Romai castrum alaprajz: tervrajz és városi példák rövid áttekintése
A castrum latin szó, eredeti jelentése: tábor, később vár értelemben használták. A római korban a katonai tábort jelentette. Mindig ugyanolyan tervrajz szerint készült el, téglalap alaprajzú volt, mindegyik oldalon egy-egy kapuval, a tábort sánc és árok vette körül, a kapuk is védelemre voltak berendezve, gyakran toronnyal ellátva. A szemben lévő kapukat a via principalis és a via praetoria, illetve via decumana utca kötötte össze. A két utca keresztezésénél állt a fővezér sátra, a praetorium és a tábor szentélye, a sacellum, két oldalán a légió tisztjeinek sátrai. A táboron belül az egyes csapatok helye mindig azonos maradt, függetlenül attól, hol vertek tábort. A castrumok megtartották ezt az elrendezést akkor is, amikor a császárkorban állandó táborokat építettek a limes mentén.
Kisebb táborrészletek és castellumok is ismertek, amelyek név szerint is bekerültek a római katonai építészet nagy képébe. A castrum tervrajzát mintául felhasználva alapították városaikat a rómaiak. Az i. e. 5. századtól az i. sz. 1. századig építették legtöbb városukat, ahol először kijelöltek két egymásra merőleges főutat (cardus és decumanus), majd a többi utca ezekkel párhuzamosan haladt. Négyszögekben szabályos tömbökben építették a házaikat, a két főút kereszteződésében pedig a társadalmi és vallási élet központja terült el. Jelenlegi kutatások szerint a városalapítást vallási ünnepekhez kötötték, és a város fekvését a felkelő naphoz igazították.
Magyarországon Brigetio és Aquincum rendelkezett állandó, kőből kiépített táborral. Óbudán, a mai Budaörs környéke és Óbuda központja között tárták fel a castrumot, amely az Árpád híd budai hídfőjének közelében állt, és végig katonai tábor maradt. Körülvette egy canabae, a katonaváros, melyet a polgárváros a mai Aquincumi Múzeum és Rómaifürdő helyén foglalt el, és fallal volt körülvéve. Scarbantia, a mai Sopron elődjeként épült késő római város falai közel elliptikus alaprajzot mutatnak, két egymással szemben lévő megerősített kapuval, illetve kisebb kapukkal a személyforgalom számára.
A 2. században létesült római város utcái egymásra merőlegesek, a hatalmas városfal 4. századi kialakítása pedig vastag (például 3 m), magas falat és kőöblöket mutat. A birodalmi toborzások során mintegy 90 nagyobb tábor került meghatározásra, ezek közül 69 részletes leírása látott napvilágot. A legfontosabb tanulságok közé tartozik, hogy a legelső táborok földből készültek, a földalapú táborok pedig sokszor átmeneti, menet-táborokat idéző formák voltak.
Az idő előrehaladtával a táborok mérete és elrendezése változott. A régebbi cohors-táborok átlag 20-22 ezer m2 területűek voltak, míg ha lovasság is belépett (cohors equitata), a terület elérte a 30 ezer m2-t. Az ala-táborok területe 40-50 ezer m2 között alakult, attól függően, hogy ala quingenaria vagy ala milliaria volt-e. A védművek középpontja a tábor falát övező rendszer, kapukkal és bástyákkal; a fal belső oldalát földtöltés támasztotta, kívül pedig árok és gyakran keskeny út, az intervallum választotta el a belső területeket. A kapukat és saroktornyokat a falba építették, és minden torony négyszögletes maradt.
A kapuk szerkezete jellemzően tagozott vagy egyszerű volt, a kapuszárny kereszttámasza és a küszöb követ gyakran a földből állt, esetenként vasból készült csapokkal. A kapuk oldalán álló tornyok általában 4-4 darabosak voltak egy oldalon, összesen 16-20 toronnyal a teljes táborban. A tornyok kiemelkedtek a falból vagy a falba beépítve álltak, az idősebb táboroknál gyakran a belső oldalon, a földtöltésben pedig megtámasztó falat is találtunk.
A tábor belsejében a via principalis kötötte össze a két porta principálist, míg a praetorium a praetoriával szemben állt, és bejárata a porta praetoriával szemben helyezkedett el. A tábor központi részében tehát a praetorium, a sacellum és a praetoria körüli tábornoki épületek kaptak helyet, a hosszanti oldalakon pedig a legiók tisztjeinek sátrai. A belső útvonalak és intervallum a tábor szerkezetét hivatott biztosítani, hogy a védelem hatékony legyen, és a harci manőverek is megvalósíthatók legyenek.
Római városalapítás és az alaprajz néhány fontos összefüggése
Az új város szabályos alaprajzú volt. Először kijelöltek két egymásra merőleges főutat (cardus és decumanus); a többi utca pedig ezekkel párhuzamos volt. Négyszögekben szabályos tömbökben építették a házaikat. A két főút kereszteződésében volt a társadalmi és vallási élet központja. Jelenlegi kutatások szerint a rómaiak a városok alapítását vallási ünnepekhez kötötték, és a városok fekvését a felkelő naphoz igazították.
A tábor falának vastagsága és a felépítés módja a későbbi erődítményekre is hatással volt. A fal belső oldalát támasztó földtöltés és a külső árok kapcsolatát a védelmi rendszerek részének tekinthetjük. A kapuk és tornyok elrendezése szintén a védelem erősítését szolgálta, és a toronyépítés típusa a tábor korától függően változott. A kapu- és toronyelrendezés teljes részleteiben a korabeli források és kutatások teszik értelmezhetővé a katonai múltat.
A római kor végére a táborokat a védőművek és a belső táj elrendezése fokozatosan egyre pontosabb képet adott a mindennapi élet és a hadszervezet szempontjából. A korábbi földtáborok mellett megjelentek a kőtáborok, amelyek megőrizték a terület és a kapuk közötti összhangot, s a falak megőrizték a hosszú idő alatt elkészült védelmi funkciójukat.
PBS - Római város - David Macaulay
Visegrád: Sibrik-domb és a római örökség nyoma
A 176 méter magas Sibrik dombon található Visegrád egyik legérdekesebb, mégis kevesek által ismert látnivalója. Hozzávetőlegesen 1700 évvel ezelőtt, Nagy Konstantin uralkodása idején itt állt a Római Birodalom, és azon belül Pannonia tartomány északkeleti csücskének egyik fontos erődítménye. Háromszáz katona állomásozott itt, felügyeletük alatt tartva a Birodalom külső határait képező Dunát és a közeli limes szakaszt. Érdekes belegondolni, hogy a Római Birodalom első keresztény uralkodója, Nagy Konstantin itt építtetett erődítményének romjain, annak darabjaiból az első keresztény magyar uralkodó, Szent István királyunk hozott létre ispánsági központot 1009-ben. Ekkor épült a dombon a város első temploma is. A római kori erődítményt a Fellegvárhoz, vagy a Királyi Palotához képest ugyan kevesen látogatják, mégis emblematikus hely itt Visegrádon, amit nem érdemes kihagyni, ha erre jársz.
Az erődítmény egy fontos kapcsot jelent a római korból származó védelmi hagyományok és a későbbi középkori városépítés között. A korábbi táborok és utóvédelmi rendszerek nyomai itt is tetten érhetők, amelyek a Dunának és a Limes-nek védelmét szolgálták a magyar középkor kezdeti időszakaiban is.
- A castrum alaprajza mindig téglalap volt, oldalsó kapukkal és sánccal körülvéve.
- A via principalis és a via decumana a fő utak elhelyezkedését határozták meg.
- A praetorium és a sacellum a tábor központi elemét képezték.
- A kapuk és tornyok tagoltak voltak, gyakran négyszögletesek, és a falba vagy a fal mellé épültek.
tags: #romai #castrum #alaprajz