Salgótarján térkép: földi és történeti útmutató Nógrád megyében

Salgótarján (szlovákul: Šalgov-Tarjany/Šalgotarján, németül: Schalgotarjan/Schalgau, korábbi nevei alapján: Tarján és kicsit később Salgó, korábbi helyesírás szerint: Salgó-Tarján) megyei jogú város Észak-Magyarországon.

Nógrád vármegye székhelye és legnagyobb települése, Észak-Mmagyarország harmadik legnépesebb települése, népességét tekintve Szekszárd után a második legkisebb megyeszékhely Magyarországon.

A Salgótarján név a Salgó és a Tarján nevek összetételéből keletkezett, a Salgó a közeli Salgó várra utal, mely név a salgó (ragyogó, fényes) melléknévből származik.

Salgótarjánnak 16 városrésze van, ezek közül 5 egykori község, amelyet hozzácsatoltak a városhoz, korábban Somoskőújfalu is ezen a listán volt, de 2006-ban önállósult.

A történelmi és földrajzi háttér

Baglyasalja a középkorban is létező kis település volt, mely a vár alatt terült el, a Salgótarján felé eső északi részen és a török világban menekültek lakosai a falu mostani helyére.

Felette magasodott Bagolykővár, másként „Kővár” vagy „Bagolyvár”.

Innen ered a neve (Bagolykőváralja, Baglyos, Baglyasalja).

Salgótarján legmagasabban fekvő városrésze, mivel 500 méteres tengerszint feletti magasságban, egy fennsíkon helyezkedik el, 2 km hosszan.

A település felett magasodó 526 méter magas hegyen, már Szlovákia területén lévő várát a Kacsics nemzetség Illés ágának tagjai építették a 13. század második felében.

Csonka az Árpád-ház kihalása után a család tagjai Csák Mátét támogatták Károly Róbert király ellenében, ezért a király Csák Máté halálát követően birtokaikat elkobozta és Szécsényi Tamás ispánnak adta.

1593-ban Prépostváry Bálint vezetésével foglalták vissza a magyarok, köztük volt Balassi Bálint is.

A 17. században házasság útján a Forgách család birtokába került a vár.

1910-ben a falunak 499 magyar anyanyelvű lakója volt.

Településszerkezet, városrészek és infrastruktúra

Ezen a néven 1910. január 1. óta létezik település, amikor is a belügyminiszter egyesítette Andrásfalva és Pálfalva községeket.

Házainak száma 218, római katolikus vallású magyar lakosaié 3499 fő.

Postája, távírója és vasúti állomása helyben volt.

A későbbi évszázadokban a település északi végében lévő Várhegyen állt Zagyvafő vára, amelyet a 13. század végén építtetett a Kacsics nemzetségből származó Zagyvafői család, később birtokuk Luxemburgi Zsigmond királyra szállt.

Az 1960-as években építették a József-akna meddőhányójára a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat tervei alapján.

Két részből áll: az ún. „nagykörútból” és az ún. „kiskörútból”, utóbbi egy északi irányú kisebb méretű toldása a lakótelepnek.

Hegyóriások és táj

A város lakótelepei közül a legnagyobb és legnépesebb a Gorkij-lakótelep, amelyet az 1960-1970-es évek tájékán építettek.

A lakótelep a Pálfalva-patak-Bányagépgyár-21-es főút háromszögben helyezkedik el.

A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. erdői között 1880-1910 között kezdtek erdőtelepítéseket.

A Karancs-vidék jegyében a kontinentalitás érvényesül, és az atlanti-óceáni, kontinentális, földközi-tengeri elemek összhatása jellemző.

Az évi középhőmérséklet 1-2 °C-kal marad el a 10 °C-os országos átlagtól.

A Karancs-Medves hegység évi csapadéka 550-600 mm, a magasabb lejtőkön 650-700 mm lehet.

A Karancs-Medves vízrajzi jelentősége nagy, mert a Duna-Tisza közötti vízválasztó a Cserhát felől itt halad át, Salgótarján melletti vízválasztó az Ipoly és a Zagyva között osztja meg a lefolyó vizeket.

Vízellátás, talaj és erdőgazdálkodás

A város alatt húzódó rétegvízrendszerből nyerik az ivóvizet, amelyet a Pécs-kő oldalán található víztározó medencénél tisztítanak és tárolnak, innen jutnak el a fogyasztókhoz különböző átmérőjű csöveken.

A vidék földrajzi szempontból a Matricum flóravidékbe tartozik.

A Karancs és a Medves környékének erdőállományai között megtalálhatók a gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, cseres-kocsánytalan tölgyesek, bükkösök, molyhos-cseres tölgyesek és mészkerülő tölgyesek.

Az akác meghonosodott, amely szinte az egész várost koszorúba fonja.

A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. erdőiben a kopár területeket 1880-1910 között kezdték erdősíteni.

A madár- és emlősfajok a környező erdőket, réteket és legelőket használják életterül; a nyúl, fogoly és fácán az egész körzetben megtalálható.

Vaddisznó, őz és szarvas a cserjés tölgyesek területein található meg, a madárvilág gazdag, főként erdei énekesmadarak, a fácán és a tőkés réce jellemző.

Mivel Salgótarján közel van az erdőkhöz, vadállatok gyakran betolakodnak a lakott területekre.

A terület története és a gyors fejlődés megállói

A település története a honfoglalás idejéig nyúlik vissza, a 10. században a Kacsics nemzetség ősi birtokaihoz tartozott.

1280-ban Péter testvérének, Simonnak fiait Miklóst és Simont találjuk itt, a 17. században kovácsműhely és malom is volt a faluban.

Fülek várának ostroma után a település elnéptelenedett, és tíz évig lakatlan maradt.

Az 1840-es években árvíz pusztított, a 19. században pedig a bányászat megindulása gyors növekedést hozott.

Az 1860-as évek végén megalakult a Salgótarjáni Kőszénbánya R.T., 1881-ben pedig a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű R.T. komoly gyárkomplexumot hozott létre.

A vasút 1867-re érkezett a városba, ami a fejlődést jelentősen előrevetítette, és 1922-ben kapott városi rangot a község.

A második világháború idején a bányákat légópincéknek és a Bányavasút alagútjait használták.

Közlekedés és elérhetőség

A városban 1950-ben Salgótarján lett Nógrád megye székhelye, a megyei tanács végrehajtó bizottsága csak 1952-ben költözött teljesen.

Megépült a Síküveggyár és az Üveggyapotgyár, majd 1950-ben hozzácsatolták Baglyasalja községet, 1961-ben Zagyvapálfalvát, 1973-ban Zagyvarónát, 1977-ben Somoskő és Somoskőújfalu községeket.

A belváros a Kádár-korszak elején kapta mai formáját, 1960-1964 között felhúzták a Karancs szállót, 1966-ban átadták József Attila Művelődési és Konferencia Központot, 1968-ban nyílt a Pécskő Üzletház.

A 21 emeletes Garzonházak 1974-ben épültek, a lakótelepek sorra épültek és az ipari üzemek körül is beruházások történtek.

A rendszerváltás után gazdasági visszaesés következett, a Síküveggyár csődje 1993-ban volt elsőként.

1994-ben Salgótarján megyei jogú város lett, 1999-ben az Acélgyár is részben megszűnt, 2000-ben pedig ipari park készült.

Infrastruktúra és közlekedési kapcsolatok

A város környéki települések elérhetősége a 22-es és 21-es főutakon, valamint a helyi utak hálózatán keresztül történik.

A vasúti közlekedés jelenleg az 81-es számú Hatvan-Somoskőújfalu-vonalon zajlik, a menetidő Hatvanból Budapest, Miskolc, Eger és Szolnok felé igazodó menetrend szerint.

A város közigazgatási területén két állomás és egy megállóhely található: Zagyvapálfalva vasútállomás, Salgótarján külső vasútállomás és Salgótarján megállóhely.

1955 óta közlekedik menetrend szerinti autóbuszjárat a városban, a helyi járatok óránként vagy félóránként ütemezve haladnak.

A távolsági és elővárosi járatok a belvárosi autóbusz-pályaudvarról indulnak, ezt 2007-ben felújították.

SalgoTarjánból Budapestre és Egerbe is rendszeres buszjáratok közlekednek, amelyeket óránként vagy közelítően idő szerint indítanak.

1881 és 1957 között üzemelt a Salgótarjáni fogaskerekű vasút a Salgótarjáni Acélgyár és Salgóbánya között.

Kerékpározás és városkép fejlesztése

A kerékpározás fejlesztése részeként tovatűnő kerékpárút építése zajlik Salgótarjánban észak-déli irányban három ütemben.

Az első ütem 2011 szeptemberében készült el, a 3,3 km hosszú szakasz 2011-ben befejeződött az Ipari park-Szécsényi úti körforgalom között.

A kerékpárút harmadik - Városi Sportcsarnok és Beszterce-lakótelep közötti - szakaszának előkészítése folyamatban van, a munkaterületet 2013. április 22-én adták át, a kivitelezést pedig májusban kezdték.

A projekt bruttó költségvetése 164 384 863 Ft volt kivitelezési munkákra, ehhez az önkormányzat 10 906 150 Ftot adott a pályázati költségekre.

Címer és identitás

A város vezetői 1922-ben igyekeztek a címer jogosságát felkutatni, mert a heraldikai követelményeknek megfelelő címert szerettek volna a település történelmi múltjának kifejezésére.

A jelenlegi címert talpú hasított pajzs formája és a jobb oldali rész a bányászat és kohászat szerepét hangsúlyozza.

Interaktív térképek Salgótarján és környéke

Térkép, turista lehetőségek és helyi attrakciók

Ez a térkép Salgótarján elhelyezkedését mutatja Nógrád vármegyében, Magyarországon.

Ez az interaktív radar-térkép Salgótarján környezetében található települések és Nógrád vármegye jellemző radarképét mutatja be az elmúlt egy órából a megjelenítés pillanatáig.

Az alábbi térképek Salgótarján és Budapest aktuálisan ajánlott útvonalát szemléltetik, segítve az utazást üzleti- vagy magánúton.

Fedezd fel Nograd vármegye többi települését Google térképpel, rövid ismertetővel, időjárási és asztronómiai adatokkal.

Mindezeken túl megtekintheted a település Nograd vármegye belüli elhelyezkedését, domborzati térképét, aktuális hőmérsékleti viszonyait ábrázoló hőtérképet, a széltérképet és a jellegzetes radarképet is.

tags: #salgotarjan #hesz #terkep

Népszerű bejegyzések: