Virágos növények a vízben és vízparton: beborítják tavát ragyogó színnel

Az itt található növények közül mind megél mocsaras körülmények között is, tehát nem feltétlenül kell őket sekély vízben tartani. A növények adatlapján látható ajánlott vízmélységek csak irányadóak, ezektől eltérhetünk! Az itt látható növények közül probléma nélkül mindet a feltüntetettnél sekélyebb vízben vagy vízborítás nélkül is tarhatunk, de ha eltérünk az ajánlott vízmélységtől, és növeljük azt, tartsunk mértéket, mert a vízmélység növelésével csökken a növényhez lejutó fény mennyisége és így annak fejlődési üteme is. Általánosan elmondható, hogy olyan helyen, ahol a növényt sok napfény éri, ott a megadott vízmélységi értékektől jobban eltérhetünk anélkül, hogy a növény elpusztulna.

A virágos növények szaporodásának alapfeltétele a pollen bibére kerülése. Ennek biztosítására a növényvilágban a virágpor/pollen/ eljuttatásának különböző résztvevői és mechanizmusai fejlődtek ki. A közvetítőket figyelembe véve ismerünk: szélporozta/anemofil/; vízbeporzású/hidrofil/; rovarporozta/entomofil/; és egyéb állatokkal porozódó zoofil növényeket. Számos vízinövény virága, virágzata kiemelkedik a víztükör fölé, és a beporzás gyakran a szélre vagy a vízi környezetben élő repülő rovarokra támaszkodik (pl. szitakötők).

A vizes élőhelyek növényeinek egy részénél tehát a megporzás és a termések fejlődése független a víztől. A valódi hidrofil virágok beporzásában a víz mint közeg és közvetítő fontos szerepet játszik. Ez a speciális megporzás típus csak a vizes élőhelyeken és a vízben élő növények néhány csoportjánál figyelhető meg. Közöttük találunk kedvelt, ismert akváriumi dísznövényeket is, így ez a különleges megporzás akár szemünk előtt is lejátszódhat a szobánkban egy üvegkádban.

A víz által közvetített beporzásnál a pollen gyakran a víz felszínén sodródva vagy a vízfelszín alatt haladva éri el a virágokat. A különböző növényeknél eltérő megoldások figyelhetők meg: Vallisneria, Elodea, Cabomba esetében a pollen a felszínre sodródva érkezik, míg Zostera, Ceratophyllum, Najas esetében gyakori a mélyebb, a víz alatt történő megtermékenyítés. A tengeri fűnél mindkét lehetőség előfordulhat, attól függően, hogy a virágzás felszínen vagy alatt zajlik-e.

Ez a megporzási mód fajtól függően lehet proterogyn: a porzós virágok a termős virágok alatt alakulnak ki, a virágzás kezdetén pedig a porzós virágok leválnak a növényről és a felszínre úsznak, ahol kinyílnak a portokok, és bekövetkezik a megporzás. A hidrofil növények pollenjének külső, jellegzetes mintázata hiányzik: a virágpor exin rétege nincs megkülönítve, így a pollen különböző módon kötődik a vízhez és a virágokhoz. A Vallisneria és Elodea fajok női virágai hosszú kocsányú, spirálisan tekeredő pórázaikkal a növényhez rögzítve úsznak a felszínre, ahol kinyílnak, és a felbukkanó úszó pollencsomókkal történik a megporzás. A virágzás végén a háromtagú virág bezárul, és a kocsány visszahúzza a virágot a víz mélyére.

A valódi víz alatti beporzás azoknál a fajoknál működik, amelyek női virágai rövid kocsányúak vagy ülők, és nem tudnak hosszú időre felszínre emelkedni. A porzós virágok egy része a virágzat alsó részén csoportosul, a termős virágok pedig sokszor később érnek be. A Zostera különleges pollenje egy irányban megnyúlt fonál alakú lehet, amely fonalas gombolyagokká gyűrődik. Thalassia gömb alakú pollenszemcséi gyöngysorhoz hasonló láncot képeznek. Más fajoknál a pollen aggregátumok jelennek meg a portokok felszíni felnyílása után. A pollen tehát nem tovaszóródik a víztükrön, hanem kisebb-nagyobb csoportokat képez, és a vízhez kötődik, majd az aljára süllyedve megtermékenyítést tesz lehetővé.

A hidrofil és az egyéb vízinövények jellegzetességei

Az említett példákból kitűnik, hogy a hidrofil fajok túlnyomó része egyszikű vízinövény. Az őslágyszárú mintanövényeknek tekintett tócsagazfélék/ Ceratophyllaceae/ fajai a mai elképzelések szerint az egyszikűekhez talán legközelebb álló hínár jellegű kétszikűek. Az ősi növénycsoport a modern APS rendszerekben alapi helyzetű, átmenetet képez az egyszikűek és a valódi kétszikűek között. A tócsagaz/ borzhínár fajok a sarkvidékek kivételével minden kontinensen előfordulnak. Hazánkban az Európában általános mindkét fajuk honos. Az összes Ceratophyllum faj sallangosan szeldelt, örvösen álló levelekkel rendelkezik, gyökereik nincsenek, a meder alján hajtásokkal rögzítik magukat, vagy a vízben lebegnek. A virágaik egyivarúak, a növények egylakiak. A hím virágok sokporzójúak, a termő egyetlen termőlevél összenövéséből keletkezett, és hosszú kinyúló bibét visel. A virágaik beporzása a víz alatt történik. Virágzáskor a hím virágok portokjai leszakadnak és általában zárt állapotban felúsznak a felszínre, ahol felnyílnak. A pollenjük közvetlenül ritkán szóródik szét a víz alatt; a felszínen a pollenszemek vizet megkötve alámerülnek, és néhányuk kapcsolódhat a termős virágokhoz, így megvalósulhat a megporzás.

A higrofil növények virágzásbiológiája és megporzása különös, mert nincsenek a szárazföldi megporzást idéző csali virágok vagy koevolúciós trükkök; ezek a növények alkalmazkodtak a nedves környezethez. A vízparti és mocsaras tájakon élő növények közül sok olyan, amely egyszerre dekoratív és funkcionális szerepet tölt be a tóparti ökoszisztémában. A vízparti és mocsaras területek növényei között olyan fajokat is találunk, amelyek akár kertbe vagy akváriumba is ültethetők, és figyelemre méltó vizuális hatást gyakorolnak.

Jó példák a szárazságot is jól tűrő virágos tavakhoz

1. Kasvirág: nemcsak a szárazságot bírja, hanem a tűző napot is kedveli, hosszú virágzású, több színben elérhető.
2. Cickafark: vidéki kertklasszikus, apró virágai élénk sárga, piros, rózsaszín vagy lazac árnyalatokban.
3. Kaliforniai kakukkmák: tűző napot szeret, mindegyik évben újra előbújik, látványos virágzás és könnyed habitus.
4. Vadnyugati hangulat: pirosas-narancsos virágok, rendkívül ellenálló és hosszú virágzású, homokos talajhoz ideális.
5. Allium (habár sokan díszhagymának ismerik): gömböcske virágok, tavasszal megjelennek és hosszú ideig maradnak.

Ha a vízparti övezetet szeretné feldobni, a következő vízinövények különleges hangulatot adhatnak a tópartnak:

1. A mocsári nefelejcs: sekély vízben virágzik, 40-60 cm-re növő növény, elvirágzás után termést szór, így tovább szaporodik.
2. Egyedi megjelenésű vízinövény a tófenéken gyökerezik, de levelei és virágai a felszínre emelkednek.
3. A mocsári lobélia: tűzpiros, kék és fehér színekben is elérhető, bokros tövű évelő, jól tolerálja a fagyot.
4. A Réti füzény (Lythrum salicaria): gyógynövényként is ismert, napos partszakaszok kedveli, 1 m magasra nőhet.
5. Illatos vízi menta vagy balzsamka (Mentha aquatica): aromás levelek, a vízparton vagy sekély tavacskában is jól érzi magát.
6. Vízi nősziromok (Iris spp.): szibériai nőszirom (Iris sibirica) és sárga nőszirom (Iris pseudacorus) gazdag változatossággal, nagy méretű levelek és látványos virágzás jellemzi őket.
7. A mocsári gólyahír (Caltha palustris): napsárga virágai és fényes levelei díszítik a mocsaras területeket.
8. Nyíllevelű nyílfű (Sagittaria sagittifolia): a kerti tó partján mutatós, gumós gyöktörzs rendezi a tőosztásával a szaporodást.
9. A mocsári hínár-szegély élénk zöld sávot alkot a vízparton (Carex gracilis).
10. Apró, világoskék virágok Myosotis palustris, a mocsári nefelejcs talaj- és vízparti kombinációja.
11. Fekete nadálytő (Symphytum officinale): gyógynövényként is ismert, nedves területekhez kiváló, különleges textúrájú levelek.

És hogy részletekbe menően legyen terítéken a lista, vegyük sorra a hazai vizes területeken gyakori fajokat rövid összegzéssel:

• Alisma plantago-aquatica (hídőr): sekély vízbe ültethető, nagy levelű, tojásdad levelek, július-augusztus bugavirágzata.
• Butomus umbellatus (virágkáka): akár 150 cm magas is lehet, rizómaszerű gyöktörzsével könnyen szaporítható.
• Lythrum salicaria ( Réti füzény): 1 m magasra nőhet, nyári virágzás, gyógynövényként is hasznos.
• Mentha aquatica (illatos vízi menta): aromás levelek, fűszer- és gyógynövényként is használható, sekély vízben szépen fejlődik.
• Iris sibirica és Iris pseudacorus (nősziromok): dekoratív és feltűnő virágzás, kerti változatok sokszínűek.
• Sagittaria sagittifolia (nyílfű): tavasztól nyár végéig virágzik, a tavakat szépen keretezi.
• Carex gracilis (éles sás): díszítő sövény-szerű megjelenés a tóparton.
• Myosotis palustris (mocsári nefelejcs): apró kék virágok, sekély vízben mutatós csoportokban.
• Symphytum officinale (fekete nadálytő): nedves helyeken, gyógynövényként használatos, dekoratív levelek.

Ha szeretné a vízpartot telten színesíteni és egyúttal tartósan díszíteni, ezek a fajok egyszerre szépek és ellenállóak. A vízparti növények kiválasztásakor fontos figyelembe venni a mélységigényt, a fényigényt és a megőrzendő ökológiai egyensúlyt. A megfigyelés és a mértéktartó gondozás segíti a hosszú, virágzó szezont a vízparti övezetben.

Részletes ábra és adatok táblázatban

tags: #viragos #novenyek #a #vizben #vizparton

Népszerű bejegyzések:

• Új házak fűtése cserépkályhával
• Tippek kisgyermekkel való utazáshoz
• Amerikai házépítés - teljes költségbecslés és útmutató
• Társasházi törvény és Polgári Törvénykönyv
• Bécsi ingatlanvásárlás külföldieknek: hogyan kezdjünk hozzá?