a hulladék minimalizálása, az energiahatékonyság és az önálló energiaforrások megfontolása. A tervezés során figyelembe kell venni a megújuló források eszköztárát, a közlekedés módjait és a környezeti hatásokat. A közösségek részvétele és a demokratikus intézményrendszer keretei között születik meg az OTÉK és a település helyi előírása, amely a lakóterületek jövőjét alakítja.

A mindennapi gyakorlatban a lakóhely minőségét a közműellátás és a környezet állapota együttesen határozza meg. A víz- és energiagazdálkodás korszerűsítése, a nyersanyagok és eszközök környezettudatos használata, a zaj- és levegőszennyezés csökkentése mind a lakóterületek fenntarthatóságát szolgálják. A közösségi és közigazgatási egyeztetések során a tervezés és kivitelezés koordinációja biztosítja, hogy az egyéni és közösségi érdekek összhangban legyenek a hosszú távú környezeti célokkal.

A lakóterületek jövője a lokális energiatermelés és hulladékkezelés lehetőségeinek bővítésében rejlik. A kísérleti technikák fejlesztése és a megújuló források szélesebb körű alkalmazása mind nagyobb szerepet kap az épített környezetben. A tervezés során tehát nemcsak az egyes házak, hanem az egész település összekapcsolt rendszereit kell figyelembe venni, hogy a fenntartható fejlődés hosszú távon is megvalósítható legyen.

Témakör
Történelemnépoktatás, Pestalozzi hatás, 1978-es és 1990-es reformok
TantervekNAT, kerettanterv, helyi tantervek és OTÉK
Infrastruktúraközművek, közművesítés, lakótelepek
Környezeti szemléletfenntarthatóság, ökológiai építés, megújuló energia

A lakókörnyezetet tehát a település szerkezete, az OTÉK és a helyi előírások összessége határozza meg. A környezetvédelemre és a fenntarthatóságra való törekvés minden szinten erősebbé válik: a tervezésben a meglevő területek hasznosítása, a kultúra és az épített környezet összhangjának megőrzése, valamint a közösségek autonómiájának megteremtése mind hozzájárulnak egy élhetőbb és fenntarthatóbb lakókörnyezet kialakításához.

tags: #lakokornyezet #kialakitasa #tantargy

Népszerű bejegyzések: