Római kori villa alaprajz: alsórajki villagazdaság részletes feltárása és kontextusa

Alsórajk határában, a falu és a vasúti sínek közötti területen régészeti lelőhely található, amelyben középkori és ókori emlékeket is feltártunk. A római kori objektum egy magában álló villagazdaság központi épülete és különálló fürdője lehetett. Egykori lakói valószínűleg egy nagyobb földbirtokon magában álló villa tulajdonosai voltak. A lelőhely viszonylag közel esik a Borostyánkő úthoz, amely Itáliát a Birodalom északi területeivel összekötötte. A folyamat békés volt, és elengedhetetlen része volt, hogy Itáliából bevándorlók érkeztek az elfoglalt területekre, és itt letelepedve új hazát, megélhetést, egzisztenciát szereztek maguknak és utódaiknak.

A villa elhelyezkedése, mérete és helyiségeinek alapelvei

Az alsórajki villa jómódú tulajdonosai egy 1600 m2-es alapterületű házban éltek, amelynek több mint harminc helyisége, belső udvara, reprezentatív termei voltak. Az épület közvetlenül egy tó partján állt, amely a hahóti medencét ebben az időben kitöltötte. A ház elhelyezése környezetében, tájolása, megfelel a legtekintélyesebb római építészeti író Vitruvius előírásainak, helyiségeinek beosztása és funkciói itáliai sémákat követnek. Különösen kedves részlete a hasonlóságoknak az egyik terem padlóján talált színes mozaik. Az apszisos záródású helyiségben geometrikus minták fognak közre egy négyzetes középső képmezőt, amely sajnos tönkrement a középkori bolygatások, újabb kori földművelés, szántás következtében, de a keretmotívumok egy része - töredékesen bár - mégis megmaradt.

A jellegzetes karképek közül az egyik sarokban, ezek nyilván a leghangsúlyosabb elemei a keretelésnek, egy antik istenség feje látható: Ókeanosz, a világtenger görög istene. Ő az az istenség, aki eleméből sohasem távozik, ábrázolásain csak feje, esetleg vállai emelkednek ki a hullámokból, szakálla szétterül a vízen. Minden vizek atyja feleségével, Tethys-szel együtt távol tartják magukat még az istenek gyűléseitől is. A motívum itt, a Kárpát-medencében, egy legfeljebb 2-3 méteres mélységű tó mellett áll, amelynek szemközti partja jól látható, kissé talán nagyigényű, de megértjük.

Az ábrán az alsórajki Ókeanosz motívum és környezetének megmaradt részletei láthatók, a későbbi kiegészítésekkel, valamint egy hasonló korú (2-3. század) római házak és lakások kialakítását tükrözik. A földtani- és régészeti adatok alapján a villa III.-IV. századi periódusban végzett átalakításokat mutatnak, és a középkori földművelés nyomai is megfigyelhetők a felszín alatt.

Római kori villák általános jellemzői Pannoniában

A római korban a földbirtokos háza mellett gazdasági rendeltetésű épületek is álltak: istállók, kocsiszínek, pajták, a birtokon dolgozók szállásai (villa rustica), terménytárolók, sajtolók, borospincék. Ezek körül kisebb műhelyek, kemencék, őrlőmalmok, tavak és trágyadombok helyezkedhettek el. Vitruvius a falusi házak elrendezéséről is írt: az udvarban a konyha legyen a legmelegebb helyen, a marhaistállók pedig a konyha mellett, a tűzhelyhez és kelet felé nézzenek. E kijelentések azonban az Aquincum környéki villákra vonatkozóan egyelőre kevésbé hasznosíthatóak.

A baláca-balatineai területek a római kori villák számát tekintve kiemelkedő példákat adnak. A balatoni régióban a villagazdaságok legnagyobb része a territoriumokon található; a birtokközpontokban gyakran fallal körülvett épületkomplexumok láthatók, és a tulajdonosok többsége a helyi municipális arisztokráciából került ki, de voltak császári birtokok és saltusok is.

A felépítés részletei és az erek fókuszai

A villa rusticáknak két alap típusa különíthető el: a gazdagabbak általában peristyliumosak, jellemző rájuk a mozaikkal díszített apszisos fogadóterem (például Baláca), míg Aquincum környéki típusokban a tornác, porticus, sarokrizalit és oldalsó tornyok jellemzőek. Bejárat ilyenkor a hosszabbik oldalon található. A legkorábbi kő őrtornyokat csak a 4. századból ismerjük. A pannoniai őrtornyok nagy része Valentinianus-kori, főként a Dunakanyar területeiről ismert. Jellemző a vizesárok, a kerítőfal, és nagyobb méret esetében a belső pillérek.

A táborokra és a katonai létesítményekre irányadó jellemzők szerint a palánktáborok a 2. század folyamán épültek át kőbe; a faszerkezetek használata kőtáborok esetében is várható. Az erődök méretét a benne elszállásolt csapategység létszáma szabályozza: legio 17-28 ha, ala milliaria 5-6 ha, ala quingenaria 2,3-3,8 ha, cohors milliaria 2,2-3,1 ha, cohors quingenaria 1-1,5 ha. A táborokat erős táborfallal és gyakran vizesárokkal vették körbe, saroktornyokkal, oldal- és kaputornyokkal megerősítve. A belső épületek között megtalálhatók a praetentura-retentura falak, táborszentélyek, a parancsnoki szállások (praetorium), a scholae, illetve a legionáriusok részére elhelyezett barakkok.

A római városok és településtípusok köre: municipiumok, coloniae, canabae, vicusok és villae rusticae. A központi épületek (forum, curia, basilica, amphiteatrum, színház, fürdők) és a közművek (vízvezetékek) mind kőből vagy kőbe épített elemekből álltak. A források azt mutatják, hogy a források, aquaductusok és egyéb vízvezeték-rendszerek kiemelt szerepet játszottak, és a városokban a közfürdők (thermae vagy balneum) három fő része a frigidarium, tepidarium, caldarium, gyakran apodyterium, laconicum vagy sudatorium, natatio és palaestra segítette a közösségi életet.

A régészeti leletanyag és a feltárások kiemelkedő elemei

A Baláca-Balatoni régióban többezer éves, gazdasági és lakóépületeket egyaránt magába foglaló villa-rendszerekre utaló leletek kerültek elő. Az alsórajki lelőhelyről származó érmek, padló, mozaikok és falazatok alapján a villa valószínűleg a III-IV. században volt aktív, a 374-es kvád betörés előtt pedig még nem hagyta el a területet. A 33 darab érem közül a többséget a III. század második felében verték, két érme pedig II. Constantinus és Valens, amely a 4. századi eseményekhez köthető. A fürdő és a lakóépület közötti kapcsolatok, valamint a középső sor keskeny kamrái a fürdőszoba felé vezethetnek. A templomok és oltárok a településen gyakran a középpont szerepét töltötték be, és az oltárkövek rávilágítanak a lakosok vallási gyakorlataira is.

Az 1960-as években történt mentési és ásatási tevékenységek során feltárt 4. századi kiserődök és a belső erődítmények részletei is hozzájárultak a pannóniai katonai építészeti rendszerek jobb megértéséhez. A legnagyobb, központi előtérrel rendelkező kőépületek, a toronykomplexumok és a vizesárokos védelmi rendszerek mintázatai megegyeznek a római erődépítészet nemzetközileg ismert típusaival. A szertartások helyszíneiként a Mithras-szentélyek és a capitoliumi kultuszok templomai is megjelennek, jellegzetes dongaboltozatos, földalatti és felületeken megjelenő díszítésekkel.

A Baláca-Balaton térségében található villagazdaságok helyreállítása a 2000-es évek elején kezdődött meg újra, hogy bemutathassák a felmérések és feltárások eredményeit. A fejlesztések során figyelembe vették az eredeti padlók megidézését: modern terrazzo lapokkal helyettesítették a padlókat, úgy, hogy az alattuk lévő eredeti, mintegy 1700 éves padló szellőzését megőrizzék. A belső udvaron lévő 1600-1700 éves falfestményt védő üvegfalat úgy alakították át, hogy a látogatók közelről meg tudják szemlélni az alkotást, de ne váljon steril vitrintárggyá. A belső udvart védő üvegfal megóvja a festményt a külső behatásoktól, miközben lehetővé teszi a részletes szemlélődést.
A fejlesztés a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program keretein belül történt, mintegy 500 millió forintból. A 2006-ban Békásmegyer-Ófalu dimbes-dombos részén előkerült római kori objektumok kulcsfontosságúak a kutatás szempontjából: pince, falmaradványok, terrazzo padló- és tégladarabok, valamint az omladékrétegek vizsgálata. A feltárások során kiderült, hogy a villa tűzvész által pusztult el, a leszakadt tető és az északi fal összeomlása után pedig a helyet újabb földmunkák töltötték fel.

Ami a régészeti és történeti összefüggéseket megvilágítja

A római kori villák hagyatéka nem csak a helyi gazdaságokra, hanem a vidéki társadalmi struktúrákra is rávilágít. A villa urbana és a villa rustica közötti különbségek, a pars fructuaria és a gazdasági központ köré szerveződő épületkomplexumok mind azt mutatják, hogy a rómaiak a pannon tájba az épületeiket mesterien illesztették be. A régészeti leletanyag alapján a területen máig feltárt egyik legkiterjedtebb és legfontosabb római kori településrész a környék egyik legjelentősebb császárkori településének része volt, amelyet több építési periódus során alakítottak át és bővítettek.

Alsórajk római kori villa alaprajzának ábrája

Római kori pillanatok - 4. rész | A gladiátorok világa

Összegző támpontok a római kori architektúra megértéséhez

A villagazdaság központi épülete az egykori központi ház és a hozzá tartozó fürdő volt.
A terület a Vitruvius-i elvek szerint tájolt és elosztott, a belső terek elrendezése Itáliából vett mintákat követett.
A mozaik- és falfestmény-díszítés a gazdagság jelzője lehetett, a padlófedés pedig az 1700 éves padlók szellőzését biztosította.
A Mithras-szentély és más vallási elemek tanúskodnak a polgárok vallási praxisairól és a vallási sokszínűségről.
A katonai és polgári épületek, középületek és a városfalak kapcsolódó rendszereek - a vízellátás, a fürdők és a közlekedés - mind részei voltak a korszak fennhatóságának és gazdasági életének.

tags: #romai #kori #villa #alaprajz