Róth Zsigmond Bérházai és Üvegművészete Budapesten
Róth Zsigmond (1830-1885) üvegesmester, 1865-ben alapította meg önálló vállalkozását. Többek között az Ybl Miklós tervei alapján 1873-ban épített Fővámház, a régi Nemzeti Színház, a Vasudvar, és a Nyugati pályaudvar építkezésének az üvegese volt. 1877-ben Lang Adolf bízta meg az épülő sugárúti Műcsarnok színes ólomüveg-ablakainak elkészítésével. Vagyonából két bérházat is építtetett, mindkettőt Ybl Miklóssal. A mára lebontott Múzeum krt. 41. szám alatti bérház harmadik emeletén lakott maga Ybl is.
Róth Zsigmond 1873-ban kötött építési szerződést Ybllel, valamint a Kraft & Vahl építőmesterekkel az Országút 24. szám alatti telken egy négyszintes ház megépítésére. A belső udvaros, U-alaprajzú egykori etage-bérház bejárata a Múzeum körútra nyílik. Az utcai szárny minden szinten kétmenetes, a beforduló szárnyak egymenetesek. Az átjáró a jobb oldalán futó toszkán falpillérekkel és kagylódíszes fülkékkel tagolt, a kétkarú lépcsőházban folytatódik, ahol a bejáratnál hengeres törpepilléren antikos ruházatú nőalak áll.
Az épület alsó két szintjét magas talpazaton álló óriáspilaszterek fogják össze; az első emelet felett háromrészes osztópárkány fut. A második, harmadik és negyedik emelet nyerstégla borítású, a második emeleti aediculás keretelésű franciaablakok előtt balluszteres erkély látható, oromzatain kétoldalt egy-egy fekvő puttó helyezkedett el. A negyedik emelet egyszerű, füles keretelésű ablaksorát kváderezett törzsű pilaszterek választják el egymástól, az ablaksor alatt kétrészes osztópárkány fut végig. Az épületet háromrészes koronázópárkány zárja, leghangsúlyosabb része a pilaszterek között végigfutó, kagylódísszel bélelt ívsor. A belső udvarra néző homlokzatok közül kiemelkedik a főszárny háromnyílásos lodzsáját feltételezett 19. századi átépítés.
Az udvart kétszintes, neoreneszánsz stílusú, mindkét szintjén hármas ívsorral tagolt kulisszafal zárja; a középtengelye kapott hangsúlyosabb építészeti kialítást: a földszinten aediculiás keretezésű díszkút látható, íves belső részében kagylódíszes fülkével. Az emeleti sáv középtengelyében féloszlopokkal keretezett aedicula lép előre, a háromrészes zárópárkány felett timpanonnal. A kulisszafal figurális sgraffittóval díszített. Az alsó szint ívmezőiben reneszánsz groteszk jellegű díszítésben két szárnyas angyal tart egy felirat nélküli, tojásléces táblát, míg másik kezükkel lantot és a mögötte fekvő irattekercsre mutatnak. A lant felett két szárnyas ló, Pegazus látható. A három elem együtt a költészet, a művészet allegóriájának fogható fel.
A két szélső ívmező azonos kialakítású, ezekben egy-egy triton és najád között kerek pajzson címerpajzs, amelyen Hermész szárnyas pálcája, a caducceus látható a rátekeredő kígyóval. Emellett feltűnik a lakóház felépítésének időpontja is (1874). A beazonosíthatatlan felső szint ikonográfiája még nem teljesen ismert; a jobb oldali, hulló aranypénzek között álló félig meztelen nőalak esetleg Danaéra lehet. A középen álló nőalak kezében orsófélét láthatunk, ami a kézművességre utalhatna, Arakhnét megidézve. A bal oldali mező robosztus férfialakja nem antikos jellegű, ásót tart, míg lábánál ekevas tűnhet fel. Ezek a motívumok a földművelés - kézművesség - gazdaság hármasának ábrázolását célozhatják.
Az épület közlekedő helyiségeit, így a kapualjat, a földszinti és az első emeleti loggia folyosóit, illetve a lépcsőház pihenőit egyszerű, keretes mozaikpadló díszíti. Reprezentatívabb, figurális mintát csak a kapualjban találunk, ahol a mozaikpadló szakaszokra bontott, keretes és figurális mezőket mutat. Az első szakaszban két griff között a Nap, a másodikban hasonló lények keretezésében a Hold és a csillagok motívuma áll. Ezt követi egy szélesebb szakasz két egymásba fonódó sárkányszerű állat-alakjával.
Az 1874-es bérház az ELTE Bölcsészkar épületével szemben található; ma sajnos csak kívülről látható, mert fel van állványozva. Innen nézve keveset látunk a homlokzatból. A belső terek gazdagok díszítésükben; a földszinten kifejezetten kidolgozott neoreneszánsz elemek, az átjáró toszkán falpillérek és kagylódíszes fülkék által tagolt, a belső udvar felé nyíló rész látható.
Az 1873-as bérházat Róth Zsigmond megbízásából Ybl Miklós tervezte; a kivitelezés a Kraft & Vahl építőmesterek felügyeletével történt. A Múzeum körút 41. szám alatti épületet 1900-ig Róth Zsigmond műhelye, majd bérháza töltötte ki; a harmadik emeleti Ybl Miklós is ott lakott. A hagyományosan gazdag történetű bérházak közül a 19. szám alatti homlokzat és a belső udvar különösen figyelemre méltó, mozaikpadlók, kapualji díszítés és a lépcsőház kovácsoltvas részletei révén. A 41-es ház ma már nem áll, helyén Ágoston Emil 1911-es lakóháza található.
A Múzeum körút és Bródy Sándor utca sarkán álló Fechtig-házat Fechtig Károly báró építtette 1875-ben; pályafutása során Zsolnay-kerámiát használt díszítésként, és 1876-1877 között a Schodl kávéház üzemeltetett ebben az épületben. A Bródy Sándor utca és a Múzeum körút sarkán található Fechtig-ház a Schodl kávéház megnyitásával is összekapcsolódik. A másik fontos helyszín az Unger-ház, amely korábban Unger Benedek kovácsműhelye volt; a házat 1847-ben vette meg fia, Henrik, és lebontásra került helyén az átjáróház említhető meg. Róth Zsigmond üvegmester az 1870-es években számos fontos építkezés üvegüzemeltetőjeként járult hozzá a város képehez, így a Múzeum körúti bérházak az ő nevéhez is köthetők.
A két részre osztott telek és az Ybl Miklós tervezte paloták közötti hierarchia jól szemlélteti a korszak városépítészetét: a paloták a patinás Erkel utca felé néznek, míg a bérházak forgalmasabb, Közterület felé. A korszakban a belső udvarok, virágzó kertrészek, valamint az épületek belső terei a polgári élet reprezentációját szolgálták. A Róth Zsigmond által rendelt üvegfestések és mozaikok pedig az épületek művészi értékét növelték, miközben a tulajdonosi és tervezői kapcsolatok bizalmat és művészi ambíciót tükröztek.
tags: #roth #zsigmond #berhaza