A családi házak jellemzői Magyarországon: Történelmi áttekintés és stílusok
Az ősszel elfogadott nemzeti építészetpolitika a családi ház építés minőségének javítása érdekében mintatervek kidolgozását tartja szükségesnek.
A mintatervek magyarországi megjelenésének több mint 100 éves története van.
Az egymást követő mintaterv-ciklusok megvalósult házai jelentős mértékben határozzák meg a települések építészeti összképét.
A különböző indíttatású és karakterű tervek tanulsággal is szolgálnak: egy új mintaterv-ajánlat kidolgozásának legfontosabb kezdőlépése egy helyes program kialakítása, amihez nemcsak a jelen igényeit, hanem a múlt tapasztalatait is ismernünk kell.
A századfordulótól a két világháborúig: A mintatervek megjelenése és céljai
A Kiegyezést követő rendkívüli gazdasági fejlődés nagyfokú egyenetlenséget mutatott: míg a városok erősödése folyamatos volt (Budapest ebben az időben vált világvárossá), addig a vidéki, főleg keleti területek konzerválták a szegénységet.
A századforduló után több kormányzati program is ennek az egyenlőtlenségnek a felszámolását tűzte ki célul: a szegénység csökkentése, a gazdaság élénkítése, a szociális rendszer kiépítése mellett megjelenik az ezekkel összefüggő lakáshelyzet megoldására irányuló törekvések.
A Darányi Ignác vezette Földmívelődési Minisztérium a század első éveiben szisztematikusan építette ki a keleti peremterületek kirendeltségi rendszerét, melyek fő feladata a gazdasági segélyezés volt.
A minisztérium 1907-ben falusi mintaházakciót is hirdetett, mely eredményeit a XX. század első mintaházainak is tekinthetünk.
A nemzeti karakter megteremtésének szándéka mellett már az I. világháború előtt megjelennek Kotsis Iván egyszerű falusi családi ház tervei, majd a ´20-as évek végén Weichinger Károly ajánlott tervei is.
Weichinger még pragmatikusabb az Ideális családi ház c. művében.
Az ONCSA program és a háború utáni helyzet
A II. világháború előtt, szintén a ´40-es évek elején a Teleki-kormány nagyszabású programot indított a szegény nagycsaládok életkörülményeinek javítására: létrehozták az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot, az ONCSÁ-t, amely alkalmi segélyek helyett hosszútávú kölcsönökkel, szociális ellátással segítette a családokat.
A juttatások egyik központi eleme a megfelelő lakás biztosítása volt.
A rászoruló családok komfortos, jól funkcionáló családi házakba költözhettek, melyeket mintaterveknek megfelelően építettek fel.
A programban 5 falusi és 2 városi lakóháztípust dolgoztak ki; a tervezési munkát tájegységenkénti adatgyűjtés (alaprajzi sajátosságok, homlokzati jellegek, utcakép-vizsgálat) előzte meg.
Az ONCSA-házakból több mint 10000 épült meg.
Közvetlenül a háború után az ONCSA-programban részt vevők megpróbálták újjászervezni a folyamatot.
Ezt természetesen indokolták a háborús pusztítások, a lehetőségeket az 1945-ös földosztások is növelték.
Az irányító szervezet az Országos Házépítő Szövetkezet lett, amely azonban a kommunista hatalomátvétel miatt már nem tudott érdemben működni.
Az új politikai rendszer már nem volt érdekelt a falu felemelkedésében, sőt ellenkezőleg, annak elsorvasztását látta helyesnek.
1948-ban még megjelent a falusi lakóházak terveit összegyűjtő kötet, amely az egy évvel korábbi falusi kislakások terveire hirdetett pályázat anyagát tartalmazta.
A terveket három csoportra osztották: gazdálkodó lakóházára, munkáscsalád lakóházára, ill. szellemi foglakozásúak számára tervezett házakra.
A szocialista időszak: A panelházak és a magánépítkezések kora
A II. világháború utáni kommunista időszak első két évtizedében a magánlakásépítés, így a családi ház építése is elutasított volt.
Az állam a központilag épített többlakásos házak rendszerét preferálta, melyben nem volt helye a magánkezdeményezéseknek.
Az 1956 után megszűnt a lakások államosítási folyamata, emellett újra lehetővé váltak magánberuházású lakásépítések.
Egy 1958-as Központi Bizottság (a pártállami politikai rendszer egyik legfőbb döntéshozói szerve) által hozott határozat foglalkozik az ország lakáshelyzetével, kimondva annak szükségességét, hogy minden család önálló lakással rendelkezjen.
Az 1961-ben meghirdetett 15 éves lakásépítési terv egymillió lakás felépítését irányozta elő, mely már nem a háborús károk helyreállítását célozta, hanem a népességnövekedésből, ill. az erőltetett iparosításból fakadó katasztrofális lakáshelyzet megoldását.
A terv szerint a lakások 60%-át állami, a maradék 40%-át magánberuházás keretében kell felépíteni.
Az állami lakásokat elsősorban Budapesten és a nagyvárosokban kellett megvalósítani, azokon a helyeken, ahol nagyszámú munkásság élt.
Az 1966. évi II. törvény a népgazdaság harmadik ötéves tervéről külön is rendelkezik a lakásépítésről: „A lakásviszonyok javítására 300 ezer lakás építését kell biztosítani, állami lakás ebből 100 ezer legyen. Hiteltámogatással, megfelelő anyagellátással és építőipari kapacitással elő kell segíteni 200 ezer lakás magánerőből történő megépítését.”
A nagyszámú, új modellben megépülő házak építése központi, kormányzati intézkedéseket is eredményezett: megjelentek az építészeti tervpályázatok, központi, majd megyei szinten, majd a ´60-as évek végén országos kiterjesztéssel is.
A tervpályázatok programja a teljes falusi porta kialakítását irányozta elő, azaz a lakóházak mellett a melléképületeket, gazdasági építményeket is meg kellett tervezni.
A ´70-es évek végétől forgalmazott országos szintű ajánlott terveket - a korábbi tervpályázatok és az azok alapján készített tervek továbbfejlesztésével - a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézetben dolgozták ki.
A tervezők törekedtek arra, hogy a tervek többféle telekadottsághoz is tudjanak alkalmazkodni: a tájolás különbözősége miatt egy-egy mintaterv tükörképi változata is elkészült, az utcaképi illeszkedés érdekében az alaprajzok többfajta tetőformával is kapcsolódtak.
A tervek természetesen figyelembe vették az akkoriban elérhető építőanyag-választékot is, a kivitelezési lehetőségeket.
1977-78-ban az előzőek alapján összesen 135 ajánlott terv jelent meg két katalógus formájában (Magánlakásépítés ajánlott tervei - Családi házak 1. és 1.1); az egyes tervcsomagok 4 példány engedélyezési tervet és 1 példány egyszerűsített kiviteli tervet tartalmaztak.
Tíz év alatt a tervekből több mint százezer példányt adtak el, ezzel párhuzamosan a tervek is folyamatosan megújultak, számuk bővült, megjelentek egyedi hangvételű változatok is.
Az új tervváltozatok már számoltak a melléképületek igényével is, az új telekosztások kisebb telkeire több tetőtérbeépítéses változat készült.
A Kádár-kockától a mediterrán stílusig: Az elmúlt évtizedek házai
A Kádár-kockát egészen biztosan ismeri mindenki testközelből is, nem csak a múzeumból.
Ennek az háztípusnak a kialakulásához nagyban hozzájárultak az aktuális gazdasági-politikai események is, de az ok mégiscsak a népben gyökerezett: nem akart már senki sem parasztházban lakni.
Modern, divatos, praktikus házakra vágytak és ennek a megtestesítője a kockaház lett.
A hiedelemmel ellentétben a kockaház eredetileg nem típusterv volt.
Bár később az lett belőle, ez pedig tovább segítette a terjedését.
Ennek az volt az oka, hogy aki típustervet választott, annak járt a kedvezményes kamatozású lakáskölcsön.
Általában az emberek úgy gondolják, hogy a kockaházak egyformák, egyforma anyagból épültek és egyforma műszaki tartalommal is rendelkeznek.
Nem is egyformák, az alaprajzi variációk is sokfélék lehetnek.
Nem is azonos méretűek, vannak kisebbek és nagyobbak.
Nem is feltétlenül mindig kockák, továbbá lehet tornáca is.
Ezek a házak mára már legalább 50 évesek.
Sok házon máig az eredeti - sokszor azbesztpalás- rombuszfedés található.
Az ácsszerkezet (és a fa födém) lehet nagyon jó és nagyon rossz állapotban is.
Sok házon egyáltalán nincs vasbeton koszorú és az alapozás sem mindig elégséges.
Lábazati vízszigetelés többnyire készült, de sajnos nem tartós anyagból.
Viszont eredendően hőszigetelés egészen biztosan nincs sehol (se a padlóban, se a falon, se a födémen).
Aztán ahogy kezdett lazulni a rendszer szigora és egyre többen jutottak el külföldre, illetve külföldről is egyre több információ jutott el hozzánk, megkezdte térhódítását az alpesi modern.
Ezek a házak mindig két szintesek és többnyire nyeregtetősek.
Bőségesebb, nagyvonalúbb az alapterület, mint a Kádár-kockánál.
Megjelentek új építőanyagok is, mint például a gázbeton falazóblokk.
Ezek a házak már nem voltak annyira egyformák, mint a kockák és többnyire már masszív technológiával (vasbeton koszorúval, monolit vasbeton vagy vasbeton gerendás födémmel) épültek.
Ezeknek a házaknak a jellemzője, hogy bár a modern építőanyagok már rendelkezésre álltak, arra nem feltétlenül volt keret, hogy szakembereket bízzanak meg az építéssel -vagy még nem értettek hozzá ők sem.
Így a technológiai előírásokat sokszor nem tartották be.
Ennek ellenére ezek a házak szépen állnak, kevés repedéssel vagy repedés nélkül.
Szerintem ez leginkább annak köszönhető, hogy viszonylag kevés földrengés fordul elő szerencsés fekvésű kis hazánkban.
A rendszerváltás utáni évtizedet én a stílustalan útkeresés időszakának érzem.
Kinyíltak a lehetőségek, már bármit lehetett rajzolni és építeni.
Ezek a házak már egy egészen stabil műszaki tartalommal rendelkeznek, többnyire Porotherm tégla falazat jellemzi őket.
A szakik is kijárták már az iskolákat, vagy kitanulták a szakmát külföldön.
Az építési minőség egy felívelő szakaszba lépett.
Ezek a házak most kb. 30 évesek lehetnek.
Aztán talán valahogy a 2000-es évek környékén, a sok déli országban töltött nyaralás hatására kezdték úgy gondolni az emberek, hogy sokkal boldogabbak lennének, ha a mediterrán életérzés a mindennapjaik része lenne.
Így aztán elkezdtek indokolatlanul tagolt, alacsony hajlásszögű, mediterrán cseréppel fedett tetővel, jellemzően sárgára festett házakat építtetni.
Ebből a korszakból a Porotherm mellett egyre több Ytong falazattal is lehet találkozni.
Ezek a házak még nem olyan régiek, most is egészen jó műszaki állapotban vannak.
Az engedélyezési eljárásnak és az építésfelügyeleti ellenőrzéseknek köszönhetően pedig általában egy megbízható műszaki tartalommal rendelkeznek.
Ha ez utóbbit összevetjük az alig 15-20 éves életkorral, akkor egy igazán jó kiindulási alap lehet.
A vízszigetelés már alapértelmezett, és hőszigetelni is elkezdtük itt-ott, no nem túl nagy vastagságban.
A modern és jövőbeli tendenciák
A lényeg kb. Ezt az egyszerű elgondolást nagy tömegben először a lakóingatlan fejlesztő vállalkozók tették magukévá és így ötvözték előszeretettel a költséghatékonyságot a divattal.
Véletlenül, vagy sem, de a minimálra rátettek egy lapáttal az utóbbi évek, évtizedek válságai is.
Ezzel párhuzamosan az építési engedélyt felváltotta az egyszerű bejelentés, az építésfelügyeleti ellenőrzések szépen lassan megszűntek, a partiképes szakemberek országot váltottak, és ami maradt, az olyan, mint a nagyon olcsó webshopból rendelt <b>bármi</b>: szép, de nem túl tartós.
Pedig most már van csúcstechnológiás építőanyag, minőségellenőrzés, tanúsítás.
Az információ világában rendelkezésre áll a tudás és a tapasztalat - mondjuk szakember az nincs.
Épp óriási nagy recesszió sincs.
Elvileg tanultunk az elmúlt évtizedek (műszaki) hibáiból is.
Hőszigetelünk-hőszivattyúzunk.
Kíváncsian várom, hogy mikor jön a következő időszak és az mi lesz!
És olyan érdekes, hogy ugyanezt a kronológiát le lehetne írni mondjuk a radiátorokról, a kapcsolókról, a tetőfedésről vagy a kazánokról is.
Amíg nem robotok építik a házainkat vagy nem nyomtatjuk őket, addig sajnos az emberi tényező mindig ott lesz, mint potenciális hibaforrás.
Amikor egy házat nézek, akkor nem csak a jelenlegi állapotára koncentrálok, hanem igyekszek a múltját és a történetét is megfejteni.
A látható és láthatatlan jelekből már nagyon sok következtetést le lehet vonni és ez nem csak a kíváncsiság, hanem az épület jövője miatt is nagyon fontos.
De hogy egy klasszikussal zárjam: a külső nem minden.
Lehet grafitszürke minimálra felújítani egy kockát, vagy nézhet ki klasszikus Kádár-kockának egy kibővített parasztház is.
Modern energiatakarékos családi házak
