A szoftver tulajdonjog és használatának jogi keretei
A szoftverek világa bonyolult jogi kérdéseket vet fel a tulajdonjog és a használat tekintetében. Az Európai Bíróság 2012-es ítélete (C‑128/11) jelentős változást hozott a használt szoftverek kereskedelmében, új korszakot nyitva ezzel a területen. Ahhoz, hogy megértsük a döntés jelentőségét, érdemes tisztázni a „használt szoftver” és a „szoftverújrahasznosítás” fogalmát.
Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban már évtizedes gyakorlat, hogy a drágán megvásárolt szoftvereket a vevő, azaz a licencbe vevő, továbbértékesíti. Az ilyen kereskedelem jogalapja a jogkimerülés elve, amelyet az EU szoftver-irányelve (91/250/EGK irányelv 4. cikk c) pont) vezetett be a jogrendbe. A jogkimerülés szabálya kimondja, hogy a szerző kizárólagos terjesztési joga megszűnik, amennyiben a műpéldányt, vagyis a szoftvert már forgalomba hozta (ld. Szjt. 23. § (5)).
A Bíróság 2012-es ítélete itt hozott újat: a döntés lényege, hogy nemcsak a fizikai adathordozón eladott szoftverek kapcsán merül ki a szerző joga, hanem a letöltések (DVD-n vagy CD-n meg nem jelenő programok) esetében is ugyanez a helyzet áll fenn. Ez azt jelenti, hogy a letöltött szoftvert szabadon tovább lehet adni, és ebbe a folyamatba a szoftvergyártó már nem szólhat bele.
Az 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) szerint a szerzői művek vagyoni jogai általában nem ruházhatók át másra [9. §], azonban a szoftverekre vonatkozó vagyoni jogok kivételt képeznek, és elvileg átruházhatók [Szjt. 58. § (3)]. A szoftverhez kapcsolódó használati jogok biztosítása történhet „adásvétellel” (átruházással) vagy licencszerződéssel (felhasználási engedéllyel) [Szjt. 42-43.].
A licencbeadás szerzői jogi szabályozása lehetővé teszi a szerzői jogi jogosult (például egy szoftvergyártó) számára, hogy a szoftver felhasználását a licencengedélyt követő időszakra korlátozza, és a felhasználó személyéhez kösse. Ez azt jelenti, hogy a felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte [Szjt. 46. § (1)].
Ezen alapelv alól jelent kivételt a jogkimerülés, mivel a szerzői jog jogosultját bizonyos mértékben megfosztja attól, hogy ellenőrizze a terjesztés vagyoni jogát. A főszabály azonban a felhasználási engedély személyhez kötöttsége, így a kötelmi jogi engedményezés szabályai nem alkalmazhatók [Ptk. 328.].
A licencbe adott szerzői vagyoni jogok (például a többszörözés joga) személyhez kötöttsége rendkívül kényelmes a szoftvergyártók számára. A felhasználási (licenc-) szerződések rendszerint nem teszik lehetővé a felhasználási engedély továbbadását vagy az allicenc („alfelhasználási jog” vagy „további engedély”) adását, sőt, kifejezetten megtiltják azokat. Ha mégis előfordul, hogy a felhasználási engedély a licenc továbbadására is lehetőséget biztosít, ezt általában feltételhez kötik a szerződésben. Egyes szoftverek esetében a licencbeadók tájékoztatást kérnek a szoftver továbbadásáról, amelyért adott esetben valamilyen átírási díjat is felszámolhatnak.
A szoftver szó szoros értelmében nem minden esetben „használt”: ugyanazon szabályok érvényesek a továbbértékesítésre, ha volt ugyan egy korábbi licencszerződés, de csak a szoftver értékesítésének ügylete jött létre, és nem történt tényleges felhasználás. A szoftver megvásárlása speciális jogviszonyt keletkeztet a felek között. A szimpla adásvételhez képest itt meg kell vásárolnunk a licenc jogosultságot, amelyben elfogadjuk a szoftverhasználatnak a szerzői jog tulajdonosa által megszabott feltételeit.
A szoftverek jogi besorolása többféle lehet, attól függően, hogyan vásároljuk meg őket:
- Teljes dobozos termék (FPP - Full Packaged Product): Ez az otthoni felhasználók körében elterjedt megoldás. A szoftvert a boltban megvásárolhatjuk dobozban, amely tartalmazza a lemezeket, kézikönyvet stb. Kézzelfogható terméket kapunk a pénzünkért.
- Előtelepített szoftver (OEM - Original Equipment Manufacturer): Ebben az esetben árukapcsolásról van szó, mivel a szoftver előzetesen telepítve van a számítógépre. A felhasználónak csupán a számítógép első indításakor kell elfogadnia a Végfelhasználói Licencszerződést (EULA). Ez a licenctípus a számítógép gyártója és a felhasználó közötti megállapodás. A legális és eredeti előtelepített szoftverhez a gyártó mindig mellékeli a szükséges dokumentációt és a szoftver adathordozóit.
- Mennyiségi licencprogramok: Ezek a programok keretében javítható az ár-érték arány: minél több szoftvert vásárolunk, annál nagyobb kedvezményt kapunk. Az ilyen szoftverek esetében általában nem kapunk végfelhasználói licencszerződést nyomtatott formában. Nem egyértelmű, hogy a jogkimerülés szabálya alapján a mennyiségi licenc keretében továbbadott szoftverek külön-külön továbbadhatók-e.
További kategória az egyedi fejlesztésű szoftverek csoportja. A másodlagos szoftverpiac az a piac, ahol az újrahasznosított szoftverek felhasználási jogait legálisan ruházzák át a felhasználók.
A használt szoftvereknek számos előnyük van. A már említett versenypiaci funkció mellett - vagyis hogy olcsóbban juthatunk hozzá a programokhoz - a legfontosabb a legalitás. Mivel a szoftvernek nem a tárgyi jellege meghatározó (egy szellemi termékről van szó), a fizikai avulás sem róható fel a használt áru kárára.
A használt szoftverek esetében a kockázatot az jelenti, hogy ha valami „nem stimmel” az átadás körül (jogi vagy adminisztrációs hiányossága van a licencdokumentációnak), akkor elméletileg akár büntetőjogi következményei is lehetnek a szoftver használatának vagy újrahasznosításának. A Büntető Törvénykönyv (2012. évi C. tv.) vonatkozó rendelkezései szerint vétséget követ el, aki megsérti a szerzői jogi törvényt, és ezáltal vagyoni hátrányt okoz [Btk. 385. §].
A 2013-ban hatályba lépő új szabályozás esetében kivételt jelent a szoftverek másolásának azon esete, amikor a cselekmény jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja. Ez a rendelkezés a magáncélú felhasználás esetében lehet fontos, cégek által vásárolt használt szoftverek esetében azonban nem változtat azon, hogy a tévesen legálisnak gondolt használt szoftverek a büntetőeljárás kockázatát növelik. Az más kérdés, hogy amennyiben a vállalkozás jóhiszemű volt, és bízott a szoftverre vonatkozó licencdokumentáció hitelességében, akkor a bűncselekmény szempontjából releváns szubjektív elemek minden bizonnyal hiányoznak, tehát nincs bűncselekmény - ld. új Btk. 20. §: „tévedés”.
Magyarországon a használt szoftver kereskedelme még gyerekcipőben jár, az első ilyen cég három éve jelent meg, de a 2012-es bírósági döntés óta egyre többen választják ezt a beszerzési módot, a piac bővül. Ennek valószínűsíthetően az lesz a következménye, hogy maguk a szoftvergyártók is kénytelenek lesznek remarketinggel foglalkozni, akárcsak az autógyártók. Ügyfeleiknél fel fog merülni annak igénye, hogy a már nem használt terméket eladják, legjobb tehát, ha maga a gyártó veszi vissza az árut, aminek értékét beszámítja, ha a legfrissebb programok közül választ a kedves vásárló.
A szoftveripar továbbra is intellektuálisan és kreatívan termékeny, gazdag lehetőséget kínálva az innovációra és a pénzügyi sikerekre. Statisztikailag nézve az összes technológiai innováció közel negyede az Egyesült Államokból származik, ami jól mutatja, mennyire dinamikus és előrelátó a szoftveripar.
A találékony szoftverek fejlesztése csak a kezdet. Ugyanilyen fontos a védelme, biztosítva a megfelelő tulajdonjogot és a hatékony bevételszerzést. A szoftver IP-címe (szellemi tulajdona) minden olyan számítógépes kódot vagy programot jelöl, amelyet törvény véd lopás, másolás vagy jogosulatlan használat ellen. A szoftver IP jogai vagy a programot létrehozó céget illetik meg, vagy azt a társaságot, amely megvásárolta ezeket a jogokat az eredeti tulajdonostól.
A szellemitulajdon-jogok négy alaptípusa létezik, amelyek mindegyike hasznosságot és védelmet kínálhat a szoftverfejlesztő cégeknek:
- Szabadalom: Egyetlen birtoklása kizárólagos jogi felhatalmazást ad egy találmány előállítására, felhasználására vagy értékesítésére. Általában 20 év után jár le. A szabadalmak nyújtják a legerősebb és legátfogóbb jogi védelmet, így a szoftver IP legértékesebb formája lehet. A szabadalmi bejelentés feldolgozása általában egy évig tart, de a körülményektől függően ez az időtartam hat évig is elhúzódhat.
- Szerzői jog: Míg a szabadalom a találmány mögötti ötletet vagy koncepciót védi, a szerzői jog egy meghatározott kifejezést véd. A szoftverek szerzői jogai a program elkészítéséhez használt kódrészletre vagy a tervezési felület egyedi vonatkozásaira vonatkoznak. A szerzői jogok előnye, hogy könnyen beszerezhetők. Bizonyos típusú anyagok azonban nem minősülnek szerzői jogi védelemnek, mert vagy más szellemi tulajdon védi őket, vagy nem tartják megfelelőnek a védelem szempontjából.
- Védjegy: A védjegy bármely kifejezésre, szimbólumra, névre vagy más kifejezésre utalhat egy adott márka vagy termék jelzésére.
- Üzleti titok: Egy vállalat jogi védelmet élvezhet üzleti titkai tekintetében, ha elfogadható erőfeszítéseket tesz azok védelmére. Ha valaki kémkedik Ön után, vagy feltöri biztonságos adatbázisát, hogy üzleti titkot lopjon, az illegálisnak minősül. A startupoknak kiemelten fontos megvédeniük üzleti titkaikat a sikerük megőrzése érdekében.
A szoftvercégek számára mindig hasznos jogi segítséget igénybe venni. Tapasztalt szellemitulajdon-jogászok segíthetnek azonosítani, hogy vállalata milyen formájú szoftverszellemi tulajdonnal rendelkezik, mire kell pályáznia, és hogyan védheti meg legjobban szellemi tulajdonát. Egyes ügyvédek csak a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos tanácsadást nyújtanak, peres eljárást nem. Érdemes olyan szakembert keresni, aki mindkettőre képes, és tájékoztatja Önt a lehetséges védekezési módokról.
Míg egyes szoftverek szellemi tulajdonjogára vonatkozó rendelkezések, beleértve a szerzői jogokat is, automatikusak, előfordulhat, hogy át kell mennie a szabadalom vagy védjegy bejelentési folyamatán. Gyakran van értelme korlátolt felelősségű társaságot (LLC) alapítani, amely egyértelmű különbséget tesz a vállalkozás és a vállalkozás tulajdonosa között, így személyes vagyonát is védik.
Szakképzett IP-jogász irányíthatja a titoktartási szerződéseket, beleértve a forráskód-licenceket és az IP-átruházási megállapodásokat. Szellemi tulajdonának a lopással szembeni védelme érdekében elengedhetetlen a megfelelő digitális biztonsági protokollok létrehozása.
A szoftver szellemi tulajdonának védelme kulcsfontosságú annak biztosításában, hogy a szoftvert úgy használhassa, ahogy jónak látja, anélkül, hogy jogosulatlan felhasználók aláásnák vagy ellopnák. Fontos ismerni a szoftver IP különböző formáit és azokat a lépéseket, amelyekkel megőrizheti őket.
A szoftver nem lehet csupán egy algoritmus, hanem egy műszaki találmány, amely szabadalmat kaphat.
A szoftverfejlesztési szerződések rendkívül fontosak a tulajdonjogok és a használati feltételek tisztázásában. Az alábbiakban néhány gyakori helyzetet és azok jogi vonatkozásait ismertetjük:
- Szoftver bérlés (Software as a Service - SaaS): Az ügyfél havidíjas konstrukcióban bérli a szoftvert, ami magában foglalja a használati jogot, valamint gyakran a karbantartást és a frissítéseket. A szoftver tulajdonjoga és forráskódja a vállalkozóé marad.
- Licencszerződés: Az ügyfél a szoftver használati jogát vásárolja meg egy összegben. A használati jog lehet korlátlan, felhasználók számához kötött vagy más módon meghatározott. A szoftver tulajdonjoga és forráskódja a vállalkozónál marad, aki azt újra felhasználhatja.
- Szoftverfejlesztés jogok átruházása nélkül: Ez a klasszikus és legolcsóbb felállás. A vállalkozó kifejleszti a szoftvert és átadja az ügyfélnek, de a tulajdonjog és a forráskód a vállalkozónál marad. Hátránya a vendor lock-in: mivel a tulajdonjog a vállalkozónál marad, a további fejlesztéseket csak tőle lehet megrendelni.
- Szoftverfejlesztés jogok átruházásával: A vállalkozó a szoftver fejlesztése során az ügyfél részére dolgozik, és a munka végén a szoftver tulajdonjoga és forráskódja az ügyfélé lesz. Ezek után a vállalkozónak nem lesz joga a szoftvert eladni vagy újra felhasználni.
Fontos, hogy a szerződésben ne csak a tulajdonjogokat, hanem a forráskód átadását is tisztázni kell. A forráskód átadása legyen része a szoftver átadásának, és addig ne történjen kifizetés, amíg minden kód és a hozzá tartozó szakmai dokumentáció (tervek, specifikációk, adatbázis) átadásra nem került.
A szoftverek esetében a szerzői jogi oltalom tárgya a számítógépi programalkotás, a szoftver. A szoftver alatt összetett teljesítményt értünk, amely „egymással összefüggő programokból, protokollokból, eljárásokból, szabályokból és dokumentációkból áll, ami vagy számítógépet működtet, vagy pedig a számítógép működésével összefüggésben valamilyen feladatot old meg”.
A szoftverek két nagy csoportját különböztetjük meg: az operációs rendszereket és a felhasználói szoftvereket. Emellett létezik tulajdonosi szoftver (kereskedelmi, shareware, freeware programok) és szabad szoftver.
A számítógépi programalkotások szerzői jogi védelme az alkotás egyéni, eredeti jellegében gyökerezik. Más követelménynek nem kell megfelelnie, a védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.
A szoftverek esetében a szerzői jogi oltalom alanya a programozó szerző, aki a megfelelő programnyelv felhasználásával a programot „megírja”, előállítja. Azonban az esetek többségében a szoftverek összetett művek, amelyek forrás- és tárgykódjukon, valamint a kapcsolódó dokumentáción kívül tartalmazhatnak grafikai alkotást, audiovizuális műveket, hangfelvételt vagy akár előadóművészi teljesítményt is.
A vagyoni jogok körébe tartozó kizárólagos jogok azt a célt szolgálják, hogy a jogosultak a szoftver előállításának és nyilvánossághoz juttatásának folyamatát megfelelő módon ellenőrizni tudják, és a program létrehozásába fektetett erőforrásokat kiaknázzák. A legfontosabb vagyoni jogok közé tartozik a többszörözés joga, a terjesztés joga, az átdolgozás joga, valamint a nyilvános előadás és képernyőn való megjelenítés joga.
A szoftveripar rendkívül tőkeintenzív, amely miatt a vagyoni jogok kiemelt szereppel bírnak. A szoftverek felhasználása főszabály szerint felhasználási engedély megszerzése és a felhasználási díj megfizetése mellett lehetséges. A digitális termékek könnyű másolhatósága miatt a jogalkotó szigorúbb korlátozásokat és kivételeket állapított meg.
A számítástechnika és szoftveripar korai évtizedeiben a számítógépek jóval drágábbak voltak, mint maguk a szoftverek, ám később ez a tendencia megfordult. A gépek egyre gyorsabbak és kisebbek lettek, a szoftveripar pedig felismerte, hogy befektetéseit védeni kell, ennek leghatékonyabb módja a szerzői jog.
A programok nagy többsége ettől kezdve csak fizetség ellenében vált elérhetővé. A jogosulti érdekek minél magasabb szintű védelme érdekében a felhasználást szigorú szerződéses klauzulákhoz kötötték, amely más szerzői művekhez képest sokkal szűkebb körű hozzáférést biztosít a végfelhasználóknak.
Az Európai Unióban a számítógépi programok védelméről a 2009/24/EK irányelv (Szoftver-irányelv) gondoskodik. Az uniós jogalkotó célja a belső piac működését gátló tagállami szabályozási különbségek lebontása. A védelem feltétele, hogy a program „a szerző saját szellemi alkotásának kell lennie”.
A szoftverek jogi védelme kiterjed a forráskódra, a tárgykódra és a kapcsolódó dokumentációra is. Az Európai Unió Bírósága (EUB) megállapította, hogy a játékszoftverek szerzői műnek tekintendők, amelyeket a védelem akkor illet meg, ha „eredetiek, vagyis a szerző saját szellemi alkotásának minősülnek”.
A szoftverek esetében a vagyoni jogok közé tartozik a többszörözés joga, a program lefordításának, átdolgozásának, feldolgozásának joga, valamint a program vagy másolatainak bármilyen formában történő nyilvános terjesztésének joga, ideértve a bérbeadást is. A program valamely példányának a jogosult által vagy az ő hozzájárulásával történő első eladása kimeríti az adott példány terjesztésére vonatkozó jogot.
A szoftvereknél kulcsfontosságú az adatbázisokhoz való hozzáférés és azok mentése. Jogilag az adatok az ügyfél tulajdona, hiszen az ügyfél építette fel vagy töltötte fel a szoftver használata során. Amennyiben a szoftver tulajdonjoga a vállalkozóé, úgy feltehetőleg az adatbázis design is az övé, de az adattartalom továbbra is az ügyfélé.
Nagyon fontos, hogy a szerződésben tisztázásra kerüljön az adatmentés és az adathozzáférés kérdése. Ne hallgassunk az olyan érvekre, mint például „felesleges az adatbázis másolat átadása, mert úgyis csak szakértő tudja értelmezni” vagy „a szoftver nélkül úgysem ér semmit”. Ha a jövőben valamilyen probléma adódik a szolgáltatással, ezen az adatbázis mentésen fog múlni minden.
A szoftverek jogi védelme összetett kérdés, amely magában foglalja a szerzői jogokat, a szabadalmakat, a védjegyeket és az üzleti titkokat. Az Európai Bíróság ítéletei és a vonatkozó jogszabályok folyamatosan alakítják a szoftverek tulajdonjogának és használatának kereteit.
Fontos megérteni a jogkimerülés elvét, a licencszerződések szerepét, valamint a különböző szoftvertípusok (FPP, OEM, mennyiségi licenc) jogi sajátosságait. A használt szoftverek piaca is egyre jelentősebbé válik, új lehetőségeket teremtve a felhasználók számára.
A szoftverfejlesztési szerződéseknek részletesen kell szabályozniuk a tulajdonjogokat, a forráskód átadását és az adatbázisokhoz való hozzáférést. A jogi tanácsadás igénybevétele elengedhetetlen a szoftverekkel kapcsolatos jogi kockázatok minimalizálása érdekében.
tags: #windows #szoftver #tulajdon #vagy #hasznalat