Zalalövő és környéke ipari terület adatok
Zalalövő (az ókorban latinul: Aelium Salla) város Zala vármegye északnyugati részén, a Zalai-dombságban, a Zala folyó ősi átkelési helyén. A település a Zalaegerszegi járásban, két tájegység: a Göcsej és az Őrség határán fekszik. A város szerkezete kettős: halmaz- és szeres településrészekből áll. Központja a Zalától északra fekvő mag, amelyhez szervesen csatlakozik nyugatról a zalamindszenti, keletről a zalapatakai településrész; utóbbitól keletre helyezkedik el Budafa, amely régebben önálló község volt.
A Zala déli partján lévő Pörgölin városrészből dél felé haladva érhető el még három településrész: Nagyfernekág, majd Irsapuszta, végül Szűcsmajor. Nagyfernekágtól keletre fekszik a gyér lakosságú Kisfernekág, mely csak földúton közelíthető meg. Ezek a városrészek már szeres elrendezésűek, azaz dombtetőre épült, apró képződmények. A város és környéke altalaja kavicsos, rajta agyagos homokréteggel, melyet sárgás agyag fed. A terület éghajlata az Alpok és az Atlanti-óceán együttes hatásától formálódik, így a nyarak hűvösek, a telek enyhék, a hőingadozás kicsi.
A klíma és a vízrajz hatása
Országos viszonylatban jelentős mennyiségű csapadék érkezik a vidékre (800-1200 mm), főleg nyáron. Ősszel és télen a mediterrán hatás fokozza a csapadékhajlamot. Ennek nyomán számos vízfolyás keletkezett, mind a Zala vízgyűjtőjéhez tartoznak. A vízzáró agyagréteg miatt a folyók vize és a csapadékvíz nem tud áttörni, így a völgyekben árterek alakultak ki. 1960-ban a Zala folyó szabályozásával és az agyagréteg átvágásával sikerült ezt a veszélyt mérsékelni. A Zalába folyó Szőce-patakon 1985-86-ban tározót létesítettek.
Régi korok nyomai, a hely története
A kelta időkből származó leletek településkezdeményt mutatnak, de nincs bizonyíték folyamatos lakott településre. A római korszakban Zalalövő gyorsan fontos középponttá fejlődött a borostyánút és a zalavölgyi út kereszteződésében. 124-ben Hadrianus császár városi rangot adott a településnek, neve Aelium Salla municipium lett. A 2-4. században a település újabb köveket emelt, vendégházat, majd a római hanyatlás után ismét elnéptelenedett. Régészeti feltárásai az 1980-90-es években történtek.
A középkorban nyíllövő nyilasok laktak itt. Zalalövő tulajdonosai a Pogány család tagjai voltak, majd 1470-ben a testvérek kapták meg a falut. A török időkben Zalalövőre menekültek a környék béliek.
A város védelme és vezetése a késői középkorban
Perneszy András a 16. században saját céljaira építtette a lövői várat, ezzel a település stratégiai védelmi övezetét megerősítve. 1566 után Szigetvár ostroma után Kanizsa környékét is megerősítették, a török előretörések ellen védelmi vonalakat alakítottak ki a Kanizsa-patak völgyében és a Zala partjain.
A 17. század végén a zalalövői véghely várát Csapody István főkapitány vezette, melynek történetét a későbbi évszázadok során is említik. A 18-19. században Zalalövő járás fontos közigazgatási központ volt, de 1848 után Zalaegerszeg fennhatósága alá került.
Modern kor és a városi fejlesztés
A második világháború alatt Zalalövő 112 fős zsidó lakossága szenvedett, a háború végére a környék szovjet felszabadítása után a település fejlődése lassult. A Zalalövőt Őrihodos-sal összekötő vasútvonal 1999-ben kezdte meg működését, amelyet 2000-ben megnyitottak. A vasútvonal Közép-Európa egyik fontos összeköttetése lett, összekötve Magyarországot Szlovéniával, és a vonalon elővárosi szerelvények közlekednek Zalaegerszeg felől, egyes járatok Őriszentpéterig vagy akár Őrihodosig is eljutnak. A nemzetközi InterCity járat is érinti a várost, amely Budapestre érkezve Ljubljana felől halad.
Zalalövőn az 86-os főút fontos nemzetközi útvonal, amely Ausztriától és Horvátországtól keletre ad összeköttetést, valamint a 7411-es út a Zalaegerszeg nyugati agglomerációját és Őriszentpétert köti össze. 2016-ra elkészült Zalalövőt délről és keletről elkerülő új nyomvonal a zalalövői völgyhíd, ma Szent Márton híd nevén ismert infrastruktúra legnagyobb mérnöki építménye.
A település ma
A Borostyán-tó, amely 35 hektáros, tiszta vizű tó, fürdésre és csónakázásra is alkalmas. A tájház és több történelmi emlék, köztük a Mindenszentek-templom középkori maradványai, a Szent Anna-templom (1747-1749) és a Kossuth utca környéke a helyi örökség részei. Zalalövő lakossága 2011-ben 96%-ban magyarnak, 1,88% cigánynak, 1,38% németnek. 2022-ben a magyarnak vallók aránya 91,7% volt, a cigánok 1,7%, a németek 1,6%, a többi nemzetiség és a nem nyilatkozók aránya tette ki a közösséget.
A város környéke sűrű erdőkkel borított, főleg bükkösökkel, több helyen fenyvesekkel. A középkori és modern fejlesztések nyomán Zalalövő a térség egyik jelentős ipari és gazdasági központja, a Zala megye gazdasági életének fontos szereplője.
Városi infrastruktúra és közigazgatás
Az 1972-74 közötti rendezési tervek alapján megindult Zalalövő városiasodása, melynek keretében a római kori Oppidum Aelium Salla része régészeti feltárásra került és kiállításra került a Göcsej Múzeumban. A vasútvonal és az utak fejlesztése lehetővé tette a gazdasági növekedést és a demográfiai változásokat. A város 2000. július 1-jével kapott városi címet, és az év végén megindult a közlekedés a régi-új vasútvonalon.
| Téma | Részletek |
|---|---|
| Klíma | Atlanti-óceán és Alpok hatása, hűvös nyarak, enyhe telek |
| Csapadék | 800-1200 mm/év, főleg nyáron |
| Vízrajz | vízfolyások a Zala vízgyűjtőjéhez tartoznak, sárgás agyag fedés |
| Fő közlekedési útvonalak | 86-os főút (Rédics-Mosonmagyaróvár), 7411-es út |
| Hivatalos cím | Zalalövő város |
- Ősi településnyomok nyomai: Oppidum aelium Salla.
- Késő római időszak: municipium időszak, későbbi elnéptelenedés.
- Középkori erődítés és török kori történelem.
- Modern fejlesztések és közlekedési infrastruktúra kiépítése.
tags: #zalalovo #ipari #terulet