Monok kastélyai és várai: Történelem és építészet
Monok, a Hernád és a Tisza folyók közötti térség egyik ősidők óta lakott települése, gazdag történelmi és építészeti emlékekkel büszkélkedhet. A település határában található Ingvár hegyen őskori és középkori erődítmény nyomai fedezhetők fel, míg a faluban két jelentős kastély, a Monaky-kastély (kiskastély) és az Andrássy-kastély (nagykastély) őrzi a múlt emlékeit.
Az Ingvár hegy erődítményei
Monok ÉNY-i végétől a DNy-felé lejtő Borjú-völgy vezet a településtől 2,5 km-re emelkedő Ingvar nevű hegy alá. Az Ingvar K-i aljában ÉNy-felöl a Répa-völgy csatlakozik be, melyben jelenleg több halastó van. Az Ingvár önállóan kiemelkedő hegy, meredek oldalakkal, csak a DK-i oldala enyhébb lejtésű. Legmagasabb része a Ny-i végében van, tszfm. 227,5 m.
A hegy É-i, Ny-i és részben DNy-i meredek oldala felett nem találunk sáncot, vagy árkot; az enyhébb lejtésű DK-i oldal felöl védi az egykori erődített területet egy 340 m hosszú, alacsony sánc, elmosódott ÉK-i vége már nehezen követhető. A hegy K-i részében még egy elkülönülő, „belső várat" is találunk. Sánc veszi terjesen körbe, Ny-i oldalán egy kapunyílással. A meglepő az, hogy a belsővár nem a hegy legmagasabb, Ny-i részén van, hanem a 10 méterrel alacsonyabb K-i oldalon.
A felsővár belső területe lapos, a Ny-i sánc mellett egy 2-3 m mély, mesterséges gödör van. Az egész hegyet sűrű erdő borítja, csak a felsővár belső területe füves tisztás. A DK-i oldal teraszai a sűrű bozót miatt csak részben járhatók be.
Az Ingvár név először 1435-ben egy puszta (praedium) neveként bukkan fel először, de még 1851ben is Monokhoz tartozó pusztaként szerepel. Ingvár birtokával kapcsolatos adatok a későbbi irodalomban is szerepelnek, így Soós Elemérnél is, aki szerint az Ingvárat már 1393-ban említik, de az adat forrását nem közli. Ismereteink szerint az Yngvar hegy első alkalommal egy 1508. évi oklevélben szerepel, de a terület földrajzi nevei között később, így 1696-ban is megtalálható.
A várral a helyszínen Skerletz Iván foglalkozott első ízben, 1979 őszén. A két részből álló várat vázlatosan felmérte és sáncait is leírta. A felső vár Ny-i sánca mellett 2-3 m mély mesterséges gödröt állapított meg, a DK-i oldalon pedig a sáncon kívül több teraszt figyelt meg. Az erődítmény első részletes leírására és felmérésének közzétételére 2004-ben került sor. Régészeti lelet hiányában az Ingvár korát nem lehet meghatározni. A felszíni jelenségek alapján egyaránt lehet őskori és középkori is.
A Monaky-kastély (kiskastély)
Monok három nevezetes műemlék épülete - a kis- vagy Monaky-kastély, a nagy- vagy Andrássy-kastély és Kossuth Lajos szülőháza - országosan ismert műemlékek. Közülük a Monaky család kastélya a legrégebbi: mint már említettük, a falu központjában lévő domb tetején 1570-1580 körül épült.
Építése a tehetős középbirtokos, Monaky János nevéhez köthető, reneszánsz stílusú elkészülte a család felemelkedését jelzi. 1567-ben már Monaky Mihály volt a tulajdonos, mikor Hasszán temesvári pasa megostromolta és elfoglalta. A XIV. században Monok és környéke a Monaky dinasztia tulajdonában állott, az un. kiskastélyt az 1500-as években a tehetős középbirtokos Monaky János építette későreneszánsz stílusban.
A kiskastély bástyás erődfallal körülvett, egyemeletes, szabálytalan alaprajzú 22x16 méteres épület. Középső része épült meg legkorábban. Ennek a 17x15 méteres, kéttraktusos tömbnek téglalap alakú az alaprajza, és két, egymáshoz képest ellentétes sarkán egy-egy kerek, illetve téglalap alakú saroképítményt alakítottak ki. Ez a tudatos szimmetriára törekvés inkább reprezentációs igényeket szolgált, bár a délkeleti saroképítményen az egyik oldalon megjelennek a hadászati célokat szolgáló lőrések is. A lakók védelméül bástyás erődfallal és mély árokkal vették körül. Egyemeletes, 22 méter × 16 méteres épület. Két, ellentétes sarkán egy-egy épülettömbbel bővítették. Délkeleten egy lőrésekkel ellátott, téglalap alakú, emeletes saroképítményt; délnyugati felén 1670 és 1673 között szintén emeletes, kerek bástyatornyot illesztettek a főépülethez.
1670 körül az örökösök bővítették és jelentősen átépítették a kiskastélyt. Az 1673-ban készült Thököly-féle inventárium (leltár) már az átalakított épületet írja le. A megújult, fallal körülvett épületet 1673-ban ezerötszáz forint értékűre becsülték. Utólag alápincézték, a földszint új, magasabb boltozatot kapott, belül négy ablakkal megvilágított helyiséget alakítottak ki. 1685-ben, egy újabb leltárból tudjuk, hogy falépcső vezetett az épületbe. Az ajtón belépve egy nagy boltozatos-, tőle balra egy-, jobbra két kisebb boltozatos helyiség nyílik, melyek ablakait betapasztották az átalakítás után. Az egyik helyiségben kemencét is említ a leltár.
Fagarádics vezetett az emeleti, deszkamennyezetű előszobába, ahonnan nyugatra egy háromablakos boltozott terem, balra és jobbra egy-egy szoba nyílt, melyekhez árnyékszék is tartozott. Az emeleti deszkás mennyezetű előszobába (pitvar) hosszú fagarádics vezetett. Ettől bal kézre egy szoba, nyugatra egy háromablakos boltozott terem, jobb kézre egy kemencés szoba nyílt. A szobákhoz árnyékszék is kapcsolódott. A pitvarból feljáró vezetett a padlásra is.
A Monaky család 1693-ban fiúágon kihalt, ezután női ágon öröklődött tovább a kastély. Az örökösök között megosztott monoki uradalom a XVIII. században az Andrássy család kezében újra egyesült, a kiskastély is birtokába került. Az 1703-as forrásból ismert praktikus beosztású (a földszinten gazdasági és tároló helyiségek, az emeleten hálószobák), részben alápincézett épületet ők újították fel 1730-1740 között. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal által vezetett felújítás többnyire ezt a XVIII. század végi állapotot őrizte meg az 1960-as években. A munkák során feltárták a korábban használt csigalépcsőt, a pincehelyiségeket, visszaállították a XIX. században épült, az egykori belső pitvarból az emeletre vezető lépcsőt, kibontották a reneszánsz ikerablakokat, láthatóvá tették a XVI.
1962−64-ben az Országos Műemlékvédelmi Hivatal vezetésével végeztek rajta műemléki helyreállítást. A 18. század végi állapotát próbálták visszaállítani. A homlokzat 16. A munkálatok egy ideje abbamaradtak, a kastély környéke és parkja rendezetlen, gazos, a falakon a felújított vakolat mállani kezdett.
A műemlék épület a második világháború után iskolaként szolgált, majd a termelőszövetkezet előbb magtárnak, később irodaháznak használta. 1982-ben kijavították tetőszerkezetét, a külső vakolat hibáit. A pusztuló épület felújítása a 90-es évekre vált sürgetővé. Málló homlokzata, kőkeretei, kusza vezetékei, gondozatlan udvara szomorú látványt nyújtottak. Felújításának költségei meghaladták a helyi önkormányzat erejét, ezért 1999-ben eladták. A felújítási munkálatok megkezdése előtt újabb régészeti kutatás kezdődött az épületben. Az ásatás vezetői, Feld István és Simon Zoltán megállapították, hogy az 1960-as években végzett helyreállítást nem előzte meg ásatás, és a falkutatás is korlátozott volt. Az új tulajdonosok tervei szerint a kiskastélyt szállodává alakítják át.
A várfallal körülvett kastély udvarán épült egy földszintes gazdasági épület is a XVIII. században. A téglalap alaprajzú, barokk stílusú, kontyolt nyeregtetős épület kastély felőli hosszanti oldalán tizenegy pilléres árkádos tornác húzódik. A kiskastély felújítása során várhatóan ez az épületegyüttes is megszépül.
Az Andrássy-kastély (nagykastély)
A falu másik jelentős műemléke az 1750 körül épült nagy- vagy Andrássy-kastély. Az egyemeletes, Andrássy György által építtetett barokk palotát a XIX. században klasszicista stílusban átalakították.
A kastély szimmetrikus elrendezésű főhomlokzatán két-két sorban hét-hét ablak néz a kertre. A főhomlokzat szimmetrikus elrendezésű, két-két sorban hét-hét ablak néz a kertre. A hátsó homlokzat 2+5+1+5+2 tengelyes ablakosztású. A homlokzatokat osztópárkány tagolja.
A kastély földszinti szobái, termei fiókos donga és csehsüvegboltozatúak, az emeleten sík födémes a mennyezet. A főépülethez hátrafelé szárnyépület csatlakozik. A kapubejárattal szembeni nagy földszinti terem az ellenkező oldalon a belső udvar felé nyílik. A főépülethez mindkét oldalon szárnyépület csatlakozik, U alaku belső udvart alakítva ki.
A kastély körül parkot alakítottak ki.
A XVIII-XIX. században az épület földszintjét a személyzet és kevésbé fontos helyiségek foglalták el. A reprezentatív termeket az emeleten alakították ki. Innen nyílt a díszterem, a lakosztályok, a könyvtár és a kápolna karzata.
Az ovális alakú díszterem rokokó falfestése a XVIII. századi magyarországi képzőművészet egyik jeles alkotása. Mennyezetét és oldalfalait rácsok, kartusok és ballusztrád korlátos festett erkély díszítik. A mennyezetre festett korlát mögül egy rokokó dáma és púderes parókájú gavallérja tekint le ránk. Más részén pipázó, poharazgató, zenélő, magyar dolmányos alakokat fedezhetünk fel. A terem négy sarkán a művész a négy világtájat ábrázolja allegorikus formában. Ezek igen lepusztult állapotban maradtak meg. A világtájak közül Európa fiatal nő alakjában mutatkozik, formái még felfedezhetők. A másik két világrészből csak egy teve, illetve egy ló figurája ismerhető fel. A mennyezet közepén festett laternanyílásból géniuszok tekintenek le, az ablaknál csillagokkal a feje fölött Szűz Mária tűnik fel. A világi alakok talán az Andrássy család tagjait rejtik. A díszterem alkotója valószínűleg azonos az edelényi kastély és a tőketerebesi pálos templom mennyezetének festőjével.
Az oldalszárny földszinti kápolnáját Andrássy István építtette 1770-71-ben. Ekkor készült a kápolna kupolaterét kitöltő mennyezeti freskó is.
A kastélyt a XIX. századig a tulajdonosok lakták, Andrássy György 1881-ben bekövetkezett halála után az épület magára maradt, és lassan pusztulásnak indult. A már rossz állapotú ház 1936-ban a monoki római katolikus egyház tulajdonába került, iskolát alakítottak ki benne. Napjainkban a kastélyban a Kossuth Lajos Általános Iskola működik.
Az Andrássy-kastély megtekintése a Kossuth Emlékházban történő belépőjegy váltása után kísérővel lehetséges.
Kossuth Lajos szülőháza
A község közepén, a hajdani Nagy-kút-parton áll Kossuth Lajos szülőháza. A falu legismertebb épületét Andrássy István gróf építtette 1780-82 között. A középrizalitos, magasföldszintes, copf stílusú uradalmi tisztilak a régi udvarházak mintájára készült.
A Kossuth-ház főépületének homlokzati tengelyében helyezték el híres szülöttjének emléktábláját 1911. május 27-én. A kontyolt nyeregtetős főépület ma is csaknem teljesen eredeti formájában áll. Az épületet a XIX. században udvari szárnyépületekkel U alakúra bővítették. A ház ma látható formáját az 1994-ben befejeződött felújítási munkálatok során nyerte el. A megújult épület az eredeti elemeket is megőrizte. Hajdani zsindelytetőzetét ugyan felváltotta a cserép, de a boltíves, párkánydíszes hat szoba nyolcvan centiméter vastag falaiban az ajtó- és a szalagdíszes vasrácsozatú ablaknyílások ma is a régiek. Eredeti formájában hagyták meg az épület belső kiképzését, sőt az eredeti falfelület egy festett részlete is a régi.
A házat szobánként kandallóval fűtötték, a füstjáratok a tetőzet közepén magasodó talpas kéménybe torkolltak. A tisztilak délkeleti részében egy utcai és egy udvari helyiség volt a kancellária, a másik két utcai és két udvari szoba pedig a szolgálati lakás. Amikor 1870-ben megszűnt az uradalmi ügyészség, helyébe az uradalmi erdőgondnokság költözött. Akkor a ház négy szobájába díszes cserépkályhákat állítottak. A régi tüzelőberendezések közül az utcai középső szobában egy kandallót meghagytak, mert ahogy mondták: „ennek a kandallónak a tüzénél a kis pólyás Kossuth életének első telén melegedett”. A kandalló ma is megvan.
Az uradalmi erdőgondnokság 1945-ig használta az épületet, azután az állami erdőgazdaság költözött a házba.
Mező Misi - Kossuth Lajos azt üzente
tags: #monok #kastely #alaprajzok